Az FC Barcelona története: Több mint egy klub a katalán fővárosban

Az FC Barcelona, a világ egyik legismertebb és legkedveltebb futballklubja, a katalán nemzeti öntudat szimbóluma, amelynek története 122 évvel ezelőtt feladott újsághirdetéssel kezdődött el. Napjainkra az egyik legnépszerűbb futballcsapattal rendelkezik.

A kezdetek és az alapítás

1899-ben Joan Gamper, egy svájci férfi úgy döntött, hogy egy csapat létrehozásával megismerteti a labdarúgást Barcelonában. Gamper ekkor még csak 22 éves volt, üzletemberként dolgozott. 1899. október 22-én hirdetést adott fel egy helyi sportmagazinban, ott keresett játékosokat. Az FC Barcelona történetének alakulásán - hasonlóan más európai topcsapatokéhoz - a magyarok is otthagyták a kézjegyüket.

Az egyesületet Hans Gamper alapította meg. A klubot hivatalosan 1899. november 29-én alapította a svájci Hans Gamper. 1899. november 29-én Gamper elnökletével Gimnas Soléban került sor az egyesület első gyűlésére. A november 29-i alapító ülésen a következők vettek részt: Hans Gamper, Gualteri Wild, Lluis d’Ossó, Bartomeu Terradas, Otto Kunzle, Otto Maier, Enric Ducal, Pere Cabot, Carles Pujol, Josep Llobet, John Parsons és William Parsons. Meglepő módon azonban a klub első elnöke nem a később Joan Gamper néven híressé vált alapító lett, hanem egy svájci honfitársa, Walter Wild, aki feladatai mellett játékosként is szerepet vállalt a csapat munkájában. Ez nem is csoda, hiszen Gampertől távol állt egy klub megszervezése: visszahúzódó, magának való figuraként tartották számon, akit csak az érdekel, ami a pályán történik. Mégis, 1908-ban el kellett vállalnia az elnökséget, hogy megmentse a csapatot az anyagi csődtől.

A csapat a kezdetektől fogva a gránátvörös-kék mezt viselte, de eleinte fehér nadrágban játszottak. A csapat első mérkőzésére Bonanovában került sor, egy angol kivándorlókból álló csapat ellen. Az összecsapást az angol együttes nyerte meg 1:0 arányban. A „derbit” elvesztették 1-0-ra. A meccs érdekessége, hogy az angol csapatban néhány Barcelona játékos is szerepelt a mérkőzés során.

Az egyesület első, saját tulajdonú hazai pályájának hivatalos megnyitójára 1909. március 14-én került sor. Ez volt a Carrer Industria sporttelep, kétemeletes lelátója, amely 6000 embert befogadott, egyedülálló volt akkoriban.

Az első sikerek és a politikai viharok (1900-as évek - 1930-as évek)

A klub az 1901-1902-es évadban megnyerte a Macaya Kupát, az 1904-1905-ös és az 1908-1909-es szezonban pedig katalán kupát. Az utóbbin 1922-ig még nyolc alkalommal diadalmaskodtak. Emellett a spanyol labdarúgókupában is eredményesen szerepelt a csapat és több alkalommal is sikerült elhódítania a trófeát (1910-ben, 1912-ben, 1913-ban, 1920-ban és 1922-ben).

