A magyar foci, ahogy a fogatlan spanyol látja: El Risitas és a sírva vigadó nemzet
Juan Joya Borja, ismertebb nevén El Risitas, avagy Francesco Zombori széles körű népszerűségét egy 2007 júniusi televíziós interjújából készített paródiák után szerezte. A spanyolországi Risitas néven elhíresült, erősen hiányos fogazatú nyerítőgép élete sokszínű volt. A sevillai El Risitas élete során sok mindennel foglalkozott, volt konyhai kisegítő, és építkezéseken is dolgozott. A tévés karrierje 2000-ben kezdett el felfutni, miután különféle beszélgetős műsorokba kezdték hívni. A humorista elsősorban a védjegyévé vált nevetésével nyűgözött le mindenkit, innen kapta a becenevét is, az El Risitas ugyanis magyarul nagyjából annyit tesz, hogy A Röhögő.
Joya 2005-ben szerepelt a Torrente 3 - A védelmezőben is, a világhírt azonban nem ez, hanem az ikonikus röhögése hozta el neki. Risitas a nevét arról kapta, hogy egyszer elment egy, az andalúziai cigányok körében népszerű zarándoklatra, ahol a szokásos módon újrakeresztelték egy folyóban, amit ő nem bírt ki röhögés nélkül. Risitas Jesús Quintero különböző műsorainak állandó vendége lett. Először még közösen szerepelt hasonló szellemi és dentális színvonalon mozgó sógorával, ám amikor a kedves rokon meghalt, ő maradt egyedül.
A legendás paella serpenyők története
A videó, amiről világszerte ismert lett, még 2007-ben készült, amikor egy tévéműsorban azt mesélte el, hogy még konyhai dolgozóként úgy próbált meg elmosogatni egy rakás koszos serpenyőt, hogy a tengerparton hagyja, hogy a víz tisztára mossa azokat. A humorista 2007-ben egy tévéműsorban mesélte el, hogy még konyhai dolgozóként egyszer a tengerparton hagyott egy rakás serpenyőt, hogy a víz tisztára mossa őket, de mire reggel ment volna értük, elvitte őket a víz.
Jesús Quintero műsorában egy történetet mesélt el arról, amikor egyszer konyhai kisegítőként dolgozott. Éjszakára paellaserpenyőket hagyott az óceánban, hogy a sós víz elmossa azokat, de reggelre megjött a dagály. Másnap reggelre elvitte a víz az összes serpenyőt. Mindezt annyira szórakoztatóan tálalta, hogy már akkor egymilliós nézettséget ért el vele a YouTube-on, igazán népszerű azonban csak hét-nyolc évvel később lett, amikor elkezdték feliratozni az eredeti videót.
A KultúrTapas jóvoltából bepillantást nyerhetünk Risitas valós életébe, valamint az ő hírnevét megalapozó tévéműsor és műsorvezetőjének történetébe. De a hangsúly azon a felejthetetlen nyolc percen van, amelynek számtalan nyelven, számtalan témában feliratozott verziója kering millió feletti nézettséggel a videomegosztó oldalakon. Mi hangzott el valójában az eredeti műsorban?
A román videó eredetijében arról, hogy élete 45 évéből nagyjából hetet töltött munkával, de azért bőven nem egyhuzamban. Majd borzasztóan hosszasan kifejti, hogy egyszer egy tengerparti kisvendéglőben konyhai kisegítőként dolgozott. Mindjárt az első nap neki kellett mindent kipucolnia, többek közt húsz darab hatalmas, paellakészítésre használt serpenyőt is. Ezeket levitte a partra, és egy madzagra kötve belelógatta a tengerbe, hogy majd az éjszaka a tenger elmosogatja. Viszont másnap reggelre jött a dagály, és ő alig tudta összeszedni a serpenyőket, amik teljesen tönkrementek a sok dzsuvától.
A felvételek mellékszereplője a műsorvezető Jesús Quintero, egy mérsékelten sikeres spanyol újságíró, akinek karrierje ekkor már lefelé ívelt. Beszélgetős tévéshowjában szívesen szerepeltetett olyan, néha szó szerint a szemétdombról összekapart figurákat, amilyeneket Magyarországon a Youtube-on népszerűvé vált Mónika show-válogatásokból lehet ismerni.
