A futball sokkal több jelentése: életfilozófia, kultúra és adatvezérelt döntéshozatal

„Sokak szerint a futball élet és halál kérdése, ám bennem nagy csalódást kelt ez a hozzáállás. Biztosíthatok mindenkit: a futball sokkal, de sokkal több annál” - hangzik Bill Shankly híres mondása, én pedig biztosítok mindenkit afelől, hogy nála jobban kevesen ismerték jól ezt a csodálatos játékot. Ami olykor gyermetegnek tűnhet, máskor pedig teljességgel érthetetlen a körülötte kialakuló hercehurca, mégiscsak tud azonban valamit, ami túlmutat a pályán, a szabályokon és a meccseredményeken. Hogy mit? Bárcsak tudnám a teljes választ! De azt hiszem, ahhoz egy élet sem lesz elegendő. Most azt tudom elmesélni, amit 25 év alatt tanultam a futballtól - látni fogjátok, ez sem kevés.

A futball mint életfilozófia: Bill Shankly öröksége és a pályáról levonható tanulságok

Bill Shankly öröksége: a közösség és a győzni akarás szelleme

Bill Shankly a modern labdarúgás egyik legendás alakja, aki a Liverpool élén nemcsak csapatot, hanem közösséget is épített. Számára a futball több volt játéknál: hit, identitás és közös ügy. A Bill Shankly idézetek szenvedélyesek, olykor ironikusak, de mindig őszinték. Gondolatai a csapatszellem, az elkötelezettség és a győzni akarás fontosságát hangsúlyozzák. Ez a gyűjtemény azokhoz szól, akik nemcsak a futball eredményeit, hanem annak filozófiáját is értékelik.

Összegyűjtöttük neked Bill Shankly legemlékezetesebb idézeteit a közösség erejéről, az elkötelezettségről és a siker iránti alázatról:

• A Liverpool legendás menedzsere szerint a labdarúgás és az élet alapja a kölcsönös bizalom, ahol az egyéni képességek a csapat szolgálatában teljesednek ki igazán.
• Sok ügyes játékosom volt már, olyanok, mint Peter Thompson, Ian St John, Kevin Keegan és Steve Heighway, akik megragadták a figyelmemet. De a legjobb profi közülük Gerry Byrne volt. Nem volt hivalkodó, és nem lőtt gólokat, de kemény és ügyes volt, és mindent beleadott. Sőt, teljesen őszinte volt, ami a legjobb tulajdonsága.
• Egy futballcsapat olyan, mint egy zongora.
• Ha nem hozhatsz döntéseket az életben, akkor egy véres veszély vagy.
• Egy futballklubnak van egy szentháromsága: A játékosok, a menedzser és a szurkolók. A vezetők nem tartoznak ide.
• Sok futballsiker fejben dől el. El kell hinned, hogy te vagy a legjobb, majd be is kell bizonytanod.
• Az én időmben azt mondtuk, hogy a mienk a két legjobb csapat a Merseyside-on.
• Vannak, akik azt hiszik, a futball olyannyira fontos, hogy úgyszólván élet-halál kérdése. Mindig elszomorít, ha ilyen véleményt hallok.

Tanulságok a pályáról: amit a futball tanít az életről

A futball nem csupán egy játék, hanem egy kimeríthetetlen forrása az életre szóló tanulságoknak. Íme néhány olyan alapvető lecke, amit a zöld gyepen keresztül sajátíthatunk el:

