A Várpalotai Bányász SK története és az 1968-as év a helyi futballban
Várpalota sportéletének, különösen a labdarúgásnak gazdag és fordulatokkal teli múltja van, melyben a helyi bányászat és ipar döntő szerepet játszott. Az 1960-as évek vége, beleértve az 1968-as évet is, különleges időszakot jelentett a klub és az egész magyar futball számára, amelyet egyaránt jellemeztek a sportbeli sikerek és a politikai események okozta kihívások.
A várpalotai futball gyökerei
A várpalotai labdarúgás története egészen az 1920-as évekig nyúlik vissza. A klub 1927-ben jött létre Várpalotai Unió Testedző Egylet néven. Az egylet első elnöke Homoki Mihály lett. A csapat még ez év őszén benevezett a Magyar Ifjúsági Labdarúgó Szövetség (MIL) nyugat-dunántúli kerületébe, majd hamarosan átkerült a Nyugat-Dunántúli Labdarúgó Szövetség II. osztályába. Innen azonban csak közel 10 év után, 1936-37-ben, jutott fel az I. osztályba. A labdarúgás és a játékosok szempontjából fontos szerepet játszott a bánya és annak társadalmi szervezete, a Jó Szerencsét Kör.
A háború utáni felemelkedés: Várpalotai Munkás Testedző Egylet
A második világháború után a magyarországi „futballtérkép” is átrendeződött, és Várpalotán is új lendületet kapott a sport. A csapat 1946-tól már Várpalotai Munkás Testedző Egylet néven működött. Az 1948-49-es szezonban a kitűnő szakember, Lukács Gedeon (korábban olasz csapatok, valamint a bajnok Csepel trénere) edzette sikerrel a csapatot, amely feljutott az NB II-be. A zöld-fehérben játszó VMTE ekkor fogadta itthon a többek között Csanádival és Cziborral felálló Fradit, melyet 6:4-arányban le is győzött. Sőt, a magyar válogatottat is fogadta Várpalotán, amely végül 9:2-re nyert.
A Várpalotai Bányász SK korszaka és az NB I-es álmok
Az 1950-es évek elején, 1952-ben már Várpalotai Bányász Sport Kör néven szerepelt a gárda, és a klubszínek is piros-feketére változtak. A Bányász gárda az 1960-as években jelentős sikereket ért el. 1966-ban a palotai csapat bajnok lett az NB II-ben. Ebben az évben Szekér István, aki a csapat egyik meghatározó játékosa volt, minden mérkőzésen pályára lépett. Négy évvel később a csapat búcsút intett a harmadosztálynak és az NB I/B-be feljutott Bányász már NB I-es terveket szövögetett. A legmagasabb osztálybeli szereplésre azonban soha nem került sor, a bányákat visszafejlesztették, majd a rendszerváltás éveiben a legtöbbet be is zárták, ami a csapat sorsát is alapjaiban befolyásolta.
Egy nemzetközi mérkőzés Várpalotán: 1967
Kevéssel az 1968-as események előtt, 1967-ben egy olyan mérkőzésnek adott otthont Várpalota, amire valószínűleg soha többé nem került sor a Veszprém megyei városban. A Bajnokcsapatok Európa-kupájának második fordulójában a Vasas ellenfele, az izlandi Valur Reykjavík ugyanis lemondott pályaválasztói jogáról. Így a három nappal korábbi budapesti 90 perc után, ahol a piros-kékek 6-0-ra nyertek, a két csapat Várpalotán játszotta a visszavágót. Az angyalföldiek (Kenderesi - Váradi, Varró, Mathesz, Köves, Puskás L., Kékesi, Molnár, Pál, Antal, Kovács F.) erősen tartalékos összeállításban kezdték az "idegenbeli" mérkőzést, hiszen a sztárok (Ihász, Mészöly, Berendi, Vidáts, Farkas, Korsós, Radics) nem léptek pályára.
ECC 1966-67. Round of 16. Budapesti Vasas - Inter. Highlights.
Az 1968-as év és a Várpalotai Bányász
Az 1968-as év a Várpalotai Bányász számára sportági szempontból is hozott jelentős eseményeket. Szekér István, aki a Bányász egyik meghatározó játékosa volt, kitűnő taktikai és technikai megoldásokra volt képes, játékostársai szerint ő volt a csapat játékának fazonszabásza. Szekér István 1968 májusában a Szolnok elleni derbin súlyos lábtörést szenvedett, és hosszú rehabilitációt követően csak 1969 novemberében térhetett vissza a pályára. Ez a sérülés jelentősen befolyásolta a csapat teljesítményét ebben az évben. Szekér 1966-ban igazolt a Várpalotai Bányászhoz, miután korábban a Szombathelyi Vasasban és a Haladásban is játszott.
