Az 1994-es labdarúgó-világbajnokság és a kapucsere botrányai
Az 1994-es FIFA labdarúgó-világbajnokság rendhagyó esemény volt a futballtörténelemben. Annak ellenére, hogy a foci nem éppen a legnépszerűbb sport az USA-ban, és nem is volt még profi bajnokságuk sem, az Egyesült Államok kapta meg a világbajnokság rendezési jogát Marokkó és Brazília előtt. Ez a torna magasan a legnagyobb pénzügyi siker volt a vb-k történetében, ráadásul a nézőszámban is rekordot döntöttek: az átlagos látogatószám 69.000 fő volt meccsenként, az össznézőszám pedig 3,6 millió fő volt, amit azóta sem tudtak megdönteni. Ez a szám az első világbajnoki helyszín, Uruguay népességétől is magasabb. A világbajnokság megrendezésének ötlete először több szempontból furcsának, mondhatni idiótaságnak tűnt, mert hiába sportnemzet az amerikai, hiába volt készen az összes létesítmény, infrastruktúra, szállás, ha a helyieknek fogalmuk sem volt a játékról. Ezt igyekeztek megváltoztatni a szervezők, amikor megígérték, a vb előtt profi bajnokságuk lesz sok nézővel. A frenetikus sikerért rengeteg engedményt kellett tennie a FIFA-nak, és az amerikaiaknak is, de az 1994-es tornán hódította meg végleg a világot a labdarúgás.
Az amerikaiak a rájuk jellemző zsenialitással, és együgyűséggel nyúltak a futballhoz. A játékról szóló ismertetőket osztogattak a nézőknek, a közvetítésekhez pedig nem féltek segítséget kérni az olasz és spanyol kollégáktól, ezen kívül a náluk megszokott módon nem voltak zárt ajtók a kamerák előtt. Több szempontból is emlékezetes világbajnokságot rendeztek 1994-ben: ez volt az utolsó vb, ahol még 24 csapat szállt harcba a trófeáért, és ez volt az első olyan mérkőzés a vb-k történetében, amelyet fedett stadionban játszottak.
Selejtezők és Résztvevők
A selejtezőkbe 147 ország válogatottja jelentkezett. Ez volt az első alkalom, hogy a FIFA három afrikai ország részvételét engedélyezte, így Nigéria mellé Kamerun és Marokkó csatlakozott. Sajnos egy tragédia is történt a selejtezőkben, mivel Zambia válogatottjának minden játékosa meghalt egy repülőgép-szerencsétlenségben, bár így is majdnem kijutottak. 1990-ben a két Németország egyesült, így a válogatott egy név alatt indulhatott a világbajnokságon, mint címvédő. A Szovjetunió felbomlása után Oroszországnak is sikerült kvalifikálnia magát a tornára. Norvégia 1938 óta, Bolívia 1950 óta, Svájc pedig 1966 óta először tudott kijutni a vb-re. Nigéria, Görögország, Szaúd-Arábia először vehetett részt a tornán.
Voltak azonban nagy hiányzók. Angliának nem sikerült a selejtező, ahogy a brit szigetek többi államának, Skóciának, Walesnek és Észak-Írországnak sem, amire 1938 óta először volt példa. Franciaországnak sem sikerült a kijutás, ahogy Dániának, Portugáliának és Magyarországnak sem. Csehország és Szlovákia 1992-ben vált szét, de mégis közösen indultak a selejtezőn „Cseh és Szlovák Képviselet” néven, ám nem kerültek be a tornára. Jugoszláviát a jugoszláv háborúk miatt zárták ki, és Chile sem szerepelhetett a selejtezőben, miután még az 1990-es büntetésüket töltötték.
A Torna Lebonyolítása és a Hírhedt Megnyitó
A torna lebonyolítása nem változott az 1990-es vb-hez képest: a csapatokat 6 darab négyfős csoportba osztották, ahol mindenki játszott mindenkivel, a győzelemért viszont mostantól 3 pont járt 2 helyett. Innen jutott tovább a 16 csapatos egyenes kieséses szakaszba a csoport első két helyezettje, illetve a legjobb négy harmadik.
