Megfelelő utánpótlás nevelés nélkül nincs eredmény

Horváth Kristóf oszlopos tagja egyesületünk edzői stábjának.

Ő volt a mai interjúvendégem:

- 2012 szeptemberében jöttél Gödöllőre, útólag visszagondolva jó döntést hoztál?

- Mindenképpen. Egy igen bizonytalan hátterű BSE-t hagytam ott a gödöllői lehetőségért. Szabados István kollégámnak köszönhetően rögtön az első évben igen komoly feladatot kaptam: a későbbi OGYB bronzérmes társaságot, illetve a kezdő csoportot. Szóval szakmai motiváció is akadt bőven.

Ezen kívül nagyon jó közösségbe csöppentem, ami megkönnyítette a munkámat.

- Hogy érzed magad Gödöllőn?

- Két hónapig ingáztam Budapest és Gödöllő között, de aztán előbb albérletbe, később végleg ideköltöztem feleségemmel és az akkor féléves kisfiammal. Egy nagyon kedves, élhető kisváros Gödöllő, szeretünk itt lakni.

- Mikor kezdődik a felkészülési időszak az utánpótlásnak?

- Az utánpótlás csapataink zöme az augusztus 3.-án kezdődő abádszalóki táborral indítja a szezont. Ez amolyan ráhangolódás a 11.-én, immár Gödöllőn folytatódó edzésekre.

- Milyen eredményeket vársz idén saját csoportjaidban?

- Továbbra is két csoporttal foglalkozom: a tavalyi szupermini-kismini társaság idén már a kismini-mini korosztályokban fog versenyezni. Tőlük nem várok konkrét eredményeket, viszont egyenletes fejlődést igen. A korosztályváltással az edzésszámuk is nő eggyel, aminek a lányok örülnek, mert szeretnek edzeni, ritkán hiányoznak. És ez az én nagy szerencsém! Reményteljes társaság, bízom benne, hogy egyszer még büszkék lesznek rájuk a gödöllői szurkolók!

A gyerek csapat a másik csoportom. A szűkebb keretet tekintve gyakorlatilag két játékos öregszik ki a korosztályból, ezért úgy gondolom, itt lehetnek merészebb céljaink is. Az előző szezonban a legjobb tizenkettő közé jutottunk az országos bajnokságban. Most azért –nem titkoltan- szeretnénk a legjobb hat környékére kerülni… Ebben persze nagy segítségünkre lehetnek a Szabados István által edzett 2001- es korosztály legjobbjai is, akikkel az országos versenyeken „vegyülünk”.

- Az edzőskődés mellett hol dolgozol?

- A gödöllői Madách Imre Szakközép- és Szakiskola, ismertebb nevén a 202-es suli testnevelő tanáraként dolgozom a hétköznapokon.

- Van-e hobbid?

- Sok mindent szeretek csinálni, de – talán érthető módon – amint van egy kis szabadidőm, azt a családommal töltöm. A lassan két és fél éves kisfiam gyakorlatilag most ismerkedik a világgal, hatalmas élmény ebben terelgetni. Azért például az Újpest-DVTK labdarúgó Magyar Kupa döntőt, vagy egy jó Depresszió koncertet nem szívesen hagynék ki, ahogy a foci VB- t is végig követtem. No meg persze időnként az internet is magába szív, a feleségem legnagyobb örömére…

- Mit gondolsz arról, hogy idén nagyon megfiatalodott, és átalakult a felnőtt csapat?

- Nem nagyon látok bele a felnőtt csapat életébe, így kizárólag szurkolóként tudok véleményt formálni: jó kezekben érzem a csapatot, amelynek jót tehet a fiatalítással járó vérfrissítés. Sokkal dinamikusabb játékot remélek, mint az elmúlt két évben!

- Terveid között szerepel, hogy Te is egyszer majd felnőtt csapatot írányíts, vagy inkább csak gyerekekkel szeretnél foglalkozni?

- Az Angyalföldi DRC-nél már volt szerencsém felnőttekkel dolgozni tíz évvel ezelőtt, edzői pályám kezdetén, de akkor még nem voltam alkalmas a feladatra, viszont sokat tanultam belőle. Azóta az utánpótlásban dolgozom, amit nagyon szeretek. Szakmailag nyilván minden edzőben ott motoszkál a nagy lehetőség gondolata, ha felkérik, de engem tökéletesen kielégít a gyerekekkel való foglalkozás, és hát az sem elhanyagolható tényező, hogy a felnőtt edzői állás nem egy életbiztosítás...

az interjút készítette: Árpás Géza