A spanyol labdarúgóválogatott útja az olimpiai aranyéremig 1992-ben
Az 1992-es barcelonai nyári olimpiai játékok történelmi jelentőséggel bírtak Spanyolország számára, különösen a labdarúgótorna tekintetében. Ahogy a sportvilág is ráébredt az események különlegességére, számos okból számítottak különlegesnek az ötkarikás játékok.
Mint ahogy más olimpiák, úgy az 1992-es barcelonai nyári játékok is sok minden miatt különlegesnek számítottak. Ez volt az első, spanyol földön rendezett olimpia, s az első nyári ötkarikás seregszemle 1972 óta, amelyen nem volt bojkott. Komoly eredménynek számított, hogy a hidegháború vége ellenére nagyon feszült nemzetközi politikai környezetben a NOB mind a 169 akkori tagországa résztvett az olimpián, amely magával hozta az eseményre egészen addig jellemző amatőrizmus végét - ez egyfelől a férfi kosárlabdatornán érvényesült, ahol először vehettek részt az NBA-sztárok, másfelől horribilis pénzek folytak be a NOB kasszájába a televíziós jogok értékesítéséből.
A labdarúgótorna helyszínei és a spanyol válogatott
A labdarúgótorna, melyen tizenhat csapat mérte össze erejét, szintén a spanyol történelem részévé vált. A mérkőzéseinek a híres Camp Nou, a Sarría-stadion, illetve Zaragoza, Valencia és Sabadell adott otthont.
A házigazda spanyol válogatott kiemelkedő teljesítményt nyújtott, és végül aranyérmet szerzett. A labdarúgótornán tizenhat csapat vett részt, s közülük a házigazda spanyolok bizonyultak a legjobbnak.
Az aranyéremhez vezető út
Ez a siker jelentős tehetséget fémjelzett. A Pep Guardiola, Luis Enrique és Santiago Canizares fémjelezte csapat a csoportmeccsek során kapott gól nélkül győzte le Kolumbiát, Katart és Egyiptomot.
Az aranyéremhez vezető út azonban nem volt sétagalopp, a spanyol csapat a rájátszásban is bizonyította erejét. A negyeddöntőben Olaszország következett, amelyet 1:0-ra sikerült megverniük a hispánoknak, akik aztán a legjobb négy között előbb Ghánát verték 2:0-ra, majd a Camp Nou-ban rendezett fináléban Lengyelország ellen egy fordulatos mérkőzésen, Kiko 90. percben szerzett góljával győztek 3:2-re, ezzel először nyerték meg az ötkarikás focitornát.
POL vs ESP - Férfi labdarúgó-döntő | Barcelona 1992 Visszajátszások
A spanyol labdarúgás helyzete 1991-ben: egy barátságos mérkőzés kontextusa
A sikeres olimpiai szereplés előtt egy évvel a spanyol labdarúgás már jelezte potenciálját, bár néha váratlan eredményekkel is szembesültek. Az 1991-es magyar-spanyol barátságos mérkőzés jó példa erre.
Napra pontosan 26 évvel ezelőtt, 1991. március 27-én a magyar válogatott 4-2-re verte Spanyolországot Santanderben. 1991 márciusában a magyar válogatott sokkal jobb passzban volt a spanyolnál. Mindezek ellenére természetesen a spanyolokat tartották esélyesebbnek az 1991. március 27-i santanderi barátságos meccs előtt, amit Mészöly Kálmán kezdőcsapata is igazol.
A spanyol csapat összeállítása már akkor is tartogatott érdekességeket. A spanyolok kezdőcsapata már jóval több meglepetést okozott. Suárez például a Real Madridból senkinek sem szavazott bizalmat, Butragueno, Michel és Sanchis csak a szünetben kapott lehetőséget. Heten szerepeltek a Barcelonából: Zubizarreta, Nando, Amor, Eusebio, Bakero, Goicoechea és Beguiristain került be nyitó tizenegybe.
A mérkőzés végkimenetele pedig váratlan fordulatot hozott. Luis Suáreznek ezt a vereséget még elnézték a spanyolok, ám egy hónap múlva a románoktól is kikaptak, és akkor már ajtót mutattak az egykori aranylabdásnak. Ezek a tapasztalatok is hozzájárulhattak ahhoz, hogy a spanyol labdarúgás megerősödve vágjon neki az olimpiai kihívásnak.
tags: #1992 #spanyol #valogatott #keret
