A magyar labdarúgás viharos évtizede: Sikerek és bukások a '80-as években
Sosem látott vb-siker, Európa-bajnoki siker, világbajnoki csúcs, UEFA-kupa-menetelés, ezüstcipő, világklasszis futballista, Honvéd-uralom az egyik oldalon, totóbotrány, bundabotrány, Irapuato a másikon. Röviden így jellemezhető a magyar labdarúgás az 1980-as években.
A válogatott diadalai és kudarcai a '80-as évek elején
Jól indult az 1981-es év, áprilisban a következő világbajnokság házigazdáját, Spanyolországot otthonában győzte le Kiss, Bodonyi és Nyilasi góljaival a magyar csapat 3-0-ra. Mészöly Kálmán, a Vasas legendája ült le a magyar válogatott kispadjára 1980-ban. Irányítása alatt a nemzeti csapat Angliát, Romániát, Svájcot és Norvégiát megelőzve csoportelsőként jutott ki az 1982-es spanyolországi világbajnokságra. Az első Vb selejtezőn a svájciak otthonában léptünk pályára és egy gólgazdag mérkőzésen sikerül egy pontot elhoznunk. A második selejtezőn jött az igazi "rangadó" a románokkal egyetemben. Fazekas László góljával már a 18. percben megszereztük a vezetést mely győztes találat is volt egyben. A Népstadionba kilátogató több mint 60 ezer magyar szurkoló így emelt fővel távozhatott a mérkőzésről.
Álomszerűen kezdődött a torna számunkra, a salvadoriakat ugyanis a mai napig is Vb rekordot jelentő 10-1-re sikerült legyőznie hazánk fiainak! A csapatkapitány Nyilasi Tibor fejesgóljával már a negyedik percben megszereztük a vezetést, majd a szünet előtt Pölöskei Gábor és Fazekas László is betalált. Mészöly Kálmán szövetségi kapitány nem sokkal később pályára küldte Kiss Lászlót, aki a világbajnokságok történetének leggyorsabb mesterhármasát jegyezte, ugyanis a 69., a 72. és a 76. percben is kapuba talált, ráadásul első és második találata között Szentes Lázár is eredményes volt. Ezzel Magyarország máig az egyetlen válogatott, amelyik két számjegyű gólt szerzett egyetlen vb-meccsen. Valamint beállította a legnagyobb különbségű győzelem csúcsát is, amelyet korábban Magyarország (Dél-Korea ellen 9:0, 1954-ben) és Jugoszlávia (Zaire ellen 9-0, 1974-ben) tartott. A találkozón ráadásul Kiss László mesterhármast ért el csereként beállva, amire sem előtte, sem utána nem volt képes senki más. Sőt mindössze nyolc percre volt szüksége, hogy három gólt szerezzen, ami szintén csúcs a vébék történetében.
A folytatás azonban már nem alakult ennyire fényesen. Az együttes a következő mérkőzésén 4-1-re kikapott a Diego Maradona vezette Argentínától, majd hiába játszott döntetlent Belgiummal, csak a harmadik helyet szerezte meg a csoportban, így búcsúzott a tornától. Érdemes megemlíteni, hogy ebben az időszakban Nyilasi Tibor 1981-ben elnyerte az Ezüstcipőt.
Az ifjúsági labdarúgás fényes sikere
Az izgatottságot csak fokozta, hogy az 1984-es U18-as Európa-bajnokságon nagyszerűen szerepelt a magyar csapat. Olyannyira, hogy a Szovjetunióban megrendezett torna döntőjében éppen a házigazdát győzte le az együttes, méghozzá tizenegyespárbajban. Bicskei Bertalan csapatában olyan kiváló futballisták jutottak szóhoz, mint Petry Zsolt, Pintér Attila, Keller József, Kovács Kálmán vagy éppen Vincze István. 1984-ben a Bicskei Bertalan vezette ifiválogatott ifjúsági európabajnok lett.