1. Soha ne add fel! Közhely? Persze. Első olvasatra. De csavarjunk egyet az elsődleges értelmezésén ennek a közhelynek: a meccs akkor is a lefújásig tart, ha épp az óra szerint már letelt a 90 perc. Szóval lehet, hogy lefutottnak tűnik a mérkőzés, de amíg nem szólt a hármas sípjelzés, nem az. A győzelem (vagy a szépítés legalábbis) pedig azé, aki az utolsó pillanatig küzd. Mondok egy példát a közelmúltból: a Liverpool úgy szerezte meg a legutóbbi szezon végén a Bajnokok Ligája-szereplést érő helyezést a bajnokságban, hogy a West Bromwich Albion elleni meccs 95. (!) percében előre ment fejelni egy szögletnél - Alisson Becker, a csapat brazil kapusa. Akinek, ugye, semmi, de semmi keresnivalója nincs az ellenfél tizenhatosa környékén, ez a gól azonban a teljes következő évről döntött, ami természetesen sok millió fontot jelent a klubnak. Hogy ez mennyire nem megszokott dolog, arról legyen elég annyi, hogy Alisson az első kapus a Premier League történetében, aki fejjel győztes gólt szerzett. S hogy mindez miért történhetett meg? Mert Jürgen Klopp csapata nem adta fel a 90. percben.
2. Kiabálj önfeledten, ünnepelj! Kiabálj önfeledten, ugrálj, ha örülsz, froclizd az ellenfelet (mondom froclizd, és ne ordenáré módon szidd!), fesd ki magad nemzeti színűre, legyél babonás és ölts hülye ruhákat, énekelj és táncolj és tombolj. És igen. A foci mindezt nemhogy megengedi, de jutalmazza is: egy nagy nemzetközi torna például épp azért olyan különleges élmény, mert a csapatot tényleg csak a legelszántabbak követik, akik szökőkutakban fürdenek, nemzetiszínűre festik a hajukat is, ha kell, őrült fogadásokat kötnek, és játszótérré változtatják a legunalmasabb várost is. Ha meccsen vagy, mindent szabad (egészséges keretek között, mint egy gyereknek).
3. A munka meghozza gyümölcsét. Ez egy büdös nagy lózungnak tűnik, ugyanakkor, ha mélyebben belegondolsz, ez nagyon szép életfilozófia. Mert mitől jó egy csapat a tehetségen túl? Az elvégzett munkától, a befektetett időtől és energiától. Szóval nem is olyan hülyeség ez, ugye? Igen, néha úgy tűnhet, hogy valaki csak úgy magától nyer, győzelmet győzelemre halmoz, mindezt pedig olyan könnyedén teszi, olyan nyilvánvaló „mákkal”, mintha a bírótól a sorsolásig minden, de tényleg minden neki kedvezne. A kapufáról befelé pattan, ha ők rúgnak, kifelé, ha mi rúgnánk nekik. Maradona „Isten keze” gólja, orbitális bírói hibák, mint Lampard meg nem adott gólja a 2010-es vb-n, álomsorsolások… Kismillió konkrét esetet vagy jelenséget tudunk mi is felsorolni. És a következő alkalommal - emlékezzünk csak Fiola Attila esetére a 2016-os és a 2020-as Eb-n - majd mellénk szegődik a szerencse. A lényeg, hogy a munkát elvégezzük. A többi Fortuna dolga.
