A fiatal magyar labdarúgók útja: A tehetségfelismeréstől a profi karrierig
A hazai utánpótlás-műhelyek szakemberei szép számmal gyűltek össze akadémiánkon, hogy részt vegyenek idei első szakmai konferenciánkon. A szimpóziumot Liszkai Dezső akadémiánk igazgatója és dr. Sáfár Sándor, az Államilag elismert sportakadémiákért felelős miniszteri biztosa nyitotta meg, majd dr. Barczi Róbert kezdte meg az előadások sorát. A Magyar Labdarúgó Szövetség sportigazgatója felvázolta a hazai labdarúgás stratégiáját és jövőképét, elsősorban a fiatalok pályán töltött perceinek alakulásáról beszélt.
A nemzeti stratégia és a játékpercek fontossága
A nemzetközi gyakorlatot is szemléltetve kiderült, melyek a leginkább fejlesztendő területek az akadémiák és az NB I-es klubok számára. „A legfontosabb, hogy az ifjak a lehető legtöbb játékpercet kaphassák az első osztályban” - fogalmazott. Dr. Barczi Róbert kiemelte, hogy részsikerek helyett garantálható fejlődésre, nemzetközi szinten versenyképes labdarúgók képzésére és piaci alapú gondolkodásra van szükség a hosszú távú célok eléréséhez.
A tízéves, 2020-ig tartó stratégiai terv célja elsősorban a tömegbázis növelése, az amatőr és utánpótlás-futball felpezsdítése, az infrastruktúra fejlesztése és a klubok anyagi stabilizálása volt. Azonban, ahogy a 2016-os és az idei Európa-bajnokságot követő törés is rámutatott, „a közelmúlt kiemelkedő eredményei nem egy rendszerszintű folyamatnak az eredményei, hanem egy-egy klub, csoport vagy ember kezdeményezése." Barczi Róbert szerint: "Azt szeretnénk, hogy rendszerszinten, folyamatában tudjuk garantálni ezeket az eredményeket.”
A magyar válogatott jelenlegi keretében csupán öt labdarúgó szerepel európai topligában, és ebben a nyári Európa-bajnokság sem tudott változást hozni. „Az utánpótlás-nevelés hatékonysága elmarad a céloktól és várakozásoktól, a tehetségkutatás és menedzsment, valamint a fiatal játékosok professzionális futballba történő beépítése területén további erőfeszítéseket kell tenni."
A mentális felkészülés és az edzők szerepe
A magyar válogatott szövetségi kapitánya, Marco Rossi a fiatal labdarúgók nemzeti csapatba való beépítésének módját ismertette. Mint mondta, ő maga is külön figyelmet szentel a fiataloknak. Legautentikusabb példaként Szoboszlai Dominikot említette. Majd a fiatal játékosok mentális felkészítésének fontosságát emelte ki - a megfelelő mentalitás elengedhetetlen a bajnokságban és a nemzetközi találkozókon való helytálláshoz. „Nem csupán olyan játékosokat hívhatunk be a válogatottba, akik jól játszanak - mondta -, a játéktudás mellett fontos a mentális felkészültség is. Előfordul, hogy egy játékos a képességi alapján már a válogatottban lehetne, ám fejben még nincs rendben."
A Puskás Akadémia FC vezetőedzője, Hornyák Zsolt is megerősítette ezt. A fiatal akadémisták első csapatba történő beépítése korántsem ismeretlen feladat mesterünk számára. Komáromi György vagy épp Skribek Alen a példája annak, hogy az akadémiai korosztályoktól igenis el lehet jutni az NB I-ig, mi több - Tóth Balázs, Szolnoki Roland, Gyurcsó Ádám, Spandler Csaba, Nagy Zsolt és Géresi Krisztián történetét tekintve -, akár a válogatottságig. Vezetőedzőnk ugyancsak aláhúzta a mentális felkészültség, a hozzáállás szerepét: „Nem lehet egy játékos egyszerűen csak kiváló labdarúgó. Jó embernek is kell lennie."
