A berni csoda és a magyar tragédia: Az 1954-es labdarúgó-világbajnoki döntő

Hetven éve, 1954. július 4-én szenvedett 3-2-es vereséget a svájci labdarúgó-világbajnokság Bernben rendezett döntőjében a toronymagas esélyes magyar Aranycsapat a Német Szövetségi Köztársaság válogatottjától. Óriási csalódás volt, nem csak a csapat, hanem minden magyar, 15 millió hazánkfia számára. Amit a magyarok berni tragédiaként éltek meg, azt a németek berni csodaként. A Süddeutsche Zeitung című lap a döntő félszázadik évfordulóján azt írta, hogy az a berni vasárnap volt a Német Szövetségi Köztársaság tényleges megszületésének napja, fontosabb, mint a pénzreform, az alkotmány elfogadása vagy a berlini fal ledöntése.

Előzmények és körülmények

A mérkőzés előtt számos tényező nehezítette a magyar csapat helyzetét. Puskás sérüléséből nem teljesen felépülve futott ki a gyepre. Sebes Gusztáv szövetségi kapitány a döntő előtt felforgatta az együttest. Ráadásul a szakadó esőben a németek már stoplis Adidas cipőben játszottak, ami jelentős előnyt biztosított számukra a vizes talajon. Az is csak nemrég derült ki, hogy az ellenfél több játékosa metamfetamin nevű serkentőszert kapott. Emiatt petíció is indult 2021-ben, hogy doppingvétség vádjával vizsgálják felül a német csapat világbajnoki címét. Grosics azonban így fejezte be nyilatkozatát: „Mindaz, amit elmondtam, egyáltalán nem indokolja a vereséget.” Az Aranycsapat hátvédje, Buzánszky Jenő úgy vélekedett: „Utólag könnyű okosnak lenni.” Mint a pályán kiderült, Puskás mégsem volt teljesen rendben. Puskás szándékos harcképtelennététele megdöbbenést és elkeseredést váltott ki a magyar fiúkból. Abban, hogy a német csapat fölénk tudott kerekedni, kétségtelenül szerepe volt a hibás összeállításnak is, de annak is, hogy a játékvezető egy szabályos gólunkat nem adta meg.

A mérkőzés krónikája

Világbajnoki döntő mérkőzés, amely nappal kezdődött, esős, kellemesen meleg időben, 17:00-kor. Hat helyen változott meg az NSZK kezdőcsapata ahhoz képest, ami a magyarok elleni csoportmérkőzésen lépett pályára. Már az első pillanatokban látszott, hogy ez bizony más mérkőzés lesz, mint a 8-3-as találkozó volt. Lendületesen kezdtek a nyugatnémetek, de a magyar csapat hamar magához ragadta a vezetést. Ráadásul úgy, hogy Puskás és Czibor góljaival a 9. percben már 2-0-ra vezetett.

Magyar gólok és a német válasz

Tóth tört lendületesen előre a bal oldalon, majd Puskáshoz passzolt, aki megállította, majd középre ívelte a játékszert a kapu elé. Puskás Ferenc kapta meg a kígyótérben a labdát Hidegkutitól, és a tömörülésből bátran megindult vele a tizenhatoson belülre, majd betalált a német kapuba. Közvetlenül ezután, Kohlmeyer rossz hazaadása kipattant a kapus kezéből az ott ólálkodó Czibor Zoltán elé, aki lecsapott a játékszerre, elhúzta azt a két nyugatnémet mellett, és könnyedén az üres hálóba helyezett. Még ki sem örültünk magunkat, az ellenfél máris faragott a hátrányán. A balszélről Rahn adott laposan középre, a magyar kapu elé. A tizenegyespontnál Morlock érkezett, és Zakariás spárgázva igyekezett megakadályozni, hogy helyzetbe kerüljön. A 19. percben Walter sarokrúgása elszállt a fejek felett, a jobb oldali kapufánál pedig őrizetlenül maradt Helmut Rahn, aki kapásból a hálóba bombázott.