4. Érezd az együvé tartozást. Az, hogy ki mennyire ápol szoros kapcsolatot a vér szerinti/örökbe fogadó családjával és/vagy a távolabbi rokonsággal, egyén- és sorsfüggő. A választott közösségeink viszont ugyanolyan fontosak életünk során, mint az előbbi kettő. És ha azt hiszed, ennek nem sok köze van a focihoz, akkor tévedsz: abban a pillanatban fogod megérteni az együvé tartozás érzését, amint egy egész stadion énekli együtt a Himnuszt, és amint vadidegen emberekkel ölelgetitek egymást egy másik - tulajdonképpen vadidegen - gólját ünnepelve.
5. Éld át a pillanatot! Őszintén? A legtöbbünk látta, hogy les. És? Attól még a stadion úgy ünnepelt, míg biztossá nem vált, hogy érvénytelen a gól, mintha nem lenne holnap. Hogy ennek semmi értelme, ha egyszer tudtuk, hogy les volt, és a VAR mindenképp megmutatja majd? Ó, dehogynem. Ez az egyik legnagyobb tanítása a futballnak: izgulni szabad, de ha nem éled át a vezetés, az egyenlítés akár néhány másodperces örömét, hát lehet, hogy akkor, amikor már szeretnél, nem lesz okod ünnepelni.
6. A futball a világ egyik legdemokratikusabb játéka. Két ledobott pulcsi, esetleg két kő, egy gesztenye labdának, összecsavart rongyok - a futball az egyik legdemokratikusabb játék a világon, mert elég egy labda(szerű) tárgy és néhány vonás a porba. Vannak gyerekek, akiknek bőrlabda jut, mások mezítláb fociznak, az örömük és a játék élvezete pontosan ugyanakkora lesz. Csak a pályára lépés a fontos.
7. Vannak megmagyarázhatatlan dolgok. És itt most nem Maradona kacsóira gondolok. Pontosan nem is tudnám körülírni, mire - de szinte mindannyian tudunk olyan futballtörténeti pillanatokat sorolni, amelyekre nincs észszerű magyarázat. A strandról összetrombitálva Eb-t nyerő dán válogatott 1992-ben, a csapatát a hátán cipelő játékos, aki a döntő pillanatban elcsúszik (persze, kommenteljétek csak be nyugodtan, hogy Steven Gerrard!), a felső lécen csattanó tizenegyes… Nekem a futball segített belátni azt, hogy bizonyos dolgokra egész egyszerűen nincs hatásunk.
8. Ne bánts senkit! ...mert később lehet, hogy nagyon, de nagyon fogod szégyellni magad miatta.
9. Szoríts az ellenségnek! Elmondok röviden egy sztorit, hollywoodi forgatókönyvírók sem rittyenthetnének jobbat. A dunaszerdahelyi DAC néhány évvel ezelőtt a kiesés ellen küzdött a szlovák bajnokságban. Az utolsó fordulóban pislákolt még némi remény, mégpedig a következő esetben: ha a DAC legyőzi a nagyszombati Spartakot, a párhuzamosan játszott meccsen pedig a Slovan legyőzi a Nyitrát, a DAC megmenekül a másodosztálytól. Ezzel csak két baj volt: a Slovan a DAC legősibb ellensége, és a meccs előtt már javában bajnok volt, így aztán neki tök mindegy volt a végkifejlet. Ott voltam ezen a meccsen, amelyet megnyert a DAC - a párhuzamosan zajló Slovan-meccset viszont még nem fújták le. Életem egyik legemlékezetesebb futballélménye az a néhány perc volt, amíg a stadionban lélegzet-visszafojtva azért szorított minden DAC-drukker, hogy az ősellenség Slovan nyerjen.

