A nők és a futball: Történelem, szenvedély és az egyenlőségért vívott küzdelem
Azt mondják, a nőket nem érdekli a futball. De vajon igaz-e ez a sztereotípia, vagy csak egy elavult nézet, ami nem tükrözi a valóságot? A felmérések és a történelem is azt mutatják, hogy a nők igenis rajonganak a labdarúgásért, legyen szó a játék aktív űzéséről, a meccsek követéséről vagy a sport társadalmi eseményként való megéléséről.
A Nielsen Sports globális felmérése szerint világszerte az emberek 43 százaléka szereti a focit. Európában vezető sport a labdarúgás; a magyarok 54 százaléka érdeklődik, illetve nagyon érdeklődik a foci iránt. Tízből hét nő úgy tartja, hogy a világbajnokság kimondottan vonzó esemény. Maga a sportág általában minden harmadik nőt érdekel világszerte; a magyar nők kifejezetten kedvelik a focit: tízből öten rendszeresen követik a meccseket. A legtöbb magyar - 90 százalék - hallott az aktuális vébéről, azonos arányban a nők és a férfiak. Míg a férfiak esetében kétharmad azok aránya, akik biztosan nyomon követik majd a világbajnokság eseményeit, a nők sem maradnak el az erősebb nem mögött: a nők több mint fele tervezi, hogy megnézik a foci-vébé meccseit. Közülük a legtöbben otthon, a tévé előtt, 13-13% pedig ismerősöknél, vagy szórakozóhelyen izgulja majd végig az eseményeket.
A női futball története: Úttörők, tiltások és a diadalmas visszatérés
Ki tudja, hogy ki volt Nettie Honeyball? Vagy azt, hogy a nőket egy egyszerű tiltással közel fél évszázadig nem engedték a futballpályákra? És azt, hogy milyen bizarr, a férfi játékosokénál sokkal kényelmetlenebb ruházatban voltak kénytelenek játszani a labdarúgó hölgyek? A női labdarúgás története tele van küzdelmekkel és kitartással.
Minden egy újsághirdetéssel kezdődött, amit egy Nettie J. Honeyball nevű angol hölgy tett közzé 1894-ben Londonban. A hirdetésben női futballistákat toborzott egy női futballcsapat megalakításához. A hirdetést a korban szokatlan érdeklődés követte női körökben. Rövid idő leforgása alatt mintegy harmincan jelentkeztek, hogy szívesen lennének Anglia első női futballcsapatának tagjai, így Honeyball és társa, Florence Dixie 1895-ben megalapította a British Ladies’ Football Club néven futó első hivatalos angol sportegyesületet. Tagjai jórészt a középosztályból kerültek ki, akik nem saját nevükön, hanem valamilyen kitalált „művésznév” alatt játszottak. A csapat úttörő tagjai rendkívül lelkesek voltak, rendszeresen rendeztek edzéseket a londoni Alexandra Parkban. Első mérkőzésükre 1895-ben került sor, ahol az Észak 7-1-re megverte Délt. A mérkőzést még számos követte, de a női foci népszerűsége alábbhagyott, és Honeyball csapatának későbbi történetéről sem tudni többet.
A női futball azonban nem halt el, igazi virágzását az első világháború hozta el, amikor évezredes beidegződések készültek romba dőlni, végre úgy látszott, hogy a nők számára új, régóta várt lehetőségek nyílnak a munka és a sport területén. A női labdarúgás iránti érdeklődés és lelkesedés Angliából átterjedt Európa más országaiba is, Franciaországban 1916-ban alapították az ország első Femina Sport nevű egyesületét. A lelkesedés kitartott a világégést követő években is, főleg Angliában hágott népszerűségének csúcspontjára a nők játszotta futball. A korszak angliai sztárcsapatának számító Dick, Kerr’s Ladies meccseit a legtöbb nézőt hozó mérkőzésen 53 ezer ember szurkolta végig. Az ötven évig - 1917-től 1965-ig - működő csapat 828 lejátszott mérkőzésből 758-at megnyert, 24-szer kikapott, és 46 alkalommal döntetlent hozott ki.
