A hazaadásszabály: forradalmi változás a labdarúgásban és annak következményei

A labdarúgás történetét számos szabálymódosítás formálta, melyek célja a játék fejlődése és vonzóbbá tétele volt. Az Angol Labdarúgó-szövetség (FA) már 1863-ban megalkotta az első hivatalos szabálykönyvét. Az évek során új elemek és finomítások kerültek bevezetésre, mint például:

• 1872: Bevezetik a szögletet.
• 1878: A játékvezető először használ sípot hivatalos meccsen. Korábban a játékvezetők kiabáltak, mutogattak, vagy zsebkendőket lengettek.
• 1891: Bevezetik a tizenegyest, így a büntetőterületet és a tizenegyespontot is.
• 1920: Bedobás után nincs les.
• 1925: Megváltozik a lesszabály, három helyett csak két védekező játékosnak kell lennie a gólvonal és a legelöl lévő támadó között.
• 1958: Az IFAB engedélyezi, hogy a sérült játékost le lehessen cserélni, de a szabály nem mindenhol lép érvénybe.
• 1970: Az első világbajnokság, amelyen engedélyezik a cserét, és a sárga, valamint a piros lapokat is bevezetik.
• 1995: Meccsenként három csere engedélyezett egy csapatban.

Ezek a változások mind hozzájárultak a futball mai formájának kialakulásához, de talán egyik sem volt annyira meghatározó, mint az 1992-es hazaadásszabály, amely gyökeresen megváltoztatta a labdarúgást.

Az 1992-es hazaadásszabály: a játék felgyorsítása érdekében

A futball történetének egyik legfontosabb módosítása 1992-ben lépett életbe, amikor a kapus többé nem foghatta meg a hazaadást. Ez a szabály radikálisan átalakította a kapusok szerepét és a csapatok taktikáját.

A hazaadás az a folyamat, amikor egy csapat játékosa saját kapusának szándékosan rúgja "haza" a labdát. Korábban a kapusok ezt büntetlenül kézzel megfoghatták, ami gyakran vezetett időhúzáshoz és a játék lassulásához. A kapus csak lábbal, fejjel, vállal vagy teste más részével játszhatja meg, érintheti meg a labdát. Sőt, a kapus még a bedobással hazaadott labdához sem érhet hozzá kézzel. Amennyiben megfogja a hazaadott labdát, akkor közvetett szabadrúgás jár az ellenfél javára a 16-oson belül arról a helyről, ahol a szabálysértés történt. Fontos megjegyezni, hogy a labda hazaadható a kapusnak fejjel, mellel, vállal, combbal.

A játékvezető egyedüli joga megállapítani, hogy a hazaadásnál a játékosok a szabály pontjait akarják kijátszani, például a hazaadás feltűnő ismételgetése.

A szabály bevezetését sürgős igény indokolta. Az 1990-es, olaszországi világbajnokságon Pat Bonner ír kapus majdnem hat percen át tartotta magánál a labdát úgy, hogy a tizenhatosán belül cselezgetett vele egymaga, és ha egy egyiptomi csatár megindult felé, rendre felvette. Ez az irritáló műsor, és az a tény, hogy ezen a vb-n esett a világbajnokságok történetének legkevesebb gólja - 2.21 meccsenként -, arra késztette a FIFA-t, hogy lépjen, és változtasson a szabályokon. Akkoriban elég gyakori taktika volt az időhúzásra, hogy a kapus odaadta a labdát egy mezőnyjátékosának, akitől visszakapta és újra megfogta, és ez így ment a végtelenségig. Az 1992-es Eb-n végül győztes beugró dánok előszeretettel éltek ezzel a lehetőséggel, volt, hogy 30 méterről adták haza a labdát, hogy minél tovább öljék a játékot. Ezek a jelenségek egyértelműen mutatták, hogy a játék látványosabbá és lendületesebbé tétele érdekében szükség van a beavatkozásra. Michel Platini és Azeglio Vicini is magukénak vallották az ötletet, hogy a kevésbé erős csapatok túl könnyen mismásolhattak ezzel a lehetőséggel. Arrigo Sacchi is kiemelte, hogy a FIFA és az UEFA azon fáradozik, hogy a látvány kevésbé legyen nyomorúságos, és ez a szabály a támadó felfogású csapatoknak fog kedvezni, valamint kevesebb lesz a holtidő.

