A Kapus – Egy életút a gólvonalon és azon túl

A futball nem csupán egy sportág, hanem egy életérzés, amely generációkon átívelő emlékeket és sorsokat kapcsol össze. Sokak számára a pálya egy olyan tér, ahol a hősök születnek, a barátságok szövődnek, és az élet nagy tanulságai is megmutatkoznak. Különösen igaz ez a kapusokra, akiknek szerepe talán a leginkább magányos, mégis kulcsfontosságú. Egy kapus története gyakran a védelmezésről, az elszántságról és a pillanatnyi döntések súlyáról szól, ahol egyetlen vonal jelenti a határt a győzelem és a vereség között.

Az első találkozás a futballal és a kapus öröksége

A fiú az Üllői úton látott először gatyában ugráló felnőtt embereket. Apja egy nemzetközi találkozóra, a magyar-horvátra vitte ki. Később, ha a gyerekkorára gondolt, mindig kátrányszagot érzett, a fából összeácsolt lelátók kátrányillatát. A két válogatott döntetlenre végzett. A fiú páholyban ült, a B-középben, oda még Sárosi doktor, a legendás csatár is felintegetett. A spílerek közül egyedül Csikós Gyula, a hazaiak kapusa maradt meg az emlékezetében. Valószínű ez volt a legfontosabb. A fiú később is, hosszú éveken át úgy érezte, hogy van valami, amit akár az élete árán is meg kell védenie. Egy vonal a porban - eddig, és ne tovább!

A labdának azokban az időkben friss bőrszaga volt. A szer maga belsőből és külsőből állt. A gumibelsőt biciklipumpával kőkeményre fújták, a fűző - egy görbevégű tű - csak ezután jöhetett. Akármennyire gyűrte, gyömöszölte az ember, a labda soha nem lett igazán kerek. Azt mondtuk: tök vagy tojás.

A fiú tízéves volt, amikor bekerült az első igazi csapatba. Kapusnak, pontosabban: pótkapusnak a kezdőcsapatban szereplő Kuthi II. helyett. Mészáros, a tánc- és illemtanár a falu NB II-es csapatában. Kuthi II. - egy szeplős, szőke gyerek - felvidéki akcentussal beszélt franciául, ezért aztán a tanár úr szerint jó kapus sem lehetett. Egy este Mészáros tizenegyeseket rugdosott neki, és ő egymás után megette a testcseleket. - Na, ki a jobb?! Ezért a svindliért a fiú még sokáig szégyellte magát. Aznap este sokáig sírdogált Kuthi II. Megszégyenítették, méghozzá igazságtalanul. Mert a tizenegyest, amit a fiúnak lőtt a tanár úr, kivédte volna ő is.

Belgiumtól Gödöllőig: Élet a futball bűvkörében

A háború után a vesztes országokból Belgiumba vitték a gyerekeket. A fiú az RAEC-ben, a Királyi Albert és Erzsébet Klub kölyökcsapatában kergethette a labdát. Neki Cornu úrnál, a csibék trénerénél kellett jelentkeznie. Edzőmérkőzést játszottak, szemerkélt az eső. Beállították a kapuba. A családhoz, ahol élt, vendég érkezett. Henrik, egy spanyol. A vőlegény. Aznap védett legjobban életében. Meg akart halni. Nem halt meg. Lezuhanyozott, Cornu úr késsel szedegette a bőre alól a salakot. Azután véget ért ez az aranykor. A gyerekek meghíztak, a fiú is hazamehetett. Vitte magával a térdvédőt, ezt akkor még nem ismerték a gödöllői kapusok.

Gödöllőről már elvitték a premontreieket, de akik ott maradtak, fociztak tovább. Mészárosnak franciául köszönt a fiú, de a tánc- és illemtanár nem értette meg. Kiderült, hogy a tanár úr nem is tud franciául. Kuthi II. Szobról járt be, ezután lett valami határkiigazítás, és a szeplős fiúcska a túloldalon maradt. A helyét egy még nála is szőkébb gyerek vette át, a kis Katona. Ő pedig, a fiú, balszélső lett. Sírós gyerek volt Kuthi II. utóda is. Egy-egy potyagól után percekig zokogott. De nem vitás, hogy ő volt Gödöllőn a legjobb.