Az ebédszünetet követően Gera Zoltán, az U21-es válogatott szövetségi edzője, azzal a sztereotípiával kezdte mondandóját, hogy egy 23 éves futballista Magyarországon még csupán tehetség, külföldön viszont már meghatározó játékos. Elmondása szerint azonban sokkal több potenciál van a fiatalokban, mint ahogy egy külső szemlélő számára látszik. A szövetségi edzőtársakkal ő maga is azon dolgozik, hogy az előítéleteket megdönthessék. „Rendkívül fontos az edzők szerepe a játékosok önbizalmának alakulásában” - árulta el Gera. Juan Carlos Martinez Castrejo, a spanyol edzőképzés korábbi vezetője, szintén kiemelte az edzők felelősségét. Véleménye szerint nem a játékos „hibája”, ha nem járja be azt az utat, amire képes lehet, hanem az edzőké, ezért is tartja fontosnak, hogy az akadémiai képzésben részt vevő szakemberek komolyan vegyék a hivatásukat.
A nemzetközi futballból a többszörös Bajnokok Ligája-győztes Casemirót említette, akinek utánpótlásedzője határozta meg a karrierjét: a Real Madrid brazil játékosa az edzője hatására klasszikus támadóból lett a világ egyik legjobb védekező középpályása. Karrierjében mérföldkő volt, hogy olyan stáb segítette, amely megértette szellemiségét. A spanyol szakember szerint ugyanakkor elvárás egy fiatallal szemben, hogy céltudatos legyen: „Egy ifjú játékos bátran rúgja rá az ajtót a felnőtt futballra, s mutasson valamit, amire addig senki nem számított."
Tehetségközpontok és a magyar utánpótlás
A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) az ELN-72/2021 (03.19.) számú határozatával - a Double Pass audit megyei eredményei ismeretében - Tehetségközpontként jelölte ki egyesületünket. A Tehetségközpontok létrehozásának célja, hogy a fiatalok számára olyan műhelyek váljanak elérhetővé az ország valamennyi megyéjében és térségében, amelyek kiemelt figyelmet fordítanak a gyermekek megfelelő egyéni képzésére, és a legtehetségesebbek felkészítésére az akadémiai szint eléréséhez. A területi alapon szervezett Tehetségközpontokban főállású, képzett, ambiciózus szakemberek foglalkoznak az ifjú labdarúgókkal.
A Budafoki Labdarúgó Club Tehetségközpontjának megfogalmazott célkitűzése: "A magyar labdarúgásnak a Budafok felnőtt csapatán keresztül minőségi labdarúgókat képezzünk, a társadalom számára pedig értékes embereket neveljünk." A minőségi javulás egyik fontos feltétele, hogy a tehetségeket megtaláljuk, s számukra a lehető legjobb képzést adjuk. De ki minősül tehetségnek?
A tehetséges gyermek jellemzői
Értelmezésünkben tehetséges az a gyermek, aki:
- Mozgékony
- Labdaügyes
- Kreatív
- Motivált
„Bár tehetséggel foglalkozni igen megterhelő lehet, a tehetséges gyermek nem teher." Fontos számunkra a helyi sajátosságok és a kerület ismerete, továbbá a budafoki labdarúgás hagyományainak tiszteletben tartása, a lokálpatriotizmus kialakítása. Ebből következik, hogy szakmai koncepciónkat és a mindennapi munkánk szellemiségét is át kell hassa a helyi kötődések megértése, figyelembevétele, továbbá e filozófiának a fiatalokban történő továbbélésének elősegítése.
Az országban található mintegy 1400 amatőr/grassroots klubot megyénként 3-4 Körzetközpont fogja össze, egyfajta hídként szolgálva az elit utánpótlásképzés felé vezető úton. A felettük elhelyezkedő, összesen 28 Tehetségközpontban dolgozó főállású edzők feladata a 6 és 14 év közötti gyermekek megfelelő egyéni képzése, és a legtehetségesebbek felkészítése az akadémiai szint elérésére.
