A kritikus pont: Miért érzi sokak, hogy a magyar labdarúgás egy rakás szar?
A sportolói karrier kihívásai messze túlmutatnak a pályán vagy a medencében elért teljesítményen. A média nyomása, a hamis hírek, és a rendszerszintű problémák súlyos terhet róhatnak a sportolók mentális egészségére és motivációjára. Kyle Chalmers, az olimpiai bajnok gyorsúszó is szembesült ezzel a valósággal, amikor egy párkapcsolati csavar és az arról született kamu hírek a visszavonulás szélére taszították.
Chalmersnek az újságírókból és az általuk gyártott hamis hírekből lett elege. A sajtó az elhagyott szerelmes szerepébe helyezte őt, és olyan hírek láttak napvilágot, hogy nem volt hajlandó volt barátnőjének gratulálni a győzelem utána. A baj csak, hogy ez nem így történt, és ezt Chalmers mellett McKeon is megerősítette. A sportoló nyíltan fogalmazott a hamis állításokról:
"Egy nagy rakás szar, semmi sem igaz belőle. Igenis gratuláltam neki. Ha valaki megnézi a közvetítést, a verseny után odamentem hozzá, és azt mondtam: ’jó voltál’" - idézi Chalmerst az insidethegames.biz.
McKeon is megerősítette Chalmers állítását: „Odajött, és gratulált”. Sőt, Simpsonnak is gratulált, aki az előfutamokban indult a 4x100-as férfi gyorsváltóban, és így ugyanúgy aranyérmes lett, mint a döntőt úszó Chalmers. "Sok szerencsét kívántam Codynak, és elmondtam, jól versenyzett. A verseny után küldtem neki egy üzenetet."
Az újságírók „kreativitásával” jelen esetben az a legnagyobb baj, hogy szép lassan elveszik Chalmers kedvét a versenyzéstől. „Birminghamben a csapatot és az érmeket kellett volna ünnepelnünk, amiket a medencében nyertünk. Két arannyal zártuk az estét az két gyorsváltóban. Ehelyett a sajtó a kérdéseivel még mindig ott tart, ahol májusban jártunk, a válogatók idején.”
A sportoló fájdalmasan összegezte helyzetét: "Nem tudom, hányszor kell még elmondanom. De nem csak nekem, a csapattársaimnak is. Ezek az álhírek többet ártanak, mint amennyit használnak. Arra tettem fel az életem, hogy ezt a sportot űzzem, és a hazámat képviseljem. 2016-ban még a címlapsrácuk voltam, most pedig a negatív főhős lettem." Chalmers tudja, a hangzatos cikkek kattintást és pénzt hoznak a lapoknak, de szerinte az újságírók nincsenek tisztában azzal, mit okoznak ezzel. „Tudják egyáltalán, mi zajlik le abban az emberben, akiről írnak? Apránként, lépésről-lépésre lerombolják az embert. Nekem most jött el egy kritikus pont.”
Ez a fajta frusztráció és kiábrándultság nem egyedülálló. Hasonló érzésekkel szembesülhetnek a magyar sportolók is, különösen a labdarúgásban, ahol a rendszerszintű problémák és a külső nyomás éppúgy alááshatja a tehetségek karrierjét.
A magyar labdarúgás árnyoldalai: Egy tehetség kálváriája
A magyar labdarúgásban tapasztalható helyzetről egy olyan labdarúgó mesélt, aki még csupán a húszas éveiben jár, de már meglehetősen messze került a honi közegtől - és nem feltétlenül önszántából. Tapasztalatai szerint:
"Szar dolog ezt bevallani, de sajnos a magyar fociban semmi sem úgy működik, ahogyan kellene."
Pedig nem úgy indult a karrierje, hogy erre a következtetésre kelljen jutnia. Utánpótlás-válogatott labdarúgóként, még ha nem is a kereskedelmi csatorna főműsoridejében, de mindvégig a fókuszban volt, a szakemberek is szép jövőt jósoltak neki, aztán majdnem a süllyesztő lett belőle.
A játékos szerint a problémák gyökerei sokrétűek. "Kicsit furcsa volt látni ezeket a dolgokat úgy, hogy 2012-ig ugyanazt az utat jártuk, ám utána jött az, hogy kinek van menedzsere és kinek nincs. Szomorú dolgok ezek, de igazak." Ez rávilágít az ügynökök és a háttérkapcsolatok egyre növekvő jelentőségére, ami sok esetben felülírja a puszta tehetséget és kemény munkát.
