Az 1982-es női kézilabda-világbajnokság: A magyar ezüstérem története

Az 1982-es év emblematikus volt a magyar kézilabdázás számára, hiszen a Bp. Honvéd a férfi, a Vasas SC a női BEK-ben nyert aranyérmet. Mivel kizárólag magyar klasszisokkal érték el ezeket az eredményeket a két fővárosi együttes, a válogatottak is szép reményekkel vágtak neki a világversenyeknek. Sorozatunkban most az 1982-es női kézilabda-világbajnokságot idézzük fel, amely hazánkban zajlott.

A negyven évvel ezelőtti, hazai rendezésű világbajnokságon ezüstérmes magyar női kézilabda-válogatott tagjait a közelmúltban köszöntötte a Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) egy díszebéd keretei között. „Nagyon fontos, hogy az MKSZ összehívja a sikeres csapatokat. Én személy szerint minden elismerést megkaptam a munkámért, de ezt eddig nagyon hiányoltam. Sok játékosommal találkoztam korábban, de van, akivel negyven év után most látjuk egymást először” - kezdte beszédét Csík János, az 1982-es sikercsapat szövetségi kapitánya. Pitz András, az MKSZ operatív igazgató-helyettese biztosította a mesteredzőt, hogy hagyománnyá vált az MKSZ életében a kerek évfordulók megünneplése.

A Budapest Sportcsarnok, a torna központja

1982-ben avatták és máris nagykorú lett. A honi sport- és popélet legújabb zarándokhelye a Budapest Sportcsarnok. Az elmúlt esztendő utolsó, a pompás létesítmény első világbajnokságát, négy kontinens tizenhat országának női kézilabda válogatottja részvételével rendezték a tízezres arénában. Izgalom, érdekesség, látnivaló akadt bőven. Nyolcadik alkalommal találkoztak egymással világbajnokságon a műfaj legjobbjai, először randevúztak hazánkban a kis labda varázslónő. A honi kézilabdázás elismerése, hogy a nyolcadik VB-t mától Magyarországon rendezték.

A kézilabda Magyarországon a második helyen áll a sportágak népszerűségi listáján, csupán a futball előzi meg. Hajdanán hasonlított is a labdarúgáshoz, hiszen nagypályán játszották, tizenegy tagú csapatokkal. Hazánkban 33 évvel ezelőtt már rendeztek női kézilabda-világbajnokságot, akkor még nagypályán.

A mérkőzések és a szurkolók

Olyan magas hőfokon, és olyan keményen csatáztak a lányok, asszonyok, hogy időnként elfeledkeztünk arról, az úgynevezett gyengébb nem villog a pályán. Bomba gólok, szemfüles indítások, körmönfont cselek, mértani pontosságú átadások váltogatták egymást, percenként hördült fel az ámuló-bámuló publikum. Több felvonásos mini drámák zajlottak a parketten, mindig akadt örömtől repeső, vagy ellenkezőleg, bosszúságtól könnyező főszereplője a tizenegy napos nagy kavalkádnak.

Pitz András emlékeztetett, hogy Dél-Korea ellen 8500, Jugoszlávia ellen pedig több mint 10 ezer néző volt a Budapest Sportcsarnok lelátóin. A szovjetek elleni, utolsó meccs hivatalos nézőszáma 10 500 volt, de a valóságban több mint 11 ezren drukkoltak a házigazdáknak. „A szervezőbizottság elnöke és a nemzetközi szövetség elnöke többször is kiemelte a korabeli sajtóban, hogy a rendezés és a körülmények megelőzték a korukat. Olyan méltó házigazdája volt a tornának a Budapest Sportcsarnok, ami jól tükrözte az esemény rangját” - mondta Pitz. Hozzátette, az volt az első komolyabb hazai rendezésű kézilabda-világbajnokság, ami ráadásul rendkívül magasra emelte a színvonalat.