A női foci és a női labdarúgók népszerűsége évről évre növekedett, olyannyira, hogy szúrni kezdte a kormány és az FA (Angol Labdarúgó Szövetség) szemét, hiszen a női futball a nők társadalmi helyzetének javulásának egyik kulcspontja volt. Keményen rámutatott arra a tényre, hogy sem sportban, sem munkában, sem az életben nem léteznek nők és férfiak, csak és kizárólag emberek. Orvosok véleményét kérdezték ki a labdarúgás egészségügyi veszélyeiről, akik - mily meglepő módon - sorra felállították ugyanazt a diagnózist, miszerint a foci rendkívül káros és veszélyes a női szervezetre nézve, ráadásul rendkívül „nőietlen” játék is. Az FA 1921-ben az „orvosi” okokra hivatkozva gyakorlatilag betiltotta a női focit, megtiltotta a férfi futballcsapatoknak, hogy női mérkőzéseket rendezzenek a tulajdonukban lévő pályákon. De elgondolásuk ellenére a női foci elhivatott követőit nem tudták eltántorítani. Még ugyanabban az évben, válaszul a tiltásra, megalapították az Angol Női Labdarúgó Szövetséget. A női meccseket rögbipályákon rendezték. Mindig találtak kibúvókat, amivel életben tudták tartani a női labdarúgást. Szükség is volt különböző kreatív megoldásokra, ugyanis 1971-ig - fél évszázadig! - várni kellett a tiltás visszavonására. Szerencsére azóta már létezik női világ- és Európa-bajnokság is, mindkettőnek az 1991-es év hozta el a kezdetét.
A női futball Magyarországon: Az első lépésektől a mai kihívásokig
A női futball iránti rajongás nem ragadt le Nyugat-Európában, hazánkban is számos lelkes és nyitott gondolkodású követőre talált. Egy szegedi órásmester lánya, Brauswetter Boriska figyelmét is felkeltette a női foci, olyannyira, hogy ő alapította 1912-ben az első hazai női futballcsapatot Szegedi AC néven. A csapat tagjai számára a megfelelő ruházat a következőket tartalmazta: piros trikó-ing, egy rakott kurtaszoknya, alatta reformnadrág, hosszú harisnya, tompa orrú tornacipő, és egy fehér tornászsapka. Ez a - csak a mai kor emberének - furcsa dresszkód sem tántorította el a magyar lányokat és nőket a játéktól, a szegedi után Miskolcon, Debrecenben és Szatmáron is alakultak női klubok.
A női futball Magyarországon még jó ideig láthatatlan és érthetetlen maradt, egészen 1970-ig, amikor is egy pécsi fiatal lány - az angol Nettie Honeyball magyar megfelelője - újsághirdetést tett közzé, futballozni szerető lányok után kutatva. A válaszolók között volt a húszéves budapesti Doma Judit, aki elkérte a budapesti jelentkezők címét, mert szervezni igazából csak helyben lehet. Ezzel el is indult az áttörés. Habár az akkor húszéves lányt még senki nem vette komolyan, azt nagy nehezen elérte, hogy megkapja az óbudai Gázgyár pályát egy napra, hogy kiderüljön, mekkora tömeget érdekel a női foci lehetősége. Nem sokkal utána megalakult a magyar futball egyik leghíresebb csapata, a Femina, amit követett a FŐSPED-Szállítók és a Vasas, ami 1970. szeptember 3-án játszott rövid bemutatkozó mérkőzést a Feminával 85 ezer néző előtt a Népstadionban. Ugyanebben az évben 10-16 éves lányokat toboroztak a Vasas Sportiskolába. A toborzás rendkívül sikeres volt, több mint száz fiatal és lelkes lány élt a lehetőséggel, volt, aki Záhonyból ment fel Budapestre, csak hogy játszhasson.
A női labdarúgás globális népszerűsége robbanásszerűen növekszik, ám Magyarországon még mindig messze elmarad a világtrendektől. A Reuters jelentése szerint a női futball mérkőzéseinek nézőszáma 30 százalékkal emelkedhet, a szurkolók 60 százaléka nő lesz. Ezzel szemben Magyarországon a helyzet egészen más képet mutat. Süle Dóra, a Győr magyar válogatott játékosa az Origo Sportnak elismerte, hogy már most sokkal több figyelmet kapnak, mint pár éve, ugyanakkor hozzátette: „még nem tartunk ott, ahol a nemzetközi mezőny, ahol egy-egy meccsre megtelnek a stadionok”. Bár „elindult valami, és ez biztató”, a magyar női futball még mindig alacsony szinten van a népszerűség tekintetében. Nagy Szilvia, aki korábban a Győrben és az Újpestben is játszott, most pedig a szlovákiai KFC Komáromban futballozik, nem mellesleg a szlovák válogatottnak is a tagja, jól látja a két ország közti különbséget. Szlovákiában sokkal elfogadottabb a női foci; a legutóbbi válogatott meccsen 3800 néző volt, de Magyarországon a női futballal szembeni sztereotípiák nem segítik, sőt hátráltatják a sportág eredményes megjelenését.