A holland videó nemcsak mémként, hanem eredetileg is az előző után készült. Ez is Risitas munkatapasztalataival indít, ezek után viszont nekiáll viccet mesélni. „Két férfi bevásárol a szupermarketben, tologatják maguk előtt a kocsit. Az egyik nagyon nézelődik. Kérdezi tőle a másik, hogy mit keres. Elhagytam valahol az asszonyt, mondja az egyik. Nahát, én is az enyémet, válaszolja a másik. A tiéd hogy néz ki, kérdezi az egyik. Hát ilyen barna, alacsony, csúnyácska, a tied milyen? Magas, szőke, zseniális mellekkel, válaszolja az egyik.”
Risitas és a magyar futball: A bukástól a hősies kacagásig
Az évek során A bukás című film híres, Hitler által előadott monológjához hasonlóan egy rakás paródia készült az eredeti videóból. Magyarországon a 2013. szeptember 6-án lejátszott Románia-Magyarország világbajnoki selejtező labdarúgó-mérkőzés (3-0) után lett ismert. A magyar futballszurkolók körében határtalan népszerűségnek örvendő YouTube-sztár, Francesco Zombori - valódi nevén Juan Joya Borja - 2013 őszén hódította meg először hazánkat. Sikerének kulcsai utánozhatatlan nevetése és a röhögés alá illesztett humoros álfeliratok voltak.
A 2013-as, 3-0-val végződő román-magyar világbajnoki selejtező után készült belőle emlékezetes átirat. „Még vége sincs a Himnusznak, a románok már vezetnek. Guzmics... Ricsi. Egy szimpla oldalpassz helyett kiugratja Marikát ... Ricsi.” El Risitas ezzel végérvényesen bekerült a magyar focis folklórba, Zombori Sándor szakkommentátor nyomán megkapta a Francesco Zombori nevet, és rendre feltűnt a magyar válogatott meccsei után - a holland-magyar 8-1 után hasonlóan emlékezetes videó készült. A siker a két meccs eseményeinek tükrében nem meglepő. A „sírva vigadások” még nem váltak igazán közösségi „élménnyé”. Nem úgy a 2013-as bukaresti 3-0-s égés, amely Risitas („magyaros nevén” Francesco Zombori) „kommentálásával”, földöntúli kacagásával egy életre belénk ivódott: „... Ricsi - majd később - Lipt... Lipták”. Másfél milliószor látták a YouTube-on, másfél milliószor röhögtek együtt Risitasszal.
Itthon az eredeti videóhoz készült, a bukaresti meccshez kapcsolódó feliratozás tette igazán népszerűvé (más feliratok is készültek, de azok már jóval kevesebb emberhez jutottak el). Arról pedig fogalma sem volt, hogy rajta keresztül tulajdonképpen magunkon, a saját futballunkon nevettünk.
El Risitas látogatása Magyarországon
A spanyol humorista még el is látogatott hazánkba 2016-ban, amikor a TrollFoci meghívta őt. 2016 áprilisában El Risitas a TrollFoci meghívására Budapestre látogatott. A TrollFoci 2016-ban Magyarországra is meghívta a humoristát, aki el is fogadta a felkérést. Risitas a héten Magyarországon járt. A spanyol nevettetőnek ugyan nem sok fogalma van a magyar labdarúgásról, alakja mégis megtestesíti azt a fajta „sírva vigadást”, ami 1986 óta jellemzi a honi futballszurkolókat. Risitas a héten Magyarországon járt, kedd este a TrollFoci TV nyilvános felvételének volt a vendége, a fordításban pedig a KultúrTapas segédkezett.
