A stadion lelátói hangulatának titkai és történelme
A stadionok atmoszférája kulcsfontosságú a mérkőzések hangulatának alakításában, erőteljes hatást gyakorol a játékosokra és a nézőkre egyaránt.
A magával ragadó légkör megteremtésében kulcsszerepe van az akusztikának, ez dönti el, hogy szólnak a szurkolói dalok és rigmusok, vagy éppen mekkora erővel tör ki egy füttykoncert.
A hangzás - amely a klub egyik védjegyévé válhat - az ellenfélre és a játékvezetőre való nyomásgyakorlás eszköze is lehet.
A lelátói hangulat forrásai: a szurkolók és a tifo
A foci világában a „tifo” a szurkolói szenvedély látványos formája: előre megtervezett koreográfia, zászló, molinó vagy hatalmas banner, amelyet a lelátón mutatnak be a csapat támogatására - vagy éppen az ellenfél provokálására.
Az olasz ultrák által meghonosított „tifo” kifejezés mára fogalommá vált: papírlapok, zászlók, molinók és füstök segítségével a lelátók igazi színpadokká alakulnak.
Magyarországon a kilencvenes években terjedtek el a látványos drapériák és koreográfiák, amelyek mára a derbik, rangadók és válogatott futballmeccsek elengedhetetlen részévé váltak.
A Debrecen BL-mérkőzésein és a diósgyőri stadionban is születtek emlékezetes tifo-k: színes kartonokkal kirakott feliratok, hatalmas zászlók és fáklyás bevonulások.
Ezek az akciók nemcsak a klubhűséget, hanem az összetartozás élményét is erősítették.
A Magyarország-Portugália futballmérkőzésen bemutatott látványelem különlegessége, hogy a magyar irodalom klasszikusából, Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényéből merített ihletet.
Szombaton a budapesti Puskás Aréna adott otthont a magyar-portugál válogatott mérkőzésnek, ahol a hazai szurkolók hatalmas drapériával tisztelegtek a nemzeti csapat mellett.
A molinó piros-fehér-zöld színekben, erős üzenettel borította be a lelátót, és egyszerre volt bátorítás, tiszteletadás és identitásjelkép.
Ez a látványosság méltó módon csatlakozott a nemzetközi tifo-hagyományhoz, és megmutatta, hogy a magyar szurkolói közösség is képes az európai élvonalba illő produkcióra.
A Carpathian Brigade a Magyar Válogatott szurkolói csoportja, rendszeresen szerveznek utazásokat meccsekre belföldre és külföldre egyaránt.
Aktívan részt vesznek a találkozók hangulatának fokozásában (tifók, rigmusok, zászlók, transzparensek).
A klub nemcsak a focimérkőzéseken, hanem számos egyéni sportág versenyein is ott áll a magyar versenyzők mögött, folyamatosan figyelik a nemzeti témájú rendezvényeket.
A csapat erőfeszítései megtérültek a visszajelzések alapján, több, hasonló tartalmú üzenetet kaptak: "Fantasztikus látvány volt, ahogy emelkedett felfelé a koreográfia. Megható pillanatok voltak. Köszönjük szépen"
Amikor a futball több, mint játék - a drapériák és látványshow-k főleg nagyobb rangadók előtt kerülnek bemutatásra.
Nemzetközi példák a lelátói hangulatra
A világ legismertebb koreográfiái közé tartoznak a Borussia Dortmund „Sárga Falának” több emeletnyi sárga-fekete kompozíciói, a Lazio és az AS Roma városi derbijeinek gigantikus drapériái, a Legia Varsó politikai üzeneteket hordozó tifo-i vagy a Crvena Zvezda és a Partizan Belgrád gyúlékony hangulatú bemutatói.
Ezek a koreográfiák sokszor bekerülnek a világsajtóba, és önálló sporttörténeti eseményként is értelmezhetők.
A Borussia Dortmund otthonában, a Signal Iduna Park déli lelátóján, a 25 000 fő befogadására képes lelátórészen szurkoló fanatikusok világszerte rettegett hangulatot teremtenek.
„Ha az ellenfél játékosa vagy, megbénít téged. De ha dortmundiként állsz előtte, fantasztikus érzés kerít hatalmába” - mondta Roman Weidenfeller, a sárga-feketék egykori kapusa.