Bede Vajk története: Egy 10 éves focista elszántsága
Nagy arra az esély, hogy tíz év múlva Bede Vajk történetére is így tekintsünk vissza, mint egy sikeres karrier kiindulópontjára. Pillantsunk bele a magyar futball utánpótlásának, gyakran rejtett világába.
Reggel kilenc óra, de már olvasztóan meleg van. A Budapesti Vasutas Sport Club-Zugló kültéri fedett gyakorló pályáján lelkes gyerekek fociznak, köztük van Vajk is, aki ősszel már az U10-es utánpótláscsapatban fog játszani. A hathetes tábor utolsó napja van, de se unalom, se fáradtság nem látszik a 9 éves fiún. Elszántan vezeti a labdát maga előtt, és az edzőjétől tanult, valamint példaképeitől - Sergio Ramostól és Zlatan Ibrahimovićtól - ellesett mozdulatokkal cselezi ki a nála gyakran magasabb, vagy épp erősebb társait. Története túlnyúlik a generációkon átívelő futball imádaton, sőt, tehetségén is. Vajk legnagyobb erőssége ugyanis céltudatossága, kitartása és a foci iránti teljes elköteleződése.
Egy karrier kezdete nehezebb, mint gondolnánk
Mondhatni, Vajk a futball szeretetével született, hiszen szülei hatalmas focirajongók. Édesanyja, Huri Adrienn még várandósan is kint ült a lelátón, és szurkolt a Ferencvárosnak. Életébe négy és fél évesen lépett be a futball, mint aktív sport, amikor édesapja, Bede Zsolt, elvitte egy magánegyesületbe. Lényegében ez egy próba, teszt volt, hogy a kisfiúnak van-e érzéke és természetesen kedve a focihoz. Vajkot pedig azonnal megfogta a futball bája. Ez az időszak azonban hamar véget ért, de már ekkor lehetett érezni, hogy a még csak óvodás fiú megtalálta az útját. Az edző, Csókás Krisztián meglátta benne a tehetséget, és szorgalmazta, hogy a fiút vigyék tovább egy utánpótláscsapathoz. Az ő ajánlása és a szülők „zöld-szíve" is mind egy irányba mutattak: irány a Ferencvárosi Torna Club.
Az ötéves fiú részt vett egy próbajátékon, valamint pár edzésen. Ebben a korosztályban még nem elsősorban a technikát, inkább a koncentrációs képességet, a játékkedvet és a fegyelmet nézik. Míg több gyerek hamar elunta magát, addig Vajk végig figyelt, és maradéktalanul végrehajtotta az edzői utasításokat. Édesanyja szerint: "Természetesen nagyon drukkoltam, hogy megfogja a játék szépsége. Ugyanakkor tartottam magam ahhoz, hogy csak akkor csinálja tovább, ha valóban élvezi. És ő imádta, már az első edzéstől." Az FTC stábja egyetértett abban, hogy Vajknak meg van a kellő tehetsége, fegyelme és belső motivációja, így bekerült az U6-s utánpótláscsapatba. A kisfiú élete új szakaszba lépett: az óvoda felszabadult és játékos órái után, hétköznaponként heti két edzés várt rá.
Hétvégenként már voltak kupameccsek, ahová elvileg a legjobbakat vitték. „Sajnos azonban azt tapasztaltuk, hogy a játékoskeret kiválasztásakor a tudásnál többet nyomott a latba a szülők anyagi támogatása. Akkor Vajk még nem volt ugyan a legjobb a játékos, de alázata és szorgalma miatt megérdemelte volna, hogy legalább egyre elvigye az edző, hogy ezzel is tovább ösztönözze." Amikor azt látják a szülők, hogy bár gyermekük mindent megtesz azért, hogy edzésről edzésre fejlődjön, és hajtja a bizonyítási vágy, lelkesedése egy év alatt mégis fokozatosan elkezd alábbhagyni, akkor mérlegelni kezdenek. Így tettek Vajk szülei is, akik átvitték a Dalnoki Jenő Labdarugó Akadémiához, ahol már megmutathatta tudását kupameccseken is. Nyáron remek kültéri pályán gyakoroltak a gyerekek, de a téli időszakban egy iskola tornatermébe kényszerültek, ahol a különböző rendezvények és ünnepségek miatt sorra elmaradoztak az edzések. Nem ez volt azonban az egyetlen probléma, sajnos az edzők is gyakran váltották egymást. Ezek mind odavezettek, hogy Vajk ismét kezdte elveszíteni a motivációját.
