Az Üllői úti legenda újjászületése: Az 1974-es FTC Stadion avató

A Ferencvárosi Torna Club története szorosan összefonódik az Üllői úti sportteleppel, amely 1911 óta ad otthont a zöld-fehéreknek. A klub és Budapest IX. kerülete közötti szoros kapcsolatot jól jellemzi egy korabeli idézet: „Mikor a sporttelepet fölavatták, akkor már az FTC egy volt a Franzstadttal.” Az eredeti létesítményt majd’ 52 évig használták, számos emlékezetes pillanatot és 16 bajnoki címet megélve. Azonban az idő múlásával és a balesetekkel, mint az 1947. május 4-i, az új stadion építése elkerülhetetlenné vált. Az utolsó bajnokit a régi Üllői úti pályán 1963. november 20-án játszották (FTC-DVTK 3:0), az ezen a pályán szerzett utolsó Fradi-gól Juhász István nevéhez fűződik.

A kezdetek és a régi stadion története

A Ferencváros 1909-ben kapta meg az Üllői úton a jelenleg is használatos telket, amelyen az FTC akkori alelnöke, Mattyók Aladár építész tervei szerint megépült a pálya és a főtribün. Az avató mérkőzést a Fradi az MTK ellen játszotta 1911. február 12-én, ahol a zöld-fehérek Schlosser Imre két góljával győztek 2:1-re.

A stadion az évek során többször is átalakult. 1924. február 26-án Szigeti Imre, az FTC alelnöke jelentette be a terveket, miszerint a nézőteret 40-50 ezer fő befogadására alkalmassá teszik. Mattyók Aladár mérnök tervei alapján egy 140 méter hosszú, új tribün épült páholysorokkal és kényelmes ülőhelyekkel, melyet 1924. augusztus 28-án adtak át. Az új tribün 134 méter hosszú és 16 méter magas volt, 300 hatszemélyes páhollyal és 1400 számozott ülőhellyel.

A pálya történetében voltak sötét napok is. 1927. augusztus 7-én egy néző gondtalanul eldobott égő cigarettavége miatt tűz ütött ki az egyik fa tribünön, mely teljesen tönkrement. Később, 1935. augusztus 14-én egy hatalmas vihar szinte játszi könnyedséggel kapta fel a B-tribün tetejét. A legnagyobb tragédia azonban 1947. május 4-én történt egy Magyarország-Ausztria válogatott mérkőzésen, amikor a stadion faszerkezetes lelátója leszakadt. Mintegy 200 ember zuhant a mélybe, de szerencsére mindenki túlélte a balesetet.

Az új stadion születése: nehézségek és elvárások

Négy és fél évvel az utolsó meccset követően, 1968. május 20-án a Népsportban „Hogyan áll a Fradi-pálya ügye?” címmel Kalmár István, az egyesület elnöke tisztázott néhány kérdést. Elmondta, hogy a mintegy 40 millió forintos költséggel épülő új sporttelep első szakaszának munkálatai már abban az évben megkezdődnek, és négy-öt évig tartanak. Az építkezés költségeit állami támogatáson kívül különböző bevételi forrásokból, például képes levelezőlapok, bajnoki jelvények árusításából, valamint hazai és külföldi sportbarátok anyagi támogatásából tervezték fedezni.

Az építkezést rengeteg körülmény gátolta, például a hosszú, kíméletlen tél vagy az árvíz. „Az építőipari munkások negyven százaléka az árvíz sújtotta területekről való” - hangzott el a magyarázat. Ráadásul a Fradi a hatvanas-hetvenes években sem volt a rendszer csapata, ezért sem hamarkodták el az építkezést, habár az 1956-os forradalmat követő kádári konszolidáció részeként a létesítmény felhúzása egyfajta „lám, nem utálunk benneteket” üzenetként is felfogható volt.

Az 1970-es helyszíni riportokban egyre többször bukkant fel Rácz József, a beruházási főmérnök neve. Ő a milánói San Siróhoz hasonlította az új létesítményt, újdonság volt, hogy a stadionba nem terveztek atlétikai pályát. Ez azt jelentette, hogy a nézők az alapvonaltól tíz, a partvonaltól mintegy ötméternyi távolságra ültek. „Atmoszférája lesz ennek a stadionnak! Képzeljék csak el, a közönség közvetlenül a partvonal mellett foglal helyet. Szinte ott érzik majd a labdarúgók a nyakukon a szurkolók lélegzetét” - mondta Rácz. Az első ütemterv szerint 30 ezer férőhelyesre tervezték a stadiont, amelyet 36 ezresre bővítettek volna. A tervek a BME építészmérnöki karának docense, Schall Miklós és Kapsza Miklós adjunktus irányításával készültek.

A klubépületet 1971. február 19-én adták át, amely 14 és fél millió forintos költséggel készült el. Az épületet az új elnök, Harót János mutatta be, összesen 10 irodahelyiség, két tanácsterem, egy-egy klubszoba, könyvtár- és sakkszoba, négy játékos- és két játékvezetői öltöző, orvosi szoba, négy szertár és megfelelő műszaki centrumok épültek, s volt egy nyolc szobából álló szállodai részleg is. A régi lelátókat végleg 1971-ben bontották le, ekkor kezdődött meg az új aréna építése.

Az év októberében ismét csak az építkezés lassúsága volt a téma. Rácz nem kertelt: „Sajnos, néhány alvállalkozó nem tartja be ígéretét. Elmaradnak a munkával, és így más szakmák dolgozóit is akadályozzák.” A Kőfaragó Vállalat késése különösen szembetűnő volt. Végül azonban az ország első és legmodernebb labdarúgó stadionja elkészült. A lelátók 29 505 néző (9159 ülő-, 18 734 állóhely, 1612 tisztelet-, illetve szolgálati jegy) befogadására alkalmasak lettek. Az ülőhelyek kényelmesek, 45 cm hosszúak és barna színt kaptak.