„A déli tribünnek hihetetlen ereje van. Sokakban félelmet kelt az onnan áradó hatalmas zaj. Amikor a mérkőzés elkezdődik, és a szurkolók énekelnek a lelátón, az valami rendkívüli dolog. A tribün a BVB szíve” - fogalmazott Norbert „Nobby” Dickel, a Signal Iduna Park hangulatfelelőse, a Borussia egykori játékosa.
A Gelbe Wand (Sárga Fal) félelmetes hangulatát nemcsak a fanatikusok intenzív buzdítása adja, hanem a stadion építészeti megoldásai is.
A lelátó szinte függőlegesen emelkedik: a meredeksége 37 fokos, sokan egy műlesikló pályához hasonlítják.
A nézők közel vannak a pályához, így a tribün vizuálisan is lenyűgöző hatást kelt.
A kivételes akusztika létrejöttében a stadion téglalap formája és a tetőszerkezet is szerepet játszik, hiszen a hang belső, zárt katlanban marad, ami növeli a hangnyomást az arénában.
„Amikor kijössz az öltözőfolyosóról, és felrobban a stadion, az olyan érzés, mintha újjászületnél.
Christopher Lee, az aréna építésze hangsúlyozta, célja a „leghihetetlenebb, leghangulatosabb, legfélelmetesebb nézőtér kialakítása volt, amely abban segít, hogy a hazai csapat fantasztikus focit játsszon”.
A francia lap szerkesztői a stadionokat függetlenítették a házigazda együttes szakmai színvonalától, és olyan rangsort állítottak össze, amelyben hozzátették: miután ennek tárgyilagos mérésére nem állnak rendelkezésre eszközök, csak a szurkolói élet dinamikáját tudták figyelembe venni.
Kiemelték: Spanyolországban a Barcelona és a Real Madrid együtteseinek világszínvonala a Camp Nou és a Santiago Bernabéu Stadion nézőtéri minőségében nem köszön vissza, míg Angliában az Arsenal és a Manchester United találkozóit mostanra szurkolói szenvedélytől mentes, „jóléti” közönség szemléli a lelátóról.
Hozzátették: a közelmúltban új stadionba költöző Atlético Madridnak, vagy az angolok közül a Tottenham Hotspurnak és a West Ham Unitednak a váltás után szurkolóik érzelmessége elmarad a régi létesítményben megszokott színvonaltól.
A rangsor összeállításánál szempont volt a földrajzi egyensúlyra való törekvés, mert e nélkül argentin, görög, uruguayi vagy török klubok, illetve stadionok még nagyobb számban szerepeltek volna.
A France Football 30-as listája:
- Bombonera (Boca Juniors, Argentína)
- Anfield (Liverpool, Anglia)
- Signal Iduna Park (Borussia Dortmund, Németország)
- Rajko Mitic Stadion (Crvena zvezda, Szerbia)
- Celtic Park (Celtic Glasgow, Skócia)
- Monumental (River Plate, Argentína)
- Vodafone Park (Besiktas, Törökország)
- Karaiszkákisz Stadion (Olimpiakosz, Görögország)
- San Mamés (Athletic Bilbao, Spanyolország)
- Maracana (Flamengo, Brazília)
- Turk Telecom (Galatasaray, Törökország)
- De Kuip (Feyenoord, Hollandia)
- San Paolo (Napoli, Olaszország)
- Orange Velodrome (Olympique Marseille, Franciaország)
- Geoffroy-Guichard Stadion (AS Saint-Étienne, Franciaország)
- Kairói Nemzetközi Stadion (al-Ahli, Egyiptom)
- Sükrü Saracoglu Stadion (Fenerbahce, Törökország)
- Mestalla (Valencia, Spanyolország)
- Toumba Stadion (PAOK, Görögország)
- V. Mohammed Stadion (Raja Casablanca, Marokkó)
- Campeón del Siglo Stadion (Penarol, Uruguay)
- St. James's Park (Newcastle, Anglia)
- Római Olimpiai Stadion (AS Roma, Olaszország)
- Pedro Bidegain (San Lorenzo, Argentína)
- Jozef Pilsudski marsall Stadion (Legia, Lengyelország)
- A Fény Stadionja (Benfica, Portugália)
- 1962. Július 5. Stadion (MC Alger, Algéria)
- Rades (Esperance Sportive, Tunézia)
- Parc des Princes (Paris Saint-Germain, Franciaország)
- Millerntor-Stadion (St. Pauli, Németország)
A stadionok akusztikája és a lélektani hadviselés
A stadionok akusztikájának megtervezése ugyanakkor nem egyszerű feladat.