A félidőig tartó küzdelem

A mieink a demoralizáló egyenlítés után sem álltak le, továbbra is zakatoltak a támadásaink. Kocsis tört a német kapu felé, majd kissé jobbról, a kígyótérből meg is célozta azt. A nyugatnémet védők rövid felszabadítását Hidegkuti kapcsolta le még a tizenhatoson belül, és a labda a balján lévő Czibor Zoltán elé pattant. A középen előretörő Czibor Zoltán remekül kényszerítőzött Tóthtal, és a visszakapott labdával, két védő között kilépve óriási helyzetbe került a nyugatnémet kapu előtt. A kimaradt ziccerek után kicsit kiszabadult az ellenfél a nyomás alól. A mérkőzés ezen periódusában nagyon nyomtak a mieink, így a nyugatnémetek jobb híján kontrákból leadott, távoli lövésekkel próbálkoztak. Egy nyugatnémet kontra során Richard Herrmann iramodott meg a saját térfelének bal oldalán, kényszerítőzött a kezdőkörben álló Fritz Walterrel, a visszakapott labdával pedig kilépett a leshatáron, és egyedül száguldott a kapu felé. A végszó mégis a mieinké lehetett volna, ha Kocsis egy kicsit pontosabban céloz. Tóth lendületes előretörése után Puskás ívelte be balról a labdát, és azt Kocsis talán csak centikkel fejelte a jobb alsó sarok mellé. Ezzel véget ért az első félidő, amiben kiderült, hogy az előzetes esélylatolgatás ellenére ez egyáltalán nem egy lefutott meccs. A védelmek mindkét oldalon gyengélkedtek, a mieink támadásai talán többet akadoztak a megszokottnál.

A második félidő és a győztes gól

A 47. percben a németek is próbálkoztak. Max Morlock tankként tört előre a pálya közepén. Az 55. percben aztán valóságos össztűz zúdult a nyugatnémet kapura. Bozsiktól Kocsis kapta a labdát a tizenhatos vonalán, és egy finom csellel két védőt is becsapott, majd a jobbján álló Puskáshoz gurított, aki - két védővel a nyakán - nagyon okosan átengedte a játékszert a mögötte üresen érkező Tóth Mihálynak. A szélső egyből lőtt is - az első kísérletét Turek védte, majd Tóth a kipattanóval már kicselezte a hálóőrt, de képes volt a gólvonalon álló Kohlmeyer lábát eltalálni 8 méterről. Pergett a mérkőzés, mert az ellenfél sem látszott fáradni. Czibor tört előre középen, majd a jobbján robogó Tóthnak dobta ki a labdát. Tóth jobb oldali beadását elhalászták Czibor elől a védők, ám a játékszer csak Hidegkuti Nándorig jutott. Hidegkuti bolondította meg a védőket a nyugatnémet tizenhatos előterében, és ő a jobbján üresen érkező Czibor Zoltán elé tálalt. A 68. percben már sokkal pontosabb volt a „száguldó őrnagy”. A 73. percben aztán hosszú hallgatás után a nyugatnémetek is szót kértek maguknak. Hans Schäfer ügyesen fordult le Lórántról a tizenhatos bal sarkánál, majd ballal a hosszú sarkot célozta meg, de Grosics nagy vetődéssel kiütötte a labdát. A 79. percben az ijesztgető Rahnék ellen villámgyors kontrával próbálta meg visszaszerezni a vezetést a magyar csapat. Egy villámgyors ellenakció végén Czibor vitte rá egy az egyben a nyugatnémet kapusra a labdát, de az oldalra pattant a remekül kilépő Turekről. A második hullámban érkező Hidegkuti Nándor kanyarodott jobbra, hogy ismételni tudjon, de kisodródott helyzetből, 9 méterről csak az oldalhálót találta el. A 82. minutumban aztán éppen az ő kirúgása került Ottmar Walter elé, aki Lóránttal küzdött nagyot a lövőhelyzetbe kerülésért. A 85. percben bekövetkezett az, ami a locsogó esőt még lehangolóbbá tette. Bozsik labdaeladása után a nyugatnémetek máris a középen érkező Ottmar Walter felé adták be a játékszert, aki elől Lantos a tizenhatos előterében álló Hans Rahn elé fejelte el azt. A magyar csapat összeomlott, miután a William Ling játékvezető lefújta a mérkőzést, és a nyugatnémetek féktelenül ünnepelni kezdték a világbajnoki címüket.