Ez a különbség is jól mutatja, hogy bár a világ imádja a női focit, itthon még mindig jelentős társadalmi és infrastrukturális akadályok állnak a fejlődés útjában. A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) 2025-2030 közötti stratégiája ugyan kiemelten kezeli a női labdarúgás fejlesztését, az utánpótlás-nevelést és a fenntarthatóságot, de a célok eléréséhez még hosszú út vezet. Vági Márton főtitkár a 2025-ös közgyűlésen elmondta, hogy „a női labdarúgók jobbára csak megtűrt szereplői voltak a labdarúgásunknak”, és bár az elmúlt években jelentős lépések történtek, még mindig „jóval kevesebb a női labdarúgó, mint a férfi”. A cél az, hogy a jelenlegi nyolcezres női játékosszámot húszezresre növeljék, és ehhez kötelezővé tették az OTP Bank Ligában szereplő klubok számára az utánpótlás-csapatok indítását. A médiafigyelem és az anyagi támogatás terén is hatalmas a különbség a női és férfi labdarúgás között Magyarországon. Süle Dóra szerint „a férfi foci sokkal nagyobb nyilvánosságot kap, és ez hozza magával a támogatást is”, míg a női játékosok még mindig küzdenek a láthatóságért.
Magyarország - Feröer-szigetek | 7-0 | Női A-Válogatott | MLSZ TV
A szponzorációs lehetőségek is inkább a férfiak javára dőlnek el, mert a nagyobb nézőszám több reklámot eredményez, míg a női meccsekre általában csak pár száz szurkoló jár. Ezzel szemben Szlovákiában a női futball népszerűsége jóval magasabb, amit a már említett 3800 fős nézőszám is bizonyít. Nemzetközi kontrasztként a Reuters és Nielsen adatai alapján a női futball világszerte hatalmas növekedési potenciállal bír, a rajongótábor és a médiafigyelem is dinamikusan nő. Kínában, Brazíliában és Indiában milliós nagyságrendű a női játékosok és rajongók száma, Európában pedig több országban is 100 százalék feletti növekedést mértek az elmúlt években. Magyarország azonban még csak most kezd felzárkózni, és a hazai szakemberek, játékosok véleménye szerint sokkal több figyelemre, támogatásra és társadalmi elfogadásra lenne szükség ahhoz, hogy a női futball itthon is igazán befusson.
| Mutató | Globális adat | Magyarországi adat |
|---|---|---|
| A focit szeretők aránya (összlakosság) | 43% | 54% |
| A sportág iránt érdeklődő nők aránya | Minden 3. nő | 10-ből 5 nő követi a meccseket |
| VB-t követő nők aránya | Nincs adat | Több mint 50% |
| Női játékosok száma (MLSZ cél) | Milliós nagyságrendű (Kína, Brazília, India) | 8000 (cél: 20000) |
A futball és a nők: Személyes történetek és élmények
Sok nő számára a futball nem csupán egy sportág, hanem egy közösségi élmény, egy családi hagyomány, vagy éppen egy platform az önkifejezésre. A vébé idején sokan úgy alakítják tevékenységeiket, hogy a bajnokság ne befolyásolja azokat, míg a megkérdezettek egyharmada úgy érzi, hogy a foci-vb valamilyen hatással lesz az életére. Közülük minden második biztos benne, hogy kevesebbet alszik majd, közel egyharmaduk pedig több időt tölt majd otthon. Sokan még a szabadságukat is úgy időzítik, hogy az egybeessen a világbajnoksággal, 5% elhalasztja a nyaralását is.
„Én már bő két évtizeddel ezelőtt rájöttem, hogy a futball ebénél, vébénél nincs klasszabb dolog a világon” - írja az egyik szerző. Bár maga a játék annyira nem érdekli, és egyszer egy meccsen fél óra után a betonfalat bámulta, felismerte, hogyan hajthatja a felhajtást a maga malmára. A meccs véget ér, a pasik a kocsmában felocsúdnak… körbenéznek… te meg ott ülsz a formás kis hátsódon a mély dekoltázsoddal és a vörös száddal. Van, akit vigasztalni kell ilyenkor. És van, akivel együtt örülni.