Az olasz futball: egy nemzet szenvedélye és kulturális identitása

Aki egy kicsit is követi a foci világát, biztosan ismeri az “azzurri” kifejezést. Az olasz futball semmihez sem hasonlítható. Itáliában nemcsak sportként tekintenek rá, hanem a mindennapjaik, a filozófiájuk, az érzéseik szerves részét képezi - legyen szó bármelyik nemről. Olaszország nemzeti sportja kétségkívül a futball.

A futball szerepe az olasz társadalomban

Az olasz szurkolók híresek nemcsak a hazaszeretetükről, hanem csapatuk iránti hűségükről is. Ha egy-egy csapat a tét, akkor eltűnnek a barátságok, az udvariaskodás és kiéleződik Olaszország észak-déli megosztottsága is. De az olaszok a focit nem csupán passzívan szeretik figyelemmel kísérni, hanem aktívan is részt vesznek. A 20 millió olaszból, akik gyakorolnak valamilyen sportot, az edzőterem után a foci a leggyakrabban választott sport. Az aktívan futballozók száma a 10-35 éves korosztályban már több mint 4,5 millió fő. Olaszországban a nemzeti, nemzetközi versenyeken és a mindennapokban is érezhető a foci iránti szeretet.

Olaszország már a kezdetektől fogva úgy ismert, mint a foci egyik nemzete, habár a futball nem Itáliában, hanem Angliában született. A foci volt az első labdajáték, amit hivatalosan is elismertek sportként Olaszországban a tizedik század elején. Az olasz társadalom híres a szenvedélyes déli mentalitásáról, aminek a levezetésére szolgálhatna a lelátó is. A sport lehetne az eszköz, amiben az emberek kiélhetik a versengési vágyukat - habár ez nemcsak az olasz emberekre igaz, hanem a világ összes társadalmára.

Az olasz ultrákról (fociszurkolók legkeményebb magja) tavaly jelent meg könyv “Az olasz futball sötét oldala” címmel. A könyvben megjelenik az a gondolat, hogy “az ultrák, ha kicsit felnagyítva, de mindig az átlagember problémáira világítanak rá”. Egy korábbi cikkben olvashatunk egy nagyon jó magyar vonatkoztatású hasonlatot - az ultrák világa olyan, mint egy kinagyított Pál utca a Pál utcai fiúkból. De nemcsak tifoso-k (azaz férfi drukkerek) vannak, hanem a másik nem is nagy számban képviselteti magát a szurkolótáborokban. Egy felmérés szerint az olasz nők 25%-a szereti és követi a nemzeti futballt, és ez a szám 35%-ra növekszik a nagyobb nemzetközi tornák alatt.

Olaszország a labdarúgásban: sikerek és ikonok

Az olasz foci megkerülhetetlen, ha a világ labdarúgását vizsgáljuk. A nemzetközi labdarúgás kezdetén a Squadra Azzura (azúrkékek) becenévre hallgató csapatnak sikerült két alkalommal is elhódítani a világbajnoki címet. 1934-ben és 1938-ban is ők léptek a világbajnoki dobogó legfelső fokára. A ‘38-as vb számunkra is emlékezetes lehet, hiszen a döntőben a magyarok ellen tudtak nyerni a francia rendezésű világbajnokságon. A világbajnoki sikert 1982-ben is meg tudták ismételni, negyedik alkalommal pedig 2006-ban tudták elhódítani a trófeát.

A 2006-os csapatból több, azóta ikonná váló játékos is örökre beleírta magát a futballtörténelembe. Elég csak az emlékezetes Zidane-Materazzi összetűzésre gondolni. Daniele De Rossi és Francesco Totti klublegendák lettek az AS Roma csapatában. Fabio Cannavaro, az olasz válogatott csapatkapitánya 2006-ban a világbajnoki trófea mellett az év végén a legjobb játékosnak járó aranylabdát is elhódította. Andrea Pirlo, aki az irányító középpályás poszt megreformálója lett, most Olaszország legnépszerűbb csapatát, a Juventust irányítja.

Érdemes megemlíteni a 2006-os olasz válogatott kapusát is, aki ebben az időszakban még Pirlo csapattársa volt, de amíg Pirlo edzőnek állt, ő még mindig a Juventusban játszik. Gianluigi Buffon pályafutása példaértékű. A Parma volt a nevelőegyesülete, és egy éves párizsi kitérő mellett a Juventus csapatában vált a világ egyik legjobb kapusává. Minden rekordot ő tart hazájában, ami a kapusposztot illeti. A Serie A-ban 296 meccsen védett úgy, hogy kapott gól nélkül hozta le a találkozót és tizenkét alkalommal választották meg az év kapusának is.

Az elmúlt években a nemzetközi színtéren nem volt sikeresnek mondható az olasz válogatott. Több ízben is előfordult, hogy nem tudtak kijutni egy nemzetközi tornára. Viszont a klubfutball virágzik. A Juventus egyértelműen a világ elitjébe tartozó együttes, amely évek óta a Bajnokok Ligája győzelemre hajt. A tabellát jelenleg a két milánói óriásklub, az Inter és a Milan vezeti a zebrák előtt. Az AS Roma, Napoli, Atalanta, SS Lazio kvartett közvetlenül utánuk helyezkedik el a tabellán, miközben továbbra is nyílta Scudetto sorsa.