A fiúnak új szerelme támadt a hűtlen Lise után. Egy álomszép szőke lányka, Éva. De őt - milyen keserves a kamaszkor! - meg se merte szólítani. Akkor már újra bejárt a városba. Az Üllői útra, ahová annak idején elvitte apa. Nem a páholyokba, voltak állóhelyek is a B-középben, a szeparék alatt. Időközben apa csapatát is megtizedelte - mint mondták - a néphatalom. Betiltották a címert és a zászlót, elvitték a játékosokat. Egy nap pedig, a Beszkárt-Előre ellen, köpcös öregember futott ki a gyepre. Csikós Gyula bácsi, a tizenegyszeres válogatott. Ő maga gyári csapatba került. Később ez lett a Kinizsi-Húsos. Húst azokban az időkben ritkán láttak az emberek.

A forradalom idején a fiú már nem futballozott. Lemerevedtek az izmai a hároméves katonai szolgálat alatt. Mégis felkereste őket, amikor a közbenjárását kérte a kis Katona. Cornu úr emlékezett rá, hogy is ne emlékezett volna a napra, amikor bicskával szedegette a bőre alól a salakot! A kis Katonát még aznap beállították a kapuba. Utána viszont nem mondtak semmi biztosat. Ő sem akart maradni, ez volt az igazság. Ő, a fiú, csak fél évszázad után talált egy ilyen különvonatot. Aznap kétszáz kisdiák szorongott a tornateremben. Valamit el kellett mondani nekik. Valami nagyon fontosat. De mit! A lelátók kátrányillata elszállt. A régieket? Hogy kik voltak, mit akartak? Csikós, Sárosi doktor? Cornu úr, Mészáros, Kuthi II.?

A magyar futball aranykora és a felejthetetlen mérkőzések

A magyar futball aranykora, az 1950-es évek eleje, tele volt felejthetetlen mérkőzésekkel és legendás játékosokkal. Az egyik ilyen emlékezetes összecsapás a Bp. Honvéd és az MTK (akkoriban Bp. Vörös Lobogó) között zajlott, ahol a végeredmény 9:7 lett. Ez a találkozó nemcsak a gólok miatt maradt emlékezetes, hanem azért is, mert a pályán olyan sztárok mutatták meg tudásukat, mint Puskás Ferenc és Hidegkuti Nándor. A mérkőzés azonban más szempontból is érdekes, hiszen a korabeli magyar futball hangulatát, valamint a játékosok hátterét is megismerhetjük belőle.

A 66 évvel ezelőtti Honvéd - MTK mérkőzés igazi futballünnep volt. A Kispest, vagyis a Honvéd, már bebiztosította bajnoki címét, míg az MTK ezüstérmét sem fenyegette veszély. Így a találkozó tulajdonképpen tét nélküli volt, mégis hatalmas érdeklődés kísérte. A délelőtt 11 órakor kezdődő meccsre ezrek szorongtak a pénztáraknál. A magyar futball ekkoriban a világ csúcsán trónolt, még fél évvel a berni világbajnoki döntő, a nyugatnémetektől elszenvedett 3:2-es vereség után is.

A mérkőzésen a Honvédból hiányzott Grosics Gyula és a sérült tartalékkapus, Faragó Lajos, így Sántha József, a harmadik számú kapus kapott lehetőséget. Ez volt az ő első és utolsó mérkőzése a Honvéd kapujában. Az MTK is nélkülözte sztárkapusait, Gellért Sándort és Fazekas Árpádot, valamint Zakariás Józsefet és Palotás Pétert. A kapuban Fecske István állt.

A mérkőzés rendkívül izgalmasan alakult. A Honvéd már a 3. percben vezetést szerzett Tichy révén. Két perccel később az MTK egyenlített Hidegkuti révén, majd Sándor is betalált. A 19. percben Sándor ismét eredményes volt, így az MTK 3:1-re vezetett. A Honvéd azonban nem adta fel, Kocsis és Puskás góljaival fordítottak, majd Puskás újabb két találatával 6:3-ra vezettek a félidő végére. A második félidőben Puskás és Tichy ismét betalált, de az MTK sem állt meg, Kárász és Hidegkuti góljaival zárkóztak. A végeredmény 9:7 lett a Honvéd javára.

A mérkőzés hősei a csatárok voltak. Puskás Ferenc, a mezőny legjobbja, négy gólt szerzett, Hidegkuti Nándor szintén négy találattal zárt. Kocsis hármat, a fiatal Tichy és Sándor Csikar pedig két-két gólt lőtt. Sándor Csikar mindössze 27 perc alatt volt eredményes.