A torna lebonyolítása

A nyolcadik női világbajnokságot 13 magyar városban rendezték 12 csapat részvételével 1982 decemberében. Tizennégy helyszínen randevúztak a riválisok; az A csoport (Egyesült Államok, NDK, Norvégia, Magyarország) mérkőzéseit a Budapest Sportcsarnokban, a B csoportos találkozókat (Bulgária, Dél-Korea, Románia, Szovjetunió) Miskolcon és Debrecenben, a C csoport (Csehszlovákia, Jugoszlávia, Kongó, NSZK) összecsapásait Zalaegerszegen és Pécsett tartották. Mindenütt az első két helyezett jutott tovább, a legjobbak az egymás elleni eredményt magukkal vitték a hatos döntőbe. A finálé színhelye a Budapest Sportcsarnok, a további sorrendet Egerben, a Fáy utcában, Győrött, Kecskeméten, Százhalombattán, Székesfehérváron, Szolnokon, Tatabányán és Veszprémben döntötték el. A küzdelmek december 12-én értek véget.

A magyar válogatott útja az ezüstéremig

A célkitűzés ugyanis az volt, hogy minden erővel a dobogóra kell jutni, hiszen az első három hely valamelyikének megszerzése egyet jelentett az olimpiai részvétellel. Ezért az ifjú szövetségi kapitány, Csik János még a világbajnokság alatt is rendszeres gyakorlásokat dirigált lányainak. „Nagyon jó csapatunk volt, amely jó eredményt ért el. Fantasztikus verseny volt, a hazai környezet és a szurkolók biztatása miatt nagyon jó volt, ugyanakkor felelősséggel, feszültséggel is járt, de a válogatott ezt végig elbírta” - vélekedett a kapitány. Hozzátette, a győzni akarás és a győzni tudás nagyon fontos dolog, és a játékosai ebben voltak nagyon jók. „Ez nemcsak abból áll, hogy kimegyünk a pályára, és győzni akarunk, hanem a nehéz pillanatokban hideg fejjel, céltudatosan gondolni rá, és végigcsinálni” - magyarázta.

A mérkőzések

A magyarok a csoportkörben az Egyesült Államokat 22-4-re, Norvégiát 24-18-ra legyőzték, majd az NDK-val 17-17-es döntetlent játszottak. Az 1-6. helyért rendezett körmérkőzések során Csehszlovákia ellen 20-17-re, Dél-Korea ellen 31-25-re nyertek, Jugoszláviától 17-16-ra kikaptak, az aranyérmes Szovjetuniót pedig 15-13-ra legyőzték, így a második helyen végeztek.

Az 1982-es magyarországi rendezésű női kézilabda-világbajnokság utolsó napján a Budapest Sportcsarnokban rendezett hatos döntőben a jugoszláv és az NDK válogatott 17-17-es döntetlent játszott egymással. Ha a jugók győztek volna, ők lettek volna a világbajnokok. A jugoszláv Mugosa 59:59-nél még elengedett egy lövést, a gólt azonban nem adta meg a norvég játékvezetői kettős. Abban a pillanatban, amikor döntetlen állásnál lefújták a meccset, eldőlt, hogy az aranyérem a szovjeteké lesz. Ekkora tehát eldőlt, hogy éppen ezt a csapatot, a világ legjobb női kézilabda válogatottját kell a világos mezes magyaroknak legyőzniük, ha érmet akarnak nyerni. Győzni kellett! Elképesztően nehéz volt a lecke. A súlyos feladat mégis szárnyakat adott a kedvenceknek.

És az is eldőlt, hogyha a magyar együttes tízezer felajzott néző előtt megveri a szovjeteket, akkor ezüstérmes. Ha nem, akkor negyedik. Ilyen előzmények után került sor a számunkra sorsdöntővé előlépett Magyarország-Szovjetunió mérkőzésre, amelyet 17-15-re Magyarország nyert meg. Csík János lányai tehát második helyen zárták a világbajnokságot, egyetlen vereséggel, amelyet a jugoszlávok ellen szenvedtek el.