Két év után újabb csapatkeresés következett
Bár nem tartozik a legnagyobb egyesületek közé, Vajk és szülei mégis a Budapesti Vasutas Sport Club-Zuglóban találták meg azt a fajta utánpótlás nevelést, ami a tudásátadáson túl, a hozzáállás és az ösztönzés terén is abszolút kiemelkedett. Azt gondolnánk, hogy egyik egyesületből a másikba elegendő csak átíratni a gyermeket, de ez már ebben az életkorban sem megy ilyen egyszerűen. Az átigazoláshoz elengedhetetlen egyrészt az előző klub engedélye, másrészt a nevelési díj kifizetése a részükre - ezt az összeget az MLSZ határozza meg, mely jelenleg annyiszor 150 000 forint, amennyi évet a gyermek náluk töltött. Vajkot papíron még nem engedte el a Dalnoki Akadémia, így versenyengedélye sincs a BVSC-Zuglón belül. Szerencsére ebben a korosztályban a kupák és tornák csak igen kis százalékának feltétele ez, így Vajk már számos alkalommal játszhatott tétmeccsen új klubjánál.
Egy gyermek is hullajthat könnyeket
Még egy felnőttet is könnyen megvisel, ha egy megszokott csapatból átkerül egy másikba. Vajk mindössze 8 éves volt, amikor már a harmadik klubhoz került. Az első edzésen ki is jött rajta a változás okozta stressz és félelem, elsírta magát. Édesapja azonban nem hagyta, hogy ez a pillanatnyi érzelmi hullám megtörje: "Mikor kicsi voltam, elvittek egy karate edzésre. Megijedtem a sok új embertől, sírva fakadtam, a szüleim pedig hazavittek. Azóta is rossz érzéssel gondolok vissza erre, bánom, hogy meg sem próbáltam kitartani. Ezt nem akartam a fiamnak, így félrehívtam, beszéltem vele, és sikerült ezen túllendülnie."
Élet egy profi futball utánpótláscsapat tagjaként
Vajk tavalyi edzője, Bursi Gábor elmondta, hogy bár az edzések jó hangulatban zajlanak, a gyerekek pedig szórakozni járnak ide, de ez mégsem egy szabadidősport. Már ebben az életkorban megkezdődik a komoly felkészítésük, hogy később sikeres futballisták lehessenek. "Ez a BVSC, mi profi és válogatott focistákat akarunk kinevelni" - szögezte le az edző. A klubnál a 2009-es korosztály nagyon erős, harminc gyerekből minimum huszonötben igencsak ott a lehetőség. Edzőiken és természetesen rajtuk múlik, hogy hová jutnak ebben a sportban. Bursi Gábor Vajkot is ezek közé sorolja:
„Vajk tüneményes gyerek. Az edzésen mindig azt csinálja, amit kell, jó a labdakezelése, megfelelően vagány. Érezni, hogy az eszét is használja játék közben, látja a megoldásokat a pályán, kihasználja az adódó helyzeteket. Mióta nálam van, egy rossz megmozdulása nem volt. Azon ritka gyerekek egyike, aki edzés előtt és után is odajön, köszön, megadja a kellő tiszteletet. Ez pedig nagyon fontos. Minden megvan benne, ami ahhoz kell, hogy profi játékos lehessen."