A hazaadásszabály fogadtatása és azonnali hatásai

Az 1992-es szabályváltoztatás komoly vitákat váltott ki. Bernard Lama, a francia kapus, úgy érezte, mintha húszéves pályafutását kérdőjeleznék meg. Az edzők és szakértők is megosztottak voltak. Az olasz futballkultúra, amely a fáradhatatlan védekezésre épült, különösen nagy aggodalommal fogadta a változást. Gianni Brera futballszakíró elmebajnak nevezte a gólok hajszolását a látvány érdekében.

Sokan egyetértettek Vicinivel, még saját utódja is: „Az UEFA és a FIFA azon fáradozik, hogy a látvány kevésbé legyen nyomorúságos - mondta Arrigo Sacchi, aki a késő ’80-as és kora ’90-es évek legendás Milanját rakta össze. - Nem tudom, hogy az ötlet jó-e, de a célok nemesek. Mindez a támadó felfogású csapatoknak fog kedvezni, és kevesebb lesz a holtidő.”

A kapusoknak hirtelen meg kellett tanulniuk rutinosan lekezelni, irányítani és osztogatni a labdákat lábbal, a védőknek pedig technikásabbá kellett válniuk, mivel már nem volt ott az opció, hogy hazaadják, és minden jó lesz. Mindez oda vezetett, hogy a támadóknak megérte letámadni, ezzel ugyanis zavart lehetett kelteni.

Az azonnali eredmények azonban a szabályalkotókat igazolták: a gólátlagok jelentősen nőttek. Az 1992-93-as Premier League-szezonban a meccsenkénti gólátlag az előző évi 2.52-ről 2.65-re nőtt. A Bundesligában is hasonló történt (2.55-ről 2.88-ra), akárcsak a Serie A-ban (2.27-ről 2.80-ra) és a La Ligában (2.40-ről 2.51-re).

A statisztikák egyértelműen igazolják, hogy a hazaadásszabály gyökereiben változtatta meg a játékot, több gólt hozva és látványosabbá téve a mérkőzéseket. A legutóbbi szezonban meccsenként 2.80 gól esett a Premier League-ben, 2.82 a Bundesligában, 2.55 a Serie A-ban és 2.74 a La Ligában.

Gordon Strachan, a Leeds United kapitánya szerint a szabály tehetett csapatuk akkori gyenge szerepléséről, mivel nem tudtak alkalmazkodni, de maga is meg van győződve, hogy a szabály hosszú távon nagyon jót tett a játéknak.

A kapusok szerepének forradalma

A szabály legdrámaibb hatása a kapusok szerepére volt. Ahogy Carlos Navarro Montoya fogalmazott, Víctor Valdés a modern kapus archetípusa, akinél a labda körbe-körbe jár, a játék meghatározó része. A kapusoknak olyan új képességeket kellett elsajátítaniuk, mint a labdakezelés, a passzolás és a játékfelismerés lábbal. Tim Krul, a Norwich City kapusa szerint pár éve szó szerint csak annyi volt a munkájuk, hogy előre vágták a labdát és nem kaptak gólt, most viszont sokkal inkább játékszerzők is. Roberto Negrisolo, elismert olasz kapusedző szerint valahol a határokat is meg kell húzni, például a cselezés esetében. Az ideális kapus manapság olyasvalaki, aki taktikailag rafinált, intelligensen kapja és adja tovább a labdát, jó képessége van ahhoz, hogy pozicionálódjon, jól irányít, és elsőrendűek a reflexei. Más szavakkal: alig kevésbé sokoldalú, mint Leonardo da Vinci.

Olyan legendás kapusok, mint Grosics Gyula vagy az "Őrült" (El Loco), már a hazaadásszabály előtt is söprögetőként funkcionáltak, de a szabály hivatalosan is kikényszerítette ezt a fejlődést minden kapustól. Spanyolország a ’20-as és ’30-as évek Ricardo Zamora által fémjelzett korszaka óta a legjobb kapusokat nevelte ki, és az új szabályokhoz is hatékonyabban alkalmazkodtak.

