Bajnok minik, döntőről lemaradt juniorok

Juniorjaink lemaradtak a nyíregyházi döntőről, miután a körbeverések minket sújtottak, így az elődöntőben csak a harmadik helyet sikerült megszerezni. Mini lányaink viszont megnyerték az Országos Mini Kupa "alap" kategóriáját.

Juniorjaink vasárnap a BSE Szamos utcai pályáján próbálták meg az országos döntőbe kerülést. A négycsapatos tornáról az első 2 együttes jutott tovább. Sajnos a körbeverések miatt mi húztuk a rövidebbet. Hiába volt 2 győzelmünk, a továbbjutás sajnos elmaradt.

Eredmények:

BSE - TEVA-Gödöllői RC: 3-0 (22,22,15)

Gödöllő: Czene A., Halla P., Háfra D., Kovács M., Lados Sz., Simák D.. csere: Kovács A. (liberó), Sovány A., Tompa B.. edző: Szabados István. gyúró: ifj. Árpás Géza

Kaposvár - Veszprém: 3-0 (14,19,16)

TEVA-Gödöllői RC - Veszprém: 3-1 (20, -16,15,24)

Kaposvár - BSE: 3-1

TEVA-Gödöllői RC - Kaposvàr: 3-2 (17, 23,-21,-21,13)

BSE - Veszprém: 3-1

A torna végeredménye:

1. Kaposvár 6 pont (8-4)

2. BSE 6 pont (7-4)

3. TEVA-Gödöllői RC 6 pont (6-6)

4. Veszprém 0 pont (2-9)

Két teljes napig a mini korosztályé volt a Folyondár utcai csarnok. A 2000 január 1. után születettek számára két kategóriába lehetett nevezni. A TEVA-Gödöllői RC három együttest is indított az "alap" kategóriában.

Hatalmas gödöllői siker született, hisz az első helyet sikerült megszereznünk a Tatabánya ellen.

Lányainkat Szabados István, és Horváth Kristóf készítette fel.

Országos Mini Kupa "alap" kategória döntő:

TEVA-Gödöllői RC - Tatabánya: 2-1

A "kiemelt" kategória döntőjében a két nyíregyházi csapat összecsapását a Bem Nyírsuli nyerte, így hozzájuk került a bajnoki cím. A harmadik helyet a Vasas szerezte meg a Békéscsaba legyőzésével.

Szabados István utánpótlás vezetőedző így nyilatkozott a mozgalmas hétvége után:

- Nem tudom, hol kezdjem, mert úgy érzem se eleje, se vége nem volt ennek a hétvégének. Szombaton reggel útra keltünk maroknyi sereggel, hogy harcba szálljunk az Országos Mini Kupában. Nem volt zökkenőmentes a kezdés, hisz néhány játékosunk még egy koncertet adott Veresen, és a beígért befejezési időpont picit csúszott. Éppen időben a kezdő sípszóra érkeztek a Folyondár utcai csarnokba. Szépen játszottak a gyerekek az első napon, voltak sima meccsek, de drámai csaták is, főleg az egymás elleni, ahol a 2001-esek jól ráijesztettek a „nagyokra” és most már tudjuk, hogy ez nem sokaknak sikerült a két nap alatt! A huszonegyet is elütötte már az óra mikor még pályán volt két csapatunk, derekasan, könnyekkel küszködve állták a sarat. A TEVA formáció a négybe jutott, az Erkel nevű csapat a 13-16 közé. A Hajós elnevezésű együttesünk ekkor már otthon pihent, de szépen játszottak életük első országos döntőjén. Még szettet is nyertek! Jól sikerült az első nap.

Vasárnap reggel hétkor csipogott az óra, irány a Coop és a pékség, bevásárlás a családnak, mielőtt indul a hajsza. Mini kupa második nap, junior elődöntő, U14 utolsó forduló. Szinte a teljes utánpótlás hadrendben. Kristóf a Folyondárba, Dóczi Pista bácsi Szigetszentakárkohva, jó magam a Városmajorba vettem az irányt.

Junior: első meccs a BSE ellen. Sejtettük, hogy nem lesz könnyű. Jól sejtettük. Motivált, de olykor pontatlan, görcsös játékkal vereséget szenvedtünk. Fura azt mondani, hogy így terveztük, nyilván nyerni akartunk, de számítottunk rá, hogy nem a BSE elleni meccsen fog eldőlni a sorsunk. De az élet nagy rendező… Kocsiba be, kettesbe be, irány a Vasas pálya.

