A magyar vízilabda fejlődése és az 1949-es év sporttörténeti kontextusa
Nemcsak a labdarúgást köszönhetjük a briteknek. Ők voltak ugyanis azok, akiknek a fejében megszületett az az eretnek gondolat, hogy a futballt a vízben is lehetne játszani. Egészen pontosan 1870.05.12-én fektette le a Londoni Úszó Szövetség a vízi futball nevű játék első szabályait. Akkor még vízi futballnak nevezték, ami csak annyiban hasonlított a mai vízipólóra, hogy vízben és labdával játszották. A játék egyre ismertebb és népszerűbb lett, olyannyira, hogy a szabályait is elkezdték egyre jobban finomítani, amelyek eredményeképp az tényleg elkezdett hasonlítani a ma ismert sportághoz.
A játék terjedése az angolok „vándorlásával” együtt történt világszerte. Ausztráliába 1879-ben jutott el, Európa országaiba pedig sorjában, 1893-ban Németországba, 1894-ben Ausztriába, 1895-ben Franciaországba és Belgiumba, majd 1897-ben Magyarországra. Dr. Füzesséry Árpád, a Magyar Úszó Egyesület (MUE) elnökeként Bécsben látta meg az új sportot és egyből elhatározta, meghonosítja azt Magyarországon. Az elhatározásból tett lett, 1897-ben alakult meg a MUE vízipóló csapata. Kezdetben az úszócsapat tagjait két csoportra bontották, és az úszóedzések kiegészítéseként, erőnléti edzésnek alkalmazták a vízilabdát, majd bemutató mérkőzéseket kezdtek játszani, az első hivatalos mérkőzést 1899. július 30-án, Siófokon, a Magyar Úszó Egyesület két csapata vívta.
1900-ban megalakult a Balatoni Úszók Egyesülete (BUE), majd szép sorban a többi csapat is, olyannyira, hogy a Magyar Atlétikai Szövetség Úszószakosztálya kiírta az első magyar vízilabda bajnokságot. Erre a szándékra nem mondhattak nemet a Ferencvárosi Torna Clubban sem, 1904.07.01-jén megalakult az FTC vízilabda csapata, amely azonnal nevezett a szeptemberben lebonyolítandó bajnokságba. Az 1910-es vízipóló bajnokságot az FTC csapata nyerte végül, hosszú jogi procedúra után.
A háború utáni újjáépítés és a sportélet átszervezése
Az 1940-es évek vége, különösen 1949 és 1951 között, a magyar közéletben a sportmozgalom volt az utolsó terület, ahol érvényesítették a szovjet típusú rendszert. Ennek magyarázata abban keresendő, hogy Hegyi Gyula, a sporthivatal elnöke a végletekig harcolt egy polgári látszatú vonulatért. Ebbe a vonulatba lépett be Sebes Gusztáv, a Magyar Kommunista Párt sportosztályának munkatársa, a SZOT sportosztályának vezetője, később pedig az OTSB egyik elnökhelyettese. 1949. január 10-én kelt az az írás, amely Sebes Gusztávra ruházta a szövetségi kapitányi címet. Ez a korszak a magyar sport jelentős átszervezésének ideje volt, amely természetesen a vízilabda sportágra is kihatott, meghatározva a klubok és a válogatott működésének kereteit.
Kiemelkedő játékosok az 1949-es vízilabda-életben
Németh János „Jamesz” - A veterán klasszis
A két háború közötti vízilabda elismerten legnagyobb klasszisa volt Németh Jamesz. Senki sem hívta Jánosnak, a becenév akkor is kijárt neki, amikor fúrták. Játékosként a Nemzeti SC (1923-1925), Újpesti TE (1926-1940), FTC (1941-1949) színeiben szerepelt. Kétszeres olimpiai bajnok (1932: Los Angeles, 1936: Berlin), háromszoros Európa-bajnok (1931: Párizs, 1934: Magdeburg, 1938: London), és tizenegy-szeres magyar bajnok (1930-1939, 1944). Elismerésként 1969-ben bekerült a vizes sportok nemzetközi Hírességek Csarnokába. 1942-ben „a bizalom emelte a kapitányi székbe”. A háború után is aktív maradt, szövetségi kapitányi posztját komolyan vette, és még 1949-ben, 43 esztendősen is játszott a Fradiban. Az 1948-as londoni olimpián ő vezette a válogatottat, amely végül ezüstérmet szerzett, 6:4-re kikapva Olaszországtól.