Az 1968-as politikai események hatása a magyar labdarúgásra
1968 nem csak sporteseményekről, hanem jelentős politikai változásokról is szólt, amelyek mélyrehatóan érintették a magyar, és ezen keresztül a várpalotai futball környezetét is. Az 1967-es magyar labdarúgó bajnoki idény, szovjet mintára tavaszi-őszi rendszerben zajlott, innen kvalifikálták magukat a csapatok az 1968/69-es nemzetközi kupaszezonra. Az FTC és a Győr az 1960-as évek legsikeresebb magyar csapatai közé tartoztak, és ekkor kvalifikálták magukat a nemzetközi kupákba.
Míg 1968 augusztus 20-án az ünnepi események keretében megrendezett MNK döntőben az MTK a Népstadionban 2:1-re verte a Honvédot, a Magyar Néphadsereg 8. gépkocsizó lövészhadosztálya arra készült, hogy a Szovjetunióval és a Varsói Szerződés másik három tagországával (NDK, Lengyelország, Bulgária) közösen, hajnalban bevonuljon Csehszlovákiába. A magyar alakulatok az akciót augusztus 21-én 0 óra 15 perckor kezdték meg. A megszállás váratlanul érte a magyar lakosságot, ugyanígy a nyugati világot is.
A nemzetközi sportéletre is azonnali hatással volt ez a helyzet. Augusztus 26-án arról érkeztek hírek, hogy a Celtic bojkottálni tervezi a Ferencváros elleni budapesti mérkőzést. A leggyakoribb vélemény az volt, hogy a politikát kár belevonni a sportba, mivel a bojkottal a szovjeteket nem fogják tudni rávenni arra, hogy kivonuljanak Csehszlovákiából. Sőt, ezzel a nyugati hatalmak csak ellenszenvet váltanak ki a szocialista országok azon állampolgáraiból is, akik eddig velük szimpatizáltak.
Augusztus 31-én a svájci Gustav Wiederkehr elnökletével Zürichben összeült az UEFA Sürgősségi Bizottsága. Tárgyalásuk indoka az volt, hogy olyan helyzetet kell teremteni, amelyben biztosítva látszik az UEFA-hoz tartozó két kupasorozat, a BEK és a KEK zavartalan lebonyolítása. Az ülés eredményeként a két kupa párosításait részben újrasorsolták. Ott, ahol eredetileg kelet-európai csapat (beleértve az intervencióban részt sem vevő Románia, Jugoszlávia, sőt Csehszlovákia alakulatait is) nyugatival mérkőzött volna, a nyugatiak nyugati, a szocialisták szocialista ellenfelet kaptak. Így lett a Fradi új versenytársa a bolgár Levszki Szófia, a Győré pedig a román Dinamo București.
A FIFA elnöke, az angol Sir Stanley Rous is megszólalt az ügyben:
„Nálunk a VVK-ban fel sem merült a sorsolás megváltoztatása. A Leeds vezetői sem gondoltak arra, hogy nem jönnek el Budapestre. Jellemző, hogy a VVK-ban szereplő 64 csapat közül mindössze a (skót - a szerk.) Aberdeen jelezte visszalépési szándékát, de rögtön több csapat jelentkezett a helyükre.”
Végül az MLSZ elnöksége, valamint az FTC és a Győri ETO közös nyilatkozatában sajnálatosnak tartotta azt, hogy az UEFA VB jóváhagyta az új sorsolást. A döntést politikai diszkriminációnak tekintették, ezért szeptember 14-én bejelentették, hogy visszalépnek a kupaküzdelmektől. A lengyelek, bolgárok, keletnémetek szintén visszaléptek. Másnap a szovjetek is csatlakoztak hozzájuk. Bár a Várpalotai Bányász SK nem vett részt ezekben a nemzetközi küzdelmekben, a magyar labdarúgás egészét érintő politikai feszültség és bizonytalanság a helyi klubok mindennapjaira is rányomta bélyegét.
A Bányász kulcsfigurái: Játékosok és emlékük
A Várpalotai Bányász SK történetét számos kiemelkedő játékos fémjelezte, akik munkásságukkal hozzájárultak a klub sikereihez. Közülük többen az 1960-as évek végén is aktívan részt vettek a csapat életében.
Szekér István (1941-2017)
A 2017 februárjában elhunyt Szekér István 168 NB-s mérkőzésen szerepelt a Várpalotai Bányász színeiben. Az 1941-ben született kiváló labdarúgó a Szombathelyi Vasasban kezdett futballozni 15 éves korában. Néhány évvel később, 1960-ban igazolt a Szombathelyi Haladáshoz. Öt éven át volt a zöld-fehérek labdarúgója, majd egy ajkai kitérőt követően 1966-ban igazolt a Várpalotai Bányászhoz, ahol első mérkőzését - amelyen 3:1-re győztek a piros-feketék - a Haladás ellen játszotta Veszprémben. Abban az évben lett egyébként bajnok az NB II-ben a palotai gárda, s Szekér István minden mérkőzésen pályára lépett. Szekér István 1966-tól 1973-ig 168 NB-s mérkőzésen játszott, s 25 gólt szerzett a Bányász színeiben. Utolsó mérkőzését 1973 decemberében játszotta a várpalotai klub kötelékében a Spartacus ellen.
