Brazília második világbajnoki címe: Az 1962-es chilei torna és a döntő

Az 1962-es labdarúgó-világbajnokság döntőjét 1962. június 17-én rendezték a santiagói Estadio Nacional-ban. Ez volt a labdarúgó-világbajnokságok történetének hetedik fináléja. A döntőben Brazília és Csehszlovákia találkozott. A világbajnoki címet Brazília hódította el, miután 3-1-re megnyerte a mérkőzést. Ezzel a Seleção története második világbajnoki címét szerezte. Brazília az 1950-es Uruguay-Brazília mérkőzés figyelembevételével a vb-k történetében már harmadszor került döntőbe, ami 1962-ben egyedülálló volt.

A Tornát Övező Körülmények és Játékkép

Négy évvel a svédországi gála után a világbajnokság visszatért Dél-Amerikába, de a Chilében rendezett torna hangulata gyökeresen eltért az 1958-as idilltől. Az 1956-ban rendezőnek kijelölt Chile iszonyatos katasztrófát élt meg 1960-ban, amikor a valaha mért legerősebb földrengés sújtott le a térségre. A károk összértéke majdnem elérte a 600 millió dollárt. Carlos Dittborn volt a szervező bizottság elnöke, aki kijelentette: „Mivel nincs semmink, ezért mindent megteszünk, amit tudunk, hogy újjáépítsük.” Így is lett. Sajnos ezt a szervező már nem élhette meg.

Ez a világbajnokság a keménységről, a taktikai fegyelemről és egy olyan egyéni teljesítményről lett emlékezetes, ami bebizonyította: egyetlen zseni képes a hátán vinni egy egész nemzetet a dicsőségig. A pályán a játék képe is megváltozott. Míg 1958 a kreativitásról szólt, 1962 a fizikális küzdelemről. A „Santiagói csata” néven elhíresült Chile-Olaszország mérkőzés a futballtörténelem egyik legerőszakosabb összecsapása volt, ahol a rendőröknek többször is be kellett avatkozniuk. A rengeteg durva meccset, kiállítást, útszéli jeleneteket hozó világbajnokságon már a csoportkörben elvérzett két európai nagyság: az olaszokat a futballtörténelem legundorítóbb meccsén a házigazda chileiek verték 2-0-ra, a Helenio Herrera által irányított nagyképű spanyolok (Gentóval, di Stefanóval, Puskás Ferenccel) pedig a csoport utolsó helyén végeztek. A vb-történelemben először maradt három alatt a mérkőzésenkénti gólátlag. A lebonyolítás maradt a jól bevált 16 csapatos, négycsoportos rendszernél, ahonnan az első két helyezett jutott a negyeddöntőbe. A lebonyolítási rendszer már nem változott jelentősen 1958 után, Chilében is csak annyi történt, hogy nem rendeztek rájátszást az azonos pontszámmal végzett csapatoknak, a gólkülönbség döntött. Három akkora világnagyság, mint Puskás, Di Stéfano és Pelé egy világbajnokságon? Ráadásul egymás ellen?! Igen! Pontosabban: igen is, meg nem is. Öcsi, azaz inkább már Pancho, aki azt megelőzően (1954) magyar színekben játszott a vb-n, a Szőke Nyíl és a Fekete Gyöngyszem neve is rajta volt a nevezési listán - a két rutinos róka a spanyol, a csokibőrű süvölvény meg a címvédő brazil válogatottat erősítette Chilében. Illetve csak erősítette volna. Don Alfredo ugyanis még a rajt előtt kidőlt a sorból (attól fogva az Interrel a következő három évben két BEK-et is nyerő Helenio Herrera kapitány munkáját segítette a tornán), Pelé pedig - akinek játékára tízezrek voltak kíváncsiak az andoki országban - a második csoportmérkőzésen sérült meg súlyosan (attól fogva Amarildo helyettesítette, prímán).