A világbajnokság megnyitója igazán „amerikaira” sikeredett, amit június 17-én tartottak a Chicago Soldier Fielden. Részt vett rajta az Egyesült Államok akkori elnöke, Bill Clinton, a német kancellár, Helmut Kohl, de még Bolívia elnöke, Gonzalo Sánchez de Lozada is. Az amerikai talk show-k királynője, Oprah Winfrey nyitotta meg a tornát, aki ráadásul leesett a színpadról, amikor épp felkonferálta Diana Rosst, az ünnepség zenei fellépőjét. A rendezvényen Rossnak kellett elrúgnia a labdát a tizenegyespontról a kapuba, ám nem elég, hogy mellé lőtte, még a kapu is összedőlt. Ez a "kapucsere" botrány egyik első felvonása volt, jól mutatva az USA akkori "focihagyományainak" hiányát.
A Csoportkör Drámái és Emlékezetes Pillanatai
A nyitómérkőzést 1994. június 18-án játszotta az Egyesült Államok és Svájc, ami 1-1-es döntetlennel végződött. Ez volt az első olyan mérkőzés a vb-k történetében, amelyet fedett stadionban, a Pontiac Silverdome-ban játszottak.
A-csoport: Escobar tragédiája
Az A-csoportban Románia volt a tényező, nem a sokak által nagy esélyesnek tartott Kolumbia. Az utolsó csoportmeccset az USA-val játszották, ahol győzelem esetén a továbbjutás is meglett volna nekik, ám Andres Escobar öngóljának is köszönhetően vereséget szenvedtek. A játékost 10 nappal a hazatérésük után egy medellini bár előtt egy drogkartell tagjai agyonlőtték azért, mert az öngólja nagyban hozzájárult Kolumbia kieséséhez. A nagy reményekkel érkező Kolumbia kiesését bűnbaknak kiáltott Andrés Escobar nyakába varrták, ez pedig a nemzetnek és a hátvédnek is végzetesnek bizonyult.
B-csoport: Szalenko rekordja
Brazília és Svédország minden tekintetben erősebbnek bizonyult Oroszországnál, és az előző vb meglepetéscsapatánál, Kamerunnál is, így könnyen eldőlt a továbbjutás kérdése. Oleg Szalenko 5 gólt lőtt a Kamerun elleni mérkőzésen, ami máig rekordnak számít, és társgólkirályi címet hozott neki.
C-csoport: A favorizáltak magabiztosan
Itt sem történt meglepetés, hiszen a jóval erősebb Németország és Spanyolország maga mögé utasította Dél-Koreát és Bolíviát is.
D-csoport: Maradona botránya és Bulgária feltámadása
A D-csoportban sokkal érdekesebbek voltak az események. Itt kapott helyet a világbajnokság két meglepetés csapata, Bulgária és Nigéria, az előző döntős Argentína és az első vb-s Görögország. Diego Maradonát a második mérkőzése után doppingtesztre hívták, és efedrint, azaz testsúlycsökkentőt mutattak ki a vérében, ezért azonnali hatállyal kizárták a versenyből, ezzel pedig véget ért világbajnoki karrierje is. Habár Bulgária ezelőtt öt alkalommal is kvalifikálta magát a tornára, 1994-ig egyetlen mérkőzést sem tudtak megnyerni, most viszont történelmet írtak.
E-csoport: Négyes holtverseny a továbbjutásért
Az E-csoportban a vb-k történetében először és eddig utoljára fordult elő, hogy mind a négy csapat azonos pontszámmal álljon, és csak a gólkülönbség döntse el a sorrendet. Mexikó és Írország vitte az első két helyet, a harmadik pedig meglepetésre Olaszország lett, akik a negyedik legjobb harmadikként jutottak tovább. Az alábbi táblázat mutatja a csoport végeredményét:
| Helyezés | Csapat | Pont | Gólkülönbség | Lőtt gól |
|---|---|---|---|---|
| 1 | Mexikó | 4 | +1 | 3 |
| 2 | Írország | 4 | 0 | 2 |
| 3 | Olaszország | 4 | 0 | 2 |
| 4 | Norvégia | 4 | -1 | 1 |
F-csoport: Szaúd-Arábia emlékezetes gólja
Az F-csoportban az első három helyen volt pontegyenlőség, és végül Hollandia és Szaúd-Arábia jutott tovább az első két helyen. Szaid Al-Ovajran emlékezetes góljával legyőzte Belgiumot, ezzel biztosítva a továbbjutásukat.