Végtelenül egyszerű figura, aki mindenféle poggyász nélkül érkezett Budapestre, és amikor valamilyen váratlan helyzettel találkozott az ittléte során, akkor felugrott és ijedtében elszaladt (például amikor a Parlamentben a Szent Korona őrei egyszer csak megmozdultak). Ugyanakkor éppen az egyszerűsége rejti magában a szerethetőségét. Nem voltak sztárallűrjei, minden kérdésre válaszolt, állta a „rajongók” rohamait, a szelfik tömegét. És bár láthatóan fáradt volt a nap végére - miután Budapesten még azt is megmutatták neki, amit aligha akart feltétlenül látni (ebbe a kategóriába tartozhat a zárt Bozsik-stadion) -, így is szívesen adott interjút az NSO Tv-nek, amelyben még Kleinheisler oslói gólját is leközvetítette. A megújult Troll Foci Tv első adását szombaton a MindigTv és a Troll Foci alkalmazásban nézhették meg.
Kétpercenként elővette a legendás nevetését, elmondta, hogy ha az Eb-n összekerülünk a spanyolokkal, akkor biztos a döntetlenben, beszélt a szép magyar lányokról, áradozott Budapestről és nagyon hálás volt, hogy királynak kijáró fogadtatásban részesült. A nagy udvariaskodás közepette persze az is kiderült, hogy vajmi keveset tud a futballunkról: „A világbajnokságokat mindig nézem, a magyarok meccseit is.” A budapesti kirándulása alkalmával róla készült képeken, illetve a műsora alatt is látszott rajta, hogy olykor ő maga sem tudja, mit keres itt, és nem érti, honnan ez a rajongás, miért kérnek tőle lépten-nyomon autogramokat, miért lett nálunk ekkora sztár. A meglepődöttség még akkor is látszott rajta, amikor a „fellépése” végén a közönség soraiból zengett az Eb-kijutás alkalmával újrafelfedezett sláger (miközben ő lelkesen integetett): „Az éjjel soha nem érhet véget, varázsolj nekünk valami szépet...Indul az utazás, csak erre vártál.”
A magyar futball szenvedéstörténete és a TrollFoci mint közösség
Irapuatótól Bukaresten át Franciaországig - szubjektíven Risitasszal. Először talán még az 1970-es években Hofi Géza viccelődött nagy nyilvánosság előtt a magyar futballal. „Odaadnám én a Váci utca mindkét felét Bozsiknak, a közepét meg ezeknek. Söpörni!” Pedig, akkor még egész jó focink volt, legalábbis ahhoz képest mindenképp, ami utána jött. Az igazán 1986-tól kezdődő szenvedéstörténet egyik klasszikusa Végh Antal Gyógyít6atlan című könyve. A szovjetekkel szembeni 6-0-s irapuatói vb-kudarcot kitárgyaló írás az abszurdra jellemző akasztófahumorral operál.
Nevetünk a szánalmas kifogásokon, a tésztán, a mexikói hőségen vagy éppen azon, hogy Mezey György annyira eldugta a taktikánkat a sajtó és a világ elől, hogy még a szovjeteknek sem akartuk megmutatni. Kínunkban mosolygunk a magyar labdarúgáson - 1986 óta szünet nélkül. Ahogy szokták volt mondani: sírva vigad a magyar. Nevetünk, miközben valahol, ott legbelül, nagyon is fáj (legalábbis sokaknak). A jugók elleni 1-7-et például sosem felejtem el. Másnap a grundon eljátszottuk a haverokkal a bénázásainkat, jól elszórakoztunk azon, hogyan oktattak minket Mijatovicsék, miközben végig ott motoszkált bennem a kérdés - miért mindig ránk osztják a bohóc szerepét? Akik az 1980-as években születtek, azoknak már nem jár jó magyar futball? Egy olyan csapat, amelyikre büszkék lehetünk, amelyiknek nagy világeseményen szurkolhatunk?
Egy sziget a magyar futballban: A TrollFoci
A TrollFoci és közönsége meglehetősen érdekes szigete a magyar futballnak. Talán azért, mert egyre többen felismerik, hogy ez a javarészt az 1980-as, 1990-es években született (vagyis a játékosokkal hasonló korú) generációra épülő közösség nem ártó szándékkal közelít. Egyszerűen csak szeretne jó magyar futballt, olyan labdarúgókat, akiken érződik, hogy értük is harcolnak, szeretnének átélni olyan sikereket, nagy győzelmeket, amelyek az idősebbeknek még megadattak. Olyan futballt, és olyan futballhangulatot (vagy a kettő közül legalább az egyiket), ami miatt érdemes kijárni a stadionokba. A keddi Risitas-est abszolút ebben a légkörben zajlott.
