Az 1989-es Maracanazo: Chile és Brazília botrányos világbajnoki selejtezője

Miközben a múlt heti, Santiago de Chilében rendezett meccsük jóformán a gyerekesnek nevezhető Arturo Vidal kontra Richarlison egymásnak üzengető, Instagram-történetes cicaharcban merült ki, voltak idők, mikor sokkal nagyobb visszhangot keltett a chileiek és a brazilok világbajnoki szereplésért folyó párharca. 1989. szeptember 3-án tartották az egyik legvitatottabb, botrányoktól sem mentes, súlyos szankciókkal véget érő világbajnoki selejtezőt Dél-Amerikában.

A dél-amerikai selejtezőrendszer 1990-ben

Akkoriban teljesen más rendszerben - több, kisebb csoportban - kerítettek sort a kvalifikációra, melyen csak az 1998-as világbajnokság előtt változtattak. A dél-amerikai konföderáció három háromfős csoportot hozott létre, és az első helyezettek szereztek indulási jogot a vébén. Argentína címvédőként automatikus résztvevőnek számított, míg a többi kilenc válogatottat egyenlően három-három csoportba osztották be. Chile ellenfélként megkapta a leggyengébb, a vb-n egyszer sem járó Venezuelát, valamint a legnagyobb futballeseményről sohasem hiányzó Brazíliát. Az esélyekkel ennek megfelelően tisztában volt mindenki, noha bizakodni lehetett továbbra is.

A csoport állása az első forduló után, amikor Brazília és Chile is lejátszotta első mérkőzését Venezuela ellen:

Az első fordulóban a papírformának megfelelően Brazília 4-0-ás, Chile pedig 3-1-es győzelmet aratott Venezuelában, hogy ezzel a könnyed bemelegítő gyakorlattal forduljanak rá a santiagói találkozójukra.

Az odavágó Santiago de Chilében: Brutális küzdelem

Azon az augusztusi meccsen a publikum egy durva belépőkkel teletűzdelt, piros lapokkal tarkított, a szó legszorosabb értelmében vett valódi összecsapást láthatott. A vendégektől Brancót már a 2. percben úgy lerúgták, hogy hamarosan le is kellett cserélnie Sebastião Lazaroni szövetségi kapitánynak. Az szabálytalanságot elkövető Raúl Ormeño a csoda folytán egy sárgával a pályán maradhatott, de a közvetlen kialakult kakaskodásban a chileiek jobbhátvédjét, Alejandro Hisist megütő Romáriót egy piros lappal zavarta le a kolumbiai Jesús Díaz Palacio játékvezető. A mérkőzés a későbbiek folyamán sem zökkent ki e piszkos medréből, így a 14. perc során Ormeño is kiszállt, a csapatok pedig 10-10 emberrel folytatták a küzdelmet, melynek futball szempontjából a második félidő szolgáltatta az izgalmasabb részeit. A végeredmény 1-1 lett, azaz a továbbjutásról a szeptember 3-i, riói mérkőzés döntött.

Az mindent eldöntő riói visszavágó előtt

A folytatásban a hónap második felében a brazilok ismét kiütötték Venezuelát (6-0), melyhez egy hétre rá Chile is csatlakozott egy 5-0-ás győzelemmel. Itt érdemes megjegyezni, hogy a chilei csapat Mendozában, az Estadio Malvinas Argentinasban fogadta Venezuelát, a brazilok ellen történt szurkolói rendbontások miatt. A két csapat így 5-5 ponttal fordult rá a mindent eldöntő szeptemberi mérkőzésükre, melyet 141 ezer néző előtt játszottak a Maracanában.

A picivel jobb gólkülönbsége miatt Brazíliának a döntetlen is elég lett volna, míg Chilének olyat kellett volna véghez vinnie, melyet egyetlen válogatott sem mutatott fel selejtezőn odáig: meccset nyerni Brazíliában. Lazaroni csapatából még mindig hiányzott a három meccsre elmeszelt Romário, míg chilei kollégája, Orlando Aravena a támadószekció két fontos tagjára, Hugo Rubióra és az Európában, ebben a szezonban berobbanó Iván Zamoranóra nem számíthatott. Ők ketten egyébként csapattársak voltak a St. Gallennél és már egy héttel korábban Venezuela ellen sem voltak, bár a chileiek reménykedtek abban, hogy valahogy csak megérkeznek Brazíliába. Mint később kiderült, mindhiába.

Az ominózus mérkőzés a Maracanában

A mérkőzés a csordultig megtelt Maracanában az argentin Loustau játékvezető sípjára indult el, melynek első félideje végre a futballról szólt. A szünetet követően felpörögtek az események, és kihasználva, hogy mintha a chileiek még az öltözőben ragadtak volna, Bebeto indításából a Napoli sztárja, Careca megszerezte a hőn áhított vezetést a 49. percben. A Maracanã felrobbant, Chilének pedig ettől kezdve már két gólt kellett volna szereznie.