Az 1920-as években a csapat hírneve és sikere egyre nőtt. 1922-ben került felavatásra a Les Corts Stadion, mely a klub egyik legsikeresebb időszakának lett a helyszíne. Az egyesület első aranykorát 1919-től 1929-ig élte. A klub sorozatban öt alkalommal nyerte meg a katalán kupát, emellett három ízben (1925-ben, 1926-ban és 1928-ban) hódították el a spanyol labdarúgókupát. Az utóbbi két spanyol labdarúgókupa győzelmet megismételt mérkőzésen szerezte meg a csapat a Real Sociedad ellenében. Az összecsapások hőse a kiemelkedő teljesítményt nyújtó Plattkó Ferenc volt, akit a félidőben kellett összedrótozni, hogy tovább tudjon védeni: a fején tizenkét centiméteres hasadás keletkezett egy belépő után, amit csak ugyanennyi kapoccsal tudtak összefogni, és egy ujja is eltörött. Végül 1-1 lett ez a meccs is, csak a második újrajátszás hozott eredményt: akkor a katalánok 3-1-re verték a San Sebastian-i alakulatot. A Barcelona harmadik kupájának megszerzésében óriási szerepe volt Plattkónak, akit a mai napig hősként tisztelnek a klubnál. A magyar labdarúgó tiszteletére Rafael Alberti költeményt írt.

A csapatban olyan kitűnő labdarúgók szerepeltek, mint Samitier, Alcántara, Zamora, Sagi, Piera és Sancho. Az FC Barcelona ebben az időszakban vált a katalán hazafiasság szimbólumává. 1924-ben, a klub fennállásának 25. évfordulóján már 12 207 pártoló tagja volt. Az eseményt az ismert plakátrajzoló művész Josep Segrelles örökítette meg. Az első hivatalos spanyol labdarúgó-bajnokságra az 1928-1929-es szezonban került sor. Az FC Barcelona az első osztályban indult és megszerezte az első bajnoki címét, betetőzve ezzel a korszak sikereit.

A pályán kívül azonban számos tényező befolyásolta a klub működését. 1925. június 14-én egy hazai mérkőzés alkalmával az FC Barcelona szurkolói kigúnyolták a spanyol nemzeti himnuszt. Válaszul Miguel Primo de Rivera spanyol diktátor hat hónapra bezáratta a Barcelona hazai pályáját. A büntetést végül három hónapra csökkentették, emellett Gampert lemondásra kényszerítették. A klub alapítója 1930. július 30-án hunyt el. Ebben az időszakban a politikai harcok visszavetették a sport szerepét a spanyol társadalomban. Ennek megfelelően az FC Barcelona teljesítménye visszaesett, bár továbbra is voltak tehetséges játékosai Martí Ventolrà, Josep Raich és Josep Escolà személyében. Az egyesület végül pénzügyileg, társadalmilag és a sport terén is válságba jutott.

Nagyobb tragédia volt a spanyol polgárháború idején. A spanyol polgárháború kitörése után egy hónappal a klub elnökét, Josep Sunolt Francisco Franco csapatai Guadalajara közelében meggyilkolták. A játékosok ekkor Mexikóban és az Egyesült Államokban egy túrán vettek részt és ennek köszönhetően a klub vagyona megmenekült, azonban a csapat fele száműzetésbe vonult Mexikóba és Franciaországba. 1938. március 16-án falangista bombamerénylet érte az egyesület társasági klubját. Pár hónappal később pedig a katalán hazafiasság jelképeként az egyesület francói befolyás alá került. A sok viszontagság következtében a klub tagsága 3486 főre csökkent.

Az újjáéledés és a Kubala-korszak (1940-es évek - 1960-as évek)

1940 márciusában Francisco Franco támogatója, Marqués de la Mesa Rsta került a klub élére. Ezt követően az egyesület nevét az angolosan hangzó Fútbol Club Barcelonáról a spanyolosabb hangzású Club de Fútbol Barcelonára változtatták. Az eredeti nevet végül 1973-ban vette vissza a klub. Emellett a katalán címer 4 vörös sávját kettőre csökkentették és ezt csak 1949-ben állították vissza. A 40-es években állt talpra a klub, a csapat helyzete stabilizálódott. 1942-ben sikerült megnyernie a spanyol labdarúgókupát. A spanyol bajnoki címet ezt követően 1945-ben, 1948-ban és 1949-ben is elnyerte a csapat és 1949-ben a latin kupában is sikerült diadalmaskodnia. A korszak meghatározó játékosai a következő labdarúgók voltak: César, Basora, Velasco, Curta, a Gonzalo testvérek, Seguer, Bíosca és Ramallets. 1949-ben, a klub fennállásának 50. évfordulóján a Barcelona 24 893 főnyi tagsággal rendelkezett, mérlege pedig 21 katalán, 9 spanyol kupagyőzelem és 4 bajnoki cím volt.