A 2019-es kirúgásszabály: a hátulról építkezés új dimenziója

A hazaadásszabályhoz hasonlóan, 2019. június 1-jén egy újabb szabálymódosítás lépett életbe, ami gyökeresen megváltoztatta a kapuskirúgások dinamikáját. A módosítás értelmében a védő csapat javára, a saját büntetőterületükön belül megítélt szabadrúgás és kirúgás esetén a labda az elrúgás pillanatától játékba kerül, megjátszható, mielőtt elhagyná a büntetőterületet. Kikerült a követelmény, hogy a labdának el kell hagynia a büntetőterületet, mielőtt bármelyik játékos megérintheti.

Ez a változás eredetileg az időhúzás lehetőségét próbálta csökkenteni, de végül mini taktikai forradalmat indított el, különösen a letámadás elleni védekezésben és a támadások felépítésében.

Korábban az volt a célja egy apró szigorításnak, hogy ne lehessen egy kirúgás után egyetlen apró, teljesen kockázatmentes passzal visszajuttatni a labdát a kapus kezébe. Mivel már nincs hazaadás, erre sem volt túlzott szükség, mégis csak 2019-ben jött el az idő, hogy ezt kivegyék a futball szabálykönyvéből. Erre az egyre nagyobb teret nyerő letámadás miatt lett szükség, ha ugyanis a kapus nem akarta vaktában előre vágni a labdát kirúgáskor, akkor egy közepes passzal kellett indítania, ez pedig agresszív letámadás esetén kockázatos volt. Ha nem akart oldalra passzolni a védőnek, sok másodperc ment el azzal, mire kinézte, hova is rúgja előre a labdát - itt jön vissza az, hogy megint az időhúzást próbálták kivenni a játékból.

Az ilyen patthelyzetekben még több időpazarlást hozott, ha egy védő belépett a tizenhatoson belül a kapus által indított labdára, és ott ért hozzá. Ezután ugyanis meg kellett ismételni a kirúgást, tehát teljesen szabadon lehetett húzni ezzel az időt, ha nem volt ellenszer a letámadásra. Itt például az látszik, ahogy a Manchester City szórakozott ezzel a 2018-19-es szezonban a Tottenham ellen, Aymeric Laporte az, aki a tizenhatoson belül ér labdába a Tottenham-játékosok elégedetlenségére.

Taktikai következmények és statisztikák

A 2019-es szabálymódosítás eredményeként a csapatok a hátulról építkezés új lehetőségeit fedezték fel. A rövid passzokkal induló támadások átlagosan 49 méterig, a hosszú kirúgással kezdők 38 méterig jutnak csak. Az első, a 16-oson belüli kirúgásokat már engedő szezon végén az adatok kielemzése kimutatta, hogy a kirúgások a harmadik leggyakoribb rögzített szituációt jelentik a futballban, a top 5 európai bajnokság 2018-19-es és a 2019-20-as idényei alapján bedobásból van a legtöbb (átlagban 42,9), majd a közvetett szabadrúgások (27,5) és a kirúgások (16,2) jönnek - vagyis csapatonként átlagban 8 kirúgás jut egy mérkőzésre.

Ez a taktikai ráncfelvarrás a labdabirtokló csapat dolgát könnyítheti, hiszen az ellenfélnek jóval nagyobb területet kell lezárnia, mivel kirúgásnál nincs automatikus les. Ez szinte soha nem látott módon nyitja szét a védelmet, ami egyből támadhatóvá válik.

A Premier League statisztikái szerint 2020. április 19-i állás szerint öt gólt szereztek közvetlenül rövid kapuskirúgásból induló támadás végén, hosszú kirúgásból viszont egyetlen gól sem született, és a kapura lövési mutató is jobb, ebben 36-21-re vezetett a rövid passzos indulás.

Ugyanakkor a kapuhoz közelebbi építkezés kockázatosabb is lehet. A hosszú kirúgások után 34-szer jutott lövésig és 2-szer gólig az ellenfél, a rövid passzos építkezésnél ezek a mutatók 42 és 9.

A szabályváltozás előtti és utáni szezonokat összevetve az alábbi változások figyelhetők meg a rövid kirúgások arányában a top 5 európai bajnokságban:

Forrás: StatsPro x Opta

Ez a táblázat jól illusztrálja, hogy minden bajnokságban jelentősen nőtt a rövid kirúgások aránya, ami a taktikai adaptációt jelzi. A Barcelonánál például Marc-André ter Stegen labdakezelési képességeit kihasználva 75%-os arányban éltek ezzel a megoldással. A Genoánál egyébként három edzővel jött össze a 82%-ra ugrás, ez lehetett arrafelé az egyik fő válogatási elv.