A fedett sportlétesítmények falai visszaverik a hanghullámokat, ami igazi katlanhangulatot eredményez még viszonylag kisszámú közönség esetén is.
A nyitott tetejű stadionok ezzel szemben komoly kihívást jelentenek, mivel a hang elszökhet, így veszíthet az intenzitásából.
A szakembereknek ezért a minél jobb akusztikai hatás elérése érdekében a létesítmények tervezésekor sok tényezőt figyelembe kell venniük - többek között a geometriai kialakítást és az ülések elrendezését is.
A megfelelő építőanyagok kiválasztása szintén kulcsfontosságú.
A kemény felületek, mint a beton és a fém, visszaverik a hanghullámokat, míg a hangelnyelő anyagok - például az akusztikus panelek - csökkentik a visszhangot, és biztosítják, hogy a hangrendszerből sugárzott beszéd tisztán és érthetően hallható legyen.
Ezen túl a tetőszerkezet kialakítása is döntő szerepet játszik: a megfelelő forma és dőlésszög segíti a hang terjedését és visszaverődését a lelátók felé, valamint a pályára.
Emellett a hangszórók megfelelő elhelyezése elősegíti a hangkésés minimalizálását, valamint biztosítja a stadion teljes területének egyenletes hangtechnikai lefedettségét.
A magával ragadó akusztikai élmény megteremtése érdekében figyelembe kell venni a stadion befogadóképességét, valamint a szurkolók viselkedését és a szurkolás dinamikáját is.
A leghangosabb, szünet nélkül skandáló és éneklő csoportok, az ultrák számára célszerű külön szektort kijelölni - természetesen az akusztikai szempontból legkedvezőbb helyen.
Az elmúlt években a megfelelő akusztikai viszonyok kialakításának célja már nem csupán a szurkolói élmény fokozása, hanem az is, hogy nyomás nehezedjen az ellenfél csapatára és a játékvezetőre.
A nagy klubok ezért - tudományos kutatások felhasználásával - arra törekszenek, hogy stadionjaikban megteremtsék a „félelem akusztikáját”.
Olyan légkört, amelyben a szurkolók hangja koncentrált erőként hat, és fokozza a pályán lévő szereplők pszichés terhelését.
Egyre több stadion ismert a benne uralkodó nyomasztó hangulatról.
A lelátó meredekebb és magasabb, mint a dortmundi, a vendégszurkolók gyakran megjegyzik: úgy érzik, mintha „felülről figyelnék őket”.
A félelmetes akusztikát nemcsak a tribün meredeksége adja, hanem az is, hogy a tető széle szorosan körülöleli a lelátót, így a zaj visszaverődik a pályára.
Tovább fokozza a hanghatást a stadion tetejébe helyezett görbület, és az is, hogy a lelátó mindössze nyolc méterre helyezkedik el az oldalvonaltól.
A stadion tervezői akusztikával foglalkozó szakemberekkel is együttműködtek, hogy az arénának koncertterem jellege legyen: minél tisztábban szóljon a visszhang, és soha ne szakadjon meg a dalok áramlása a lelátókról.
Nyitnak a magyar stadionok a szurkolók előtt is
A stadionok történelme: tragédiák és fejlesztések
A stadionok atmoszférája kulcsfontosságú a mérkőzések hangulatának alakításában, erőteljes hatást gyakorol a játékosokra és a nézőkre egyaránt.
A magával ragadó légkör megteremtésében kulcsszerepe van az akusztikának, ez dönti el, hogy szólnak a szurkolói dalok és rigmusok, vagy éppen mekkora erővel tör ki egy füttykoncert.
A hangzás - amely a klub egyik védjegyévé válhat - az ellenfélre és a játékvezetőre való nyomásgyakorlás eszköze is lehet.
A létesítmények akusztikájának megtervezése ugyanakkor nem egyszerű feladat.
A fedett sportlétesítmények falai visszaverik a hanghullámokat, ami igazi katlanhangulatot eredményez még viszonylag kisszámú közönség esetén is.
