Új szelek fújnak az edzői stábban

Kleczli Csaba Tamás Hollandiából tér haza, hogy segítse Horváth András munkáját.

Bajáriné Pesti Anikó visszatér az utánpótláshoz, és ismét gyerekekkel fog foglalkozni. Helyette érkezik Kleczli Csaba Tamás, aki már dolgozot egy klubban Horváth Andrással, de egy csapatban még nem.

Az újdonsült másodedző volt a mai interjúalanyom:

– Horváth András hívására érkeztél Gödöllőre, egyből igent mondtál?

- Igen, ő keresett meg ezzel a lehetőséggel. Nem hezitáltam sokat, hiszen óriási megtiszteltetés és lehetőség egy ilyen szintű csapatnál tevékenykedni.

- Bundival egy helyen dolgoztál a TF-en, de most leszel vele egy csapatban, milyen érzések kavarognak benned?

- Ha nem is dolgoztunk ugyanannál a korosztályú csapatnál, de azért sokszor volt összevont edzésünk, amiket a feladatok szétosztásával közösen vezényeltünk. Azt hiszem akkor ez jól működött, és biztos vagyok benne, hogy mindketten azon leszünk, hogy ez a jövőben is így legyen. A közös edzéseken kívül sokszor láttam, illetve segétkeztem a saját edzésein és mindig is tetszett az a pontosság, precizitás, ahogyan az edzéseket felépítette és tartotta. Úgy gondolom szakmailag igen felkészült edző, várom már a közös munkát.

- Egy évig kint voltál Hollandiában egy férfi csapatnál, mint statisztikus, milyen tapasztalatokat gyűjtöttél?

- Tavaly szeptemberben sikerült csatlakoznom az Abiant Lyurgus Groningen csapatához, akik az előző évükben másodikak voltak a holland élvonalban, és rendszeres résztvevői a Challenge kupának. Az első hetekben megtanítottak a Data Volley nevezetű statisztikai program kezelésére, amit a saját mérkőzéseinken illetve a sorban következő ellenfelek játékának feltérképezésére kellett használjak . A feladataim közé tartozott továbbá, az edzéseken különböző videók rögzítése, amiket az edzők későbbiek folyamán elemeztek. Edzőként érdekes volt találkozni azzal, hogy egyes technikai elemeket máshogy használtak, máshogy tanítottak, mint ahogy az itthon megszokott.

A csapattal végül pontszám alapján a harmadik helyet sikerült megszereznünk, ami sikeres szezonnak számított, mert egy fiatal, formálódó csapattal sikerült ezt elérnünk.

- Mennyivel másabbak kint a körülmények, mint itt nálunk?

- A klubunknál kiemelkedő feltételek voltak. A stábban csak a röplabdázással 3 edző foglalkozott, továbbá volt erőnléti edzőjük, sportpszichológusuk, fizioterapeutájuk, menedzserük, sajtósuk és még néhányan konkrétan vezetőségben. Általában napi kétszer edzettek a játékosok, egy közel ezer férőhelyes csarnokban. Annak ellenére, hogy Hollandiában a labdarúgás a nemzeti sport , elképesztően sokan röplabdáznak, sokan jártak ki a mérkőzésekre. Groningenben néhány klubnál 6-7 felnőtt csapat volt a nőknél és a férfiaknál is egyaránt, ezért is rengeteg bajnokságuk van, régiós és országos szinten is. Az egyik edzőnk hetente tartott külön utánpótlásedzést a környék röplabda csapataiból kiválasztott tehetségeknek, továbbá a másik két edző iskolákba járt ki edzést tartani, ahonnan válogathatták a játékosokat az utánpótlás csapatokba. Érdekes volt az is, hogy minden csarnoknak van egy beülős kávézó része, ahová a mérkőzések után betérnek a csapatok, a szurkolók és a szponzorok és beszélgetnek egy keveset, bármilyen későn ér véget a meccs. Szinte minden mérkőzésen jelen volt a régiós tévé, amelyről a sporthírekben részletesen beszámoltak.

Sok gyerek is járt ki meccsekre, mindenki autógrammot kért a játékosoktól, bárhol játszottunk is.

- Tűztél ki célokat az idei évre?

- Sok csapat valószínűleg erősödik a nyáron, de közös célként természetesen azt tűztük ki, hogy minél előrébb végezzünk a bajnokságban és a kupában egyaránt.

- Az edzősködés mellett mivel foglakozol? Van-e hobbid?

- Jelenleg a Testnevelési Egyetemen végzem a tanulmányaimat, testnevelő-gyógytestnevelő szakon, amivel reményeim szerint jövő évre végzek. Szabadidőmben szeretek én is röplabdázni, teniszezni.

az interjút készítette: Árpás Géza