A magyar futballklubok önállósodásának kényszere: Gazdasági átalakulás és a jövő kihívásai
Hatalmas változások előtt áll a magyar futball. Az áprilisi országgyűlési választások után jelentősen átalakulhat az eddigi állami támogatási rendszer. A megalakulásra váró Tisza-kormány átláthatóbb és racionálisabb költekezést ígért, ami elmondásuk alapján mértékében ugyan nem csökken, de akár még így is jelentősen átalakíthatja a labdarúgócsapatok működését. Ráadásul a levegőben lógó tévés közvetítési jogokból befolyó összegek is csökkenhetnek, így nem véletlen, hogy klubvezetők, vagy éppen Szabados Gábor sportközgazdász szerint is piaci működésre kell felkészülniük a csapatoknak. Az NB I-es kluboknak alig van piaci bevételük, az államtól függő források viszont jócskán megcsappanhatnak a kormányváltás után. Nehéz helyzetbe kerülhetnek a magyar labdarúgó-bajnokság csapatai a kormányváltást követően: az elmúlt 16 évben közpénzen és közvetett állami támogatáson hizlalták fel a klubokat, a NER bukásával azonban eltűnhetnek a milliárdok a csapatok mögül.
A magyar futball jelenlegi finanszírozási szerkezete
Pénzügyileg olyan ütemben fejlődik 2010 óta a magyar labdarúgó élvonal, amit a régióban még csak megközelíteni sem tud egyetlen más liga sem. Hajszál híján 56 milliárd forintból gazdálkodhattak tavaly azok a futballcsapatok, amelyek a 2023/2024-es szezont a magyar élvonalban töltötték. Ez 10 százalékos növekedést jelent az NB I egy évvel korábbi összesített büdzséjéhez képest. A gyarapodás nem meglepő, hiszen 2010 óta minden évben nőtt a hazai labdarúgó élvonal bevétele. A növekedést még az sem állította meg, hogy időközben (2015-ben) 16-ról 12-re csökkentették az NB I létszámát: a bajnokság költségvetése abban az évben is durván egy milliárd forinttal emelkedett.
Az elmúlt szűk másfél évtizedben az NB I összesített költségvetésének nagyjából kétharmadát adta a cégek árbevétele, és harmadát az úgynevezett egyéb bevételek, amelyek az esetek jelentős részében különböző - jellemzően állami - támogatásokat takarnak. Tavaly a klubok legfontosabb bevételi forrásai a különböző támogatások voltak, amelyekből összesen 15,5 milliárd forinthoz jutottak. Ezek jelentős részét valamilyen központi forrásból, vagy közvetlenül az államtól, vagy az önkormányzatoktól kapták. Emellett nagyjából ugyanakkora összeg, 12-12 milliárd forint folyt be a csapatok kasszájába szponzorációból és a különböző vagyoni értékű jogok értékesítéséből.
A közvetítési jogokat hosszú évek óta a közmédia vásárolja meg, minden számítás szerint túlárazva, ezzel közvetetten plusz állami forráshoz juttatva az élvonalbeli labdarúgást. A szponzorok között pedig gyakran feltűnnek állami vállalatok, illetve olyan kormányközeli cégek, amelyek szinte kizárólag állami megbízásokból élnek, és az ilyen üzleteken elért profitjukból juttatnak valamennyit a honi labdarúgásnak. Már évekkel ezelőtt eljött az a pillanat, amikor a 12 élvonalbeli csapat közül csupán egynek nem volt NER-kötődése: az Újpestnek. A helyzet azóta sem változott radikálisan: a Debrecent angolok, a Zalaegerszeget argentinok vették meg. A többi klubnak országos vagy helyi szinten továbbra is van állami és/vagy NER-es kötődése.
Az MLSZ az idei évre már nyílt pályázatot írt ki a közvetítésekre, és a hírek szerint lesznek is jelentkezők: az RTL és a Sport 1-2 csatornákat működtető AMC közösen pályázna a hazai bajnokság meccseire. A portál úgy tudja, a piaci ár mintegy 30 százalékkal lehet alacsonyabb, mint az eddigi közvetítési díj. A Szerencsejáték Zrt. évente 7,7 milliárd forintos nagyságrendű szerződést kötött az MLSZ-szel, amelynek jelentős része végső soron az élvonal működését finanszírozza. A másik nagy tétel a közvetítési jog, amelyért az MTVA durván 9,8 milliárdot fizetett.
