Az 1980-as labdarúgó Európa-bajnokság: Új formátum, német diadal
Az 1980-as Európa-bajnokságra az UEFA alaposan átírta az eddig megszokott szabályokat, ezzel egy új korszakot nyitva a kontinensviadalok történetében. A torna júniusban vette kezdetét Olaszországban, négy város, Nápoly, Róma, Milánó és Torino adott helyet a küzdelmeknek.
A lebonyolítás újításai
Ez volt az első olyan Európa-bajnokság, amelyen már nyolc csapat vett részt, szemben a korábbi négyes döntőkkel. A végső küzdelmekben a selejtező csoportok győztesei, valamint a rendező ország, mint automatikus résztvevő szerepelhettek. Először jutott ki automatikusan a házigazda, így Olaszországnak nem kellett selejtezőt játszania.
A lebonyolítás is jelentősen átalakult: a kijutott hét csapatot és a házigazda olaszokat két négyes csoportba sorsolták. A döntőben mindenki játszott mindenkivel, a győzelem két, a döntetlen egy pontot ért. A csoportgyőztesek egyenesen a fináléba jutottak, míg a második helyezettekre várt a bronzcsata. Érdekesség, hogy ez volt az egyetlen Eb, ahol nem rendeztek elődöntőt, és utoljára rendezték meg a harmadik helyért való mérkőzést.
Selejtezők és a magyar válogatott
A selejtezőcsoportok mérkőzéseit 1978-ban és 1979-ben játszották. A csapatokat hét csoportba sorsolták, amelyek három darab ötcsapatos és négy darab négycsapatos csoportból álltak.
A magyar kvalifikációs küzdelmek
A magyar válogatott a hatodik csoportba került a finnek, a görögök és a szovjetek mellé. A nem túl szép emlékű argentínai világbajnokság után Baróti Lajost Kovács Ferenc váltotta a kispadon. A vébét megjárt csapatból csak páran maradtak, így az újdonsült kapitány nem volt könnyű helyzetben.
A selejtezőket Helsinkiben kezdtük 1978 szeptemberében. Bármennyi újonc is volt a csapatban, a mutatott játék mindenkit csalódásként ért, a lelkes finnek 2-1-re győztek. A tudósítások szerint a meccs képe minden elképzelést alulmúlt. Lassan, nehézkesen mozogtak labdarúgóink, egy épkézláb támadásunk nem volt. Védelmünk sem állt a helyzet magaslatán, a hazaiak többnyire üresen kaphatták a labdát.
Októberben, hazai pályán aztán 2-0-ra vertük a nagy ellenfél szovjet válogatottat Várady és Szokolai találatával. Szokolai gólja látványosra sikeredett, Várady szögletét berobbanva, előrevetődve fejelte a kapuba. A finnek ellen mi voltunk az esélyesek, most viszont fordított volt a helyzet. Az esélytelenek nyugalmával játszhattunk és leptük meg a közvéleményt.
Október végén következett egy túra Szalonikibe. Egy nappal el kellett halasztani a mérkőzést, mert akkora eső zúdult a városra. A félidőben 0-0 volt az állás, védekeztünk becsülettel, aztán a második játékrészben a görögök állva hagytak minket - 4-1 oda a vége.
A hátralévő három meccsünkön már nem szenvedtünk vereséget, de mivel hazai pályán csak egy 0-0-ra futotta a hellének ellen, így ők lettek a csoportelsők és utazhattak Olaszországba. A selejtező utolsó meccsén, a debreceni Nagyerdei Stadionban 3-1-re legyőztük a finneket, ezzel másodikként végeztünk csoportunkban. Ezen a meccsen már dr. Lakat Károly irányította a válogatottat.
A házigazda Olaszország és a Totonero botrány
Jó ötletnek tűnt Olaszországot választani házigazdának, mert csodás az időjárás és a kultúra, no meg nagy kultusza van arrafelé a labdarúgásnak, a legnagyobb stadionok is pillanatok alatt megtelnek. De ennél rosszabb nem is lehetett volna az időzítés. Abban az évben tört ki a Totonero-botrány, a Milant és a Laziót a másodosztályba száműzték, és az eltiltott játékosok között volt a közönségkedvenc Paolo Rossi is, akit a válogatottnak is nélkülöznie kellett. Paolo Rossi az olaszországi totóbotrány, vagyis a Totonero kirobbanása miatt maradt le az 1980-as Eb-ről. A sorozatos bundázásokra 1980 márciusában derült fény, Rossi akkor a Perugia játékosa volt. Hároméves eltiltást kapott, amit később kettőre változtattak, így bekerülhetett a világbajnoki keretbe. Nyugodtan mondhatni, hogy az olaszok szerencséjére, mert a csatár hat gólt lőtt a kieséses szakaszban a következő világbajnokságon. Az olasz közönség pedig a távolmaradásával tüntetett: a 80 ezer férőhelyes római Stadio Olimpico lelátóin csak 47 864 néző volt az Eb-döntőn.