A Döntőbe Vezető Út

Brazília útja a címvédés felé

Brazília 9 világbajnokkal érkezett, de a 4-2-4-es rendszert 4-3-3-asra cserélte, újabb úttörő taktikai formációjának köszönhetően nem érezte meg igazán azt sem, hogy Pelé a második meccsükön megsérült. Az első számú csillag, Pelé csapatának a második csoportmeccsén, Csehszlovákia ellen súlyos comb sérülést szenvedett, és a hátralévő találkozókon Amarildo helyettesítette - káprázatosan. Ettől még természetesen ő is kétszeres világbajnok lett. Aymoré Moreira szövetségi kapitány vezetésével, noha Feola helyett immár ő irányította a csapatot, csak keveset változtattak az 1958-as vb-döntőben szerepelt tizenegyen, Bellinit Mauro, Orlandót Zozimo váltotta. Pelé sérülése után Amarildo került a csapatba, aki aztán fontos szerepet játszott a sikerben. A 21 éves sztár helyett a valaha volt legnagyobb jobbszélső, Garrincha villogott, de 58 világbajnoka, Mario Zagallo, és a Pelét helyettesítő Amarildo is jól játszott. A braziloknak is van két „Masettije”, a kapus Castilho és a balszélső Pepe mindkét tornán ott volt, de egyetlen játékperc sem jutott nekik. Az 1962-es világbajnokság megmutatta, hogy egy igazán nagy csapatot nem tör meg a legügyesebb csillagának elvesztése sem. Pedig a selecao, ahogy Tabák Endre, az egyik kiküldött magyar tudósító is jellemezte, messze nem '58-as formában futballozott a vb-n:

„Ez már nem az 1958-as csapat, még ha a tagok majdnem teljesen ugyanazok is! Vagy - éppen azért nem ugyanaz a csapat! Megöregedtek a csillagai. Megöregedtek, ez látszik a mozgásukon, gondolkozásuk tempóján. Megkopott a híres harci kedvük is, túl higgadtak már. Pedig taktikában, technikában és ravaszságban még fejlődtek is. De hol van az akkori tűz? Hol a régi átütőerő?"

Garrincha felemelkedése

Ekkor azonban előlépett Garrincha. Az ember, akit az orvosok gyerekkorában gyógyíthatatlannak hittek görbe lábai miatt, ezen a tornán a lehetetlent is megvalósította. A Görbelábú Angyal (Anjo de Pernas Tortas) a futballtörténelem legnagyobb jobbszélsője volt. A jobb lába kifelé, a bal befelé görbült, mintha születésekor szél fújta volna őket össze, mégis elképesztő volt, amit a labdával tudott. Pályán kívüli, igen zavaros élete miatt csak későn lett profi, de a brazil (és a Botafogo) szurkolók örökre a szívükbe zárták felejthetetlen játékáért. Garrinchának zaklatott szexuális élete (14 gyermeke született, szüzességét egy kecskével veszítette el) mellett alkoholproblémái miatt zaklatott magánélete volt, 49 évesen egy riói kórház alkoholistáknak fenntartott elfekvőjében halt meg, halálra itta magát. Miután Pelé kiesett, Garrincha átvette az irányítást: a negyeddöntőben Anglia ellen két gólt lőtt és egy gólpasszt adott, majd az elődöntőben a házigazda Chile ellen ismét duplázott. Bár Garrinchát kiállították az elődöntőben, ott lehetett a csehek ellen. Utóbbi - többek között éppen Vavával holtversenyben - lett a torna gólkirálya és a torna legjobb játékosa. Garrincha magánszáma pedig emlékeztet minket a sport emberi oldalára: arra, hogy a testi adottságoknál és a papírformánál sokszor fontosabb a szív és az a megmagyarázhatatlan ösztön, ami a legnehezebb pillanatokban emeli ki a hősöket.

Csehszlovákia meglepetésszerű menetelése

Az elődöntőkben a chileiek hiába fogadkoztak, 77 ezer szurkolójuk előtt csak megnehezíteni tudták a Garrincha és Vavá góljaival már a szünetben 3-1-re vezető brazilokat, végül a címvédő 4-2-vel jutott a döntőbe, ahol a jugoszlávokat nagy meccsen, újra kapusa segítségével legyőző Csehszlovákia várt rájuk. Csehszlovákiát sokáig senki sem vette komolyan. Amikor megverték a spanyolokat, mindenki azt mondta, hogy ez csak véletlen. Amikor döntetlent játszottak a brazilok ellen, akkor meg az volt a duma, hogyha Pelé nem sérül meg, tuti kikapnak a csehszlovákok. Ma már azt is tudjuk, hogy Csehszlovákia az utolsó csoportmeccsen nem hajtotta agyon magát Mexikó ellen. Nem akart csoportelső lenni, nem akart Anglia ellen játszani, úgy vélték, a magyarokkal szemben nagyobb esélyük lesz. Ez be is jött. Meglepetést keltett a csehszlovákok ezüstérme. A csehszlovák lett a magyar után a második válogatott, amelyik két világbajnoki döntőt is veszített. A torna legjobb kapusa, Viliam Schrojf munkában. A derék Schrojfot - aki Puskásék és Garrincháék szemét is kivédte pár nappal korábban - a lefújás után vállukra kapják honfitársai.

