Az 1968-as mexikóvárosi olimpia magyar labdarúgó-bajnokai
Az 1968. évi mexikóvárosi olimpia labdarúgótornája a magyar sporttörténelem egyik kiemelkedő eseménye volt, ekkor védte meg sikeresen a magyar válogatott az olimpiai bajnoki címét. Ez volt a magyar labdarúgás utolsó nagy nemzetközi sikere, ami különösen emlékezetessé teszi ezt a tornát.
A tizenhat csapat részvételével zajló tornára a címvédő magyarokon és a rendező mexikóiakon kívül minden jelentkező országnak selejtezőtornán kellett megszereznie az indulási jogot. A selejtezőket kontinensenként külön szervezték, és a különböző kontinensekről különböző számú nemzet vehetett részt az olimpián. A rendező Mexikónak, illetve a címvédő Magyarországnak nem kellett selejtezőmérkőzéseket játszania, alanyi jogon jutottak ki az olimpiára.
A labdarúgó-torna október 13-án kezdődött és október 26-án ért véget. A tizenhatos mezőnyt négy darab négyes csoportba sorsolták, ahonnan az első két helyezett jutott tovább az egyenes kieséses szakaszba. A csoportkörben minden nemzet az összes csoportellenfelével egyszer játszott, és az ezeken a mérkőzéseken elért eredménye rangsorolta azt. A győzelemért kettő, a döntetlenért egy, míg a vereségért nulla pont járt. A sorrendet elsősorban a szerzett pontok száma határozta meg, azonban pontegyenlőség esetén a jobb gólkülönbség rangsorolt. A csoportkörből továbbjutó nyolc csapat innentől kezdve egyenes kieséses rendszerben játszott tovább a győzelemért. A továbbjutásról egy mérkőzés döntött, aki nyert, továbbjutott. Ha a rendes játékidőben döntetlen eredmény született, kétszer tizenöt perces hosszabbítás következett. Négy olyan mérkőzés volt, ahol a hosszabbítás után sem dőlt el a továbbjutás sorsa, így pénzfeldobással döntötték el a továbbjutás kérdését.
Összesen harminckét meccset rendeztek az olimpiai labdarúgótornán Mexikó négy városának összesen négy stadionjában.
A magyar válogatott szereplése
A magyar válogatott címvédőként utazott az olimpiára, selejtezőn sem kellett pályára lépnie. A csapat lassan melegedett játékba, végül megnyerte a tornát. Az olimpiai tornákon az amatőrizmus jegyében 1984-ig nem vehettek részt hivatásos, tehát kifejezetten a sportból élő játékosok. Ez a második világháborút követő évtizedekben egyértelműen a kelet-európai országok fölényéhez vezetett, itt ugyanis papíron nem voltak profi játékosok, a futballisták mind valamilyen vállalat, intézmény alkalmazásában álltak. Ezzel együtt a legtöbb kelet-európai ország az olimpiákra egyfajta B-válogatottat, fiatalokból, vagy a nagyválogatottba valamilyen okból be nem férő játékosokból összeállított csapatot küldött.
A magyar labdarúgók Mexikóvárosban már október 3-án pályára is léptek, igaz, még csak edzőmérkőzésen az Ember József által vezényelt Nigéria válogatottja ellen. Két nappal később az Universidad Nacional (UNAM) csapata volt az ellenfél.
A magyar csapat a C-csoportba került Ghána, Izrael és Salvador társaságában. Az első csoportmérkőzésen, 1968. október 13-án, Magyarország 4-0-ra legyőzte Salvador csapatát (G.: Menczel 19., Dunai A.). Két nappal később, október 15-én, Guadalajara-ban 2-2-es döntetlent játszottak Ghánával (G.: Dunai A. 15., Menczel 17.). Az utolsó csoportmérkőzésen, október 17-én, Izrael ellen 2-0-ra győzött a magyar válogatott (G.: Dunai A. 2.).
A csoportkör megnyerése után a negyeddöntőben Guatemalával mérkőzött meg a csapat. Az 1968. október 20-án rendezett találkozón Szűcs Lajos góljával 1-0-ra győzött Magyarország.