Az ünnepélyes avató: 1974. május 19.

1974 januárjában sajtótájékoztatón jelentették be, hogy az FTC fennállásának 75. jubileuma alkalmából avatják fel az Üllői úti stadiont. Eredetileg a május 5-i Ferencváros-Győr bajnoki mérkőzésre tervezték az avatót, de végül a május 19-re kisorsolt Vasas elleni találkozóra esett a választás.

Harót János, az FTC elnöke, a stadionavató reggelén meghatódva mondta: "Csak, hogy megérhettük ezt a napot is! Szinte félek visszagondolni arra a sok nehézségre, problémára, amit az évek során le kellett küzdenünk."

A megnyitón 16.15-kor hat ferencvárosi kézilabdázó, köztük a világválogatott Szilágyi István, kivitte a csapatzászlót, amelyet Havasi Mihály húzott fel az árbócra. Dr. Lénárt Lajos mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, a Fradi elnöke lépett a mikrofonhoz, majd 16.30-kor Hajós György, a Középület-építő Vállalat igazgatója Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek jelentette: „A pálya elkészült!” Ezt követően a miniszter átvághatta az avatószalagot.

Az avatómeccset megelőzte a Fradi és a Vasas öregfiúk találkozója, amely 4-4-es döntetlenre végződött. Ezen az öregfiúk meccsen az egykori világsztárok közül Farkas János, Mészöly Kálmán, Ihász Kálmán, illetve Albert Flórián, Novák Dezső, Rákosi Gyula és Mátrai Sándor is pályára lépett. Albert Flóriánról érdemes megjegyezni, hogy az új stadionban már nem játszott NB I-es meccset, mert az avatás előtt két hónappal fejezte be pályafutását.

A kezdőrúgást Takács II. József végezte el, aki mind a Vasasban, mind a Fradiban megfordult, és a magyar válogatottban 32 alkalommal játszott.

A stadionavató mérkőzés: FTC - Vasas 0-1

A gálamérkőzésnek beharangozott stadionavatót a Vasas nyerte meg az Üllői úton. A Fradi-szurkolók legnagyobb bánatára az akkor középcsapatnak számító Vasas mindkét pontot elvitte a találkozóról.

Az eredmény és a mérkőzés részletei az alábbi táblázatban láthatók:

Az első félidőben nagyon alacsony színvonalú volt a játék. Még nagyobb lett a csend, amikor a 68. percben Müller Sándor megszerezte a meccs egyetlen gólját. A csend után nagy tüntetés kezdődött, mert a közönség szerint a bíró nem adott meg a gól előtt egy tizenegyest a Fradinak. Az újságírók csalódottan vették tudomásul, hogy a két csapat játékosai a labda helyett egymás rugdosásával voltak elfoglalva, ennek az lett az eredménye, hogy Somlai a Kűt megrúgó Törököt kiállította.

A vereség annyira megviselte Dalnoki Jenőt, a Ferencváros edzőjét, hogy a másnapi Népsportban Dr. Dékány Ferenc, a labdarúgó-szakosztály vezetőjének nyilatkozatát lehetett olvasni: "Nagyon el vagyok keseredve, mégpedig azért, mert több játékosunk teljesítménye méltatlan volt ehhez a stadionavatóhoz. Jó néhánynak még a küzdőképességével sem lehetünk elégedettek. Ez pedig nem megengedhető."

Dalnoki egy nappal később, a Népsport 1974. május 21-i számában nyilatkozott, és elég erős volt a mondandója: „Az eredmény alakulásával számos kifogást tudnék felhozni. Azt, hogy 0-0-s állásnál a bíró miért nem adott meg nekünk egy büntetőt. Ez azonban most csak az egyik része a gondjainknak. Szólni kell arról, hogy miért sétálgatott a két szélsőnk a félpálya közelében, amikor a csapat támadása már a Vasas 16-osánál járt. Egyáltalán, hogyan merik egyesek ennyire semmibe venni a taktikai utasításokat és a csapatjáték elemi követelményeit. Nem kötelező az FTC-ben szerepelni, de aki marad, az nem léphet flegmán a pályára."

„Pályánk van, de nincs csapatunk" - jegyezte meg a meccs után az egyik elkeseredett Fradi-szurkoló. Az Újpesti Dózsa pedig ugyanabban a fordulóban 7-0-ra legázolta a Csepelt, ezzel két fordulóval a vége előtt megnyerték a bajnokságot, ami tovább tetézte a fradisták bánatát.

Az avató utáni időszak

S hogy milyen az élet? A csapat első győzelmét az új létesítményben 1974. június elsején ugyancsak az MTK ellen aratta, az eredmény is az volt, mint anno a régi pályán: 2-1 a Fradinak 18 100 néző előtt. Talán a csalódott Fradi-szurkoló sem gondolta volna, hogy Dalnoki Jenő fiatal csapatát egy év múlva az egész ország ünnepli, amikor a Ferencváros a Kupagyőztesek Európa Kupája döntőjébe jut. Ezen az új stadion már sok szép élményt adott a ferencvárosi szurkolóknak.

tags: #1974 #ftc #stadion #avato

Népszerű bejegyzések:

• Mi történt a vezérszurkolóval?
• Célbaugró versenyek Magyarországon
• A kispályás labdarúgás helyzete Sportváros Nonprofit Kft.-nél
• a Fradi örökségének jelentése és története
• Az Aranycsapat felemelkedése