Mini: A Hajós nyert egy meccset már reggel, az Erkel is. Következtek a „nagyok”, a TEVA nevű alakulat. Elődöntő a Sugovica ellen. A csoportban már legyőztük őket, pedig nekik köszönhettük, hogy a dalos pacsírták időben odaértek a meccsre szombaton, ugyanis szegény bajaiak busza kigyulladt(!)- nem sérült meg senki- ezért késtek egy órát. Szóval visszavágóztunk egyet, hál’istennek sikerrel. Óriási küzdelemben ugyan, de nyertük az első játszmát. A másodikban nem volt kérdéses a sikerünk, hisz sokkal homogénebb a csapatunk, mint a dél-bácskaiaké, akiknek a második sorát simán vertük, így bejutottunk a döntőbe. Kocsiba be…

Junior: e közben a BSE csarnokban Kaposvár-Veszprém sima 3:0. Mi játszunk a Veszprémmel. Már az előző körben is játszottunk ellenük, akkor nyertünk, most is ez volt a cél. Tudták ezt a lányok is. Ennek megfelelően kezdtük a meccset, jobban játszottunk, mint a BSE ellen. Sokkal jobban. Egy szettet sajnos ellopott a bakonyi gárda, de egy nagyon komoly és említésre méltó negyedik szettben hoztuk a meccset. Egy olyan játszmában, ahol 10:10-től 20:20 felváltva estek a pontok. Ilyet ritkán látni egy női mérkőzésen. Mindkét csapat magas szinten koncentrált és fegyelmezetten, precízen értékesítette a támadásait nyitásfogadásból. Komolyan mondom döbbenetes volt! És MEGCSINÁLTUK!!! Nyomás Óbudára!

Mini: a Hajós elveszti utolsó csatáját, így egy győzelemmel zárta a két napot. Következett a döntő! Nem mindennapi meccset látott és izgult végig a Folyondár közönsége. Gödöllő-Tatabánya. Réku, Kinga, Fanni, Anita összeállításba kezdtük a találkozót. Fej-fej mellett a csapatok. Nyitásrontások-ászok, jó ütések-bambaságok váltották egymást. Ember nem tudta volna megmondani mi lesz a vége? Végjáték. Kinga blokkol egyet! A legjobbkor! Réku beüti! Elpattanó labda Fanni nem jön érte, pedig a kispadot is lebontottam, hogy legyen helye. Megdorgálom keményen. Annyira, hogy elindulnak a könnyei. Egyenlő újra, már vagy 30:30 úgy éreztem. Sosem lesz vége! Fanni jön nyitni, a szeme még mindig könnyes, de megcsinálja. Kinga blokkol, JÓÓÓ!! Szettlabda! Fanni nyit, vagy Kinga és jól. Kivédekezzük. Bejátszás-feladás-ütés! VÉGE!!! 1:0 ide!! Elszabadulnak az érzelmek, kifakadnak a könnycsatornák. Kitérdekel, vezetünk! Jön a második sor, akár meg is nyerhetjük 2:0-ra! Ám sajnos a Kriszti-Blanka-Fruzsi-Nóri négyes nagyon félénken kezd. Először finoman, majd sokkal keményebben próbálok rájuk hatni. Küzdenek, arra nem lehet panasz, de két-három kritikus pillanatban az ellenfélnek kedvez a szerencse (is). Elveszítjük a szettet, jöhet a hirtelen halál. Döntő játszma. Jön vissza az első sor változatlanul. Jól kezdünk. 6:2-re is vezetünk, majd hirtelen 10:6 oda, aztán 10:10. Így hullámvasutaztunk egészen 20-ig. Percekig a mennyben, majd hirtelen a pokolban érezzük magunkat. Anitának nem megy, jön Blanka. Kinga ismét a lehető legjobbkor blokkol, Réku is beüti, Fanni megmenti. Nem rontunk szervát jó ideje! Óriásit küzdenek a lányok és iszonyatosan koncentrálnak. Jó meccs! De milyen jó! 24:20 ide, közel a vége, ám a Tatabánya nem adja könnyen. Egy ejtés benn van itt a pont. A játékvezető nem látja, új labda. Nem az első. Idegörlő feszültség a pályán, frenetikus hangulat a lelátón és a pálya körül. Már csak mi játszunk a csarnokban, minden tekintet rajtunk. Jön a Tatabány: 21,22,23. Nincs már időnk, cserélünk. Anita visszajön.24:24. Mecslabda ott, egyenlítünk. Meccslabda itt, nem sikerül. Aztán egyszer csak véget ér az orosz rulett: Anita feladja Rékunak, aki felugrik és bevágja keresztbe! VÉGE, VÉGE! Bajnokok vagyunk! Bajnokok vagytok Csajok!!! Örömkönnyek, örömtánc! És egy alsógatyás örült a lányok gyűrűjében! Hát igen…történt ugyanis, hogy tettem egy ígéretet, hogy amennyiben a négybe jutnak lejövök kézenállásban a lelátó lépcsőjén alsóneműben, de mivel az idő szorított (mindjárt kezd a junior), így erre futotta, de ígérem lejövök kézen azon a lépcsőn legközelebb!

