A kosárlabda legfényesebb korszaka: Az NBA a '90-es évek elején és ami utána következett
A "legjobb csapat" fogalmának meghatározása az NBA-ben alapvetően nehéz, hiszen mi alapján hozunk meg egy sorrendet? Az NBA láthatóan az alapszakaszmérleg + bajnoki cím kombinációban látta a dolog kulcsát, és az sem ártott, ha volt 3-4-5 nagy név az adott klubnál, de ez összességében másodlagos szempont volt. 1997. január 8-án az NBA kihirdette minden idők 10 legjobb csapatát, megkísérelve rendszerezni a liga történetének legdominánsabb együtteseit. Az 1990-es évek eleje különösen izgalmas időszak volt, tele változásokkal és felejthetetlen pillanatokkal.
Az 1990-es évek Küszöbén: A "Rosszfiúk" Uralma
Az 1990-es évek elejét még egyértelműen a Detroit Pistons uralta, akik a korszak egyik legkarakteresebb csapatát alkották, "Bad Boys" néven vonultak be a történelembe. Chuck Dalyék 63-19-cel nyerték az alapszakaszt, akik a rájátszásban lehengerlő teljesítményt nyújtottak. Söpörték a Larry Birdöt nélkülöző Celticset (3-0), majd ugyanezt tették a Milwaukee Bucksszal is (4-0).
Az egyetlen igazi erőpróbának a keleti döntő bizonyult számukra, ahol 4-2-vel verték az ekkor még a Bad Boys stílusra nem elég felkészült Chicago Bullst. A Bad Boys legnagyobb egyénisége, Isiah Thomas játékosként 12-szeres All-Star volt, háromszor volt All-NBA első és kétszer második csapat tagja, kétszer pedig az All-Star gála MVP-jének választották. Dennis Rodman még csak bontogatta szárnyait, harmadik évében járt még csak - a következő két idényben választották meg a liga legjobb védőjének. A négyszeres All-Star, minden ellenfél által kifejezetten gyűlölt Bill Laimbeer is kezdett leszálló ágba kerülni, Daly mester azonban nagyon összerakta őket. A döntő MVP-je a Pistons előző GM-je, Joe Dumars volt, aki hatszoros All-Star lett a következő években, de leginkább védekezéséről volt híres ő is - All-Defensive első csapatba választották ebben az idényben is. Ez a csapat jelképezte a kosárlabda erejét és a védekezés dominanciáját az évtized kezdetén.
A Michael Jordan Éra Hajnala és a Chicago Bulls Felemelkedése
Az 80-as évek második felének küzdelmei után a Michael Jordan vezette Chicago Bulls uralta az NBA-t az 1990-es évek elején. Néhány év alatt a kiröhögött, lesajnált chicagói csapat a világ legnépszerűbb kosárlabda-együttese lett, a vezérrel, Michael Jordannel az élen, aki a sportág királya volt, és globálisan is az egyik legnagyobb sztárnak számított. Zsinórban háromszor nyerte meg az NBA-t a Bulls, Jordan sorra zsebelte be az MVP-címeket, gólkirály már hétszer volt.
Az 1992-es Bulls, mint címvédő, 67-15-tel nyerte az alapszakaszt, de nem volt egyszerű rájátszásuk. A Miami Heatet még kisöpörték (3-0), de a Patrick Ewing-féle New York Knickset már óriási csatában múlták felül (4-3), és régi nagy riválisuk, a Cleveland Cavaliers sem bizonyult egyszerű feladat (4-2). Michael Jordan harmadjára lett az alapszakasz legértékesebb játékosa (30.1 pont, 6.4 pattanó, 6.1 gólpassz) és másodjára lett a döntő MVP-je. Természetesen All-NBA és All-Defensive első csapattag lett. Állandó társa, a 7-szeres All-Star Scottie Pippen második meghívását kapta erre az eseményre, először lett a legjobban védekező ötös tagja, és először fért be All-NBA csapatba is. Ez az időszak jelöli az NBA történetének egyik legmeghatározóbb dinasztiájának kezdetét.