A másfél órás edzéseket egy játékos, koordinációval egybekötött, labda központú bemelegítéssel kezdik, utána következik az edzés fő része, ami kéthetes ciklusokban változik: például kapura lövés jobbik és rosszabbik lábbal, támadásvezetés. Minden edzés második felében a játéké a főszerep. Az edző mindent megenged nekik ezeken a meccseken - kivéve a hátulról felrúgást -, ezáltal keményebb, bátrabb játékosok kerülnek ki a keze alól, ami nem összetévesztendő a durva, szabálytalan viselkedéssel.
Vajk magáról úgy beszél, mint védő, de mostanában sokat játszatják csatárként, mert nagyon gyors - a kisgyerekek esetén még nincsenek kötött posztok, így jobban rá tudnak érezni ők és edzőik is, hogy melyik lesz számukra az ideális. Ha kikap a csapata, vagy elront egy cselt, és emiatt hátrányba kerülnek, azt még nagyon nehezen viseli. Vajk mindig úgy lép pályára, hogy nyerni fognak, nincs is a fejében a vereség lehetősége. Nyilván, ahogy megy a meccs, ő is érzi, ha aznap a másik csapat erősebb, ügyesebb, és ettől kissé elkeseredik. Még meg kell tanulnia elfogadni a vereséget, de erre bőven van ideje.
Milyen ma a magyar foci utánpótlás?
Bursi Gábor edző magánvéleménye az, hogy már ebben az életkorban lehetne több edzés. "Ha összehasonlítjuk, hogy egy spanyol és egy magyar gyerek hány labdaérintés-számmal rendelkezik tizennyolc éves korára, legalább háromszoros a különbség." Ebben közrejátszanak természetesen az éghajlati viszonyok is - Spanyolországban 10-11 hónapig tudnak focizni, nálunk meg átlagosan 7-8 hónapig. Ennek itthon gazdasági okai is vannak - a kisebb csapatok számára gondot okozhat, hogy télen tudnak-e termet bérelni, és ha igen, az milyen minőségű. „Szerencsére nálunk a BVSC-nél nincsenek ilyen gondok. Tehát az, hogy egy gyerek hárommilliószor vagy egymilliószor ér-e labdához, nagyon sokat számít a játéka, rutinja tekintetében."
Vajkot édesapja heti egyszer magánedzésre is viszi, ezt pedig edzője erősen támogatja. Hiszen így nem csupán az osztatlan figyelmet és a személyre szabott edzést kapja meg, de növeli a gyakorlással töltött idejét is. Egy ilyen edzésen körülbelül ötszázszor ér labdához a gyerek, míg egy normál edzésen átlagosan százszor. Bursi Gábor ugyanakkor úgy véli, ezt a fajta plusz „számot" az apával töltött élményfoci is képes megadni, amennyiben az nem megy át bohóckodásba.
Egy sikeres sportoló mögött ott állnak a szülei
Amikor egy gyermek versenyszerűen sportol, annak komoly ára van, és nem csupán anyagi értelemben. Vajk édesanyja elmondta, hogy bizony sok szempontból nem egyszerű feladat összehangolni a sportot és a tanulást, plusz a fiuknak is szüksége van némi én-időre, amikor a barátaival lehet, vagy azt teheti, amihez épp kedve van. Bár tény, hogy ezekre az átlagos kilencéveseknél neki jóval kevesebb ideje jut. „Ez Vajk számára és számunkra is jár lemondással, bár ő ezt nem így éli meg. Szülőként az a dolgunk, hogy lehetőségeket megteremtsük és mindenben bátorítsuk gyermekünket. Mi pedig akár erőnkön felül is biztosítjuk ezt Vajknak, hiszen imád a pályán lenni, imád focizni. Ez az élete."