1950 júniusában érkezett a klubhoz a magyar származású Kubala László és ezzel egy új korszak vette kezdetét az FC Barcelona életében. Egy magyar játékos - aki történetesen a Barcelona egyik legnagyobb ikonja lett - 1950-es érkezése volt a legendás Nou Camp Stadion felépítésének egyik elindítója. Igen, ez nem túlzás. A csapat kiemelkedő teljesítményt nyújtott és ennek köszönhetően az 1951-1952-es és az 1952-1953-as szezonban is sikerült megnyernie a spanyol labdarúgó-bajnokságot, valamint 1951-ben, 1952-ben és 1953-ban a spanyol labdarúgókupát. Emellett az 1951-52-es idényben az FC Barcelona elhódította a latin, az Eva Duarte és a Martín Rossi kupákat is. A legendás támadósor tagjai a következő labdarúgók voltak: Estanislao Basora, César Rodríguez Álvarez, Kubala László, Tomás Moreno és Eduardo Manchón. Kubala László - aki egyetlen labdarúgóként a világon három nemzeti válogatottban, a spanyol, a csehszlovák és a magyar együttesben szerepelt - 1951 és 1961 között 329 meccsen 256 gólt szerzett a Barcelonában. Kubala ekkora már a csapat legendás játékosa lett. A magyar labdarúgót 1999-ben minden idők legjobb Barcelona játékosává választották. Puskás Ferencéhez hasonló kultusza van Barcelonában Kubala Lászlónak: egész alakos szobor állít emléket a csapat szlovák-magyar származású csatárának a Camp Nou előtt.

Az anekdóták szerint miatta épült a csapat legendás stadionja, a Camp Nou, mert annyian akarták látni, hogy a régi stadion kicsinek bizonyult. A csapat népszerűsége, melyben kiemelkedő szerepe volt Kubala Lászlónak, szükségessé tette egy új, nagyobb és korszerűbb stadion megépítését. Francesc Miró-Sans elnök tett meg mindent a felépüléséért. A Camp Nou Stadion 1957. szeptember 24-én nyílt meg (90 ezer néző fért be), megnyitása után folyamatosan bővítették. Ekkor a klubnak már 40 ezer pártoló tagja volt. 1957-ben ismét sikerült elnyerni a spanyol labdarúgókupát, melyet 1959-ben és 1960-ban újabb bajnoki címek követtek. Emellett a csapat 1958-ban és 1960-ban is megnyerte a vásárvárosok kupáját.

Kubalához az ’56-os forradalom utáni megtorlás elől menekülve 1958-ban csatlakozott a csapathoz két honfitársa, az Aranycsapat két tagja, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán is. Ekkor Kubala mellett már Czibor Zoltán és Kocsis Sándor is a csapat tagja volt. Kocsis Sándor 1958 és 1966 között 75 meccsen 42 gólt lőtt a Barcelonában. Az 1960-1961-es szezonban döntőig jutott a Barcelonával a Bajnokcsapatok Európa-kupájában. A három magyar ’58 és ’61 között ontották a gólokat és dominálták a Barcelona játékát, az ’58/59-es és az ’59/60-as idényben a La Ligát is megnyerve. Kubala tíz éven át erősítette a gránátvörös alakulatot: 186 meccsen lépett pályára és 131 gólt szerzett. Ezután még két év kihagyás következett, de csak a pályán: Kubala a Barcelona edzőjeként folytatta. De Kubalát a mai napig tisztelik és szeretik a spanyolok, ami nem csoda: tizenegy évig volt a válogatott szövetségi kapitánya, 1969 és 1980 között. A magyar játékos hírnevére még az sem vetett árnyékot, hogy amikor a hispán válogatottat irányította nem sok babér termett a hispánoknak.