A remény és a várakozás korszaka: Mexikó '86 előtt
Mészöly Kálmánt Mezey György váltotta a kispadon 1983-ban, akivel elkezdődött a válogatott menetelése. Az 1984-es Európa-bajnoki selejtezőit szintén Mészöly Kálmán irányítása alatt kezdte el a válogatott. Az első két selejtezőn Luxemburgot még oda-vissza legyőztük viszont ezt követően egymás után háromszor szenvedtünk vereséget Anglia ellen idegenben (2-0), a görögök ellen hazai pályán (2-3), valamint a dánok otthonában (3-1). A fiatalok sikere láttán óriási lett a várakozás az 1986-os világbajnokságot megelőzően.
A nemzeti csapat nagyon simán jutott ki a mexikói tornára. A világbajnoki selejtezőben Hollandiát, Ausztriát és Ciprust megelőzve csoportelső lett. Az első találkozón az osztrákokat fogadtuk hazai pályán. A mérkőzésen a vendégek szerezték meg a vezetést a 24. percben és ezt az eredményt az első félidőben tartani is tudták. A második játékrészben aztán beindult a magyar henger és háromszor is betaláltunk a sógorok kapujába Nagy Antal, Esterházy Márton és Kardos József révén. A második találkozón Rotterdamba látogatott a Magyar Nemzeti 11. A mérkőzésen a hollandok szerezték meg a vezetés a 21. percben, de 5 perccel rá Détári találatával egyenlíteni tudtunk (félidőben 1-1). A második játékrész 55. minutumában aztán jött Esterházy Marci kinek góljával nagy meglepetésre elhoztuk a 3 pontot Hollandiából! Ezután meg sem álltunk Mexikóig! Ciprust oda-vissza legyőztük majd az 5. selejtezőn Bécsben 3-0-ra (Kiprich 2x, Détári 1x) megvertük a "sógorokat" is és ezzel már biztos csoportelsőként kvalifikáltuk magunkat a mexikói világbajnokságra, függetlenül az utolsó csoportmérkőzésen, a pótselejtezőre kényszerülő hollandoktól elszenvedett 1:0-s vereségtől. Akkoriban az európai ranglista élén állt a válogatott, míg a világranglistán a negyedik helyet foglalta el. A hab az volt a tortán, amikor Mezey György legénysége 3-0-ra legyőzte Brazíliát márciusban. Ezt követően az együttest a világbajnoki cím egyik várományosának tekintették. A futballszerető közvéleményünkben eufória tört ki. Fiainkat szinte mindenki a vébé esélyesei közé sorolta, sokan kimondottan azt várták tőlük: nyerjék meg a világbajnokságot. A magyar futballszurkolók az Aranycsapat berni veresége óta vártak erre a pillanatra.
Az Irapuatói katasztrófa: A magyar futball mélypontja
Mexikóban azonban rögtön jött a hidegzuhany. Vitray Tamásnak jutott az a feladat 1986. június 2-án, hogy a magyar válogatott első mérkőzését közvetítse a mexikói világbajnokságon, amelyet a csapat a Szovjetunió ellen játszott. A mérkőzés negyedik perce után hagyta el a száját a mondat: "Mi történik, mi történik?" Az Irapuatóban megrendezett találkozón végül 6-0-s szovjet győzelem született, amely azóta kísérti a magyar labdarúgást. A végén már csak annyit tudott búsan a mikrofonba mondani: „…hat-null, mindegy már, egye meg a fene!”.