Az állami támogatások hatása és várható csökkenése
A kormányváltás várhatóan a magyar futball terén is jelentős változásokat hoz majd. Lehet, hogy az a jelentős mértékű állami támogatás, amely most a magyar futballban különböző csatornákon keresztül jelen van, csökkenni fog. Például a közmédia által kifizetett televíziós jogdíj, az MVM, valamint más állami cégek szponzorációi is csökkenhetnek vagy akár teljesen el is tűnhetnek. Ezek jelentős csökkenését nagyon sok NB I-es csapat megérezheti. Olyan szinten növelte meg a futballklubok költségvetését az állami támogatás - ami elsősorban a játékosok fizetésében jelenik meg -, hogy nem elég a piaci kereslet.
Ez csapatonként mintegy 6-700 millió forint, aminek az elvesztése néhány klubnak borzalmasan fájhat. A kisebb kluboknak (Kisvárda, Nyíregyháza, Paks, Zalaegerszeg), amelyek büdzséje csak 3 milliárd forint körüli vagy nem sokkal afeletti lehet, komoly gondot okozhat. Ha az állami forrásokat a hivatásos futballból kivonják, akkor sok NB I-es klubnak gondja lesz, ha nem tudja piaci alapokon pótolni a kiesést. Könnyen elképzelhető, hogy a Puskás Akadémia és a Kisvárda nem bírja majd a lépést a piaci alapon működő közeggel. A kialakult bizonytalan helyzetben a Kisvárda elköszönt két bosnyák légiósától, Branimir Cipetictől és Aleksandar Jovicictól. A sportigazgató, Révész Attila szerint nem tudott felelősen jövőképet állítani a két játékos elé, és saját kezükbe adták a sorsuk alakítását.
Abban biztosak lehetünk, hogy sokkal árnyaltabb lesz a magyar futball abban az értelemben, hogy eddig volt a Ferencváros meg a többiek, most pedig a többiek között nagyobb lesz majd a különbség. Tehát amennyiben csökkennek az állami támogatások, meg lehet próbálni piaci forrásokat behozni, de erősen kétséges, hogy képes lenne a magyar futball olyan mértékben piaci forrásokat behozni, hogy ugyanezt a költségvetési szintet fenn tudja tartani. Mindez azt jelentené, hogy csökkenne az egyesületek költségvetése, kevesebb kész játékost szerződtetnének, valamint nagyon sokan el eligazolnának az NB I-ből.
Tavaly a cégek együttes árbevétele 31 milliárd forint volt, nagyjából 50 millióval kevesebb, mint egy évvel korábban. A ligát azonban a támogatások növekedése sem mentette meg a milliárdos veszteségtől. A legnagyobb probléma a Fehérvárnál volt. A csapat költségvetése 2023-ban lényegében összeomlott: míg a korábbi években jellemzően 9-11 milliárd forintból gazdálkodtak, tavaly az összes bevételük a 3,5 milliárdot sem érte el. A zuhanás hátterében az állhat, hogy tavaly kiszállt a csapat mögül a korábbi névszponzor, a Mol. A csapatnál a kiadásokat nem sikerült olyan mértékben csökkenteni, mint ahogy a bevételek beszakadtak. Az együttes így tavaly közel kétszer annyi pénzt költött el, mint amennyi a kasszába befolyt, és több mint 3,3 milliárd forintos veszteséget hozott össze. A másik veszteséges csapat a Fradi volt, ami azért érthetetlen, mert a teljes NB I-ben az FTC Labdarúgó Zrt. gazdálkodik messze a legtöbb pénzből. A Fradi büdzséje ugyan 600 millióval kisebb lett 2022-höz képest, de így is meghaladta a 16,6 milliárd forintot.