1960-ban Luis Suárez a kiemelkedő teljesítményével az FC Barcelona első aranylabdával díjazott játékosa lett. Ennek ellenére az 1960-as években nem sikerült megismételni a korábbi sikereket. A csapat mindössze három kupasikert könyvelhetett el. A klub viszonylagos sikertelensége ellenére mégis egyre népszerűbb lett, mivel a katalán nép egyre inkább a katalán öntudat jelképeként tekintett az egyesületre. Ebben az időben a diktatúra kemény kézzel kívánta elfojtani a katalán identitást. Ennek következtében lett közismert a "Més que un club" (több, mint egy klub) kifejezés is.

Johan Cruyff és az "álomcsapat" korszaka (1970-es évek - 2000-es évek)

A hatvanas évek - az 1966-os vásárvárosok kupája-győzelem ellenére - kétségtelenül hanyatlást hoztak az egyesület számára, azonban Johan Cruyff érkezése jelentős változást hozott a klub életében. A holland játékos 1973. október 28-án mutatkozott be az FC Barcelona csapatában. Vele a csapat teljesítménye jelentősen feljavult és a Barcelona megnyerte a spanyol labdarúgó-bajnokságot. A szezon csúcspontját a Real Madrid CF 5:0 arányban való legyőzése jelentette. A bajnoki cím megszerzése egybeesett a klub fennállásának 75. évfordulójával, melynek megünneplése valóságos társadalmi esemény volt. Az évforduló számos katalán művészt, írót és énekest ihletett meg és ekkor született a Barcelona jelenleg is használatban levő indulója, a Cant del Barça is.

Francisco Franco 1975-ben bekövetkező halála után bekövetkezett Spanyolország demokratizálódása. Ez jelentős változásokat hozott a labdarúgás területén is, mivel ezt követően a klubok igazgatása is demokratikussá vált. Az elnöki pozícióba Josep Lluís Núñezt választották, aki ezt követően a klub történetében a leghosszabb ideig látta el az elnöki teendőket. Cruyff jövetele azonban nem igazán hozta vissza az aranykorszakot. Az FC Barcelona nyert ugyan egy bajnoki címet, de nem sikerült visszaszereznie az uralmat a spanyol futballban. A klub vezetése számos ismert és világhírű labdarúgót igazolt a siker érdekében. A csapatba olyan játékosok érkeztek, mint Johan Neeskens, Allan Simonsen, Hans Krankl, Bernd Schuster, Diego Maradona, Mark Hughes és Gary Lineker. Ennek ellenére az újabb bajnoki cím elnyerésére csak az 1984-85-ös szezonban került sor. A spanyol labdarúgókupában a csapat jóval eredményesebb volt ebben az időszakban és öt alkalommal is elnyerte a trófeát (1971-ben, 1978-ban, 1981-ben, 1983-ban és 1988-ban). A Kupagyőztesek Európa-kupáját pedig két alkalommal nyerte meg (az 1978-79-es és az 1981-82-es szezonokban). A klub népszerűsége a fenti időszakban egyre nőtt. A tagok száma 1974-ben 66 000, 1978-ban 77 000, 1986-ban pedig már 108 000 volt.