Az elődöntőben Japán volt az ellenfél. Az 1968. október 22-én lejátszott mérkőzésen Szűcs Lajos (30., 60., 75.) és Novák D. (2) góljaival 5-0-ra nyert a magyar válogatott, ezzel bejutott a döntőbe.
Full Olympic Film - Mexico City 1968 Olympic Games
Az olimpiai döntő
Az 1968. október 26-án sorra kerülő döntőben a magyar csapat Bulgáriával mérkőzött meg. A találkozó érdekessége, hogy a bolgár csapat a győzelmi kényszer miatt nem tért át a sportszerű játékra, folytatta a durvaságokat, ezért újabb kiállítás következett. A mérkőzésen éles, kemény, sokszor durvaságig fajuló szabálysértések történtek. A játékvezető igyekezett figyelmeztetni azokat a játékosokat, akik összekeverték a más sportágaknál alkalmazható megmozdulásokat a labdarúgásban használhatókkal. Figyelmeztetés után - még nem voltak a fegyelmezést segítő lapok - kénytelen volt az ismétlődő durvaság miatt a kiállításhoz folyamodni. A bolgár csapat a győzelmi kényszer miatt nem tért át a sportszerű játékra, folytatta a durvaságokat, ezért újabb kiállítás következett, és ide kapcsolódik egy súlyosan sportszerűtlen magatartásból eredő - a játékvezetőhöz vágott labda okán történt - újabb bolgár kiállítás. A magyar csapat sem úszta meg, egy törlesztésnél náluk is történt egy kiállítás. A bolgár csapatból Dimitrov (42.), Ivkov (44.), Myhaylov (44.) állították ki, míg a magyaroktól Juhász István kapott piros lapot.
A mérkőzésen a bolgárok a 22. percben Dimitrov révén szereztek vezetést. Magyarország a 40. percben Menczel Iván, majd a 41. percben Dunai Antal góljával fordított. A második félidőben Juhász István (49.) és Dunai II Antal (62.) is eredményes volt, beállítva a 4-1-es végeredményt.
Magyarország ezzel a győzelemmel sikeresen megvédte olimpiai bajnoki címét, és a játékok történetében harmadikként duplázott. Korábban Nagy-Britanniának 1908-ban és 1912-ben, majd Uruguaynak 1924-ben és 1928-ban sikerült ugyanez.
A győztes csapat kerete:
- Fatér Károly (kapus)
- Szarka Zoltán
- Novák Dezső
- Keglovich László
- Dunai Lajos
- Páncsics Miklós
- Menczel Iván
- Szűcs Lajos
- Noskó Ernő
- Szalay Miklós
- Juhász István
- Fazekas László
- Dunai II Antal
- Sárközi István
- Básti István
- Kocsis Lajos
- Nagy László
A legtöbb gólt Magyarország nemzeti válogatottja lőtte, szám szerint tizennyolcat. A góllövőlista élén a japán Kunishige Kamamoto végzett hét góllal. Őt hat góllal követte a magyar Dunai Antal.
Az 1968-as olimpiai siker a magyar labdarúgás utolsó jelentős világsikere. Az 1970-es ugyancsak Mexikóban rendezett vb-re nem jutott ki a Sós Károly által irányított magyar A-válogatott, az 1972-es olimpián pedig Lengyelország a döntőben 2-1-re nyert a magyar csapat ellen.
A torna legsúlyosabb sportszerűtlensége volt, amikor a Ghána - Izrael mérkőzésen két ghánai játékos - Alhassan és Attiquayefio - egy általuk vélelmezett ítélet miatt megtámadták a játékvezetőt. A játékvezető a tettlegesség miatt idő előtt beszüntette a játékot.
A FIFA Játékvezető Bizottsága a nemzeti szövetségek javaslatára 25 játékvezetőt hívott meg a labdarúgó játékok irányítására. Érdekes, hogy nem a döntő mérkőzést vezető Diego de Leo vezette a legtöbb mérkőzést, hanem Seyoum Tarekegn bíró, összesen hármat.
tags: #1968 #olimia #labdarugas #radio