A szovjetek elleni döntő utolsó percei

Az 57. percben 14-13-as magyar vezetésnél eladtuk a labdát. A szovjetek óriása, Bazsanova a kapura bombázott, Őriné, a magyar kapus azonban valami földöntúli bravúrral hárította a lövést. Ez volt akkor a meccslabda - nekünk. Ha a szovjetek kiegyenlítenek, minden bizonnyal bedarálják Magyarországot. Az ellentámadásunk - ez a mai kézilabdát ismerve szinte hihetetlen - 2 és fél percig tartott. Ennyit volt nálunk a labda. Gódorné még lőtt egyet, hogy biztosan miénk legyen az ezüstérem. A közönség meg azt láthatta, ahogy peregnek a másodpercek és amikor felharsant a meccs végét jelző dudaszó, Sterbinszky Amália a levegőbe dobta a labdát. Gódorné Nagy Mariann a kezdőkörben a földre rogyva zokogott. Iszonyatos feszültség szabadult fel ekkor a pályán, miközben a lelátón fékevesztett ünneplés kezdődött.

A világbajnok szovjetek lehajtott fejjel ácsorogtak, szövetségi kapitányuk, a kissé ideges Igor Turcsin előbb a padra lökte feleségét, Zinajda Turcsinát, majd mérgében nekiállt volna feltépni a parkettet. Szerencsére ehhez nem volt meg a kellő tehetsége. Az idegbeteg Turcsin elfelejtett gratulálni Csík Jánosnak, de valahogy ezzel senki sem foglalkozott. A kisstílű szovjet később a sajtótájékoztatón sem jelent meg, volt baja elég. Elvégre épp most lett világbajnok a csapata.

Az eredményhirdetésnél mindenki elégedett: a szovjet csapat azért, mert megőrizte trónját, a magyarok túlteljesítették a tervet, a jugoszlávok pedig megelőzték a három érmes nagy riválist, az örök favorit NDK-át. Joggal elégedettek a rendezők is: hamisítatlan magyaros vendéglátásban részesítettek mindenkit, ugyanakkor hallatlanul szakszerűen vb-aranyat érdemlő hozzáértéssel bonyolították le a versenyt. Jól vizsgáztunk!

A játékosok és az edzői stáb

Milliók ültek akkor a tévékészülékek elé, a játékosok közül Gódorné Nagy Mariann, Angyal Éva, Sterbinszky Amália és a többi lány az egész ország kedvence volt akkor. A világbajnokság végén a zseniális képességű Sterbinszky Amáliát egy trónra ültették és a játékosok a vállukon cipelték.

• 11-es mezben Sterbinszky úgy dirigál, hogy néhány lelkes híve már-már Karajanhoz hasonlítja.
• A hetes számú Gódorné balkezes lövései ellen nincsen orvosság és villog Angyal, Gombai, Krámerné, Csíkné, Barna is, szóval mindenki.
• Angyal Éva volt a magyar válogatott egyik legjobb játékosa.

Arról aztán meg végképp ne essék szó, hogy a világbajnokság előtt a magyar szurkolók, de még a szaksajtó is két táborra szakadt Sterbinszky miatt. A kérdés úgy szólt: „kell-e nekünk ebbe a válogatottba az akkor már Dániában élő játékos?” Utólag nézve már a kérdés felvetése is teljesen érthetetlen, mert ez a csapat a zseniális Sterbinszky nélkül biztosan nem végzett volna a második helyen. Amál 1981-ben egy dán újságíróhoz ment férjhez és költözött el a skandináv országba. Ekkor lángolt fel a vita, hogyan lehet a távolban kézilabdázó játékost beilleszteni a magyar válogatottba. Nem ez volt a kérdés, hanem az, hogy Sterbinszky zsenialitása mellé miként tudnak csatlakozni a többiek. Tudtak, láttuk. A szovjetek elleni meccs volt a 249. fellépése a magyar válogatottban.

