A magyar labdarúgás utolsó nagy korszaka: az 1938-as világbajnoki döntő környéke
A két háború közötti korszakból a legtöbbünknek valószínűleg csak egy-két név vagy esemény rémlik. A Titkos-Zsengellér-Sárosi-trió még mondhat valamit, de kár tagadni: a hazai futball ezen időszakát többé-kevésbé elfelejtettük. Pedig itt a magyar kezdőcsapatról van szó az 1938-as világbajnokság döntőjében. Bár a sportsajtó a dualizmus korában is hajlamos volt a negyvennyolcas forradalmat újrajátszani egy-egy osztrák-magyar mérkőzés apropóján, a politika igazán az első világháború után fedezte fel a sportot.
A korszak politikai és társadalmi háttere
A Horthy-rendszer futballpolitikája mögött két főbb mozgatórugót fedezhetünk fel. Egyfelől ez az időszak a trianoni revízió szellemében telt. A sportokra ezért általában véve úgy tekintettek, mint egy testedzési lehetőségre, ami végső soron a katonai szerepvállalásra készíthet fel. A sportpolitika egyfajta lepelként funkcionált, amely mögött a férfinépességet fizikailag fel lehetett készíteni egy háborús helyzetre. Nem véletlen került ez a terület Klebelsberg Kunó kezébe, aki a sportot mélyen becsatornázta az oktatásba.
Ezenkívül a futball konszolidációs feladatot is ellátott. A tanácsköztársaság réme mindvégig a rendszer szeme előtt lebegett, így a futballra társadalmi szelepként tekintettek: ha azzal le lehet kötni a munkásosztály figyelmét, akkor megnyílik az út ahhoz, hogy a jobboldali vezetéshez lojális állampolgárokká váljanak.
A professzionalizmus megjelenése és a klubok helyzete
A szabadidős tevékenységen túl megindult a korszakban a játék professzionalizálódása. 1926-ig hivatalosan kizárólag amatőrbajnokságok voltak hazánkban, de a gyakorlatban inkább egy álamatőr szellemiség uralkodott. 1926-ban huszonnégy klub vált hivatalosan profivá, és ekkoriban jelentek meg a nagyobb érdeklődést vonzó, többezres nézőseregek.
A korabeli magyar labdarúgás meghatározó klubjainak összehasonlítása:
| Klub | Jellemző |
|---|---|
| FTC (Fradi) | A rendszer „nemzeti” klubja, a legsikeresebb költségvetéssel. |
| MTK (Hungária) | Asszimilációs törekvések, később politikai üldöztetés. |
| Nagyváradi AC | Az első vidéki bajnokcsapat 1944-ben. |
A korszak egyik fontos fejleménye, hogy megjelentek a hivatalos, nemzetközi klubbajnokságok, mint a Közép-Európai Kupa, amelyben a magyar csapatok sem vallottak szégyent. A professzionalizálódás jót tett a nemzetközi versenyképességnek, aminek egyik ékes bizonyítéka volt, amikor az Újpest 1930-ban megnyerte a Bajnokok Tornáját.
Nemzetközi porondon: Az olasz nemezis
A húszas évek közepére megjelent egy új kihívó: Olaszország. A sikerkovács Vittorio Pozzo szövetségi kapitány volt, aki a Meazza-Ferrari-duóra építve megalkotta az úgynevezett catenaccio játékrendszert. A magyar csapat ezt először 1928-ban tapasztalhatta meg, és innentől az olasz válogatott a magyar csapat nemezisévé vált.
A franciaországi világbajnokságon a magyar csapat könnyű ágon jutott a fináléig, de a döntőben tartalékosan állt fel. Bár a nemzeti tizenegy nagyot küzdött, a végén nem lehetett kérdés, hogy a jobbik csapat nyert, Pozzo fiai 4:2-re diadalmaskodtak. Ha van is valami keserű íz a szánkban, az a nagyratörés, a nemes ambíció kielégítetlen érzéséből fakad.
Vb-história, 3. rész: az 1938-as világbajnokság számokban
A magyar labdarúgást a Horthy-korszak utolsó éveiben kétségkívül elragadta az a politika, amely végső soron világháborús vereségünkhöz vezetett. A klubcsapatok ellehetetlenítése, a sport propagandacélú felhasználása mind beárnyékolja az időszakot, azonban a sportélet erejét bizonyítja, hogy a vesztes háború után nem kellett sokat várnunk a feltámadáshoz, ami az 1950-es évek Aranycsapatában csúcsosodott ki.
tags: #a #magyar #foci #utolso #nagy #korszaka