Orlando Aravena egy óra elteltével cseréhez folyamodott, de a mérkőzés menetét befolyásoló tényező nem a padról, hanem a változtatás után néhány perccel, a tomboló brazil szurkolók köréből egy petárda képében érkezett meg a pályára. A 70. percnél járt a meccs, 1-0-ra vezettek a brazilok, amikor a chilei kapus, Roberto Rojas felé bedobott valaki egy égő fáklyát, amilyet a szurkolók használnak a görögtüzekhez. Éppen a chileiek kezdték volna felhozni a labdát, mikor Loustau félbeszakította a játékot, mert a vendégek kapusa Roberto Rojas vérrel áztatva, füstfelhőben hevert a földön. A csapattársak rohantak a kapushoz, Patricio „Pato” Yáñez obszcén mozdulatokkal férfiasságát mutatta a közönségnek - innen ered a beceneve -, a vendégek egyáltalán nem akarták folytatni a mérkőzést. Rojast társai vitték le, és ők maguk is levonultak a pályáról, arra hivatkozva, hogy nem garantált a biztonságuk. Erre a bíró lefújta a meccset.

A nyomozás és a megdöbbentő igazság

Az élőkép természetesen nem a kapusra koncentrált az eset idejében, és az ismétlés sem volt tökéletes, mert akkor Rojas már a földön elterülve fogta az arcát, a lángoló petárda mellett. A mérkőzés félbeszakadt, a vendégek az öltözőben várakoztak, miközben ezerrel ment a tanakodás, mert nem volt egy árva felvétel, sem egy fotó, hogy kiderüljön az igazság: a petárda tényleg eltalálta Rojast, vagy a kapus valamilyen módon szimulálta az egészet?

Az „El Gráfico” argentin magazin munkatársa, a lapnál már 20 éve ott dolgozó Ricardo Alfieri is kint volt a Maracanában, és mint később kiderült, élete fotósorozatát készítette. „Emlékszem, hogy láttam a lelátóról induló tüzet, és mivel oldalt, a partjelző oldalán álltam, egy teljes sorozatot tudtam csinálni az esésről. A nagy füst és a véres kapus látványa kissé összezavart, de nekem úgy tűnt, hogy nem találták el Rojast.” Ahhoz, hogy meglássuk a valóságot, elő kellett hívni a képeket. Hamarosan előkerültek a dél-amerikai szövetség (CONMEBOL) emberei, elvitték Ricardo Teixeirához, a Brazil Labdarúgó Szövetség elnökéhez, aki azt mondta, azonnal nyilvánosságra kell hozni a fotókat.

„Számomra ez egy szakmai teljesítmény volt, de megvolt benne az a szomorúság, hogy sohasem akartam bántani Chilét vagy Rojast. De tudtam, hogy a kép kulcsfontosságú.” Amint a képek nyilvánosságra kerültek, egyértelművé vált, hogy a chilei kapus sérülését nem a fáklya okozta. A többi videofelvétel elemzése során is kiderült, hogy a fáklya nem is találta el Rojast, körülbelül egy méterrel mellette landolt a füvön.

Kiderült, hogy Rojas sérüléseit nem a petárda okozta, hanem egy a kesztyűjében elrejtett penge. A zűrzavart kihasználva Rojas ezzel vágta meg magát, így tévesztve meg a Maracanã és a televízió előtt ülő szurkolókat is. Rojas később a kihallgatások során megtört, és elárulta, a kesztyűjébe rejtett borotvapengével vágta meg a saját arcát. A kapus jól felkészült arra, hogy ha vesztésre állnak, megkísérlik félbeszakíttatni a meccset, hátha eltiltják Brazíliát. Edzője és a csapat orvosa is közreműködött a konspirációban. A chilei szövetségi kapitány, Orlando Aravena, illetve Daniel Rodríguez csapatorvos azonnal meglovagolta a káoszt, ők találták ki, hogy ha már így alakult, a kapus ne saját lábán hagyja el a pályát. A felvételek szerint a vérző kapust csapattársai cipelték le az öltözőbe.

A "Maracanã petárda-dobója": Rosenery Mello do Nascimento

Arra is fény derült a találkozó után, hogy ki dobta a kapus közelébe a petárdát. A rendőrség egy 24 éves nőt azonosított be, nevezetesen Rosenery Mello do Nascimentót, aki óriási hírnévre tett szert nemcsak hazájában, de egész Dél-Amerikában. Megkapta a „Fogueteira do Maracanã” nevet, ami nagyjából annyit tesz, hogy a „Maracanã petárda-dobója”. Ha eltalálta volna Rojast és hazája ezzel bukja a világbajnoki szereplést, valószínűleg élve koncolják fel ebben a futballszerető országban. Így viszont már a novemberi Playboy címlapján virított. Az egyik oldalon hírnév, a másikon az eltiltással párosuló megszégyenülés.