Máig tisztázatlan és több mint valószínű, hogy már soha sem fog kiderülni az miért is mondott csődöt a magyar csapat. A vereség fogadtatása itthon még sokkal nagyobb felháborodás volt, mint ami anno Marseille-t követte. Közvéleményünk akkor még hitt abban, hogy mi magyarok tudunk futballozni, de valamit nagyon elrontottunk, és ha azt kijavítjuk, akkor labdarúgásunknak van jövője. A 0-6 után a magyar labdarúgásnak nem maradt több zsetonja, a közvélemény elpártolt tőle. Ennek egyik magyarázata nem pusztán a szörnyű vereség ténye, hanem az is, hogy - Marseille-től eltérően - azóta se született rá megfelelő magyarázat. Minden érintett azt hajtogatja: nem érti, rejtély számára, mi történt. Ez az értetlenség nemcsak ködösítésnek tűnik, ami pletykák táptalaja doppingról stb., hanem a felelősségvállalás kerülése is.
A kudarc lehetséges okai
Csak feltevések, verziók vannak forgalomban továbbra is. Ezek közül a legmegalapozottabbnak azok tűnnek, amelyek az összeomlást a kondicionális tréningben elkövetett baklövésekre vezetik vissza. Valóban: nyilvánvalóan téves döntés volt a magaslati edzőtábort a hűvös éghajlatú Ausztriában megtartani. Később azt is elmondták a magyar játékosok, hogy más válogatottaknak megengedték, hogy súlyfelesleggel érkezzenek Mexikóba - még az erőnléti munkában élenjáró angoloknál, németeknél is - , mert ott tudták, hogy a 45 fok melegben úgyis lemegy róluk, a mieinknek azonban nem. Az eredmény: mindenki 3-4 kilót vesztett a versenysúlyából! És miért? Az összes, a VB-n szereplő gárda közül egyedülálló módon csak a magyarok edzettek délben, hogy „alkalmazkodjanak” a délben történő futballozáshoz, ui. a szovjet - magyar kezdési időpontja is 12 óra volt. Az elrontott kondicionális munkának tulajdonítják labdarúgóink azt is, hogy már a bemelegítéskor többen rosszul érezték magukat, szédültek, hirtelen gyengeség fogta el őket. A játékosok többsége ugyan arra panaszkodott a szovjetek elleni mérkőzést megelőzően és közben egyaránt. Nagy Antal: "Káprázott a szemünk, olyan volt, mintha nem a pályán, hanem forró hómezőn lettünk volna, minden foszforeszkált. Garaba és Bognár is kérdezgette, mit érzek, de én sem tudtam mást mondani - mert hasonló levertséget éreztem. De Dajka is ezt mondta, pedig ő később, a második félidőben állt be. Utólag könnyű lenne azt mondani, hogy titkosszolgálati módszerrel harcképtelenné tettek minket, hangsúlyozom, ez bizonyíthatatlan. De azt roppant furcsának tartom, hogy mindenki egyszerre került holtpontra."
Más hipotézisek szerint a vereség oka elsősorban nem erőnléti, hanem taktikai és ebből eredően pszichológiai jellegű. A szakvezetést meglepte, hogy az ellenfél szövetségi kapitánya egy az egyben a saját klubcsapatát, a félelmetes Dinamo Kijevet állította ki ellenünk. Erre az ellenfélre nem voltunk felkészülve, főleg nem azokra a különleges taktikai elemekre, amelyeket alkalmazott. Ehhez járult az is, hogy a magyar csapat ezt látván pánikba esett, és összeomlott. A Kijeviek már 11 évvel korábban is, a Fradi ellen szintén 3-0-ra nyert KEK-döntőben is egyfajta „második Ajaxként” kápráztatták el a világot. Totális futballt játszottak ők is, igaz, másként, mint a holland szupercsapat, de ők is szellemesen, villámgyorsan, és ami a fő: addig soha nem látott taktikai figurákat alkalmazva. Voltak olyan újságírók, akik fel is tették a kérdést szövetségi kapitányunknak, Mezey Györgynek, hogy mit szól az új fejleményekhez, miszerint Lobanovszkij váltotta a szakvezetői poszton Malofejevet, és több új, kijevi játékos került a Mexikóba utazó keretbe. Mezey azt felelte, hogy ennyi idő alatt már késő elkezdeni új csapatot építeni: néhány hét alatt nem lehet összedolgozni az újakat Csivadzéékkel, Protaszovékkal.