Jelentős változás állt be az eredményesség terén Johan Cruyff 1988-as érkezésével. Cruyff edzőként visszatérve egy sikeres, nyerő mentalitású csapatot állított össze, amelyet a közvélemény csak "álomcsapatként" emlegetett. Ebben az időszakban olyan játékosok járultak hozzá a sikerekhez, mint Hriszto Sztoicskov, Ronald Koeman, Michael Laudrup és Andoni Zubizarreta kapus. A csapat az 1988-89-es szezonban a kupagyőztesek Európa-kupáját, 1990-ben pedig a spanyol labdarúgókupát hódította el. Emellett a spanyol labdarúgó-bajnokságban is legyőzhetetlen bizonyult, így 1991 és 1994 között négy bajnoki címet nyert. A legnagyobb sikerre azonban az 1991-1992-es szezonban került sor, amikor a klub először megnyerte a bajnokcsapatok Európa-kupáját is. A döntőre 1992. május 20-án került sor az olasz Sampdoria ellen. A mérkőzést Ronald Koeman briliáns szabadrúgásgóljával nyerte meg az FC Barcelona. Az 1993-1994-es szezonban, az UEFA-bajnokok ligája döntőjében elszenvedett vereséggel azonban lezárult az "álomcsapat" korszaka. 1996-ban Cruyff vitatott körülmények között távozott a klubtól. A sikeredző távozása mélyen megosztotta a rajongókat és ez az ezt követő sikerek ellenére a későbbiekben is éreztette a hatását. Ez a megosztottság vetett véget Josep Lluís Núñez elnökségének is 2000-ben.

Cruyffot Bobby Robson követte. Az angol edző azonban rövid idő elteltével távozott és a helyére az AFC Ajax sikeredzője Louis van Gaal érkezett. Az új edzőkkel az FC Barcelona az 1996-97-es szezonban is megnyerte a kupagyőztesek Európa-kupáját és két egymást követő bajnoki címet szerzett. A sikerek ellenére egyre inkább növelte a megosztottságot az az érzés, hogy lezárult egy fontos és sikeres korszak az egyesület életében. A holland edző a klub egyik legellentmondásosabb edzője volt. Viszonylagos sikerei ellenére érzelemmentes hozzáállása és taktikája a szurkolókban ellenérzést keltett. Különösen népszerűtlen volt a hazai tehetségek eladása, valamint a holland játékosok tömeges leigazolása miatt.

Az FC Barcelona jelene és az "Més que un club" filozófia

Az FC Barcelona a spanyol labdarúgó-bajnokság kezdetétől megszakítás nélkül részt vesz az első osztály bajnoki küzdelmeiben. Az FC Barcelona múzeumát azonban továbbra is meglátogathatja, és megtapasztalhatja a Spotify Immersive szobát, amely 12 nyelven elérhető átfogó audio guide-ot tartalmaz. Még ha nem is tudod, valószínűleg már több tucatszor láttad a Barcelona FC mottóját. Ez katalánul annyit tesz: "Több mint egy klub". Összefoglalja és részletezi mindazt, amit ez az egyedülálló klub képvisel. Ma már az FC Barcelona valóban több mint egy klub. Rendkívül erős márka is, amelyet lehet kedvelni vagy nem kedvelni, de a jelen futballjában megkerülhetetlen. Az FC Barcelona egyben a katalán nemzeti öntudatot is jelképezi, mivel a múltban (különösen Francisco Franco uralmának idején) a katalán öntudat bármely egyéb megnyilvánulását büntették. Részben erre vezethető vissza a klub nagymértékű rivalizálása a Real Madriddal szemben, amely annak idején a Franco-rendszer támogatását élvezte.

Az FC Barcelona FC-t az teszi igazán egyedivé, hogy "futballklub". Ez egyike azon kevés megmaradt csapatoknak, amelyek nem részvénytársaságok. Ez azt jelenti, hogy a klub továbbra is a tagok tulajdonában van, akikből 144 ezren vannak. Az FC Barcelona céljai erőteljesen tükröződnek abban, hogy nem fogadnak el vállalati szalagszponzort. 2006. Éves összegű adományt ígértek a jótékonysági szervezet HIV/AIDS osztályának. A mellkasukon lévő, általában a nagyvállalatok számára fenntartott helyet arra is felhasználták, hogy az UNICEF-et és így annak ügyét reklámozzák.