Vár egy nagy veszély a Tisza-frakcióra | Konstruktív ellenzék | 5. adás
Anyagi különbségek és korrupciós vádak
A kiábrándultság nem feltétlenül a megkeseredettségből fakad, hiszen a manapság külföldön, alacsonyabb osztályban futballozó sportember rég elengedte ezt a történetet. "Úgy fogalmaz, ha mellre szívná azt, ami történt, esélye sem lenne a szebb jövőre." Ennek ellenére nyilván nem egyszerű megbarátkozni a gondolattal, hogy amíg a közel azonos képességű, hasonló korú volt klubtárs havi ötmillióért cirkál a zöld gyepen, addig ő éppenséggel ennek a tíz százalékáért robotol úgy, hogy a futball mellett még munkát is kell vállalnia. Ez az elképesztő fizetési különbség alapjaiban ássa alá a motivációt és a sportba vetett hitet. Az alábbi táblázat egy példát mutat be a lehetséges anyagi különbségekre:
| Kategória | Havi fizetés (nettó) | Kiegészítő munka szükséges? | Pályaív |
|---|---|---|---|
| NB I-es sztár | 5 000 000 Ft | Nem | Nemzetközi karrier lehetősége |
| Alsóbb osztályú profi | 500 000 Ft | Igen | Küzdelem a megélhetésért, edzői ambíciók |
A rendszerszintű problémák között említésre került az is, hogy korábbi edzői közül az egyik manapság magasabb osztályban tevékenykedik úgy, hogy a játékoskeret kialakításába van néminemű beleszólása. Valamiért mégsem keresi, pedig a közösen elért szép eredményekben cikkünk főszereplője is vastagon benne volt. Hogy miért? A „rossz példa” - melyik oldalnak melyik, ugye… - adott, legalábbis a legenda szerint. "Hosszú-hosszú évekkel ezelőtt az akkortájt honi viszonylatban az egyik legjobb eredményeket felmutató, mostanság már nem aktív tréner állítólag azért igazolt sorra külföldieket a csapatába, mert letutizta velük, hogy neki mennyit osztanak vissza." Ezek a feltételezések súlyos képet festenek a hazai labdarúgásban elburjánzó korrupcióról és a pénzéhes érdekekről, amelyek a sport érdekei elé kerülnek.
A játékosnak a futballistaként nem jött össze az álma, de abban bízott, hogy edzőként majd sikerülhet. Ma már tudja, hogy valószínűleg tévedett. "A vezetőségből két embernél nem lettem szimpatikus. Könnyen meglehet, hogy így van." Ez a személyes szimpátia és a háttérkapcsolatok fontossága egyenesen arányosan fordítottan hat a szakmai szempontokra, ellehetetlenítve a tényleges tehetségek előrejutását.
Történelmi előzmények: A televízió és a szurkolói szenvedély
A magyar labdarúgás helyzetének megértéséhez érdemes visszatekinteni a múltba is. Nyers Rezső baromi lényeglátó ember volt 1972-ben, aki már akkor felhívta a figyelmet a média és a sport viszonyának árnyoldalaira. Nézzük például, mit felelt Nyers Rezső 1972 januárjában a Rádió és televízió újság riporterének kérdéseire:
"- Sokak előtt ismeretes, hogy Nyers elvtárs nagy sportbarát. - Helyeslem a szerkesztőknek azt a törekvését, hogy műsoraikat minél frissebbé, pergőbbé tegyék. Szívesen hallgatom a rádió körkapcsolásos közvetítéseit. A televízióban szélesíteni kellene a néző által jól követhető sporteseményekkel és sportágakkal való foglalkozás körét. Problémát is látok a rendszeres és teljes, azonnali közvetítésben, főként a labdarúgásban: a helyszíni közvetítés bizonyos mértékig elkényelmesíti, elvonja az igazi sportélménytől a szurkolót. Szurkolói szenvedély híján pedig a sportolók lendülete, izgalma és küzdőképessége is csökken."
Nyers Rezső előre tudta, hogy a televízió mértéktelensége és rossz időzítése miatt a magyar labdarúgás olyan helyzetbe kerülhet, amilyenben. Az elkényelmesedett szurkolók, akik a televízió kényelméből követik a mérkőzéseket, talán nem okoznak elég izgalmat és nyomást a focistáknak. Ez a történelmi perspektíva azt sugallja, hogy a probléma gyökerei mélyen húzódnak, és nem csupán a mai kor jelenségei.
A mentális egészség és a sport jövője
Akár Kyle Chalmers esetét, akár a magyar labdarúgó történetét nézzük, egy dolog nyilvánvaló: a sportolók mentális egészsége kiemelten fontos, és a rendszerszintű problémák, a média nyomása vagy a korrupció mind súlyosan károsíthatják azt. Chalmers őszintén bevallotta: "A mentális egészségem jelenleg a béka segge alatt van hónapok óta." Majd hozzátette: "Mostanáig próbáltam tovább lépni, de ma szeretném megkérni az újságírókat, hogy álljanak le ezekkel a kamu szalagcímekkel, különben hamarosan véget ér a kapcsolatom a sporttal. Nem ezért úszom! Nem azért kezdtem el ezt a sportot, hogy ilyenekkel kelljen foglalkoznom. Inspirálni akarok, szeretem ezt a sportot, és ez ad nekem célokat."
Ez a szenvedély, az inspiráció iránti vágy és a sport szeretetének megőrzése kellene, hogy minden sportszakmai döntés alapja legyen. Amikor a rendszer nem ezt támogatja, hanem lerombolja a sportolók lelki erejét, akkor valóban eljutunk arra a kritikus pontra, ahol felmerül a kérdés: miért is érezzük, hogy az egész egy nagy rakás szar?
tags: #a #magyar #foci #egy #rakas #szar