Sportközgazdász: Platini a botrány legnagyobb vesztese
A csoportkörök
A nyolc résztvevőt két négyes csoportba osztották:
A csoport
Az első csoportba kerültek a németek, a címvédő csehszlovákok, hollandok és a meglepetésre kijutó görögök.
- Az első meccsen az NSZK visszavágott Csehszlovákiának, ha kissé nyögvenyelősen is, de 1-0-ra győztek egyik új klasszisuk, Karl-Heinz Rummenigge második félidős fejes góljával.
- A németek és a hollandok a futballban sem csípték soha egymást, különösen a második világháború óta, ez is egy emlékezetes felvonás volt a párharcukban. Aztán Klaus Allofs mesterhármasával 3-2-re megverték a nagy rivális hollandokat. Bár csak látszatra volt szoros, a hollandok csupán a 80. és a 86. percben szépítettek, előtte Klaus Allofs a 20. és a 66. perc között mesterhármast szerzett.
- Utolsó meccsükön már egy 0-0 is belefért a görögök ellen az NSZK-nak.
Az NSZK válogatottja korszak- és generációváltásban volt. Helmut Schön 1978 végén átadta a helyét Jupp Derwallnak, aki nyomban fiatalítani kezdett. Az újak között volt például az 1. FC Köln kapusa, Harald (Toni) Schumacher, a hátvédsorban feltűnő Förster fivérek, a védőt és középpályást egyaránt játszani tudó Hans-Peter Briegel, a Fejelő Szörnyetegnek becézgetett Horst Hrubesch, a Real Madridban profiskodó Uli Stielike, és egy húszéves, ifjú titán Bernd Schuster. Két meccset játszott csak, de mély nyomokat hagyott maga után. Az oranje elleni mindhárom gólban benne volt: az első találat előtt kapufát lőtt, a másodiknál ő indította a támadást, a harmadik előtt pedig gólpasszt adott Allofsnak. A hollandok elleni meccsen, egy 19 éves újonc is beállt egy jó negyedórára, úgy hívták Lothar Matthäus. Egy másik, jól ismert név is csereként kapott szerepet azon a meccsen, Felix Magath.
B csoport
A második csoport belga, olasz, angol és spanyol meccseket hozott.
- A másik csoportban a belgák végeztek az élen. Előbb ikszeltek Angliával, majd megverték a spanyolokat, végül egy újabb iksz a házigazdákkal, ennek köszönhetően az első helyen végeztek.
- Az olaszok három meccsen egy gólt lőve, egyet sem kapva szerezték meg a csoport második helyét. Azt az egyet Tardelli rúgta az angoloknak.
Ez volt az az olasz csapat, amely két évvel később világbajnokságot nyert. Az olaszok 1980-as alapcsapata a következő volt: Zoff - Gentile, Scirea, Collovati, Cabrini - Tardelli, Antognoni, Oriali - Causio, Graziani, Bettega. Két évvel később csak a csatársor változott, Conti és Rossi került Causio és Bettega helyére. Már az Eb-döntőről is csak egy góllal maradtak le az olaszok. A belgák 3:2-es, az olaszok 1:0-s gólaránnyal végeztek a csoportban.
A B-csoportban az Anglia-Belgium 1-1-es mérkőzés nem is elsősorban a játék miatt maradt emlékezetes, hanem azért, mert a kontinentális Európa első ízben tapasztalta meg a brit futballhuliganizmus poklát. A fékevesztett britek feldúltak több torinói kerületet, két embert megkéseltek, és a meccset is meg kellett szakítani a nézőtéri erőszak miatt.
A csoportok végeredménye
| Csoport | Csapat | M | Gy | D | V | G+ | G- | P |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| A | NSZK | 3 | 2 | 1 | 0 | 4 | 2 | 5 |
| A | Csehszlovákia | 3 | 1 | 1 | 1 | 4 | 3 | 3 |
| A | Hollandia | 3 | 1 | 1 | 1 | 4 | 4 | 3 |
| A | Görögország | 3 | 0 | 1 | 2 | 1 | 4 | 1 |
| B | Belgium | 3 | 1 | 2 | 0 | 3 | 2 | 4 |
| B | Olaszország | 3 | 1 | 2 | 0 | 1 | 0 | 4 |
| B | Anglia | 3 | 1 | 1 | 1 | 3 | 3 | 3 |
| B | Spanyolország | 3 | 0 | 0 | 3 | 2 | 4 | 0 |
(Megjegyzés: A csoporton belüli helyezéseket az egymás elleni eredmény, majd a gólkülönbség és a lőtt gólok száma dönti el.)