Főbb labdarúgó trófeák

Az FC Barcelona előbb a katalán regionális bajnokságban és a spanyol labdarúgókupában, később pedig az 1928-ban megalakított egységes spanyol labdarúgó-bajnokságban és a nemzetközi kupákban vált a spanyol, valamint a nemzetközi labdarúgás egyik legmeghatározóbb egyesületévé. A klub jelentősebb eredményeit tekintve a spanyol labdarúgó-bajnokság első osztályát 26, a spanyol labdarúgókupát 30, a spanyol labdarúgó-szuperkupát 13, az UEFA-bajnokok ligáját és elődjét öt, az UEFA-kupa elődjét három, a kupagyőztesek Európa-kupáját négy, az UEFA-szuperkupát pedig öt alkalommal nyerte meg a csapat. Ezenkívül számos kisebb spanyol és katalán trófeát tudhat magáénak a klub.

A legemlékezetesebb szezonok

Az 1899-es alapítás óta tehát szinte megszámlálhatatlan trófeát nyertek az FC Barcelona csapatai, így nem könnyű kiválasztani a klubtörténet legsikeresebb szezonját. Európában nyolc labdarúgóklub volt képes a klasszikus triplázásra, azaz egy idényen belül megnyerni hazája bajnokságát és legfontosabb kupasorozatát, valamint az első számú európai kupát. Ez kétszer csak a Bayern Münchennek és az FC Barcelonának sikerült - a katalánoknak a 2008-2009-es, valamint a 2014-2015-ös idényben, ráadásul mindkétszer elsőéves vezetőedzővel.

2008-2009: az első triplázás. Amikor 2008 nyarán a csapat korábbi klasszisát, az addig a Barcelona B együttesét irányító Josep Guardiolát nevezték ki a csapat élére, aligha gondolta bárki is, hogy a klubtörténet egyik legsikeresebb idénye következik - főleg, miután Ronaldinho távozott a csapattól. Guardiola azonban tudta, hogy mit akar, és el is érte azt: A Barcelona mindössze öt vereséget szenvedve, kilencpontos előnnyel nyerte meg a spanyol bajnokságot, a Copa del Rey döntőjében 4-1-re verte az Athletic Bilbaót, a Bajnokok Ligájában pedig a Bayern München és a Chelsea legyőzése után a római fináléban 2-0-ra verte a Manchester Unitedet és első spanyol csapatként triplázott.

2014-2015: triplázás a focipályán, hét trófea kézilabdában. Ezt az idényt is sikerült azonban felümúlni hat évvel később, amikor összesen nem kevesebb, mint 14 sorozatban diadalmaskodtak az FC Barcelona különböző csapatai. A futballisták megint tripláztak, ezúttal már Luis Enrique vezetésével. A Lionel Messi-Luis Suárez-Neymar csatársor összesen 81 gólt szerzett a bajnokságban. A Copa del Rey közel sem tartogatott ilyen izgalmakat a csapat számára: Messiék mind a kilenc mérkőzésüket megnyerték a sorozatban (34-6-os összesített gólkülönbséggel), a Camp Nouban lejátszott döntőben pedig 3-1-re verték az Athletic Bilbaót, így megünnepelhették történetük 27. kupagyőzelmét. A tökéletes szezonra június elején, Berlinben tette fel a koronát a csapat, ahol a Juventus elleni 3-1-es diadalt követően emelhették a magasba a trófeát a katalán játékosok. Azt nem lehet mondani, hogy könnyű úton jutottak el a döntőig Messiék, hiszen az egyenes kieséses szakaszban a Chelsea-t, a Paris Saint-Germaint, majd a Bayern Münchent kellett legyűrniük, hogy eljussanak a fináléig.

