Az 1995-ös női kézilabda-világbajnokság magyar ezüstérme: a visszatérés a csúcsra
A 90-es évek magyar női kézilabdája számára az 1995-ös világbajnokság mérföldkőnek számított. Tizenhárom év után a női kézilabda-szakág végre ismét érmet hozott haza nagy világversenyről. A torna különlegessége volt, hogy az 1982-es hazai rendezésű világbajnokság után ismét házigazdák lehettünk, felesben az osztrákokkal. A végeredmény az akkorihoz hasonlóan ismét ezüstérem lett, de mégis némileg jobb szájízzel.
A csapat és a csoportkör
A válogatottat akkor már öt éve vezető, mindig morózus Laurencz Laci bácsi igazi sportmodorossággal élve tökéletes elegyét kapta a fiatal, feltörekvő, tehetséges és rutinos játékosoknak. Tény, hogy a minden poszton kiváló játékosokkal rendelkező csapat négy tükörsima csoportmeccsel lépett tovább az egyenes kieséses részbe.
Kárpát-medence - A magyar női kézilabda-válogatott székelyföldi edzőtábora 2021.07.11.
A kínai csoda: a nyolcaddöntő drámája
A kieséses szakasz első mérkőzése azonban a vártnál sokkal nehezebbre sikerült. A nyolcaddöntőben az esélytelen kínaiak majdnem meglepték a magyar válogatottat, és a végén csupán egyetlen góllal bizonyultak gyengébbnek. Amikor a 13. percben a magyar csapat 8-0-ra vezetett az ázsiai ország ellen, senki sem hitte volna, hogy ebből gyötrelmes összecsapás kerekedik. Ehhez képest már a szünetben is csak öt góllal, 13-8-ra vezettünk, azaz az első félidő második részében a kínaiak 8-5-ös futást csináltak. Ahogy a második félidő elkezdődött, a magyar játékosok összecsuklottak.
Majd eljött az 52. perc, amikor a találkozó folyamán Kína először - később kiderült, hogy utoljára - átvette a vezetést, 17-18-ra. Ekkor minden elveszni látszott. Tapintani lehetett a feszültséget, s akkor még arra sem volt lehetőség, hogy a szövetségi kapitányok időt kérjenek. Ráadásul mintha a mérkőzést addig korrektül vezető spanyol bírók is vérszemet kaptak volna - egészen érthetetlen módon kezdték el tolni a kínai csapat szekerét.
Ennek ellenére a magyar csapat tagjai hősiesen küzdöttek. A hajrában Mátéfi Eszter és Németh Helga lépett elő főszereplővé. Azt is mondhatnánk, ők ketten voltak azok, akik nem rezeltek be ebben a kiélezett helyzetben. Végül nem esett meg a szégyen, a magyar csapat kínkeservesen 21-20-ra nyert, s továbbjutott a legjobb nyolc közé. A meccs végén a magyarok szövetségi kapitánya, Laurencz László csak annyit mondott: „Megpróbáltuk elveszteni ezt a mérkőzést, de nem sikerült.”
A Körcsarnok hangszóróiból a nagy győzelem után vígan harsogott a Republic együttes „Szállj el, kismadár” című dala, amely akkorra már a magyar csapat indulójává nemesedett. Kökény Beatrix miatt lett a 95-ös vb himnusza a Szállj el kismadár.
Menetelés az ezüstéremig: orosz és norvég legyőzés
Innentől kezdve azonban lekerült a béklyó a csapatról. A negyeddöntőben az oroszok ellen 28-13-ra nyertünk. A végig nagyon koncentráltan játszó válogatott csak az utolsó tíz percben tudta magáról leszakítani a végső bajnokesélyesként is emlegetett oroszokat. Ez a lendület vitte tovább a csapatot, így a negyeddöntős győzelem miatt atlantai kvalifikációt is megszerző válogatott a kieséses szakasz legsimább mérkőzését produkálta az azóta verhetetlennek bizonyuló norvégok ellen. Laurencz László, a női kézilabda-válogatott korábbi szövetségi kapitánya ezzel a győzelemmel ismét bizonyította szakértelmét. Eközben nem csekély kárörvendéssel néztük, ahogy a társrendező osztrákok elvéreztek a dánok ellen. Ausztria vb-érmes álmai így foszlottak szét, a Gunnar Prokopp vezette társulat az alsóházban folytathatta.
A döntő: Dél-Korea ellen Bécsújhelyen
A döntőt már nem játszhattunk Budapesten, mit mondjak, furcsa is lett volna a kicsi Körcsarnokban vb-aranymeccset rendezni. Mehettünk tehát Bécsújhelyre, ahol a világbajnoki döntőben Dél-Korea ellen vették fel a harcot a magyar lányok. A bécsújhelyi helyszín ellenére a döntőt illetően is maradt a hazai pálya a javunkra. Ennek eredményeképp pedig némileg váratlanul az első félidőben mi kezdtük diktálni a tempót. Vezettünk is a félidőben 11-9-re.
A koreaiak korábban már két ellenfelüket is a második félidőben fordítva verték meg magabiztosan. Kiváló erőnlétük sajnos itt is érvényesült, és a végére nagyon elfogyó lányainknak 16 gólt rámoltak be 30 perc alatt. „Laci bácsi nagyon kiosztott minket, de én akkor is örültem, hogy ezüstérmesek lettünk” - emlékezett vissza Kökény Beatrix. Kocsis Erzsébet is a pályán volt a döntőben, keményen küzdve a győzelemért.
Az ezüstérem jelentősége
Az ezüstérem a későbbiekkel ellentétben itt inkább szépen csillogott, hiszen ismét visszahozta Magyarországot a sportág legjobbjai közé, a csapat pedig a hazai közvélemény szemében is kiemelkedő népszerűségre tett szert egy viszonylag sikeres csapatsport-időszakban. A nemzeti csapatot olimpiai bronz és világbajnoki ezüstéremre vezető Laurencz László szakember méltán volt büszke tanítványaira.
tags: #1995 #noi #kezilabda #vilagbajnoksag