A piaci bevételek gyengesége
Az NB I-es csapatok egyetlen nagyjából piacinak tekinthető bevétele a jegyértékesítésből érkező pénz. Ez azonban a teljes büdzsé mindössze 5 százalékát adja, ráadásul ez az alacsony arány is jóindulatú becslés. A liga teljes, 3 milliárdos jegyárbevételének közel 60 százaléka a Ferencvároshoz köthető, amely azonban egyáltalán nem foglalkozik jegyértékesítéssel, hanem kiszervezte ezt a tevékenységet. Ez azonban teljesen egyedi a magyar élvonalban. Még a legnagyobb szurkolótáborral rendelkező csapatok is legfeljebb 200-250 millió forintig jutnak, míg a vidéki kiscsapatoknál inkább néhány tízmillió a jellemző. A Mezőkövesd 20, a Kisvárda 34, a Paks pedig 40 millió forinthoz jutott ilyen forrásból, ami a bevételnek mindössze csak az 1-2 százaléka. A Fradi bevétele nélkül a liga átlaga sem éri el a 3 százalékot.
Ez még régiós összevetésben is nagyon kevés. A térség országainak többségében a teljes bevétel legalább tizede a jegypénztárakba folyik be.
| Ország | Arány |
|---|---|
| Csehország | 10% |
| Románia | 10% |
| Lengyelország | 12% |
| Ausztria | 15% |
| Bulgária | 5% |
| Magyarország | 5% (Ferencváros nélkül 3% alatt) |
A siker paradoxona: Válogatott és klubfutball
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a magyar válogatott sikerei mennyire képesek „átszivárogni” a klubfutball gazdasági mutatóiba. Jelen pillanatban úgy néz ki, hogy külön világ a kettő. A kluboknak nem sikerült felkészülniük a piaci körülményekre és elkényelmesedtek abban a helyzetben, hogy ilyen erős állami finanszírozás mellett működtek. Ebben egy nagyon jól látható felelőssége van mind az MLSZ-nek, mind az egyesületeknek, hogy nem sikerült kihasználniuk azt a rendkívüli népszerűséget, amit az Eb-szereplések óta tapasztalhatunk a válogatott körül.
Szabados Gábor sportközgazdász szerint nem volt semmilyen törekvés arra, hogy akár az MLSZ központilag vagy az egyesületek megpróbálták volna ezt a népszerűséget becsatornázni a saját területükre. Ez egy komoly hiba. Az állami támogatásokat fel lehetett volna használni arra, hogy erre időt, energiát és konkrétan pénzt fektessenek, hogy minél jobban kihasználják ezt a lehetőséget. Ez semmilyen formában nem valósult meg. A válogatott népszerűsége szinte semmilyen hatással nincsen az NB I-es klubok piaci keresletére és a csapatok nézőszámaira, ugyanakkor tény, hogy nemzeti csapatunk sikerei óta tapasztalható egy relatív nézőszám-növekedés az NB I-ben. Ha van is kapcsolat a kettő között, akkor az inkább organikus növekedés, mert semmilyen marketingakció nem történt arra, hogy a válogatottat összekapcsolják a klubfutballal. Az állami támogatásokat arra kellett volna felhasználni, hogy a piaci keresletet erősítsük, márpedig a magyar válogatott sikereinek meglovagolása ebben kulcs lett volna. Ennek a pénzügyi fejlődésnek ugyanakkor a pályán sok látszata nincsen. Az Eb-n a skótokat tegnap legyőző válogatott az elmúlt években ugyan sokkal nagyobb sikereket ért el, mint a megelőző harmincban, így esetükben megkérdőjelezhetetlen az előrelépés, ez azonban nem a pénzzel kitömött hazai bajnokság fejlődésének köszönhető.
Mit tanulhatunk Ausztriától és Horvátországtól?