Gyarmati Dezső - Az ifjú tehetség
Gyarmati Dezső 1927. október 23-án született Miskolcon, de már Budapesten, a Németvölgyi úti iskolában végezte az elemi iskolát. A KISOK-ban és leventeként rengeteg sportágat űzött: tornászott, síelt, bokszolt, jégkorongozott, gyorskorcsolyázott, kézilabdázott is. Tízévesen ment le először az uszodába, ott figyeltek fel rá, mint reményteljes úszóra. 1941-től a sportra nagyon sokat áldozó gyár, a Gamma színeiben úszott, 1942-ben Bozsi Mihály lett az edző, ő tette be kapusnak a pólócsapatba. A Gamma - immár az ifjú Gyarmati Dezső védéseinek is köszönhetően - 1943-ban megnyerte a másodosztály Budapest-bajnokságát, és a négycsapatos osztályozón is győzve feljutott az élvonalba. Mivel 1945-ben átalakították a klubot, s ez ellehetetlenítette a vízilabda-szakosztályt, Gyarmati Dezső kényszerűen klubot váltott, a gyengécske Csepeli MTK színeiben pólózott.
1946-ban másfél évre Angliába költözött, és egy adventista, azaz egyházi kollégiumban tanult és lakott. Pólózott is, a Kingsbury Club csapatában. „Légiósként” bekerült az 1947-es párizsi főiskolai világbajnokságra összeállított válogatottba, a torna megnyerésével pályafutása első nemzetközi sikerének örülhetett. Akkor még Sárkány Miklós szövetségi kapitány nem számított rá a felnőttválogatottban, ám az őszi, monte-carlói Európa-bajnokság kudarca (4. hely) változásokat indukált: Németh János, „Jamesz” lett az új szakvezető, aki meghívta a keretbe az akkor már az UTE színeiben versenyző Gyarmati Dezsőt. A balkezes pólós, akit emiatt Sutának becéztek, 1948-ban, 1950-ben, 1951-ben, 1952-ben és 1955-ben országos bajnok, 1951-ben és 1952-ben Magyar Népköztársasági Kupa-győztese lett. 1956-ig játszott a liláknál. Az 1948-as londoni olimpián mindenki aranyérmet várt a csapattól, de „csak” ezüst lett belőle. Mind a nyolc meccsen játszott, és hat gól fűződött a nevéhez, ami kiváló alapokat biztosított az 1949-es szezonra.
Bajnoki küzdelmek és a jövő ígéretei
Az 1949-es év a magyar vízilabda számára az újjáépítés és a tehetségek megerősödésének időszaka volt. Bár az 1949-es konkrét bajnoki eseményekről nincsenek részletes információk a forrásban, a korszak meghatározó játékosainak, mint Gyarmati Dezsőnek 1948-as és 1950-es bajnoki címei is mutatják, hogy a magyar pólóélet folyamatosan a legmagasabb színvonalon működött. A londoni ezüstérem után a sportágban elvárás volt a további fejlődés és a nemzetközi sikerek megismétlése. Németh János „Jamesz” tapasztalata és Gyarmati Dezső fiatalos lendülete együttesen biztosították, hogy a magyar vízilabda továbbra is Európa élvonalában maradjon, és felkészüljön a következő évtizedek nagy, olimpiai és világbajnoki sikereire.
tags: #1949 #vizilabda #bajnoksag #rajtja