Szintén az öt topliga egy szezonja alapján elmondható, hogy amíg a hosszú kirúgásoknál nem volt érdemi változás a kirúgás utáni gyors kapuralövésekben, és hajszálnyi csökkenés volt a kirúgásból indított, lövésig jutó ellentámadásokból, addig a rövid kirúgásoknál nőtt az olyan támadások száma, amik lövésig jutottak a kirúgó csapatnál. Szintén csökkentek az ellentámadások számai.

Alkalmazkodás az Európa-bajnokságon és a hazai ligákban

Az Európa-bajnokságokon is láthatók már a 2019-es szabály hatásai. A skót-cseh meccsen az első cseh kirúgásnál a letámadás miatt a kapus végül előre vágta a labdát, elkerülve a kockázatot. Az angolok horvátok elleni meccsén pedig egy rövid kirúgás utáni rontás után Anglia már nem vállalt be ilyen indítást az egygólos előnyük megőrzése érdekében.

Az osztrákok hasonló hatékonysággal fojtották el az ukrán próbálkozásokat, megmutatva, hogy a letámadás továbbra is hatékony ellenstratégia. Az ukránok azonban ezután sem adták fel a próbálkozásokat. Fontos a kapus meglátása és az ellenfél mozgásának átlátása, hiszen ő indítja a labdát. Ha nincs egyértelmű út a labda előtt az ellenfél első és második védvonala mögé, akkor még mindig jobban megéri előrerúgni a középpályáig, mint hogy egy gyors labdavesztés után baj legyen.

Javasolt jövőbeli szabályváltoztatások: vita és lehetséges hatások

A labdarúgás nemzetközi szabályalkotó testülete (IFAB) folyamatosan vizsgálja az újításokat a játék vonzóbbá, gyorsabbá és fegyelmezettebbé tétele érdekében. A testületet a következő elvek vezérelték: a játékosoknak tisztelettudóbban kell viselkedniük, növelni kell a tiszta játékidőt, valamint vonzóbbá és látványosabbá kell tenni a sportágat. Néhány radikális javaslatot is előterjesztettek:

1. Kilencven- helyett hatvanperces játékidő tiszta játékidővel

Ez azt jelentené, hogy a játékvezető mindig megállítaná az órát, ha a labda az alap- vagy oldalvonalon túlra gurul, ha csere történik, illetve addig, amíg a szabálytalanság vagy a gól után ismét játékba nem hozzák a labdát. A felmérések szerint ugyanis a kilencvenperces játékidőből mindössze hatvanban van játékban a labda - az IFAB szerint ezért lenne szükség változtatásra.

• Kovács Kálmán (ötszörös bajnok, 56-szoros korábbi válogatott): „Nehezen közvetíthető lenne a futball, kevésbé tervezhető reklámokkal. A televíziós társaságok hatalmas pénzeket fizetnek a közvetítésért, pontosan tudni akarják, mikor mennyi reklámidő van, ez a szabály nem kedvezne nekik. Nem is engedik, hogy életbe lépjen, ebben biztos vagyok.”
• Arany Tamás (élvonalbeli játékvezető): „Nem a játékvezetőnek kellene mérnie az időt, vagyis újabb taggal, az időmérővel bővülne a stáb. Játékvezetői szemmel szerintem nem lenne jó megoldás ez az újítás.”
• Mészöly Géza (a Haladás vezetőedzője): „A futballnak vannak olyan tradicionális, jól megalkotott szabályai, amelyeken nem szabad változtatni. Ilyen a kilencvenperces mérkőzés is.”
• Juhász Roland (95-szörös válogatott): „A futballnak hagyományai vannak, a hatvanperces meccs után már nem arról beszélnénk, ami most jellemzi ezt a sportot.”

2. Rögzített helyzetnél a rúgó egyből kapura lőhet vagy passzolhat, vagy akár el is kezdheti vezetni a labdát

Ez azt jelentené, hogy a játékos a szabad- és szögletrúgásokat magának is lepasszolhatná, azaz vezetni is elkezdhetné a labdát, a kapuskirúgást pedig mozgó labdával is el lehetne végezni. Emellett fontolgatják, hogy a büntetőknél pedig semmiképp sem lehetne gólt szerezni a kipattanó után.