A jelenkor top olasz játékosai közül érdemes kiemelni Gianluigi Donnarummát, aki az AC Milan hálóőreként tizenhat évesen debütált a piros-feketék csapatában. Azóta kirobbanthatatlan tagja a klubnak és az olasz válogatottnak is. Ciro Immobile, a Lazio gólvágója 2020-ban 35 rúgott góllal fejezte be a szezont, ezzel ő lett a Serie A és az európai klubfoci legtöbb gólt szerző játékosa, elhódítva ezzel az Aranycipőt.

Adatvezérelt futball és Moneyball: a sporton túli alkalmazások

„Ha az a lövés bemegy, akkor gól” - sokak fejében ez a kép él, amikor a sportelemzések kerülnek szóba. Azonban ennél már sokkal kifinomultabb eszközök és módszerek állnak rendelkezésre egy-egy sportesemény elemzésére és magyarázatára. A Moneyball egy elsősorban a baseballban kifejlesztett, de aztán más sportokban is elterjedt szemléletmód, aminek a lényege, hogy statisztikai adatgyűjtésre, és különböző elemző algoritmusokra támaszkodva hoznak meg személyi és taktikai döntéseket. Ez a megközelítés és a módszertan egyes elemei azonban a sporton kívül más területen is hasznosítható a hatékonyabb szervezeti és üzleti döntések meghozatalának érdekében. Nincs ez máshogy a jog területén sem.

A különböző adatvezérelt megközelítésmódok, melyek szerint a fontos stratégiai döntéseket nem a döntéshozó és a szakértők egyéni tudására és tapasztalatára hagyatkozva hozzák meg, hanem nagy mennyiségű adatok elemzésére szolgáló eszközökre támaszkodva, egyre elterjedtebbé válnak számos területen.

A Moneyball koncepció a baseballban és a futballban

A Moneyball koncepció tulajdonképpen nem más, mint az a módszertan, amelyet Billy Beane, az Oakland Athletics edzője dolgozott ki Paul DePodesta-val, a Harvardon végzett elemzővel közösen a 2000-es évek elején (erről egy nagy sikerű filmet is készítettek Brad Pitt és Jonah Hill főszereplésével, magyarul Pénzcsináló címmel jelent meg). A probléma amivel Beane-éknek meg kellett küzdeniük kettős volt: egyrészt az Oakland nem tudott annyi pénzt költeni a jól teljesítő és széles körben tehetségesnek gondolt játékosok megvásárlására és fizetésére, mint a nagy csapatok (New York Yankees stb.). Ezért kidolgoztak egy statisztikai módszertant, amivel több információt és pontosabb metrikákat tudtak megszerezni egy-egy játékosról, illetve ki tudták küszöbölni a nagy csapatokkal kapcsolatos versenyhátrányukat.

Az Oakland A-nél ugyanis felfedezték, hogy a baseballban használt hagyományos módszerek, különösen azok, amelyeket a játékosok kiválasztásánál és értékelésénél használtak, erősen szubjektívak és ezért kevésbé hatékonyak. A játékosmegfigyelőkre támaszkodó hagyományos játékosmegfigyelés és játékosvásárlás ugyanis nem a leghatékonyabb módszer annak eldöntésére, hogy az adott játékos illeszkedik-e abba a csapatba, amelyik kiszemelte, illetve hasznára lesz-e a csapatnak. Ilyen például az a jól megfigyelt tény, hogy a játékosmegfigyelők hajlamosak az aktuális teljesítménye alapján megítélni az adott játékost, és nem veszik figyelembe sem a játékos fejlődési ütemét, sem pedig az egyes kilengéseket a teljesítményében. Emellett pedig az is jellemző, hogy az ilyen játékosmegfigyeléseknél a látványos, de ritka játék képes erősebben befolyásolni a megfigyelőket, mint a folyamatos jó teljesítmény.