Puskás Ferenc remekelt a mérkőzésen. "Most aztán megmutatta, mit tud. Korlátlanul uralkodott a pályán, a legrakoncátlanabb labda is megszelídült a lába nyomán, s úgy engedelmeskedett neki, mint a jól idomított oroszlán a szelídítőjének." Hidegkuti Nándor is kiválóan teljesített, "ellenállhatatlanul tört át az ellenfél védelmén, és tisztára játszotta magát, vagy »kész« gólhelyzeteket teremtett."

Zelk Zoltán: A költő, aki a futballt is szerette

A futball, akárcsak az élet, tele volt váratlan fordulatokkal, és ez Zelk Zoltán, a költő életútjára is igaz volt. Zelk Zoltán élete is tele volt váratlan fordulatokkal, ahogy a futballpályán a labda. A költő, aki a háború után a kommunista rendszer lelkes támogatója volt, majd az 1956-os forradalom egyik hangadója lett, az élet szertelen költőjeként írható le.

Zelk Zoltán Érmihályfalván született, szegény zsidó kántor fiaként. Már fiatalon megismerkedett az irodalommal, versei erdélyi lapokban jelentek meg. Később Budapestre költözött, ahol csatlakozott a munkásköltőkhöz, majd a Nyugat második nemzedékének hatására a rímek és jambusok rabjává vált. Könnyelműen hangoztatta kommunista hitét, ami miatt többször letartóztatták és Romániába toloncolták ki. Titokban visszatért Magyarországra, és két évig illegálisan élt. A harmincas években ismét letartóztatták, de az irodalom tekintélyes alakjai tiltakoztak mellette, így kiengedték.

A háború után Zelk Zoltán az irodalom vezéralakjai közé emelkedett. Lelkesen dicsőítette Sztálint és Rákosi Mátyást, amiért Kossuth-díjat is kapott. Azonban amikor kiderült Sztálin valódi természete, és itthon is megkezdődött Rákosi személyi kultusza elleni kritika, Zelk is hangulatot váltott, és az 1956-os forradalom egyik leglelkesebb támogatója lett. A forradalom leverése után Zelket bíróság elé állították, és börtönbe zárták. Szabadulása után, amikor elvesztette feleségét és édesanyját, mély gyászba borult, és megírta a "Halott sirály" című költeményét, a magyar elégiaköltészet egyik legszebb darabját.

Élete ettől kezdve biztosítottá vált. Hangja elmélyült, bensőségesebbé vált, és politikamentes irodalmat írt. Emellett kiváló versesköteteket írt kisgyermekek számára. Mindig is lelkesedett a sportolókért, a futballmeccseken ugyanolyan otthonos volt, mint a lóverseny- és ügetőpályákon vagy a kártyaasztalok mellett. Zelk Zoltán életében ellentétes tulajdonságok keveredtek: lelkesedés és állhatatosság, műveletlenség és mély emberismeret, politikai szerepvállalás és személyes tragédiák. Mégis, mindenki szeretetre méltó, kedves embernek, okosnak és istenáldotta költőnek tartotta. Zelk Zoltán: Apa, Anya Hazajöttek.

A futball és a költészet, akárcsak Zelk Zoltán élete, tele volt váratlan fordulatokkal, szenvedéllyel és mély érzelmekkel.

A kapus mestersége: személyes tapasztalatok a pályán

Hideg van. Tényleg nézd meg! vagy már lehet, hogy nem is kell mesélnem? Általános iskolában én voltam a legkisebb és a gól lövés a nagyok játéka volt, talán innentől kezdődött, hogy „jó, akkor berendezkedek oda hátra”. Középiskolai 4 év elég gyorsan elment. Harcoltam én mindenhol, de egy konkrét játékra se emlékezem, csak a pályára (szürke beton). Egyetemen a bajnokságokban ki-kisegítettem egy-egy csapatot. Ismét kezdett kialakulni, hogy inkább hátul vagyok. Persze a robbanékonyságom miatt, sokszor „kéredzkedtem” ki; csak a technikám nem volt elég ügyes, hogy jól be is fejezzem az akciókat. Csíszolgattam én ezen, főleg amikor a 3-4 fős kollégiumi focikat nyomtuk Szegeden. Volt, hogy én csodálkoztam a legjobban: megnyertük a kollégiumi foci bajnokságot Totyával meg a TF-es papírkutyákkal.