A magyar válogatott szereplése

Ott volt viszont a magyar válogatott, amelytől nem sokat várt a közvélemény, mégis nagyon kevés hiányzott, hogy a legjobb négybe jusson. Baróti Lajos az Aranycsapat utáni korszak (Grosics maradt hírmondónak) legjobbjaival lenyűgözte a világot, közönségszórakoztató játékkal nyerte meg a csoportját, az első kör után a helyi lapok azt írták: „Aki jó futballt akar látni, annak irány Rancauga” (itt játszotta meccseit a magyar válogatott). Pedig gond volt bőven a torna előtt: Farkas János és Sándor Csikar megsérültek, végül utóbbi elutazott Chilébe, és ott volt Tichy is, akit magaviseleti okokból (az olaszországi edzőtáborban egy meccsen a játékát ért kritikára válaszolva elküldte a bánatba a kapitányt) akart otthon hagyni Baróti, de a társai megszavazták, hogy az öntörvényű csatár is utazhasson. Számos a „friss erő” Baróti Lajos társulatában. Összesen 12 vb-újonc van a keretben, köztük olyan ifjú titánok, mint a 23 éves Göröcs János, vagy az egyaránt 20 esztendős Albert Flórián, Mészöly Kálmán és Farkas János. „Chilében - lehet mondani - nem akadt a csapatban, sőt a keretben sem méltatlan játékos! Jól sikerült a felkészítés is; sőt, talán akkor volt a felkészülésünk a legalaposabb. Ehhez hozzájárult az is, hogy az előző év végén válogatott csapatunk, valamint a Ferencváros és az Újpesti Dózsa is járt már Amerikában, és Chilét is kikísérletezte a világbajnoki keret számos játékosa. Örvendetesen megjavult a csapatszellem is. Nem volt irigykedés, sem veszekedés, eltűnt a régi, komisz hang, a mocskolódás és a gyűlölködés. Egymást biztatták, segítették, támogatták, lelkesítették a fiúk. Jól összekovácsolt együttes, csupa jó játékos, jó szellem - ez jellemezte chilei expedíciónkat” - festette le érzékletesen a magyar csapatot a Hoppe László, Hoppe Pál szerzőkettős A labdarúgó-világbajnokságok csillagai című könyvében. A csoportban precíz, taktikus játékkal legyőztük Angliát (2-1), felfaltuk Bulgáriát (6-1), a csoportelsőségért már elég volt Argentínával egy 0-0. A csoportkörben az angolok (2:1) és a bolgárok (6:1) is meghajolnak, így Argentínával szemben elég a gól nélküli döntetlen is. A magyar válogatott hiába préselte a kapujába a cseheket, Viliam Schrojf mindent védett, miután Scherer a 13. percben vezetetést szerzett a cseheknek, Tichy szabadrúgásgólját pedig nem adta meg a játékvezető, mert úgy látta, nem volt bent. Amikor pedig mi jövünk, ott van Viliam Schrojf, az egész vb legkitűnőbb kapusa, aki mindent véd. Ha pedig már ő sem tehet semmit, megteszi helyette a kapufa vagy éppen Nyikolaj Latisev. A szovjet játékvezető nem látja (?) gólnak Tichy Lajos kapukeretről levágódó bombáját. Hiába rohamozunk tovább, marad az 1:0 - oda. „Jobbak voltunk ezen a mérkőzésen, jobban és szebben játszottunk, csak éppen az akciók eredményes befejezése hiúsult meg mindig. (...) S ha végül, mégis verve látszott (Schrojf), akkor a szerencse segítette” - összegeznek a csehszlovákok hatalmas mázliját sem elhallgatván Hoppéék. A magyar válogatott a legjobb nyolc között búcsúzott a tornától, legyőzője a későbbi ezüstérmes Csehszlovákia volt. Itthon is, mert a magyar futball-közvélemény úgy gondolta, hogy a miénk a jobb a csapat, s csak Latiseven múlt, hogy kiestünk a negyeddöntőben. Albert társgólkirályi titulusával vigasztalódunk. Hat játékos - holtversenyben, egyaránt négy góllal - is a torna gólkirálya lett, köztük Albert Flórián. Tichy egyébként négy svédországi góljához Chilében hármat tett hozzá, így összesen héttel második Kocsis Sándor mögött a magyar vb-gólszerzők listáján.