Utóélet és visszavágás

A váratlan vereség hatalmas megrázkódtatást okozott Magyarországon. A döntőt országszerte a rádiók előtt hallgatták az emberek, sőt a Népstadionban 40 ezren követték nyomon a kihangosított közvetítést. A pesti népnyelv által „kis magyar focialista forradalomnak” nevezett megmozdulásoknak az államvédelem vetett véget. A játékosok titokban érkeztek haza, a vonatról korábban leszállva a tatai edzőtábort érintve valósággal „hazaszöktek”. A finálé után a francia lapok „teljesen valószínűtlen, rendkívüli és igazságtalan eredményt” emlegettek, az olasz La Gazzetta dello Sport szerint „a magyar válogatott... A gólhelyzeteket jobban kihasználó nyugatnémet csapat legyőzte a fáradtan, formán alul játszó magyar válogatottat...” Kétségtelen az is, hogy játékosaink úgy vélhették, hogy nem ez a legerősebb ellenfelük a tornán.

Az 1959-es budapesti "visszavágó"

„Amikor” sorozatunkban ezúttal az NSZK elleni 1959-es 4-3-as budapesti győzelmet elevenítjük fel. Az 1954-ben elvesztett világbajnoki döntő után öt évvel látogatott először Magyarországra a nyugatnémet labdarúgó-válogatott. A berni fináléban szereplő csapatból a mieinknél a kezdőben egyedül a kapus, Grosics Gyula maradt hírmondónak, Bozsik Józsefet pedig - századik válogatottsága elérését segítendő - az utolsó negyedórára küldte be Baróti Lajos szövetségi kapitány. A továbbra is Sepp Herberger által irányított németeknél csak a döntőben két gólt szerző Helmut Rahn játszott a svájci vb-t megnyerő együttesből. Az esős novemberi időjárás ellenére telt ház, 90 ezer néző látogatott ki a Népstadionba, ahol Tichy Lajos találatával már az első negyedóra végén előnyhöz jutott a magyar válogatott. A találkozó legemlékezetesebb mozzanatsora a második félidő elején jött el, amikor az ifjú Albert Flórián briliáns szlalomozásával négy védőt és a kapust becsapva lőtt a kapuba. Az MLSZ gondozásában megjelent Válogatott gyűjtemény című könyvben a szerzők a cselsorozatot a futballhistória egyik legragyogóbb szólójának minősítették. Ezt követte Sándor Csikar szintén mesterműnek nevezett gólja, majd ismét Tichy volt eredményes, ezúttal büntetőből. Bár a németek az utolsó tíz percben 1-4-ről 3-4-re kozmetikázták az eredményt, a magyar válogatottnak - igaz, nem tétmérkőzésen - sikerült visszavágnia a berni vb-döntőért.

A jelen: Magyar-német párharc az EB-n

Öt hét múlva rajtol a nyári labdarúgó Európa-bajnokság, június 15-én 18 órától pedig a Puskás Arénában a címvédő Portugália ellen bemutatkozik a tornán a magyar válogatott is, amely záró csoportmérkőzésén június 23-án Münchenben Németországgal mérkőzik meg. A Nemzeti Sport Online-on is folyamatosan hangolódunk a nagy eseményre.

EB 2020, AZ F-CSOPORT (BUDAPEST, MÜNCHEN)

tags: #1954 #st #jakob #magyar #nszk #hivatalos

Népszerű bejegyzések:

• Ismerje meg Valkai Erzsébetet
• a modern labdarúgó fejlesztése
• Útikalauz Észak-Angliába
• Lipták pszichológiája a futballban
• Intersport útmutató gyerek kosárlabdacipőhöz