Aztán Budapesten Péter barátom szervezett focit, ahol „grundoskodtunk”, majd komolyabb fordulatot az vett, hogy az egyik munkahelyemen az üzleti liga meccsekre eljártam. Itt már csak kapus voltam. És egyre kevesebb gólt kaptam. Az üzleti ligában megtanultam, de hozzászokni sose tudtam, hogy az ellenfélen kívül a bíróval is „meg kell küzdeni”. Nem egyszer volt arra példa, hogy egy rossz bírói döntés révén az csapatszellem felborult. Erre a legsúlyosabb eset, az volt, amikor egyik ágazati bajnoksági rájátszásban az ellenfél kezezése után még ők hozhatták a labdát, amit (a mi csodálkozásunk miatt) a kapuba értékesítettek. Aztán ez miatt ki is kaptunk. Azt hiszem, hogy ezt nem tudta befogadni a fair agyam. Se azt, amit az egyik „gól király” is rendszeresen csinál(t ?): nem várja meg a kapust a kapuba érkezését oldaldobásnál, ha oldalra ki kellett futnia. A labdát bedobja a játéktérbe, míg a kapus próbál visszarohanni a kalitkájába. Persze gólt kell szereznie. De milyen áron? Az ilyen dolgokon nehezen tettem magam túl, persze tudatosítani mindig is kellett: a játék addig tart, ameddig a bíró a sípot meg nem fújja. Ebből az esetből is adódik: az ellenfelet meg kellett ismerni, és hozzá igazítani a játékot. Külön megköszöntem azoknak a játékosoknak, akik tényleg fair-play-jel játszottak. Ezekről, a meccsek eredményétől függetlenül, el lehetett mondani, hogy jó játék volt. Ezeket szerettem a legjobban; ha erős volt az ellenfél, lehetett fejlődni, ha egál, lehetett bízni a szerencsében, ha gyengébb, lehetett igazán a játékunkat játszani.

A csapatszellem és a kapus feladatai

Sok esettel találkoztam, de kettőt kiemelnék: a cégnek a csapatépítő jellegét használták ki verseny formájában meg voltak, akik nyerni - bármi áron. És akkor itt hallottam / tapasztaltam nem túl etikus dolgokat is. A csapaton belül egyeznie kell a célnak. A hibákból tanulni kell, beépíteni a következő játékba, gyakorolni, - különben azt szoktam mondani, - lehet menni a grundra. Nálunk kavarodott pár dolog. Idővel úgy oldódott meg, hogy alakult egy másik, erősebb és eredmény centrikusabb csapat, akik egyet akartak és tudásszintben is kiegyensúlyozottabb volt. Csapatkapitányunkat nemcsak tudása miatt, de embersége miatt is mindenki tisztelte, kedvelte.

Fontosnak tartottam a kapus bemelegítését és erre kértem is minden alkalommal a srácokat: rúgjanak párat nekem. Meg, hogy erre legyen is időnk még meccs előtt. Tehát egy kapusnak kell a leghamarabb megérkeznie. Egyrészt a ráhangolódás, másrészt a reakciók gyorsabbá tételére is kell az előtte való gyakorlás. Nem egyszer kell a hirtelen irányváltoztató labdát a kaputól eltolni. A kapusnak végig ott kell lennie fejben is. Azt csináltam, hogy ha nagyon nem jött a labda és fenntartsam az ingerküszöbömet, a kapufélfán húzódzkodtam vagy éppen gyakoroltam a kézen átfordulást, kézenállást. Egy ilyen alkalommal, amikor nagyon éreztem a labdát a játékot és az eredmény döntetlen volt, úgy éreztem, hogy enyém itt a tér: - „a mérkőzés embereként ünnepelhették őt társai, ahogy a találkozó nézői is Vainel Gergelyt, aki a játék 30. Nagyon funny volt. A srácok nem akartak hinni a szemüknek, ez volt az első eset. Uraltam a helyzetet és nagyon tetszett. Volt, hogy csináltam még ezt párszor, de ehhez megfelelő labda- ív és sebességnek kellett lennie. Mindig kivédtem így. Volt, hogy egy lábbal védtem ki, míg 2 kéz és másik lábtámasz volt, illetve volt, hogy hogy kézenállással sikerült. De a gyors és cseles lövéseket persze nem ilyen módszerrel kell védeni.

Irányítani is kellett a hátvédeket. Ezt megszokni és tudatosítani nehezen ment az elején. Néha kiabálni kellett: vagy izgultam vagy nem hallották. Aztán egyre jobban ment, a többiek megszokták és figyeltek is rá(m). Ennek örültem. Aztán jöttek nagyon jó játékosok (pld. Taki) és maguktól tudták a helyüket. Ennek örültem a legjobban. Kezdett a csapat egymásra is figyelni. Ez időben kezdett a fenn említett erős csapat igénye kialakulni. Közben volt, hogy 3 különböző ligában védtem vagy éppen hívtak a Péter féle „grundra”. Mindegyiknek megvolt a maga specialitása. Az egyiknél többször kellett „7-eseket” védenem. Sose felejtem a srácok fejét: nagyon örültek: a legtöbbjét sikerült kivédenem.