A Sabermetricsben rejlő lehetőségeket kihasználva azonban Billy Beane-ék kifejlesztettek egy olyan statisztikai alapú módszertant, ami részben a klasszikus játékosmegfigyeléseket kiegészítve, részben azokat kiváltva képes jobban előre jelezni, hogy a megszerezni kívánt játékos mennyire képes hozzátenni az adott csapat sikerességéhez, a képességei mennyire illenek azokra a területekre, ahol hasznosítani kívánják. Ehhez új fajta statisztikai mutatókat és azok mérésére szolgáló eszközöket vezettek be mind a saját, mind pedig más csapatok játékosainak képességeinek mérésére. Ezáltal pedig sokkal hatékonyabb döntéseket voltak képesek meghozni a draft (ami az amerikai sportokban tulajdonképpen az egyetemről vagy bizonyos esetekben főiskoláról a profi ligába bekerülő fiatalok kiválasztási rendszere), a játékosvásárlás és a játékosfizetések területein. Sőt, ez a módszertan hasznossá vált a meccstaktikák kidolgozásában is. Mindez pedig megmutatkozott az Oakland eredményeiben is: 1999-ben, amikor Beane-ék átvették a csapat irányítását, akkor a fizetéseket tekintve a 11., győzelmek száma tekintetében pedig már rögtön az 5. helyet érték el a 14 csapat közül, 2000-ben és 2001-ben 12. helyen voltak a fizetések tekintetében és 2. helyen a győzelmek számában, míg 2002-ben elsők lettek, de továbbra is a 12. helyen voltak a fizetések tekintetében.

A Moneyball szemlélet és módszertan pedig nem állt meg a baseball területén. Ez nem volt magától értetődő, hiszen a baseball lényege, hogy minimális interakció van a játékosok és a csapattársak között, és elég jól tagolt játékról van szó, ami tökéletessé teszi statisztikai alapú módszertanok adaptálására, de más, eltérő karakterisztikájú sportokban is elterjedt ez a módszertan. Az egyik nagyon jó példa erre az elmúlt években a foci. A labdarúgás ugyanis szintén sokáig ellenállt az új típusú megközelítéseknek, és elsősorban a menedzserek, sportigazgatók és játékosmegfigyelők szakmai intuícióira voltak bízva a döntések, és náluk annak volt előnye, akinek több szakmai gyakorlata volt a területen. Az utóbbi időben azonban megnövekedett az adatgyűjtés, a mesterséges intelligencia és a gépi tanulásra építő elemzések használata, ami lehetővé teszi mind az egyes játékosok, mind pedig a teljes csapat játékának elemzését vagy akár az ellenfél csapat játékának előzetes előrejelzését. Ehhez pedig arra volt még szükség a technológiai változásokon túl, hogy olyan bizonyos új adattípusokat meghonosítsanak, amelyek lehetővé teszik a játék elemzését. Ilyen, az elmúlt években bevezetett expected goals (xG) mérőszám. Az xG a gólhelyzetek minőségét határozza meg azáltal, hogy megadja a valószínűségét egy 0-tól 1-ig terjedő skálán, hogy az adott helyzetben az adott pozícióban mekkora volt a gólszerzés esélye. Ezzel sokkal hatékonyabban mérhetővé válik a támadó játékosok teljesítménye, mintha egyszerűen csak a lőtt gólok számát néznénk.

A Moneyball logika alkalmazása a jog területén

A sporttörténeti felvezető után pedig térjünk rá arra, hogy miért lényeges ez jogászi szemmel is. A Moneyballon alapuló megközelítések ugyanis nemcsak a baseball határait lépték túl, hanem a sport határait is, és számos olyan területen is használhatóvá váltak, ahol korábban nem volt elképzelhető hasonló statisztikai mérőszámok használata. Ezek közé a területek közé tartozik a jog is, ahol ez a fajta statisztikai elemzésekre épülő megközelítés hasznosíthatóvá válhat a hatékonyabb szervezeti és stratégiai döntések meghozatalának érdekében.