Csapó György (1942-2017)
Az 1942-ben született Csapó György a Várpalotai Bányászban kezdett futballozni 17 éves korában. Néhány évvel később, 1961-ben került be az első csapat keretébe. Első NB III-as mérkőzését 1961. május 14-én a Keszthelyi MÁV Előre ellen játszotta, mint balszélső. 1962-ben bevonult katonának Kaposvárra. Labdarúgóként ott is kitűnő játékosokkal találkozik és részese lesz 1963-ban a Magyar Néphadsereg katona válogatottjának tagjaként Vietnámban túrázó csapatnak. Leszerelése után 1965. március 28-án játszik először a Várpalotai Bányászban, s további nyolc éven keresztül szolgálja szeretett klubját. Mindig az egyszerű megoldásokat kereste, megbízható hátvéd volt, gyakran szerepelt a jó teljesítmény miatt kiemelt játékosok között. Utolsó mérkőzését 1973. szeptember 2-án Kecskeméten játszotta. Csapó György 1961-től 1973-ig 243 NB-s mérkőzésen játszott, s három gólt szerzett a Bányász színeiben. Emberi és sportbeli magatartása példaként állítható a fiatalabb játékosok elé.
Farkas Géza (1960-2018)
Az 1960-ban Várpalotán született Farkas Géza a Várpalotai Bányász SK saját nevelésű játékosaként, csatár poszton szerepelt a csapatban. 1973-74-ben a serdülő csapatban játszott, edzője Németh Béla. 1975-76-ban az ifjúsági csapatban szerepel, edzője Szabó Béla. 1976-tól több alkalommal is meghívást kapott a Megyei Ifjúsági Labdarúgó Válogatott edzőtáborába, s ezzel egyidőben felkerül a VBSK első csapatának keretébe is. A jól képzett támadó gyorsaságát kihasználva hamar hasznos tagjává vált a várpalotai csapatnak. 1976-tól 1986-ig 146 NB-s mérkőzésen szerepelt és 15 gólt rúgott a Bányász színeiben.
A Várpalotai Bányász SK kiemelkedő játékosainak statisztikái
| Játékos neve | Időszak a VBSK-ban | NB-s mérkőzések száma | Gólok száma | Posztja |
|---|---|---|---|---|
| Szekér István | 1966-1973 | 168 | 25 | Középpályás |
| Csapó György | 1961-1973 | 243 | 3 | Hátvéd |
| Farkas Géza | 1976-1986 | 146 | 15 | Csatár |
A várpalotai futball öröksége és emlékezete
A Várpalotai Bányász labdarúgásának hagyományait ma is ápolják. Egy év kihagyás után szeptember 1-jén újra futballtornával tisztelegnek a meghívott öregfiúk-csapatok a Várpalotai Bányász elhunyt labdarúgói előtt. Idén Szekér Istvánra, Csapó Györgyre és Farkas Gézára emlékeznek az egykori játékostársak. Éveken át minden bányásznapon labdarúgó emléktornának adott otthont a Rákóczi Telepi Tagiskola tornacsarnoka. A Szabó Béla, a VBSK egykori labdarúgója és elnöke, valamint a városrész baráti köre minden évben más futballistára emlékezett a sportrendezvénnyel. Müller József „Öcsi”, Horváth László, a „Melles” és a kiváló kapus Horváth István „Kunki” emléke előtt éppúgy tisztelegtek közös focival, mint például Terbe Benjamin edző nagysága előtt.
Idén egy év kihagyás után, ezúttal a Várpalota Város Önkormányzata, a VBSK és a Várpalotai Olimpiai Baráti Kör támogatásával újra megszervezte a tornát Szabó Béla. Szeptember 1-jén 15 órától a Videoton, az Ajka, a Veszprém és a házigazda Várpalota öregfiúk csapatai feszülnek majd egymásnak egy mini-torna keretében a Gál Gyula Városi Sportcsarnokban. A sportág kedvelői duplán jól járhatnak ezen a napon, hiszen a tornát követően 16.30-tól a Várpalotai Bányász megyei első osztályban szereplő felnőtt labdarúgó együttese a Magyarpolánnyal mérkőzik a Bányász sporttelepen, így a kései utódoknak is élőben szurkolhatnak a futball szerelmesei.
tags: #1968 #evi #futball #csapat #csapat #varpalotan