Magyarország-Szovjetunió | 0-6 | 1986. 06. 02 | MLSZ TV Archív
Klubfutball sikerek és botrányok
Klubcsapataink közül a Bp. Honvéd emelkedett ki a bajnokságban. A kispestiek összesen hat bajnoki címet zsebeltek be 1980-tól az évtized végéig. A csapatot akkoriban olyan korszakos egyéniségek alkották, mint Andrusch József, Garaba Imre, Kovács Kálmán, Dajka László, Nagy Antal, Esterházy Márton, Disztl Péter, Disztl László, vagy éppen a világklasszis Détári Lajos.
A korszak legnagyobb klubsikerét azonban kétségkívül a Videoton érte el. A fehérváriak 1984-ben bronzérmesként zártak az NB I-ben, amivel kiharcolták az UEFA-kupa-indulás jogát. A csapat az első körben a cseh Dukla Prahát kapta, és 1-0-s összesítéssel ment tovább. A következő fordulóban a francia PSG, majd a szerb Partizan következett, s mindkét vetélytársát 5-2-vel ejtette ki a Vidi. A negyeddöntőben az angol Manchester United ellen szerepelt a csapat, és 1-0-s idegenbeli vereség után 1-0-ra győzött otthon a Videoton, és végül 11-esekkel jutott tovább. Az elődöntő hasonlóan izgalmas perceket hozott a jugoszláv Zeljeznicar ellen. Miután a fehérváriak 3-1-re nyerte a Sóstói Stadionban, a visszavágón már 2-0-s hátrányban voltak, ami azt jelentette volna, hogy idegenben szerzett kevesebb góllal kiesnek. A csattanó azonban a végére maradt: Csuhay József a 87. percben szépített, így végül a magyar együttes jutott a döntőbe 4-3-as összesítéssel. A finálé azonban már nem a tervek szerint alakult.
Az 1980-as évek elejét azonban beárnyékolta az 1983-as totóbotrány, illetve a megbundázott mérkőzések. Ezek közül az egyik legismertebb az 1984-es Volán-Bp. Honvéd találkozó. A hazaiaknak egy pont kellett a bennmaradáshoz, és a 6-6-os végeredménnyel ezt el is érték, ráadásul a kispestiektől Esterházy mesterhármast szerzett, amivel gólkirály lett. Legalábbis sokáig úgy tűnt, ám a labdarúgó-szövetség vizsgálatot indított. Az eredményt végül törölték, így Szabó József lett a gólkirály, a Volánt pedig kizárták az élvonalból.
A mexikói kudarc árnyékában
A súlyos vereség, a mai napig fájó kudarc okai azóta sem tisztázottak. Bár Kanadát legyőzte a nemzeti csapat, az utolsó fordulóban Franciaországtól ismét kikapott, így kiesett. Ennél már csak az szomorúbb, hogy a válogatott azóta egyszer sem jutott ki a világbajnokságra. Ami a 86-os vb után következett arra még legrosszabb rémálmainkban sem gondoltunk volna. A magyar labdarúgás és vele a válogatott olyan mélységekre süllyedt amire korábban nem volt példa. Sorra buktuk el az Európa illetve világbajnoki selejtezőket és ami a legrosszabb, hogy legtöbbször esélyünk sem volt még csak arra sem, hogy a selejtezők végén még legyen miért izgulni. Tizenkét éve azaz 1986 óta ekkor állt a Magyarország a legközelebb a világbajnoki szerepléshez. Bár ne tettük volna.... Bravúrgyőzelmek voltak itt-ott, de csak barátságos mérkőzéseken.
tags: #80 #as #evek #futball #osszetuzese