A Moneyball logika azonban itt is jelentősen hasznosítható: a Sabermetricshez hasonlóan lehetőség van új típusú statisztikai mérőszámok bevezetésére, amelyek képesek lehetnek pontosabban mérni a jogászi munkavégzés bizonyos attribútumait és előre jelezni azt, hogy mik azok a döntések, amelyek a leginkább hozzájárulnak az adott szervezet sikerességéhez, legyen szó akár a perstratégia összeállításáról, akár a megfelelő érvelés megfogalmazásáról, akár egy új munkavállaló felvételéről vagy más döntések támogatásáról. Az elmúlt évtizedben bekövetkezett technológiai fejlődés, főleg a számítógépek megnövekedett számítási kapacitására épülő új típusú elemző alkalmazások ugyanis a jog területén is hatékonyabb stratégiai döntések meghozatalát segíthetik.

Gondoljunk csak az új jogász munkavállalók felvételi procedúrájára. Jelenleg, ha egy új munkavállaló jelentkezik egy ügyvédi irodához, akkor az önéletrajzán és az interjús beszélgetésen kívül nem igazán állnak rendelkezésre olyan megfelelő metrikák, amelyekkel mérni és prediktálni lehetne, hogy az adott jogász képességei alapján a munkavégzése hatékony lesz-e az adott ügyvédi iroda vagy más jogi munkahely sajátosságait figyelembe véve. Az önéletrajz és az interjú esetén már több kutatás is bizonyította, hogy a munkahelyi interjúk nem igazán képesek mindig előre jelezni a jelölt későbbi munkavégzési hatékonyságát.

Az esetleg még ezeken túl rendelkezésre álló pernyertességi statisztika sok esetben szintén nem ad megfelelő információt egy jogász pontos munkavégzéséről. Ugyanis az, hogy valaki megnyert egy ügyet az ügyfelének az nem sok dolgot árul el. Nem mindegy ugyanis, hogy egy olyan ügyben nyert, ami egyértelmű volt, vagy egy olyanban, ami eleve nehezen nyerhetőnek tűnt. Bizonyos megfelelő pontosságú ügypredikciót lehetővé tevő eszközökkel viszont kimutathatóvá válhat, hogy egy olyan ügyben nyert például 3 millió forintos kártérítést az ügyfelének, ahol 10 milliót is lehetett volna nyerni vagy ahol előzetesen az volt az előrejelzés, hogy egyáltalán nem fog nyerni. Természetesen ez előfeltételez egy szofisztikált ügypredikciót lehetővé tevő alkalmazást, amivel előzetesen el lehet dönteni, hogy nagyjából milyen kimenetelekre mekkora esély van az adott ügyben.

Az ilyen statisztikai alapú elemzések használatának előfeltétele azonban - ahogy az a baseball és a foci példáján is látszódott -, hogy meg kell határozni azokat az indikátorokat, amelyek előre jelezhetik egy-egy üzleti vagy stratégiai döntés hatékonyságát. A Lawyer Metrics-nél például kifejlesztettek egy adatbázist és egy módszertant, ami elősegíti a kvantitatív elemzést különböző területeken és segít meghatározni, hogy mik azok a jelek vagy attribútumok egy jogi munkavállaló-jelölt esetében, ami kapcsolatban lehet a későbbi teljesítményével az adott területen.

