A Focke Wulf a szolgálatban: betekintés a Luftwaffe történetébe a II. világháborúban
A második világháború utolsó szakaszában a Luftwaffe, Hitler légiereje egy valaha győzelmes, hódító erőként küzdött az elkerülhetetlen és teljes vereség elhárításáért. Ez a nagyszerűen megírt kötet részletesen ismerteti a Luftwaffe hadműveleteit a II. világháború utolsó 12 hónapjában, többek közt az 1944. decemberi Bodenplattét is.
A "Luftwaffe utolsó éve" Hitler légierejének átfogó vizsgálata, mely bepillantást enged a légi háború döntő évének eseményeibe, és új nézőpontból elemzi a Németország bátor pilótáival szembenálló túlerőt. Ezen időszak eseményeinek és a benne részt vevő legendás repülőgépek, mint a Focke Wulf Fw 190, történetének megismeréséhez számos kiadvány járul hozzá, köztük Alfred Price és Norbert Hannig munkái.
Alfred Price: Focke Wulf - Az Fw 190-es szolgálatban
Alfred Price, a II. világháborús katonai repülés történetének egyik kiemelkedő brit szerzője, könyvében mélyrehatóan tárja fel az Fw 190-es vadászgép történetét. Ez a nagyszerűen megírt kötet részletesen ismerteti a Luftwaffe hadműveleteit. A Hajja & fiai gondozásában megjelent "20. századi hadtörténet"-i munkák sorozatában ez a kötet is kiemelkedő helyet foglal el.
A kiadás rendkívül igényes: a borító szép, és tele van jobbnál jobb képekkel a könyv. A szerző minden bizonnyal szeret idézgetni is, minden fejezet elé beszúrt egy releváns idézetet valami agytröszttől, ami mindenképp feldobja a könyv színvonalát.
Az Fw 190-es tervezése és bevetése
A könyv egyik legfontosabb erénye, hogy számos korabeli kútfőt szólaltatott meg, köztük
Amikor 1941 őszén a németek először vetették be a Focke Wulf Fw 190-est, a szövetségesek megrémültek. Az új német vadászgép gyorsaságban, emelkedésben és zuhanórepülésben is túltett a Spitfire V-ösön, a RAF akkor legjobb vadászrepülőgépén. Utóbbinak csak egyetlen előnye volt a 190-essel szemben: kisebb volt a fordulósugara. Az Fw 190-est minden hadszíntéren bevetették, elfogó vadászrepülőgépként, csatagépként, vadászbombázóként, éjszakai vadászként és felderítő repülőgépként is.
A pilóták kihívásai és a légiharc realitásai
A szerző rendkívül nagy ötlete volt, hogy látványosan ábrázolta, milyen is lehetett a pilóta fülkéből érzékelve egy ellenséges B-17-es szemből megtámadni. Ennek a fenyegető sziluettje tornyosult előtted, ami valami kegyetlen lehetett, minden másodperc számított, számított mikor tüzelsz (hiszen töltényből szinte kiszámolva volt, mennyit lőhettél ki, ráadásul fontos a távolság is), közben tüzel rád egy ilyen „repülő erőd” kitudja hány géppuskája, és gyakorlatilag a frontális ütközést kockáztatod. Két repülőgép több száz km/h sebességgel (kb. 800 km/h!) száguldott egymás felé, és ne felejtsük el, az ellenséges kísérő vadászok mindig jelen voltak. Ezek bizony vagány srácok voltak.
A pilótafülkét is részletesen bemutatja a szerző, nagyon érdekes, hiszen betekintést ad, milyen lehet ott ülni, melyik műszer mit jelent. Manapság egy autóban előfordul, hogy nem tudja az ember mi micsoda, hát egy vadászgépben a többszöröse a leolvasandó üzenet és információ.
The BUTCHER BIRD | Focke-Wulf FW 190 A-8 FlyingIron Simulations | Full Flight Review | MSFS
A német fölény elvesztése
A németek jó gépet csináltak, de légierő fegyvernem terén nem volt akkora előnyük, mint például a harckocsiknál. Azért egy újabb Spitfire, vagy P-51-es Mustang jóval kedvezőbb mutatókkal és teljesítménnyel rendelkezett, mint a Focke Wulf. Van egy rész a könyvben, amikor P-38-as Lightningokkal csapnak össze (amik amúgy szerintem nagyon szép gépek, bár kissé szkeptikus vagyok a harctéri teljesítményüket illetően), amik gyakorlatilag agyaggalamb vadászatot rendeztek a Fockék között. Egyik amerikai pilóta például 5 Fockét szedett le! Ez Normandiában történt. 7 Lightning ellenében 17 Focke. Nagyon jók voltak az amerikai vadászgépek.