Másnak a futball a családi emlékeit idézi fel. „A nagymamám óriás Fradi-drukker volt, nagyapám pedig a Honvédnak szurkolt. Amikor a két csapat egymás ellen játszott, az egyébként nyugodt nagyapám úgy telefújta cigarettafüsttel a szobát idegességében, hogy egy óriási hullámot alkotott a padló és a plafon között. Imádtam belefutni és felkavarni a „füsthabokat"."
Akadnak olyanok is, akik a focipálya közelében nőttek fel, és már gyermekkorukban a sport részévé váltak. „Úgy nőttem föl, hogy a focipályára nézett az ablakunk. Miután jóban voltam a pálya gondoknőjének lányaival, Mártával és Olgával, bejárhattam a leírhatatlan szagot árasztó öltözőkbe, és néha még sört is árusíthattam.”
A globális események is képesek behúzni a nőket a futball világába. Egy szerző meséli: „Épp abban az évben laktam Berlinben, amikor bronzérmet nyertek a törökök a VB-n. Berlinben nagyon-nagyon sok török él. Az egész város a törököknek szurkolt, velünk együtt. Elképesztő népünnepélyt rendeztek utána.” Máskor pedig a szakmai kihívás visz közelebb: „Akkor kerültem közel a focihoz, amikor sok-sok évvel ezelőtt a Magyar Televízió sajtósaként a foci VB egyik kommunikációs felelőse lettem. Életem egyik legjobb feladata volt.”
A nők bekapcsolódása a futballba nem feltétlenül azonos a férfiakéval. Az egyik szerző őszintén vallja: „Én utálom a focit. Nem értem, miért kell végignézni egy 90 perces meccset egy nyomorult góleredményért, amikor a sportrovatból 30 másodperc alatt hozzá lehet jutni.” De azt is hozzáteszi, hogy a férjével való élménye ráébresztette, hogy a férfiak is képesek az érzelmeik kimutatására a meccs hevében. A WMN-es csajokat például három jól elkülöníthető csoportra osztja a futball: az igazi, elkötelezett szurkolókra, azokra, akik a meccs körüli felhajtást élvezik, és azokra, akik kimondottan utálják, de a férfiak kedvéért mégis belekóstolnak.
A Leányfalu SE példája is mutatja, hogy az amatőr női futballcsapatok is virágoznak, ahol az átlagéletkor 40 körüli, de a tinédzser játékosok sem bánják a 20-30 éves korkülönbséget. „Együtt vagyunk” - mondják a lányok, akik kedd és csütörtök délután edzenek, és a férjek sokszor biztosítják a háttérországot. A lelkesedés és a közösség ereje itt is megmutatkozik.
A sport és az egyenjogúság: Túl a futballpályán
Nem csak a futballban próbálták visszaszorítani a nők részvételét, elvégre a nemek közötti egyenlőtlenség hosszú évszázadokra vezethető vissza. Az újkori olimpiák történetében és a nemzetközi versenyeken a nők a férfiaknál egyaránt jóval később állhattak pályára. Pierre de Coubertin, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2. elnöke például úgy vélte, a nők fizikailag alkalmatlanok a sportokra, és attól is félt, hogy a női sportolók elvonhatják férfi társaik figyelmét a versenyzéstől. A 20. század egyenjogúsági törekvései azonban a sportot is elérték, önálló női sportmozgalmak indultak útjukra, és 1922-től kezdve Women Olympic Games néven versenyeket is indítottak. Ekkor már az olimpián is szerepelhettek nők, bár jócskán korlátozott volt azon sportágak száma, melyekben elindulhattak. Az igazi áttörést az 1928-as olimpia jelentette, amikor a nők az atlétikai versenyszámokban is képviseltethették magukat. A valóság nyilván sokkal összetettebb, mint holmi (nem létező) egészségügyi indokok: a nők sporthoz való joga ugyanis szorosan összefügg az egyéb társadalmi, politikai jogok széles spektrumával. Alig egy évszázada úgy tartották, a nők egyikre sem képesek. Azóta kiderült, hogy a sport és a sportolók nagyobb szerepet játszottak a választójogban, mint gondolnánk.
tags: #a #noket #erdekli #a #foci