A híres játékosok

A 111 év alatt a spanyol csapat mindent megnyert, amit lehet, a legnagyobb klasszisok játszottak a csapatban. Az FC Barcelonában olyan világhírű játékosok fordultak meg az elmúlt 121 évben, mint a héten tragikus hirtelenséggel elhunyt legenda, Diego Maradona, vagy - a teljesség igénye nélkül - Johan Cruyff, Gary Lineker, Michael Laudrup, Ronaldo, Rivaldo, Ronaldinho, Luis Figo, Xavi. A klub hazai játékosai közül pedig számos labdarúgó volt meghatározó tagja a spanyol labdarúgó-válogatottnak. A 90-es években olyan klasszisok játszottak a csapatban, mint Gary Lineker, Diego Maradona (csak nagyon rövid ideig), Ronald Koeman, Hriszto Sztojcskov, Romario, Ronaldo, Ronaldinho, Luis Figo, Patrick Kluivert.

A csapat eddig olyan világhírű külföldi játékosokat tudhatott a soraiban, mint többek között Kubala László, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán, Johan Cruyff, Bernd Schuster, Hans Krankl, Allan Simonsen, Ronald Koeman, Michael Laudrup, Steve Archibald, Mark Hughes, Diego Maradona, Gary Lineker, Romário, Hriszto Sztoicskov, Rivaldo, Luís Figo, Ronaldo, Ronaldinho, Lionel Messi, Thierry Henry, Zlatan Ibrahimović, Luis Suárez és Neymar.

"Més que un club": Sikerek a labdarúgáson túl

Az FC Barcelona labdarúgócsapata évtizedek óta a legsikeresebbek egyike a világon, de a katalán klub nemcsak futballistáira lehet büszke: több más csapatsportágban is a legszűkebb hazai és nemzetközi elithez tartoznak a gránátvörös-kékek. Az egyesület legsikeresebb szezonjai közé tartozik a 2008-2009-es, valamint a 2014-2015-ös idény, amikor a focicsapat triplázása mellett a többi szakosztály is szállította a trófeákat. 144 bajnoki cím, 126 kupagyőzelem, 44 kontinentális kupasiker - aligha van még egy egyesület, amelynek csapatai annyi fontos trófeát nyertek, mint az FC Barcelona. Természetesen mindenkinek elsősorban a labdarúgócsapat jut eszébe a név hallatán, de bármilyen meglepő, nem a futballszakosztály a legeredményesebb a katalán óriásklubon belül.

Kézilabdasikerek, magyar főszereplővel

Aki figyelemmel kíséri a férfi kézilabdázás nemzetközi történéseit, nyilván találkozott már a Barcelona nevével, már csak azért is, mert a közelmúlt egyik legnagyobb sztárjának a magyar Nagy László számított a csapatban. A világklasszis jobbátlövő négy-négy alkalommal nyerte meg a spanyol bajnokságot és a kupát, kétszer pedig a Bajnokok Ligájában is a csúcsra ért - emlékezetes módon 2011-ben csapatkapitányként emelhette magasba a BL-trófeát. De Nagy érkezése előtt és távozása után is igencsak sikeresnek számítanak a barcelonai kézilabdázók: 30-szoros bajnok, 27-szeres kupagyőztes és 11-szeres Bajnokok Ligája-győztes a klub - valamennyi adat egyedülálló a spanyol, illetve az európai mezőnyben.

Katalán kosarak

A legtöbb szurkoló következő tippje minden bizonnyal a kosárlabda, és nem is alaptalanul: az FC Barcelona Básquet nemcsak Spanyolország, de egész Európa egyik legsikeresebb csapatának számít a palánkok világában. A katalánok kedvenc kosarasai 20 alkalommal nyertek bajnokságot, 27-szer Spanyol Kupát, és a legrangosabb európai kupasorozatban, az Euroligában sem sikertelenek: kétszer, 2003-ban és 2010-ben a magasba emelhették a trófeát. A kézilabdázókhoz hasonlóan a kosarasok sikereiből is jócskán kivette a részét egy honfitársunk: Hanga Ádám 2017-től négy szezonon át szerepelt a gárdában, egy bajnoki cím és három Copa del Rey-siker szereplője volt.