Az eljárásuk lényege, hogy a jelentkező önéletrajzából és/vagy bemutatkozásából begyűjtenek mindenfajta adatot, olyanokat is, amiket az ügyvédi irodák hagyományosan figyelni szoktak, mint például a diplomaátlag, korábbi gyakornoki helyek, az egyetem rangja, ahol végzett a jelentkező stb., és olyanokat is, amik felett korábban átsiklottak, mint például, hogy van-e kék vagy rózsaszín galléros (azaz fizikai vagy gondoskodási típusú munkákban) munkavégzési tapasztalata, vett-e részt csapatsportban stb. Ezt pedig aztán összehasonlítják a már alkalmazott munkavállalók hatékonyságával és ilyen típusú adataival, és megállapítják, hogy mik azok a jellemzők, amelyekre elsődlegesen figyelniük kell a megfelelő munkavállaló kiválasztásánál. A Lawyer Metrics-hez beérkezett tapasztalatok alapján pedig azt figyelték meg, hogy az ügyvédi irodák korábban túlértékeltek bizonyos jellemzőket, és alulértékeltek olyanokat, amik fontosak lettek volna.

Az viszont fontos, hogy ahogy a foci esetében is más képességek kellenek egy csatár, egy középpályás, egy védő vagy a kapus esetében, úgy a jogászi munkavégzések széles tárházában sincs olyan egyedüli attribútum, aminek azonosítása minden területre megfelelő lehet. Emellett pedig ez az empirikus elemző módszertan nemcsak a munkára jelentkezők kiválasztásában jelenthet segítséget a jog világában, hanem az egyes személyek munkavégzési hatékonyságának figyelésében is, vagy akár a megfelelő pertaktika és érvelés kialakításában.

Az angolszász országokban például számos eszköz nyújt segítséget abban, hogy akár a belső vállalati életben figyelhető legyen az egyes munkavállalók munkavégzésének hatékonysága, akár nyilvános adatbázisok segítségével a különböző ügyvédek eredményei vagy bírák eljárásai összehasonlíthatóak legyenek. Ezek az ügyvédi munkavégzést kvantitatív módon monitorozó alkalmazások pedig segítséggel lehetnek az ügyfeleknek ahhoz, hogy az egyéni ügyük sajátosságaiból fakadóan megtalálják azt az ügyvédet, aki a leghatékonyabban tudja ellátni a képviseletüket, másrészt hasznos lehet az irodáknak, hogy a rendelkezésükre álló munkaerőt úgy hasznosítsák, hogy az a lehető leghatékonyabb mértékben tudja segíteni az iroda fejlődését, valamint feltárja azokat a hiányosságokat, ahol még erősíteni kell a csapaton.

Végeredményben tehát a sportból kölcsönzött kvantitatív adatelemző módszerek, és főleg azok szemléletmódja és logikája alkalmas lehet arra, hogy a jog világában a különböző döntési joggal rendelkező személyek hatékonyabb döntéseket hozzanak meg a saját szervezetük életében. Természetesen hangsúlyozni kell azt is, hogy ezek a módszerek nem iktatják ki a hagyományos módszereket teljesen. A hagyományos tudásra és eljárásokra épülő döntéseknek továbbra is hatalmas szerepe kell legyen a megfelelő döntések és stratégiák meghozatalában. Elég csak arra gondolni, hogy hiába alkalmazunk pontos statisztikai adatokra épülő algoritmikus elemzéseket például a munkavállalók kiválasztásában, annak eldöntésére, hogy az adott személy illeszkedik-e a munkahely kultúrájába, illetve közösségébe, az ilyen módszerek nem alkalmazhatók. Ahogy a sport esete is bizonyítja, ezek az elemző algoritmusok nem “robotizálják el” teljesen ezeket a területeket, hiszen továbbra is szükség van az emberi kreativitásra a legfőbb döntések meghozatalánál, ezek a módszerek csupán az ezekhez a döntésekhez vezető utat tudják leegyszerűsíteni és magát a döntést hatékonyabbá tenni azáltal, hogy sokkal több információ áll a rendelkezésünkre.

tags: #a #futball #sokkal #tobb

Népszerű bejegyzések:

• George mezszámának változása
• WoT klánok és jelmondataik
• Modern stadionbiztonság a Pancho Arénában
• Kreatív kézilabda torták kapusoknak
• A csapat eredményei és története