Végezetül azt a kérdést is feltették a sportközgazdásznak, hogy vajon miért tud a horvát és az osztrák futball gazdaságilag is sikeresebb export-modellt működtetni sokkal kevesebb közvetlen állami beavatkozással, és mi hiányzik a magyar üzleti logikából. Ott sokkal jobban megvannak az általános gazdasági feltételei annak, hogy legyen komoly piaci kereslet a labdarúgásra. Ez az egyik. A másik pedig az - és ez az osztrákok mellett a horvátokra is igaz -, hogy sokkal tudatosabban törekednek arra, hogy a nemzetközi futball vérkeringésébe bekapcsolódva bevételeket szerezzenek. Mire gondolunk? A fiatalok felépítésére, az utánpótlásfutball fejlesztésére, a játékosok értékesítésére külföldre.
Ausztriában a Red Bull Salzburg a topklub. Bármelyik évet is nézzük, a legfiatalabb átlagéletkorral játszó klub a nemzetközi kupaporondon. Ők folyamatosan és tudatosan azt csinálják, hogy fiatal labdarúgókat építenek be, akár a saját utánpótlásukból, akár külföldről. A horvátoknál meg ugyanez a helyzet, azzal a különbséggel, hogy egy jóval kisebb piacon jóval korlátozottabb gazdasági lehetőségekkel, viszont nagyon-nagyon komoly szakmai munkával teszik ezt. Szabados Gábor a mentalitásban látja a különbséget. Amíg a horvátoknál mindenki azért dolgozik, hogy külföldre kerüljön, előrébb jusson és fejlődjön, addig nálunk nem azt látni, hogy a rendszer erre akarná nevelni a fiatalokat.
Az utánpótlás-nevelés kihívásai és a játékosok motivációja
És azzal, hogy ilyen állami támogatásokkal nyakon öntötték a magyar futballt, a fizetések pedig ezáltal jelentősen megnőttek, még rontott is a helyzeten. Mert amíg Horvátországban azért, hogy valaki igazán jól keressen, külföldre kell kerülnie, addig ezt Magyarországon az NB I-ben is meg lehet tenni. Tehát nem áll a futballisták érdekében, hogy kezüket-lábukat összetörjék azért, hogy külföldre kerüljenek, sőt azzal, hogy az MLSZ ezt a magyar ajánlást bevezette, a kluboknak sem áll érdekében, hogy ezeket a magyar labdarúgókat külföldre értékesítse. Szabados Gábor szerint az állami forrásokból fakadó magas fizetések miatt sokan Magyarországon maradtak, nem szerződtek el külföldre, és így a bevételeket sem tudták hozni a magyar futballnak. Csak azok mentek el, akik már tényleg kilógtak felfelé.
Amióta a támogatások beindultak, nagyjából az elmúlt tizenöt év alatt, szinte minden szinten fejlődött a magyar futball: infrastruktúrában, anyagi háttérben, a válogatott eredményeiben, a klubok nemzetközi eredményeiben, amiben elsősorban a Ferencváros szerepléseit értjük. Csak egyetlen egy dologban nem - és ez a legnagyobb probléma -, mégpedig az utánpótlás-nevelésben. Azt meg nem mondhatjuk, hogy kevesebb a gyerek, mert nézzük csak meg a horvátokat! Egy kevesebb mint négymillió lakosú országnak szinte mindegyik csapatsportágban (vízilabda, kézilabda, kosárlabda) topválogatottja van.
Az állami pénzcsapok árnyékában azzal sem törődtek, hogy a klubok működését - minimális kockázatok mellett - minél inkább megpróbálják piaci alapokra helyezni. Hosszú távú stratégiai tervezés helyett rövid távon elérhető célokat kezdtek kergetni a klubok. Tették ezt úgy, hogy a tao-támogatásokkal elviekben megtámogatott utánpótlás-nevelés erősítése, modernizálása, fejlesztése helyett levezetés előtt álló külföldiekkel pakolták tele a csapatokat. Ha nem vált be a játékos, akkor jött az újabb és újabb ilyen kategóriájú focista, aki mellett az élvonalbeli tapasztalattal nem rendelkező fiatalnak csak alig-alig maradt lehetősége. Milliárdok mentek az utánpótlás-nevelésbe és az akadémiákhoz, mégis az MLSZ-nek kellett magyarszabályt és fiatalszabályt a klubokra erőltetnie, hogy játszassanak hazai tehetségeket is.