22 Bajnokok Ligája-győzelem négy keréken! A görhokisok!

A legtöbb hazai sportbarát valószínűleg azt sem tudja, hogy az FCB ebben a sportágban is képviselteti magát, az pedig még kevésbé számít közismert ténynek, hogy az összes labdajáték valamennyi európai csapatát figyelembe véve alighanem a katalán görhokisoké a legtöbb Bajnokok Ligája-győzelmet: 1973 óta nem kevesebb, mint 22 alkalommal diadalmaskodtak a legrangosabb európai kupában! Emellett 33 bajnoki cím és 25 spanyol kupagyőzelem is szerepel a klub neve mellett, vagyis összesen 80 jelentős trófeát gyűjtöttek az 1942-ben alakított szakosztály képviselői.

Futsalban és más sportágakban is

Ugyan közel sem ennyire sikeres, világszerte mégis ismertebb a Barcelona futsalcsapata, amely az elmúlt bő egy évtized során nem sok trófeát engedett át másnak sem Spanyolországban, sem Európában: A legutóbbi 12 szezonban hét bajnoki cím, nyolc Copa del Rey-siker és négy UEFA Futsal Cup, illetve Bajnokok Ligája-diadal a klub mérlege! A 2011-2012-es idényben a triplázás is sikerült az együttesnek, vagyis mindhárom trófea a katalánoké lett. Ha Európában nem is, de Spanyolországban sikeresnek számít a klub további másik két szakosztálya is. A jégkorongozók hét alkalommal nyerték meg a bajnokságot, hatszor pedig a spanyol kupában sem találtak legyőzőre. A rögbicsapat, amely 2024-ben ünnepli alapítása 100. évfordulóját, 14 alkalommal lett bajnok.

A barcelonai derbi: FC Barcelona vs. RCD Espanyol

A Barcelona helyi riválisa az Espanyol. A barcelonai csapatot 1900-ban alapította Ángel Rodríguez, a barcelonai egyetem építészmérnök hallgatója. A labdarúgócsapat első otthona Barcelona jómódú városrészében, Sarriában volt. A klub alapító levelében szerepelt, hogy a csapat nyilvánvalóan Barcelona ellenes. A rivalizálás erősíti a katalán öntudatot és a Real Madrid elleni tudatot. Hagyományosan, de különösen a Franco rezsim alatt látszódott, hogy az Espanyol meg akart felelni a központi hatóságoknak, míg ennek éles ellentéte az FC Barcelona, akik forradalmi szelleműek voltak. 1918-ban egy petíció indult az Espanyol ellen. Később az Espanyol szurkolói csatlakoztak a falangistákhoz a Spanyol polgárháborúban, akik a fasiszták mellé álltak. Annak ellenére, hogy ideológiai különbségek vannak a két klub közt, a derbi mindig is fontos volt, a szurkolóknak, a Barcelonának és az Espanyolnak is. Az elmúlt években a rivalizálás már kevésbé politika miatt van. Az Espanyol le is fordította hivatalos nevét és himnuszát spanyol nyelvről katalánra.

Az első mérkőzést egymás ellen 1929. április 7-én játszották, amit a Barcelona 1-0 arányban megnyert. Bár ez a legtöbbet játszott helyi derbi a La Liga történetében, de ez is leginkább a kiegyensúlyozatlan, mivel a Barcelona túlnyomórészt uralkodott a mérkőzéseken. 1936 és 1939 között a spanyol polgárháború miatt nem volt megtartva a La Liga.

tags: #a #foci #megjelenese #barcelonaban

Népszerű bejegyzések:

• Az UNI Győr női kosárlabdacsapatát érintő szerencsétlenség
• A floorball játék indítása
• Igazolási folyamatok a kézilabdában
• Vasas-UTE röplabda párharcok és playoff szereplés
• A Gólkirály útja