• Kovács Kálmán: „Ha mondjuk egy kontra során felrúgják a támadót, ő felpattanva továbbfuthatna a labdával? Ilyen úgysem lesz, mert akkor felrúgják még egyszer.”
• Arany Tamás: „A szabálykönyvből kikerülne a kettős érintés.”
• Mészöly Géza: „Sok szép szabadrúgásgóltól fosztanák meg ezzel a nézőket, sok játékos inkább továbbvezetné a labdát a kapu közelében.”
• Juhász Roland: „Talán jó ötlet, de behatárolnám. A saját térfélen megengedném... Az ellenfél kapujától húsz méterre viszont furcsa lenne.”

3. A mérkőzés alatt csak a csapatkapitány beszélhet a bíróval

A Konföderációs Kupán éppen tesztelik az egyik - kisebb - újítást, miszerint a meccsen kizárólag a csapatkapitányok beszélhetnek a bíróval.

• Kovács Kálmán: „Tehát ha a csatárt felrúgják a tizenhatoson belül, de a játékvezető nem fúj a sípjába, akkor adott esetben csak a negyven méterre helyezkedő jobbhátvéd sprintelhet oda számon kérni az esetet?”
• Arany Tamás: „Nem tudom elképzelni, hogy a le nem fújt szabálytalanság után a sértett játékos nem szól a játékvezetőhöz.”
• Mészöly Géza: „Nem rossz elgondolás, de máshonnan fognám meg a kérdést. A csapatkapitány jogkörét ki lehet bővíteni, törekedhetünk arra, hogy a játékvezető ne úgy kezelje, mint a többi játékost. De ezt a szabályt még át kell gondolni.”
• Juhász Roland: „Viszonylag jó ötletnek tartom. A játékvezetők is jobban tudnák fegyelmezni a játékosokat. Könnyebben le lehetne rendezni a heves szócsatákat is, mert ha a két kapitányon kívül mindenki lapot kapna, legközelebb meggondolnák, hogy érdemes-e kakaskodni vagy reklamálni.”

4. A tizenegyespárbajban megváltozna a sorrend az „ABBA"-mintára

A tizenegyespárbajok lebonyolításán is változtatnának, az eddig megszokott ABABAB-minta helyett az „ABBA”-rendszer lépne életbe. Ezzel annak lehetőségét akarják kizárni, hogy a rúgásokat kezdő csapat végig lélektani előnyben lehessen.

• Kovács Kálmán: „Lehet ezen változtatni, de ettől még a németek ugyanúgy továbbmennek majd az esetek kilencven százalékában, az angolok pedig tízből nyolcszor ugyanúgy kiesnek.”
• Arany Tamás: „Ehhez tudnának alkalmazkodni a játékvezetők, ez semmilyen problémát nem jelentene számukra.”
• Mészöly Géza: „A tizenegyeseknél is ésszerű gondolatnak tartom ezt az újítást.”
• Juhász Roland: „A párbaj előtt lehet választani, akinek kedvez a szerencse, hadd élvezze. Mi történik, ha kezdésként az ellenfél berúgja, de a csapattársam kihagyja? Akkor ugyanúgy az én csapatomon van a nyomás. Ezen sem kellene változtatni.”

Alternatív szabályjavaslatok

Az IFAB több új módosítást is kilátásba helyezett, korábban viszont Pajor István, a Hetek című napilap sportújságírója ajánlott a FIFA figyelmébe egy lehetséges módosítást. Meggyőződése szerint a tizenegyesrúgás a futball része, nem pedig főeleme. Ezért azt javasolta, hogy ha az egyenes kieséses szakaszban döntetlennel ér véget a meccs, a hosszabbításban hárompercenként mindkét csapatból hívjanak le egy-egy játékost, természetesen az edzők által meghatározott sorrendben. Így ugyanis a játék dönthetne, nem pedig a szerencse. A FIFA-nak tetszett az ötlet, de azt mondták, a sportág még nem érett meg erre.

tags: #a #hazaadast #megfogja #a #kapus

Népszerű bejegyzések:

• A Dobó Kupa története és jelentősége
• Világbajnoki sorsolások háttere
• a beszédfejlődés fontossága
• Világbajnoki triplázás krónikája
• A röplabdás Farkas Réka pályafutása