A közönség soraiból időnként felhangzott a Ria, Ria, Hungária, ugyanúgy, mint a már idézett „Az éjjel soha nem érhet véget”, vagy a drukkerek körében szintén népszerű Magyar népmesék-betétdal. A múlt szombati DAC-Slovan meccs lelátói képei alatt pedig „természetesen” a Nélküled is felcsendült. A legjobb az Eb-nek szóló lelkes, optimista várakozás volt, ami általánosan jellemezte a közönség soraiban helyet foglalókat. Az asztaltársaságok a franciaországi utazásról beszélgettek, a szállástervekről, az esélyekről és arról, hogy ki, kinek, mit fizet majd, ha Dzsudzsák az osztrákoknak is beveri...
| Év | Esemény | Eredmény | Jelentőség El Risitas népszerűségében Magyarországon |
|---|---|---|---|
| 1986 | Irapuatói VB kudarc (Mexikó) | Szovjetunió-Magyarország 6-0 | A „szenvedéstörténet” kezdete, internet előtti korszak. |
| 1997 | Világbajnoki selejtező | Magyarország-Jugoszlávia 1-7 | Internet előtti (vagy nagyon korai) közösségi élmény, mélyen bevésődött kudarc. |
| 2013 | Világbajnoki selejtező (Bukarest) | Románia-Magyarország 3-0 | El Risitas videójának magyar feliratozása, robbanásszerű népszerűség. |
| 2013 | Világbajnoki selejtező | Hollandia-Magyarország 8-1 | A bukaresti videó után újabb mémgeneráló esemény Risitassal. |
| 2016 | Eb-kvalifikáció és Risitas látogatása | Magyarország kijutott az Európa-bajnokságra | Remény a „sírva vigadás” korszakának lezárására, Risitas élőben is megtapasztalja a magyar futball iránti rajongást. |
Az 1986-os vagy az 1997-es bukás tulajdonképpen még i.e., vagyis időszámításunk, akarom mondani internet előtt volt ('97-ben már volt Magyarországon is net, de csak nagyon kevés helyen, háztartásokban szinte egyáltalán nem). A „sírva vigadások” még nem váltak igazán közösségi „élménnyé”. Az „Eb-jegyet” pedig olyan, Risitashoz hasonlóan nyílt, közvetlen emberek, amolyan hétköznapi hősök (ha úgy tetszik, a nép fiai) munkájával sikerült megváltanunk, mint a nem b.zizó Böde, a külföldön is CBA-utalvánnyal fizetni szándékozó Kleinheisler vagy éppen Guzmics (a mi „Ricsink”), a levegő új ura (Torghelle után), aki az elmúlt években rengeteget tett azért, hogy lemossa magáról a bukaresti bélyeget. De nemcsak ő, hanem az egész csapat sokat dolgozott ezért. Persze, az Eb-kijutással még nem lettünk nagy csapat, de ha a kontinenstornán is helytállunk, akkor talán végleg lezárhatjuk a saját válogatottunk kiparodizálásának harmincéves korszakát.
Juan Joya Borja öröksége
Juan Joya Borja (ez a valódi neve - a Risitas amolyan művésznév, a Kuncoginak feleltethető meg magyarul) tulajdonképpen szinte csak a nevetésének köszönhetően vált híressé, először a hazájában, majd több országban is. Televíziós műsorokban szerepelt, manapság pedig nyaranta fizetett viccmesélő egy tengerparti bárban. Még csak nem is egy nagy focirajongó, bár Betis-drukkernek vallja magát (Sevillában is él).
Szerda délután hosszan tartó betegség után, 65 éves korában meghalt Juan Joya Borja, vagyis El Risitas, akit Magyarországon leginkább a Trollfoci révén lehet ismerni. A spanyol humorista tavaly szeptember óta volt kórházban, az egyik lábát is amputálni kellett a betegsége miatt - írja az ABC de Sevilla.
tags: #a #magyar #foci #ahogy #a #fogatlan