Következmények és szankciók: Súlyos FIFA ítéletek

Miután kiderült az igazság, a FIFA fegyelmi bizottsága a mérkőzést 2-0-val Brazíliának adta, amely így kvalifikálta magát a vébére. A mérkőzés győzteseként Brazíliát hozták ki, míg a másik oldalon kegyetlen büntetések vártak azokra, akik mind részt vettek ebben a színjátékban:

• Roberto Rojas, a kapus, örökös eltiltást kapott a profi futballból, amit 2001-ben, bocsánatkérése után feloldottak. Ekkor Rojas már 44 éves volt. Később a Sao Paulo kapusedzője lett, ahol Rogerio Ceni pályafutását igazgatta.
• Orlando Aravena szövetségi kapitány öt éves eltiltást kapott a FIFA-tól.
• Daniel Rodríguez csapatorvos szintén végleges eltiltást kapott.
• Sergio Stoppel, a chilei futballszövetség akkori elnöke is örökös eltiltással sújtatott, amit csak 2007-ben oldott fel a FIFA.
• Fernando Astengo középhátvéd három évre parkolópályára került.

A chilei válogatottat is kegyetlenül megbüntették: az 1994-es világbajnoki selejtezőkből kizárták őket, megannyi chilei futballista álmát összetörve ezzel, akik már ott kopogtattak a válogatott ajtaján, pályafutásuk csúcsán voltak, vagy haladtak afelé, mint például Iván Zamorano. Rojas és jó pár sportvezető, megannyi chilei futballista karrierje pedig vagy teljesen véget ért, vagy derékba tört. A chilei válogatottnak az 1998-as franciaországi világbajnokságig kellett várnia egy újabb nagy tornára.

Roberto Rojas a történtekről így nyilatkozott: „Egy pengével vágtam meg magam, de ezzel a méltóságomat is sikerült megvágni, a színjátékra pedig fény derült. Ezután jöttek a problémák otthon a feleségemmel, a csapattársaim hátat fordítottak nekem. Viszont állítom, ha argentin, brazil vagy uruguayi lennék, sohasem kaptam volna ilyen mértékű büntetést. A szenvedély vezérelt és hogy Chilének megadjam az esélyt.”

Roberto Rojas múltbeli botrányai

Roberto "Cóndor" Rojas - aki becenevét a kondorkeselyűről kapta, mert a kapuban óriási védéseket bemutatva ő is úgy repkedett -, pályafutása korábbi szakaszaiban is keveredett kisebb-nagyobb botrányokba. 1979-ben az uruguayi U20-as kontinenstornára többen is hamis papírokkal utaztak, és miközben az ellenfél paraguayiakat vádolták meg a csalással, ők buktak bele a roppant kínos ügybe. A Santiagóba való visszaérkezésükkor letartóztatták őket, Pedro García edzőt pedig 3 éves börtönbüntetésre ítélték. 1984-ben pozitív mintát produkált egy angolok elleni barátságos meccset követően, így lemaradt a Los Angeles-i olimpiáról. 1987-ben a játékosbizottság elnökeként az anyagi juttatásokon vitázott a szövetséggel, ez pedig kis híján oda vezetett, hogy Chile meccs nélkül lépjen vissza a Copa Américától. Rojas a 2001-es megkegyelmezése után rövid ideig dolgozott a Recife és a Sao Paulo csapatainál, de a televízióban is feltűnt szakértőként.

Az 1990-es világbajnokság és a selejtezőrendszer fejlődése

A legnagyobb botrányt az 1990-es olaszországi torna selejtezői során élte át a labdarúgás, az 1987-es Copa-ezüstérmes Chilét ugyanis csalás vádjával diszkvalifikálták, sőt, az 1994-es vébétől is eltiltották. Az 1990-es világbajnokságot egyébként rekordszámú kiállítás, gólszegény mérkőzések, Kamerun előretörése és Roger Milla újrafelfedezése, Salvatore Schillaci gólkirálysága, valamint négy éven belül másodszor is német-argentin döntő jellemezte.

Az idő múlásával a dél-amerikai világbajnoki selejtezők egy meglehetősen egyedi rendszerré fejlődtek, ahol minden ország kétszer játszik egymással egy ligarendszerben. Az első négy helyezett automatikus kvalifikációt szerez, az ötödik pedig interkontinentális rájátszásba kerül. Ezt megelőzően, az 1994-es kampány idején, amikor még kevesebb csapat vett részt a világbajnokságon, két négy- és ötcsapatos csoportot alakítottak ki, három automatikus kvalifikációs hellyel, valamint egy rájátszással a következő legjobb csapat számára. Azonban az 1990-es világbajnokság előtt még három háromfős csoport volt, mindössze két garantált kvalifikációs hellyel és egy rájátszással a legrosszabb csoportgyőztes számára. Ez a rendszer vezetett oda, hogy Brazília és Chile az utolsó selejtezőmérkőzésen találkozott a 3. csoportban, 1989. szeptember 3-án.

tags: #1989 #brazil #chile #vb #selejtezo

Népszerű bejegyzések:

• Részletes útmutató az NFL labdáról
• A magyar tenisz kapitánya
• a kézilabda-óriások emlékezetes összecsapásai
• A Ferencváros védője, Miha Blažič
• Paolo Bergamo és a Calciopoli-ügy