Az Egyenes Kieséses Szakasz - Meglepetések és Kapucsere
Nyolcaddöntők
A nyolcaddöntőben meglepetésre Románia legyőzte Argentínát, akik nem bírták el, hogy Maradonát kokszoláson kapták, és hazazavarták a világbajnokságról. Svédország nagyon simán Szaúd-Arábiát, Hollandia Írországon kerekedett felül, míg Brazília egyetlen góllal győzte csak le a házigazdát. A kevés focihagyománnyal rendelkező Egyesült Államok sikernek könyvelte el ezt a szereplést. Németország egy izgalmas 3-2-es mérkőzésen nyert Belgium ellen, míg Olaszország csak a hosszabbításban tudta legyőzni Nigériát, az egész tornán fantasztikusan teljesítő Roberto Baggio duplájával. Mexikó is megszenvedett Bulgáriával, akik 120 percig tudták tartani az 1-1-es állást, majd a tizenegyespárbajban felülkerekedtek a dél-amerikaiakon. A bolgárok büntetőkkel verték ki Mexikót, de csak miután a szervezők kicserélték az egyik lerombolt kaput, ami a második "kapucsere" pillanat volt a tornán.
Negyeddöntők
A negyeddöntők már óriási meccseket hoztak. Az olaszokat újra Roberto Baggio mentette meg, 2-1-re verték Spanyolországot a kapitány góljával. Brazília Hollandiával találkozott, akik akkor nem számítottak túl nehéz ellenfélnek, mégis csak egy 3-2-es eredménnyel tudtak továbbmenni a dél-amerikaiak. Bulgária csodamenetelése tovább folytatódott, hiszen a negyeddöntőben a címvédő Németországot győzték le 2-1-re, Hriszto Sztoicskov mértani pontosságú szabadrúgásának köszönhetően, majd Lecskov fejesgólja mattolta a meglepett németeket. A románok az eddig kiválóan szereplő Romániának kellett búcsúzni a sorozattól, amikor 2-2-es eredmény után alulmaradtak Svédország ellen a büntetőpárbajban.
Elődöntők
Az elődöntőben Brazília Svédországgal találkozott, és egy szolid, 1-0-ás győzelemmel jutottak be ellenük a döntőbe Romário találatával. Olaszország Bulgáriával találkozott, Roberto Baggio két góljával jutott a fináléba az olasz labdarúgó-válogatott a bolgárok ellen. Baggio két góljával jutott a fináléba, a bolgárok pedig hiába szépítettek a szünet előtt Sztoicskov révén, az egyenlítés nem sikerült.
Bronzmérkőzés
A bronzmérkőzésen sem volt szerencséje Bulgáriának, mivel Svédország nagyon simán, 4-0-ra győzte le őket, így ők szerezték meg a bronzérmet.
A Döntő és a Magyar Kötődés
A döntőt 1994. július 17-én játszotta Brazília és Olaszország a pasadenai Rose Bowl stadionban közel 95 ezer néző előtt. A finálénak magyar vonatozása is van, hiszen az egész tornán kiváló munkát végző Puhl Sándort nevezték ki játékvezetőnek. A mérkőzésen bár mindkét csapatnak megvoltak a helyzetei, inkább a küzdelem dominált, így a vb-döntők történetében először gólnélküli döntetlennel zárult a rendes játékidő, majd a hosszabbítás is, így tizenegyesekkel dőlt el a világbajnoki cím sorsa. Roberto Baggio ötödikként rúghatott büntetőt, ám csúnyán a kapu fölé lőtte a labdát, és mivel előtte két társa is hibázott már, a brazilok ötödik rúgójának már nem is kellett lőnie. Brazília története során negyedszer ült fel a futballvilág trónjára.
1994-es FIFA-világbajnokság – Brazília–Olaszország – Tizenegyespárbaj (NHK HD)
Gólkirályok és egyéni díjak
Két gólkirálya is lett a tornának, a bolgár Hriszto Sztoicskov és az orosz Oleg Szalenko 6-6 találattal. A torna legjobbjának járó Aranylabdát azonban a brazil Romario nyerte el, míg a világbajnokság legjobb fiatal játékosának a holland Marc Overmarst választották, a legjobb kapusnak pedig a belga Michel Preud'homme-ot.