A Dream Team Születése és az 1990-es Kosárlabda Fordulópontjai
Ha valakinek a kosárlabdáról csak egy dolog jut eszébe, az nagy valószínűséggel a barcelonai olimpia amerikai győztes csapata, a Dream Team. Azonban ehhez a szintű brandhez szükség volt az előtte megtartott két világverseny sikertelenségére. Az 1988-as szöuli olimpián az Egyesült Államok a harmadik helyen végzett, miután 82-76-ra elveszítette az elődöntőt a későbbi győztes Szovjetunió ellen. A következő csalódás pedig az 1990-es világbajnokság volt. „Kizárt, hogy fiatal játékosaink megverik ezeket a csapatokat. Az európai csapatok felnőtt férfiai győznek a mi fiataljaink ellen” - mondta Mike Krzyzewski, a Dream Team későbbi stábjának tagja, még évekkel a csodacsapat megalakulása előtt.
Borislav Stanković, a Nemzetközi Kosárlabda-szövetség (FIBA) akkori elnöke ígéretet tett arra, hogy a profi játékosok is részt vehetnek majd az olimpián. 1989. április 7-én végül a FIBA szavazott erről a kérdésről, és 56 igen és 13 nem szavazat mellett a testület elfogadta, hogy NBA játékosok is játszhatnak az olimpiai játékokon. Magic Johnson volt az első, aki kijelentette, hogy szeretne ott lenni Barcelonában: „Mindent megnyertem, kivéve az olimpiai érmet. Szeretnék játszani.” Szavai sokak számára csábítóak voltak, hogy szintén csatlakozzanak a csapathoz.
1991. február 18-án jelent meg a Sports Illustrated azon száma, amelynek címlapján az olimpiai csapat egy része szerepelt. Jordan, Magic, Charles Barkley, Karl Malone és Pat Ewing - alatta a felirat a sporttörténelem során először: Dream Team. Szeptember 21-én bejelentették az első 10 nevet. A fentebb említetteken túl Bird, Scottie Pippen, John Stockton, Chris Mullin és David Robinson lett a keret tagja. Az utolsó két csatlakozó Clyde Drexler és az egyetemista Christian Laettner volt.
A Világ Legjobb Kosármeccse, Amit Senki Sem Látott
A Dream Team maga volt a tökéletes csapat a tökéletes időben. Egy kivétellel csak NBA-topjátékosok alkották, ráadásul szinte mindenki pályája csúcsán volt. A csapat élére Chuck Daly került, aki 1989-ben és 1990-ben bajnoki címig vezette a Detroit Pistonst. A barcelonai olimpia előtt, június végén és július elején a csapat a Tournament of the Americas elnevezésű felkészülési tornán vett részt, amit meg is nyert hat győzelemmel. A csapat ezután Monte-Carlóba utazott, hogy ott zárják a felkészülést. Négy nappal az olimpiai nyitóünnepség előtt itt zajlott a kosárlabda történetének talán legnagyobb meccse, egy öt az öt elleni edzőmeccs, amely sokáig titokban maradt.
Daly fogta, kettéosztotta a csapatot, és egy rendes meccsre küldte őket a pályára. Július 22-én Clyde Drexler egy kisebb sérüléssel bajlódott, John Stockton pedig nem tudott játszani egy törés miatt, így az egyik csapat Johnson, Barkley, Robinson, Mullin és Laettner; a másik Jordan, Malone, Ewing, Pippen és Bird felállásban ment fel a pályára. A meccsre lényegében teljesen lezárták a tornacsarnokot - szerencsére azért egy kamerát felállítottak a lelátón -, Daly pedig egy dolgot mondott csak a játékosainak: adjanak bele apait-apait.
Ez egyfajta generációs párharc lett Jordan és Magic között. Jordanék végül 40-36-ra nyertek, Jordan 17 pontot dobott saját csapatában (8 assziszt mellett), Malone 9, Pippen 8 pontot termelt. A párharc viszont nem ért véget a lefújással. Amikor lejárt az óra, Daly örömmel látta, hogy feltüzelte a játékosait, de talán túlságosan is. Johnson láthatóan mérges lett, amit csak fokozott, hogy Jordan heccelésből annak a Gatorade-nek a reklámdalát kezdte énekelni, amivel nem sokkal előtte írt alá sokmilliós szerződést. A dal arról szól, hogy valaki arról álmodozik, hogy bárcsak olyan lenne, mint Michael Jordan.