Jaj Istenem, de ügyesek voltatok! Sajnos az ünneplésből nem sok jutott nekem, hisz a legnagyobbak már melegítettek a Kaposvár ellen, úgyhogy sietni kell.

Junior: nehéz időrendben haladni, hisz őrült táncot járnak bennem még mindig az érzelmek és a gondolatok, és azon gondolkodom hol ment el? Talán, ha augusztusban a dög melegben a Török udvarán nem 10 kört futunk, hanem tizenkettőt? Vagy, ha nem egy kört csinálunk a „4 perces szivatásokból”, hanem kettőt? Vagy…? Hol ment el az az 5 perc, ami hiányzott! Mert nem kellett volna több: 5 perc!

Ugyanis- hogy tiszta legyen a kép- miközben az aranyéremért vívott csata zajlott, a BSE kikapott a Kaposvártól 3:1-re. Hogy tovább árnyaljam a képet, történhetett ez azért (is), mert az egyik kezdő játékos, hazament tanulni erre az időre. Ez azt jelentette számunkra, hogy játszmaveszteség nélkül kell legyőznünk a somogyiakat. Elkezdtük a meccset, és lásson csodát mindenki, „sima” kettő nulla volt az eredmény 45 perc után. A lányok olyan szívvel, olyan bátran, olyan gyönyörűen, fegyelmezetten, higgadtan játszottak, ahogy még talán soha. Mindenki. MINDENKI! Nem volt csapat ekkor a csarnokban, aki jobban megérdemelné a győzelmet és a döntőbe jutást, mint ők. CSAPAT! Akik egy célért küzdenek, segítenek egymásnak és mindent megtesznek a sikerért! De a harmadik játszma vége előtt 5 perccel, kar nyújtásnyira a célszalagtól legyőzte a testet a fáradtság és a fájdalom. Elúszott. DE CSAK A SZETT!! Tovább csinálták. Elképesztő! Bármennyire is martak a sebek nem adták fel és habár elbuktunk még egy szettet, a csatát végül fogcsikorgatva megnyertük! Megnyerték! A szív és a hit diadala volt ez! Csapattá értünk. A szívem megszakadt értük, mert tudtam kevés lesz a döntőhöz. Centiméterek, másodpercek hiányoztak csak… Persze volt még egy utolsó, hajszálvékony szalmaszál, amibe belekapaszkodtunk mindannyian. Ha Veszprém nyer a BSE ellen… Kikapott. Elúszott a döntő.

Állok az udvaron telefonnal a fülemen, menny és pokol között félúton, ecsetelve valakinek a történteket, körülöttem a csapat és nem bírtam tovább, elfordultam és félre vonultam, hogy ne lásson senki. Általában a férfiak nem szeretik kimutatni ezt az érzést. Utoljára egy diákolimpia döntőn éreztem ezt Miskolcon. Sajnáltam a lányokat, hisz „megfutották” egyéni és csapat legjobbjukat, mégsem volt elég a döntőbe jutáshoz. Indulunk haza. Az autóban sem tudom még kontrollálni az érzelmeimet, de nem ütöttünk el senkit.

Azon nem érdemes rágódnunk, hogy mi lett volna ha… Legalább 10 mondatot tudnék így elkezdeni, de felesleges. Dolgozunk tovább, még keményebben. Jövőre ott a helyünk!

Gratulálok Nektek Lányok és köszönöm!