A Döntő Mérkőzés

Brazília útja a döntőbe Garrincha szárnyalásán keresztül vezetett, de a döntőben ismét Csehszlovákiával találták szembe magukat. Aymoré Moreira, a brazilok szövetségi kapitánya így értékelt: „Nehezen, de azt hiszem, megérdemelten győztünk. A csehszlovákok kitűnően játszottak, s ezúttal nagyon jó támadójátékkal leptek meg bennünket. Nem hittem volna, hogy a döntőben ilyen teljesítményre lesznek képesek.”

A döntő részletei

A döntőben Masopust szerzett vezetést, de Brazília reakciója gyors és kegyetlen volt. Amarildo (Pelé helyettese), Zito és Vavá góljaival 3-1-re fordítottak. Bár Garrinchát kiállították az elődöntőben, ott lehetett a csehek ellen, de nem ő, hanem a Pelét helyettesítő Amarildo egyenlítette ki Josef Masopust (a világbajnokság évének aranylabdása) gólját. A 24 év után újra vb-döntőt játszó csehek nagyot harcoltak, de csak a 70. percig tudták tartani a tempót. A világbajnoki címet Brazília hódította el, miután 3-1-re megnyerte a mérkőzést. Ezzel a Seleção története második világbajnoki címét szerezte.

A világbajnok brazil csapat kerete

A világbajnok brazil csapat kerete: Altair, Amarildo, Hideraldo Bellini, Carlos José Castilho, Coutinho, Didi, Garrincha, Gilmar, Jair da Costa, Jair Marinho, Jurandir, Mauro Ramos (csapatkapitány), Mengálvio, Pelé, Pepe, Djalma Santos, Nílton Santos, Vavá, Mário Zagallo, Zequinha, Zito, Zózimo. Szövetségi kapitány: Aymoré Moreira. A brazilok, noha Feola helyett immár Aymoré Moreira irányította a csapatot, csak keveset változtattak az 1958-as vb-döntőben szerepelt tizenegyen, Bellinit Mauro, Orlandót Zozimo váltotta. Pelé sérülése után Amarildo került a csapatba, aki aztán fontos szerepet játszott a sikerben. A braziloknak is van két „Masettije”, a kapus Castilho és a balszélső Pepe mindkét tornán ott volt, de egyetlen játékperc sem jutott nekik.

Egyéni díjak és elismerések

• Gólkirály: Albert Flórián (magyar), Garrincha (brazil), Valentyin Ivanov (szovjet), Drazsan Jerkovics (jugoszláv), Leonel Sánchez (chilei) és Vavá (brazil) 4-4 gól
• A torna legjobb játékosai: 1. (aranylabdás) Garrincha (brazil), 2. Josef Masopust (csehszlovák), 3. Leonel Sánchez (chilei)

A bronzérem és más érdekességek

A bronzérmet Chile szerezte meg, a Jugoszlávia elleni meccs utolsó helyzetéből betaláló Eladio Rojas nemzeti hős lett, hiszen az ő góljával ejtették ki a negyeddöntőben a Szovjetuniót. Sepp Herbergernek, a berni csoda szülőatyjának ez volt az utolsó világbajnoksága. Búcsú ide vagy oda, az „öreg" még azokban a napokban is előre tekintett, stabil, használható alapokat hagyva a nationalelf élén őt 1964-ben váltó Helmut Schönre: mindössze két 30 év fölötti játékos akadt megfiatalított, sikerre éhes keretében. (Az egyik ebből az utolsó berni hős, az 1. FC Köln legendás csatára, Hans Schäfer, aki Horst Eckellel az utolsó élő tagjai az 1954-ben világbajnoki címet nyerő nyugat-német válogatottnak.) Három olyan játékos is szerepelt a tornán (Altafini, Puskás és Santamaría), aki korábban más ország színeiben már szerepelt világbajnokságon.

tags: #3 #es #fel #oras #foci #meccs

Népszerű bejegyzések:

• Információk a Hajdúböszörményi TE-ről
• Az emberi sors és az identitás útkeresése
• A feszült vízipóló finálé
• A Diósgyőr meg nem valósult potenciáljáról Vignjević szemszögéből
• Játékosmozgások Böde Dániel körül