A világbajnokság csapata és egyéni elismerések

Talán az sem tetszett neki Igor Turcsinnak, hogy az újságírók által megszavazott világválogatottba egyetlen szovjet fért csak be. Az a csapat így festett: Ptujec (jugoszláv) - Anasztaszovszki (jugoszláv), Gódorné Nagy Mariann (magyar), Merdan (jugoszláv), Angyal Éva (magyar), Bjung Szun Jung (koreai), Cigankova (szovjet). Ez a derék újságíróhad is vak volt, hát hogy lehetett ebből a csapatból Sterbinszky Amáliát kihagyni? Mondjuk Amál megkapta a legjobb védőjátékosnak járó különdíjat, de hát akkor is, na.

A világbajnoki ezüstérmes magyar csapat tagjai:

• Rácz Mariann
• Őriné Győrvári Györgyi
• Csajbókné Németh Erzsébet
• György Anna
• Nyári Zsuzsanna
• Sterbinszky Amália
• Krámerné Agócs Valéria
• Gódorné Nagy Mariann
• Csíkné Horváth Klára
• Vadászné Vanya Mária
• Baloghné Nyári Erzsébet
• Angyal Éva
• Fehérné Gombai Katali
• Barna Ildikó
• Jakab Gabriella
• Bonyhádi Klára

Vezető edző: Csík János, másodedző: Szabó István.

Az olimpiai bojkott árnyéka

Csík János úgy fogalmazott, edzői pályafutása során a legnagyobb öröme a vb-ezüstérem volt, amivel a válogatott kvótát szerzett a Los Angeles-i olimpiára, a legnagyobb szomorúsága és csalódása pedig az, hogy politikai döntés miatt végül nem indulhattak az 1984-es ötkarikás játékokon. Az 1982-es magyarországi rendezésű vb-ről az akkori magyar válogatott kijutott a Los Angeles-i olimpiára, de azon a politika szörnyű döntésének köszönhetően már nem vehetett részt.

Los Angelesben hat csapat alkotta a női kézilabdatorna mezőnyét, a budapesti vb első három helyezettje jutott el közvetlenül a kaliforniai olimpiára, a többieknek meg az 1983-as B-világbajnokságon kellett izzadniuk a repülőjegyekért. Ekkor még senki sem tudta, hogy sem a magyar, sem a szovjet csapat nem megy Los Angelesbe az ostoba politikai bojkott miatt a nevető és a bojkottra magasról tevő jugoszlávok, a nyugatnémetek és a Laurencz László vezette osztrákok mentek. Jugoszlávia simán megnyerte az olimpiát - ahogyan az kell, miközben az NDK, a Szovjetunió és Magyarország legjobb kézilabdázói a tévékészülékek előtt zokogtak, amikor látták, hogy Kolar Merdan, vagy Szvetlana Kitics ott vigyorog az olimpiai dobogó tetején.

Ez volt az igazi dráma. És nem az, hogy Magyarország elvesztette az aranyérmet az 1982-es budapesti világbajnokságon. Az, hogy ezek a magyar játékosok egészen 1984 májusáig abban a hitben éltek, hogy ott lehetnek az olimpián, majd ezt egy minősíthetetlen politikai döntés egy pillanat alatt szertefoszlatta, a legnagyobb bűnök egyike, amit a magyar sport ellen elkövettek. Talán az sem véletlen, hogy a döntéskor egyetlen ember, a Magyar Kézilabda Szövetség által a testületbe delegált Jacsó István nem szavazta meg az olimpiai bojkottot. Ezzel a döntésével rendkívül sokat kockáztatott, de végül is nem érte retorzió. Sőt, a korabeli politikai vezetés Jacsó tettén keresztül látta igazolni azt, hogy Magyarországon demokrácia van. De 1982. december 12-én, vasárnap este még senki sem tudta. Ott csak együtt zokogott a világbajnoki ezüstérmes magyar válogatott - és tízezer néző a Budapest Sportcsarnok lelátóin.

tags: #1982 #es #noi #kezilabda #valogatott

Népszerű bejegyzések:

• Vírusvédelem Androidon
• a rájátszás formátuma
• az U19-es játékoskeret kiválasztása
• Interaktív matematika az 1. osztályban
• Közösségi élet és utánpótlás a RAFC-nál