„Ez volt a legjobb meccs, amiben valaha részt vettem. A tornaterem zárva volt, és minden csak a kosárlabdáról szólt. Sokat láthattál arról, milyen fából faragták a játékosokat, arról, hogy egyesek mennyire akarnak nyerni. Magic két napig őrjöngött emiatt” - emlékezett vissza később Jordan. Johnson szerint két nap helyett pár óra alatt lehiggadt. Az NBA dokumentumfilmjében azt mesélte, ahogy az öltözőben Larry Birddel beszélgettek, bement Jordan és odaszúrta, hogy új seriff érkezett a városba, saját magára utalva. Bird és Johnson egymást oldalba bökve mondta oda a másiknak, hogy hát Jordan végül is nem hazudik. A sok rivalizálás után a csapat sokkal egységesebben utazott Barcelonába. Még megállíthatatlanabbá váltak.
The Greatest Game Nobody Ever Saw (Dream Team 1992 in Monte Carlo)
Jöhetett Barcelona: Az Olimpiai Diadal
A Dream Team nem az olimpiai faluban, hanem egy központi barcelonai szállodában szállt meg. Az olimpia július 25-én kezdődött, és egy nappal később debütált a Dream Team. Az első áldozat Angola volt, majd Horvátországot (103-70), Németországot (111-68), Brazíliát (127-83) és Spanyolországot (122-81) zúzták szét, így zárva a csoportkört. A negyeddöntőben Puerto Ricót (115-77) győzték le, az elődöntőben pedig Litvániát verték (127-76).
1992. augusztus 8-án jött az utolsó meccs. A legendák még a döntőben sem szenvedtek meg a Toni Kukoč vezette horvátok ellen (117-85). A Dream Team úgy nyerte meg mérkőzéseit, hogy átlagosan 117,3 pontot szerzett, és 43,8 ponttal múlta felül összes ellenfelét. Chuck Daly az egész torna ideje alatt nem kért időt. Hatásuk megsokszorozta az olimpia, mint kosárlabda torna jelentőségét, miközben az NBA-sztárokat egy másik dimenzióba helyezte. „Olyan volt, mintha 12 rocksztárral utaznánk. Elvis és a Beatles együtt” - mondta Daly edző.
A Centerek Korszaka: Jordan Hiánya és a Houston Rockets Uralma
Kilencvenes évek, NBA = Chicago Bulls. Igen. Azonban volt egy más vonulata is ennek az időszaknak, különösen a két baseballozó Jordan szezonnak: „Centerdominancia”. Olajuwon, Robinson, Ewing és O’Neal, az NBA legdominánsabb óriásai. Jordan 1993-as visszavonulása után valójában két játékos pályázott arra a címre, hogy a liga alfahímje legyen: Hakeem Olajuwon és David Robinson. Úgy lehet valaki az, hogy egyrészt nagyon jó játékos, másrészt a csapata is eredményes.
Talán nem meglepő, hogy 1994-ben Hakeem Olajuwon, 1995-ben pedig David Robinson lett a liga MVP-je. Sőt, Hakeem Olajuwon 1994-ben az Év Védője is volt, míg 1995-ben egy másik center, Dikembe Mutombo kapta ezt a díjat. 1994-ben és 1995-ben is All-Star volt a Charlotte Hornets akkor még fiatal centere, Alonzo Mourning. A korabeli sajtó egyébként egy nagy centerhatosról beszélt 1994-95-ben, ebbe a hatosba tartozott Ewing, Mourning, Mutombo, Olajuwon, O’Neal és Robinson.
| Év | MVP | Az Év Védője (DPOY) |
|---|---|---|
| 1994 | Hakeem Olajuwon | Hakeem Olajuwon |
| 1995 | David Robinson | Dikembe Mutombo |
Aki olyan nagyon nem követte az NBA eseményeit ebben a két szezonban, az talán nem tudná rávágni azonnal, melyik csapat nyerte meg az 1994-es és 1995-ös bajnoki címet. Pedig a válasz egyszerű: a Houston Rockets. Olajuwon egyéni érdemeit fentebb már említettük. Robinson hiába volt jó az alapszakaszban, ha csapata az első körben elhullott a Utah Jazz-zel szemben. Shaquille O’Neal épülőben lévő csapatától, az Orlando Magictől az is bravúr volt, hogy a franchise története során először rájátszásba jutott. Dikembe Mutombo az NBA története során először vezetett győzelemre egy nyolcadik helyen rájátszásba jutó csapatot. Ez a rájátszás mégis a két öreg rókáról Ewingról és Olajuwonról szólt, ők játszották a döntőt. Ewing és a Knicks 25 meccset játszott a playoffban a lehetséges 26-ból.
