A futball szeretete: generációk, szenvedély és a játék öröme
Nem mindenki futballista. Én az voltam. Negyedosztályú futballista. Ősi, futballista családból származom. Én sose lettem néző, mindig játékos maradtam. Helyem a világban: ott belül. Én mindig túlontúl közel álltam a focihoz, hogysem ráláthattam volna. Szóval akkor is játszom a játékot, ha csupán nézem. Nem azért nézem, hogy lássam, hanem mert van. Lenni.
A futball varázsa és a tehetség csillogása
Az milyen csodaszerű volt, ahogy az az ívelés kezdődött! Volt benne szerepem. A játékosok tehetsége, egy-egy különleges megmozdulás képes volt magával ragadni a nézőket. Mintha egy felnőtt játszana az óvodások közt. Liliputiaknál. Más dimenziókban mozgott. Meccsenként 3-4 gólt rúgott. Minden meccsen. Ez nem normális. Följebb. Az nagyon sok. Mégis, az első öt meccsén, azt hiszem, 15 gólt rúgott. Látni kell, mert olyan, mint a régi nagyok.
Már nagyon ki voltak éhezve a csodára. Több ezer ember lett ott, ahol addig pár százan. Ez a futballstadionban átélt élmény a kisfutballisták számára is inspiráló. Ha egy ún. nevet bemondja a hangosbemondó és kiírják a nagy elektronikus táblára, a kisfutballista ilyenkor ujjongva azt gondolja: igen, egynek közülünk sikerült! Hát azért neki is sikerülhetett volna!
A játék iránti szenvedély mélyen gyökerezik, és generációról generációra öröklődik. Emlékszem, amikor Albert ellen játszottunk! Én fogtam őt, rám bízták a semlegesítését! Félévet kellett az egyetemi csapatban játszanom, a BEAC-ban, és akkor előkészületi meccs volt a régi BEAC-pályán, ahol most a Sugár Áruház van. Agyagos-földes pálya volt, esős februári idő. De közelről! De odáig nem is jutottam, hogy hozzáérjek! Ha megkapta a labdát, akkor… akkor lefordult. Elfordult. Úgynevezett másik irányba. A pillanatban, mintegy varázsütésre három méterre kerültem tőle. Semmit, nem trükközött, nem cselezett, csak elment, otthagyott. Kísérteties volt. Ezek a tapasztalatok formálják a játékos és a szurkoló lelkét egyaránt.
Szurkolói identitás és családi kötelékek
A rendes magyar ember az Fradi-drukker. Fradista, ahogy a nap süt vagy a fű nő. Szurkolói létem legfényesebb pillanatai a Fradihoz és Alberthez fűződnek. A mustáré, a sör keserű büdöse - mindmáig jelenvalók, ahogy azt Proust előírja, hozzátartozva a felejthetetlen élményekhez. De ennél még rosszabb is történt: az öcsém is megjelent a színpadon. Ezt a tiszta viszonyt zavarta meg az, hogy az öcsém is megjelent a színpadon. A futball iránti közös szenvedély azonban összeköt, még akkor is, ha néha vitákba torkollik.
Varga 1968-ban a mexikói olimpián kint maradt. Csapatát, az országát. Rádión nem jött be. Ez a magányos, éjjeli drukkolás, azt hiszem, egyik drukkolói csúcsteljesítményem. A futball a reményt és a szépséget is hordozza magában, ahogyan a brazilok játéka is megmutatta. Azt akartam a fiamnak elmagyarázni, hogy a világ nem egy siralomvölgy. Nem az. Hogy itt vannak a brazilok, akik nem reálisak, de vannak. Amit hiszünk róluk, a légstopok, a sarkalások, a tánc, a homok, a Copacabana. Remény. A barna nők. A karnevál. Jó, az élet persze nem karnevál. - hát ez se igaz! Hogy ennél több van bennünk. Arról ebben az ún. kontinentális éghajlatban. Amikor a karácsonyi szünetben újra együtt játszottunk, mint régen, korrumpáltuk a strand téli őrét, és bemásztunk a kerítésen. Az ilyen emlékek örökre megmaradnak, és a futballban rejlő közösségi élményt hangsúlyozzák.
A futball és a fiatal generációk
A futball nem csupán férfias szenvedély, hanem egy olyan egyetemes nyelv, mely átszövi a kultúrákat és a generációkat. A gyerekek, legyenek azok fiúk vagy lányok, hasonlóképpen vonzódnak a játékhoz és annak hőseihez. Nógrádi Gábor író munkásságában is megjelenik ez a téma, például Masannek Vad focibandája című könyve által, amelyből film is készült. Nem új jelenség, hogy kedvelt, sokat olvasott művekké válnak azok a regények, melyeknek elkészül filmes változatuk is. Film készült például Lindgren Harisnyás Pippijéből, Rowling Harry Potter sorozatából, Fekete István Tüskevárából, Brezina több könyvéből, és Masannek Vad focibandájából, s több változata készült el A Pál utcai fiúknak is. Ez a tendencia azt mutatja, hogy a futball történetei, kalandjai széles körben népszerűek, és inspirációt nyújtanak a fiataloknak, kortól és nemtől függetlenül.
Sportalapú ifjúságfejlesztés és szociális-érzelmi tanulás
A globális sportesemények, mint a futball is, gyakran angol nyelven kommunikálódnak, vagy az angol nyelvű média közvetítésével jutnak el a közönséghez. Ez lehetőséget teremt arra, hogy a futball iránti érdeklődés a nyelvtanulással is összekapcsolódjon. Az ORIGÓ angol középfokú (B2 szint) nyelvvizsga sikeres letételéhez kíván segítséget nyújtani, és ezen vizsgák során szerzett nyelvi tudás hozzájárulhat ahhoz, hogy a fiatalok, beleértve a lányokat is, angol nyelven is kövessék, kommentálják vagy éppen megértsék a nemzetközi futball világát. Akár a stadionban, akár a képernyők előtt, a futball képes összehozni embereket. Hetvenezer ember közt. A lelátón kiabálták: neki!, a Garrincha-lányokat. Akkor rám nézett. Beszélek. Így aztán ő az öcsémet tekintette félistennek. Ettől eltekint. De a lényeg, hogy a foci mindenkinek tartogat élményt és közös nevezőt. A szenvedély, amit érzünk a játék iránt, határtalan és generációkon átívelő.
Az öregedő futballista gondolatai
Egyetlen valódi tapasztalatom van az öregedésről: a futballistáé. Fölkértek, írjak az öregedésről, még futballoztam akkor, és élt az apám. Az öregedő futballista meghatározhatatlan korú, lassú emlős; az öregedés kortól: állapot, bölcselet, világnézet. Helyünk a világban. Az öregedő futballista főként gyanakvó. Legfőképp, ami nem gyanús. Az öregedő futballista dogmatikus. Mindenkit fiatalnak lát. Tekinti gyereknek. Hogy ő is annyi. Edzésen még mindent ő tud a legjobban. Így aztán kevély. Kevélység kézen fogva jár a megalázkodással, mert az öregedés ajándéknak tűnik, melyet tehát ki sem lehet érdemelni, csak megköszönni. Az öregedő futballista az nagyon hálás tud lenni.
tags: #a #lanyaink #szeretik #a #focit #angolul