Vadászgépek összehasonlítása a II. világháborúban (kvalitatív adatok alapján)
| Típus | Sebesség | Emelkedés | Zuhanórepülés | Fordulóképesség | Általános teljesítmény (Fw 190-hez képest) |
|---|---|---|---|---|---|
| Focke Wulf Fw 190 | Kiváló | Kiváló | Kiváló | Átlagos | Sokoldalú, kezdetben fölényes |
| Supermarine Spitfire V | Átlagos | Átlagos | Átlagos | Kiváló | Fordulékony, de Fw 190 által felülmúlt |
| North American P-51 Mustang | Kiváló | Kiváló | Kiváló | Kiváló | Jóval kedvezőbb mutatók |
| Lockheed P-38 Lightning | Jó | Jó | Jó | Jó | Rendkívül hatékony az Fw 190 ellen |
A háború utolsó tizennyolc hónapjában a Luftwafféra egyre nagyobb nyomás nehezedett, az Fw 190-es egységek pedig igen súlyos veszteségeket szenvedtek.
Norbert Hannig: A Luftwaffe szolgálatában - Harcaim a Keleti Fronttól a szülőföld védelméig
Norbert Hannig visszaemlékezése igazi remekmű, amiből érzékletes képet kaphatunk nem csupán a szovjet légierővel folytatott ádáz küzdelmekről, hanem a háború utolsó, kaotikus hónapjaiban a nyugati szövetségesek lehengerlő túlerejével szemben indított elkeseredett támadásokról, majd az azt követő hadifogságról is. Norbert Hannig saját magát mindig egyszerű Front-fliegernek, „repülő közkatonának” tartotta, aki semmi különöset nem tett a II. világháborúban.
Hannig pilóta karrierje és a háború kegyetlen valósága
Norbert középiskolásként ismerkedett meg a vitorlázórepüléssel, majd az iskola befejezése után önként jelentkezett a Luftwafféba. A két háború között kiképzett tiszti állomány tagjaként háborús szolgálatát 1943 márciusában a JG 54 pilótájaként kezdte meg a keleti front északi szektorában Leningrádnál. Egy évnyi frontszolgálatot követően visszarendelték Németországba, ahol oktatópilótaként vette ki a részét az amerikai és a brit bombázókötelékek elleni küzdelemből.
1944 végén ismét Oroszországba került, ekkor már századparancsnoki beosztásban. Számos légi győzelmet aratott, míg végül 1945 áprilisában Dél-Németországba küldték sugárhajtású
Mindemellett Norbert fényképezési szenvedélyének köszönhetően mindaddig sehol nem publikált korabeli felvételek sokaságát van szerencsénk e könyvből megismerni.
Személyes történetek a mélypontról
A könyvben számos emberi sorsot bemutató részlet is szerepel. Apám megmutatta a bunzlaui újságban Kurtról megjelent gyászjelentést. Ez mindent elmondott, amit el kellett mondani, két mondat azonban különösen megragadta a figyelmemet. Az első így szólt: "Fiatal életét a népér és a hazáért áldozta." Az újságokban egyre szaporodó gyászjelentések általánosan elfogadott szövegezésében a nép és a haza mellett a Führer is mindig helyet kapott. Azzal, hogy édesapám szánt szándékkal kihagyta a szinte kötelezőnek tekintett „Führer” szócskát, mindenki számára egyértelművé tette, hogy fia kizárólag a német népért és a hazáért, nem pedig az uralkodó rezsimért harcolva halt meg.
A háború végének egy másik megrendítő pillanatát is feleleveníti: "Sofőrünk félrehúzódott két hársfa közé, és leállította a motort. Ahogy az oszlop elhaladt mellettünk, megannyi szempár bámult ránk beesett, sötét szemgödrökből, és bot vastagságú karok nyúltak felénk esedezve. Miféle élőlények voltak ezek? Emberek? A látványtól szóhoz sem jutva elővettük élelmünket, és elkezdtük szétosztani. Egy falat sem maradt, mire egy sötétkék kabátos, idős katona, vállán I. - Hadnagy úr, nem adhat nekik semmit. Szinte fájt ránézni ezekre az emberekre. Sok rémes dolgot láttunk a fronton, de ez minden képzeletünket felülmúlta. - Tűnjön innen, amíg szépen mondom. Az öreg elment. Szótlanul figyeltük, ahogy az utolsó csontsovány alak is elvánszorog mellettünk. Hát ezért harcoltunk?"
Ugyanezen a napon állt hadbíróság elé a három nyúltolvaj. Mivel rajtakapták őket, beismerték tettüket, sőt az általunk elcsent állatokért is vállalták a felelősséget. Később hallottam, hogy mindhármukat bűnösnek találták illegális behatolás és fosztogatás vétkében. Büntetésként lefokozták őket, és a Luftwaffe egyik tábori hadosztályához kerültek. Orosz fogságba estek, és négy hosszú évet töltöttek egy hadifogolytáborban. Csak 1949-ben engedték szabadon őket, akkor térhettek vissza Németországba… és mindezt néhány nyúl miatt!
tags: #a #focke #wulf #szolgalatban #teljes #konyv