Egy felnőttet is megszégyenítő időbeosztás
Vajk jelenlegi heti két edzése, szeptembertől háromra nő. Emellett egyszer úszni jár, és édesapja magánedzésre is viszi őt Lajkó Ferenchez. Hétvégenként pedig jöhetnek a valódi megmérettetések, a tétmeccsek. Elsőre úgy tűnhet, ez egy kisiskolás gyermek számára megterhelő, de Vajk fáradhatatlan, ha fociról van szó. Elszántan gyakorol még a szabadidejében is, rúgja a bőrt édesapjával, nagypapájával, vagy akár idegen gyerekekkel is, nem számít, hogy negyven fok van, vagy esik az eső. Amikor épp nem a pályán van, akkor focis videojátékkal játszik, meccsekre jár az édesanyjával, vagy együtt nézik a mérkőzéseket a tévében. Gyakorlatilag belebolondult a futballba, de szülei számára fontos fiuk intellektuális és erkölcsi fejlődése is. Így tehát Vajk kiváló tanuló, udvarias és nagyon segítőkész. Felnőttként egész biztos, hogy nem fogja erősíteni a focista sztereotípiákat.
Jövőkép
A mostani tervek alapján, Vajk a BVSC-Zuglóban marad 14 éves koráig. Természetesen megvan annak is a lehetősége, hogy már korábban átveszi egy nagyobb csapat, de a külföldi sporttanulmányok, akadémiák lehetőségétől sem zárkóznak el. A szülők azonban nem szeretnek ennyire hosszú távon gondolkodni, mivel nem önmagukat kívánják fiukban megvalósítani, semmiféleképpen sem szeretnék a jövőjét helyette alakítani. Mindenkori támogatásukkal, a tőlük telhető motivációval egyengetik útját, ami vélhetően nem áll meg a profi futballisták életéig. Hiszen Vajk, amikor arról kérdezték, hogy mit jelent számára a foci, habozás nélkül rávágta: „Én ezzel fogok foglalkozni."
A tehetséggondozás informatikai támogatása
Az MLSZ a tehetséggondozókban végzett szakmai munka minőségét, így az alapelv megvalósulását is folyamatosan, szúrópróbaszerűen ellenőrzi. Emellett bevezetésre került Talent X informatikai és vállalatirányítási rendszer, amely segíti, összeköti és teljesen transzparenssé teszi az utánpótlásban résztvevő klubok, a 28 Tehetségközpont és a 10 kiemelt Akadémia működését és szakmai munkáját. A rendszerbe feltöltésre kerülnek az egyes játékosok adatai, az alapvető adottságok és jellemvonások mellett a sérülések, az edzésen és mérkőzéseken nyújtott teljesítményük. Ezzel kapcsolatban Barczi Róbert megjegyezte: „tendenciákat akarunk látni." „Kapnak egy tükröt, egy objektív adatot, ami eddig nem volt." Ezt egy olyan átigazolási szabály- és díjazási rendszer bevezetése is segíti, amely arra készteti és ösztönzi a klubokat, hogy a térségbeli tehetségeket a lehető legtovább a képzési rendszerükben tartsák: 15 éves korban csak 8 játékost igazolhat egy akadémia, így rá van kényszerítve, hogy 13-14 gyereket vagy saját alsóbb korosztályaiból neveljen ki, vagy a saját régiójából igazoljon, amit megyén belül korlátlanul meg lehet tenni.
A nap utolsó előadását Esterházy Mátyás tartotta, aki a fiatal magyar labdarúgók megítéléséről és piacképességéről beszélt. Értekezésében a nemzetközi futballhoz egyre inkább felzárkózó magyar labdarúgásban lévő lehetőségeket tárta fel. A menedzser szerint idehaza két opció kínálkozik egy fiatal számára: az egyik, hogy játéklehetőséget kapva minél korábban része legyen valamely hazai első csapatnak, a másik pedig, hogy a lehető leghamarabb külföldre igazoljon, bekerülve a nemzetközi felnőtt foci vérkeringésébe. A cél, hogy az NB I olyan „nevelőligává” váljon, amely topbajnokságok számára képez minőségi labdarúgókat. Ha ez sikerül, színvonalas válogatottunk lehet.
tags: #10 #eves #foci #tehetseg