A Rockets ugye mélyről indult az 1995-ös szezonban, és előbb a Utah Jazz, majd a Phoenix Suns legyőzése is bravúrnak számított. Így érkezünk el a nyugati döntőhöz, ahol összejött a várva várt Robinson vs Olajuwon párharc. Ez a hét meccs tesz örökre relációt kettejük közé. 4-2-re nyert a Rockets. 5 meccsen is Olajuwon szerezte a legtöbb pontot, a negyedik összecsapáson Olajuwon és Robinson is 20-20-szal zárt. Olajuwon 35,3 pontos átlagot dream shake-elt össze, és emellett 5 gólpasszt is adott meccsenként. Robinson nem tudott felnőni hozzá, 23,8 pontra volt képes. Az Olajuwon vezette Rockets 4-0-ra leiskolázta a Magicet a döntőben, megvívta saját párharcát ebben a két szezonban Ewinggal, Robinsonnal és O’Neallal is, és mindet fölényesen megnyerte. Sőt, Olajuwon ebben a két szezonban minden playoff-párharcának a legjobb pontszerzője volt.
Michael Jordan Visszatérése: „I'm back”
Jordan döntésében több tényező is közrejátszhatott, tényleg a csúcson volt, másrészt gondjai voltak a szerencsejátékkal, és az apját is akkor gyilkolták meg. Ezután jött egy - a kosárlabda-karrierjéhez mérten - gyenge baseballos kitérő, bő másfél év alatt pedig rájött Jordan arra, hiába imádja a baseballt, soha még megközelítőleg sem lesz annyira sikeres benne, mint a kosárlabdapályán. A Bulls dominanciája a vezér eltűnése után megsemmisült, Scottie Pippennel továbbra is erős csapat volt a Chicago, de már közel sem az a rettenthetetlen társaság, ami az előző években.
1995-ben Michael Jordan eldöntötte, hogy visszatér. Mivel akkor még nem terjedt el az internet, a közösségi média pedig még kanyarban sem volt, a sztár ügynöke, David Falk megfogalmazott egy profi közleményt arról, hogy Jordan folytatja a karrierjét. Jordannek azonban nem tetszett az írás, néhány percig gondolkodott, majd egy papírra csak annyit írt: „I'm back” (Visszatértem). Michael Jordan visszatért a Chicago Bullshoz, a szelek városa megőrült, de az első meccsein még eléggé rozsdás volt a korábbi MVP. Ez a rozsdás időszak egészen március 28-ig tartott. A Chicago Bulls akkor látogatott a New York Knicks otthonába, a legendás Madison Square Gardenbe. Jordant a legtöbb amerikai városban imádták, New Yorkban azonban rettegtek tőle. Michael Jordan ezen az estén, a világ legikonikusabb arénájában megmutatta, hogy még mindig ő a legnagyobb. Minden téren ült a játéka, a betörése agresszívek és hatékonyak voltak, a dobásai többnyire a kosárban kötöttek ki, és a büntetővonalra is magabiztosan állt oda. 111-111 volt az állás, Michael Jordan néhány másodperccel korábban egy közeli duplával megszerezte a vezetést a Bullsnak, már 55 pontnál tartott, de a New York kiegyenlített. Michael Jordan ezzel a meccsel és az 55 pontos teljesítményével tért vissza igazán.
Jordan visszatérése után a Bulls folytatta dominanciáját, megdöntve az 1971/72-es Lakers 69-13-as rekordját, és 72-10-es mérleggel zárták az alapszakaszt. A rájátszásban az Alonzo Mourning, Tim Hardaway-féle Miamit söpörték az első körben (3-0), Patrick Ewingékat a második körben intézték el, sokkal könnyebben, mint 5 évvel korábban (4-1), majd Shaquille O'Neal és Penny Hardaway Orlando Magicjét küldték nyaralni, hibátlan teljesítménnyel (4-0). Természetesen Jordan lett az alapszakasz (30.4 pont, 6.6 pattanó, 4.3 gólpassz) és a döntő legértékesebb játékosa is. Pippent leszámítva a kiegészítőszemélyzet komolyan kicserélődött körülötte. Dennis Rodman zsinórban ötödjére lett a liga legjobb pattanózója (14.9), és pályafutása során utoljára kapott helyett az All-Defensive első csapatban. A triplákért Steve Kerr felelt, Toni Kukocot pedig ebben az idényben a legjobb hatodik embernek választották. A visszatérő Michael Jordan a világ leghíresebb arénájában emlékeztetett mindenkit, hogy hiába a kihagyás, még mindig ő a legnagyobb.
tags: #a #legjobb #csapat #az #nba #ben