Egyszer lemértem, hogy mennyivel tudom megrúgni a labdát: 82 km/h-val. Persze a csatárok szerintem olyan 90 km/h vagy feletti is simán nyomják. 7 méterről amikor rúgják a labdát van 0,28 secundumod megoldani a helyzetet. „A teljesen széteső hazai védelmet és a gyakran kiszolgáltatott helyzetben hagyott Vígh kapust az utolsó percekben Bán Viktor kárpótolhatta volna, büntetőjét azonban védte Vainel.” No persze itt jön elő a „megjóslási tehetség”. Ki lehet számolni, hogy merre fog menni a labda: hogy helyezkedik a rugó, milyen lábas, mennyire ideges, és hogy mit néz előtte és manából le lehet kérdezni. Ezzel tudtam motiválni / spannolni őket. És ez is fontos. A céges egész napos meccseken is kellett 7-eseket védeni. Bizony ilyenkor is nagy a „nyomás”, viszont ha kivéded félIsten vagy és pld. lehet a kupából a sört locsolni.

A játék és eredmény igényből épült közben egy erősebb csapatszellem, az erőseket magunk mellé vettük, majd ez kinőtte magát és lett egy szuper csapat, amire ma is úgy gondolok, hogy szinte bármit el tud(ott volna) érni. Ha van egy szuper jó kapusuk. ” legnagyobb lehetőség Vida Péter előtt adódott, közelről már-már csak az üres kapuba kellett volna passzolnia, ám a lövő cselére eldőlt Vainel kapus még hihetetlen bravúrral utána nyúlt a játékszernek, és lehalászta a támadó lábáról. ” A szinte szó a fociban a bírókon és az ellenfeleken is múlik. Minden pozícióra megvan a tapasztalt, csapatjátékos emberke. Van egy mindenki által elismert kapitány. Mi kell még? Pár sörözés (amit hiányoltam) és kész az örök Barátság feltétele! Egy „nadserű” Csapat!

Sikerek és a továbblépés

A kapus pályafutása során elért sikerek egyedülállóak és mérföldkövek a sportágban:

Sajnos a focit abbahagytam egy másik sportért: a Hegymászásért. Minden vég valaminek a kezdete. Egyrészt nagyon sajnáltam, másrészt egy olyan másik világot engedtem be magamba, amit semmilyen más sport nem tud pótolni. Megtaláltam a Mestereket és a segítségükkel lépkedek feljebb és feljebb!

Futballversek és költői gondolatok

A futball nemcsak a pályán, hanem az irodalomban is megihlette az embereket, ahogy az alábbi versek is tanúsítják.

Bouska Zoltán: Labdarúgás

Lehet, neked csak egy koszos labda,
Mit a 22 idióta hajszolja.
Lehet, neked csak időpazarlás,
Míg másnak a hovatartozás.

Szabad Gina: Futball

Nő vagyok, mégis
nem értem, miért vonz a foci "fétis".
Hisz ez a játék a férfi sportja,
hölgy ezt mind unalmasnak tartja.

Domonkos Jolán: Nyuszi Benő focizik

Tapsi Klára tapsikál
vaugrabugrált gondtalan,
azt kereste a szemével,
hogy Benőke merre van.

Paga: Feltámad az Aranycsapat...

A 2016-os EB-re, a Magyar Foci újjászületése reményében

Hatvanhárom éve ennek:
A hat-hármas győzelemnek,
Wembley-ben az Aranycsapat
Legyőzte az angolokat.

Tömör Gábor: Túl kerek a labda...

Régebb rang volt, s nagy tisztelet ki nemzetünkért játszott...
Mára mit ér a győzelem?...külföldi bajnokságot.

Trombone: Magyar Nemzeti 11

Az Aranycsapat tiszteletére

Egyszer volt, hol nem volt,
Volt egyszer egy futballcsapat,
Piros fehér zöld címeres...
Úgy hívták, hogy Aranycsapat.

Teréki Dominik: A Football

tags: #a #csodalatos #kapus #versek

Népszerű bejegyzések:

• Kászim pasa és Dzsoni aga futballcsapata
• Magyar labdarúgás legendája
• Európai kupaküzdelmek: Fradi, CSZKA, Ronaldo
• Ferencvárosi Torna Club mezének históriája
• PMFC és PVSK legfrissebb eseményei