Bronzmérkőzés: Csehszlovákia - Olaszország
Az Eb-k történetének utolsó bronzmeccse büntetőpárbajjal ért véget Nápolyban, a rendes játékidőben 1-1-es döntetlennel. A csehszlovákok Jurkemik góljával vezettek, ezt egalizálta Graziani, és végül 11-eseket kellett rúgni az éremért. Collovati, a 9. olasz rúgó végre rontott, így a csehszlovákok 9-8-as büntetőpárbaj után vehették át a jól megérdemelt bronzot. Gőgh Kálmán is berúgta a maga tizijét, ahogy Panenka is.
Döntő: NSZK - Belgium
A római döntőben a németek és a belgák találkoztak egymással, 47 864 néző előtt, Nicolae Rainea román játékvezető sípja mellett. Az NSZK válogatottja korszak- és generációváltásban volt, Jupp Derwall alatt sokkal felszabadultabban futballozott, mint Helmut Schön utolsó éveiben. Ennek ellenére egymás után harmadszor jutott Eb-döntőbe az együttes, és Franz Beckenbauerék hiánya dacára is favoritnak számított. A másik oldalon akkor állt össze a belga futballtörténelem első nagy generációja Jean-Marie Pfaff kapussal, Eric Geretsszel, Francois Van Der Elsttel és Jan Ceulemansszal.
Jupp Derwall a 4-3-3-as hadrend mellett tette le a garast, és ezen az Eb-n rendelte hátra Uli Stielikét a középpályáról a védelem tengelyébe, Karl-Heinz Förster mellé. A torna előtt Klaus Fischer eltörte a lábát, helyette a kapitány Horst Hrubescht, a Hamburg labdarúgóját játszatta középcsatárként, aki 29 évesen lett először válogatott. Guy Thys a belgákat az akkor legdivatosabb formációban, 4-4-2-ben játszatta.
Amikor a 10. percben Bernd Schuster játszi könnyedséggel elhúzott Wilfried Van Moer mellett és Horst Hrubeschhez passzolt, ő pedig remek labdaátvétel után 17 méterről nagy erővel a kapu közepébe bombázott, sokan úgy vélték, el is dőlt a meccs. Később is fölényben játszottak a nyugatnémetek, sok helyzetük volt, de a szívós belga válogatott nem adta fel, a második félidőben jobban is futballozott riválisánál, és a 72. percben tizenegyesből egyenlített René Vandereycken révén. Igaz, hogy a büntetőhöz vezető szabálytalanságot Uli Stielike jó egy méterrel a tizenhatoson kívül követte el Francois Van der Elsttel szemben, de hát istenem, nem volt még VAR…
Ám amikor már mindenki a hosszabbításra hangolódott, újra villant Hrubesch: Rummenigge balról erősen középre lőtt szögletére tökéletes ütemben robbant be, és öt méterről a léc alá fejelt. Hrubesch két góljával az NSZK győzött 2-1-re. A döntő hőse Horst Hrubesch volt, aki a 10. perc után a 88. percben is betalált, akkor 1-1-es állásnál.
Németország második alkalommal lett Európa-bajnok. Jól példázza ezt a döntőben duplázó Horst Hrubesch laza nyilatkozata: „Semmi kedvem sem volt a hosszabbításhoz, meleg volt és fáradt voltam, már nagyon fel akartam emelni a kupát.”
A döntő csapatai
NSZK: Schumacher - Kaltz, Stielike, Kh. Förster, Dietz - Schuster, Briegel (Cullmann, 55.), H. Müller - K.-H. Rummenigge, Hrubesch, K. Allofs. Szövetségi kapitány: Jupp Derwall
Belgium: Pfaff - Gerets, Meeuws, Millecamps, Renquin - Van Moer, Cools, Mommens, Vandereycken - Van Der Elst, Ceulemans. Szövetségi kapitány: Guy Thys
Gól: Hrubesch (10., 88.), illetve Vandereycken (11-esből, 72.)
A torna díjazottjai és érdekességek
A torna gólkirálya Klaus Allofs lett 3 góllal. A World Soccer brit szaklap kissé karcosan summázott: „Iszonyatosan sok pocsék meccset kellett megnézni ezen az Európa-bajnokságon, hogy a végén láthassunk egy remek döntőt. Nem lehet kétséges, hogy a megfelelő csapat nyerte meg a kupát.”
A torna csapata (UEFA)
- Kapus: Zoff (Olaszország)
- Védők: Gentile (Olaszország), Scirea (Olaszország), Kh. Förster (NSZK), Briegel (NSZK)
- Középpályások: Schuster (NSZK), Tardelli (Olaszország), H. Müller (NSZK)
- Támadók: K.-H. Rummenigge (NSZK), Hrubesch (NSZK), K. Allofs (NSZK)
tags: #1980 #europa #bajnoksag #csapatai