Puhl Sándor, a Világ Legjobb Játékvezetője
Puhl Sándor az 1994-es Amerikai Egyesült Államokban rendezett világbajnokságon a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) játékvezetőjeként vett részt. Honfitársunk 1988-tól 2000-ig volt FIFA-játékvezető. Puhl nagytornán először az 1992-es Európa-bajnokságon vezetett mérkőzést, a gól nélküli döntetlenre végződő Franciaország-Anglia csoportmeccset bízták rá. Az 1994-es vb előtt már ő dirigálta a 1993-ban az Copa America-győztes Argentína és az Európa-bajnok Dánia „szuperkupa-mérkőzését”. A vb-selejtezőkön öt találkozón indult a sípszava után útjára a labda, illetve rábízták az 1993. október 31-i Ausztrália-Argentína (1-1) pótselejtezőt.
Az amerikai vb-n két csoportmérkőzésen tartatta be a futball szabályait (Norvégia-Mexikó 1-0, Brazília-Svédország 1-1), majd ő kapta meg az Olaszország-Spanyolország (2-1) negyeddöntőt. Ezen a mérkőzésen nem vette észre, nem láthatta, hogy Mauro Tassotti arcon könyökölte a Luis Enriquét. Harminc éve aztán a világbajnokság döntőjét is rábízta a FIFA akkori elnöke, Sepp Blatter, a páratlan magyar sportdiplomáciai sikerhez Puhl Sándor képességei mellett a mentora és jó barátja, a korábbi sztárbíró, Palotai Károly is hozzájárult. Puhl Sándor munkásságával elégedettek voltak a brazil és az olasz játékosok is. Puhlt a finálét követően a labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó nemzetközi szervezet (IFFHS) 1994-ben a világ legjobb játékvezetőjének választotta, ahogyan 1995-ben, 1996-ban és 1997-ben is. A magyar sípmester két év múlva az Európa-bajnokságon két mérkőzésen dirigált, az egyik a Németország-Anglia (1-1, tizenegyesekkel: 6-5) elődöntő volt.
A Futball Terjedése az Egyesült Államokban
Hogy miért nem sikerült a focinak igazán betörnie Amerikába, arra számtalan magyarázat született. Egyrészt a labdarúgás, főleg a megszakítás nélküli játék, de más különbségek miatt is nem igazán illeszthető be az amerikai sportfogyasztás - tökéletességig csiszolt - kereteibe, elsősorban természetesen a televíziós közvetítések tekintetében. Másrészt pedig az amerikaiak szemléletében van egy alapvető kettősség, ami a labdarúgás népszerűsége ellen dolgozik. Míg ugyanis az amerikaiak többségét igen kevéssé érdekli bármi is, ami az Államokon kívül történik, azt elvárják, hogy amivel kiszolgálják őket - különösen, ha sportról van szó - az a világon a legjobb, legnagyobb, legsatöbbibb legyen. A sportág népszerűsége mindig is erős területi különbségeket mutatott, sőt: az amerikaiak futballhoz való viszonyát a két fő politikai irányzat között zajló kultúrharc is meghatározza.
1994-ben azonban már más volt a helyzet. Időközben ugyanis a labdarúgás a legnépszerűbb sporttá vált az Egyesült Államokban - legalábbis abban az értelemben, hogy ekkor már ezt űzték a legtöbben, köszönhetően elsősorban a gyerekfoci-programoknak és különösen a női (lány-) foci hihetetlen iramú előretörésének. Igaz, az amerikai átlagember számára még ekkor is marsbéli sportnak tűnt ez, különösen a szabályok és a lebonyolítás tekintetében. Ezen kellett volna változtatnia az 1994-es világbajnokságnak, és ez nem is ment rosszul. Végeredményben pedig - bár a világbajnokság és a rendezés feltételeként létrehozott MLS (na meg az egyre versenyképesebb válogatott) azért érezhetően javított a futball, mint spectator sport amerikai helyzetén - ez az egész több évtizedes erőlködés lehet, hogy teljesen felesleges volt: az USA hispanizálódásával ugyanis mintegy magától jól megérdemelt helyére kerülhet a foci Amerikában.
tags: #1994 #usa #foci #vb #kicsereltek #a