Az önállósodás felé: egy új korszak lehetőségei
Szabados Gábor sportközgazdász többek között felvázolta, hogy kevesebb állami támogatással mire számíthatunk a magyar labdarúgó NB I-ben. A magyar kluboknak önállósodniuk kell, de a rendszer jelenleg még nem tart ott, hogy teljesen piaci alapon eltartsa önmagát, de már nem is kizárólag állami köldökzsinóron csüng. A következő éveknek már a konszolidációról kell szólniuk. A magyar futballnak már nincs szüksége mentőövre, a már felépített rendszert kell kiszámítható finanszírozással, világos ösztönzőkkel és szigorú gazdálkodással működtetni.
A kluboknak heteken, legfeljebb néhány hónapon belül tudniuk kell, mekkora központi forrással számolhatnak a következő idényben. Enélkül nincs felelős költségvetés-tervezés, nincs játékospolitika, nincs szerződéskötés, nincs valódi szakmai építkezés. A magyar futballnak ma már nem több pénzre van szüksége, hanem kiszámítható támogatásra. Olyan modelleket kell találnia az együtteseknek, amelyek piaci alapokon nyugszanak. Konkrét transzferstratégiát kell kialakítani, olcsón venni játékosokat, majd őket profitért tovább értékesíteni. Ez a korábbi, olykor gazdaságtalan működés a támogatások által létrejövő puha költségvetési korlátnak volt betudható.
Az eddigi kiegyenlítettség megbillenhet, sokkal többet fognak nyomni a latba a piaci bevételek. Ezek eddig nem tudtak labdába rúgni az állami támogatások mértéke miatt, így nem is voltak képesek lényegesen befolyásolni a mezőny erősorrendjét - magyarázta a gazdasági szakértő, de leszögezte, az FTC hegemóniája megmaradhat, a zöld-fehérek mögött azonban átrendeződésre kell számítani. Érdemes röviden szétnézni a régióban. A környező országokban is mindenütt létezik központi liga- vagy szövetségi újraosztás, és ennek egyik fő forrása a tévéközvetítési, illetve médiajogok értékesítése. Lengyelország ebben a körben jóval előttünk jár, Románia nagyjából velünk egy szinten mozog, Horvátország, Csehország és Szlovénia viszont szerényebb központi televíziós pénzekből él.
Az MLSZ a durván 73 milliárd forintos költségvetéséből 12-14 milliárd forint közötti összeget oszt szét az NB I tizenkét klubja között, alapvetően négy jogcímen: az úgynevezett ösztönzőkből, vagyis az elhíresült magyar- és fiatalszabály alapján, a tévéközvetítési alapból, eredményességi juttatásként, valamint az UEFA szolidaritási alapból. Egy klubra nyolcszázmillió és 1,3 milliárd közötti összeg jut, kivétel az Újpest FC, amely deklaráltan nem teljesíti teljes egészében az ösztönzőrendszer feltételeit. A kisebb költségvetésű kluboknak ez a központi forrás a bevételeik több mint felét jelenti, de még a Ferencváros sem mond le róla, hiszen az idény során végig megfelelt a kettős kritériumnak. Ez már az életképes rendszer egyik bizonyítéka. Nemcsak a klubvezetőktől származó információ, a tendencia is azt mutatja, hogy a klubok egyre inkább a saját nevelésű és magyar játékosokra építik a működésüket. Ennek pedig az adja meg a szakmai és infrastrukturális alapját, hogy immár Magyarországon is minden adott a minőségi utánpótlás-neveléshez. Talán kevesebb pénzből és rövidebb idő alatt is el lehetett volna jutni idáig, de végre nem lehet az edzőpályák, a szakemberek hiányára és egyéb kifogásokra hivatkozni.
A magyar futball az élet metaforája, a magyar futball sorsa az új idők egyik próbája: képesek vagyunk-e végre nemcsak felépíteni, hanem józanul, felelősen és hosszú távon működtetni is azt, amit nagy befektetéssel létrehoztunk.
tags: #a #magyar #futball #kluboknak #onallosodni #kellett