A nyitott tetejű stadionok ezzel szemben komoly kihívást jelentenek, mivel a hang elszökhet, így veszíthet az intenzitásából.
A szakembereknek ezért a minél jobb akusztikai hatás elérése érdekében a létesítmények tervezésekor sok tényezőt figyelembe kell venniük - többek között a geometriai kialakítást és az ülések elrendezését is.
A megfelelő építőanyagok kiválasztása szintén kulcsfontosságú.
A kemény felületek, mint a beton és a fém, visszaverik a hanghullámokat, míg a hangelnyelő anyagok - például az akusztikus panelek - csökkentik a visszhangot, és biztosítják, hogy a hangrendszerből sugárzott beszéd tisztán és érthetően hallható legyen.
Ezen túl a tetőszerkezet kialakítása is döntő szerepet játszik: a megfelelő forma és dőlésszög segíti a hang terjedését és visszaverődését a lelátók felé, valamint a pályára.
Emellett a hangszórók megfelelő elhelyezése elősegíti a hangkésés minimalizálását, valamint biztosítja a stadion teljes területének egyenletes hangtechnikai lefedettségét.
A magával ragadó akusztikai élmény megteremtése érdekében figyelembe kell venni a stadion befogadóképességét, valamint a szurkolók viselkedését és a szurkolás dinamikáját is.
A leghangosabb, szünet nélkül skandáló és éneklő csoportok, az ultrák számára célszerű külön szektort kijelölni - természetesen az akusztikai szempontból legkedvezőbb helyen.
Az elmúlt években a megfelelő akusztikai viszonyok kialakításának célja már nem csupán a szurkolói élmény fokozása, hanem az is, hogy nyomás nehezedjen az ellenfél csapatára és a játékvezetőre.
A nagy klubok ezért - tudományos kutatások felhasználásával - arra törekszenek, hogy stadionjaikban megteremtsék a „félelem akusztikáját”.
Olyan légkört, amelyben a szurkolók hangja koncentrált erőként hat, és fokozza a pályán lévő szereplők pszichés terhelését.
Egyre több stadion ismert a benne uralkodó nyomasztó hangulatról.
A Heysel-tragédiát a hetvenes-nyolcvanas években jelentős futballhuliganizmus okozta, mikor 1985. május 29-én, a brüsszeli Heysel Stadionban, az angol Liverpool FC és az olasz Juventus FC mérkőzésén ledőlt egy támfal, 39, többségében olasz szurkoló halálát eredményezve.
A tragédia egy feledésbe merült előzménye, hogy közvetlenül a BEK döntőt megelőzően egy ifjúsági mérkőzést játszottak a pályán.
Az 1930-ban épült Heysel Stadion eddigre elavult, és visszatekintve a történtekre, teljességgel alkalmatlan helyszín volt egy olyan jelentős sportesemény megrendezésére, mint amilyen a BEK döntője.
A stadion nagy része omladozott.
Az arénába 58-60 ezer szurkoló zsúfolódott be azon az estén, mindkét részt vevő csapatot több mint 25 ezer fő képviselte.
A Juventus szurkolói a saját oldalukon az O, az N és az M szektorokban foglaltak helyet, szemközt az X és Y szektorokat a liverpooliaknak, a közvetlenül emellett lévő Z szektort pedig a semleges belgáknak tartották fent.
Az elv, hogy ilyen nagy semleges zónát alakítsanak ki, lehetővé tette az olasz és az angol szurkolóknak, hogy utazási ügynökségeken és a stadionon kívüli jegyüzéreken keresztül szerezzenek belépőt, és így egy veszélyes, kevert zónát alakítsanak ki.
A gondok hozzávetőlegesen este hét óra körül kezdődtek, egy órával a tervezett kezdőrúgás előtt.
Az Y szektorban ülő liverpooliak és a Z szektorban lévő Juventus szurkolók csak néhány méternyire voltak egymástól.
A két tábort csupán egy gyenge drótkerítés és a néhány rendőr által őrzött „senki földje” választotta el.
A Liverpool szurkolók egy csoportja ekkor, áttörve a drótkerítést, rohamot indított a Juventus szurkolói ellen, akik menekülésbe kezdtek.
A halálesetek döntő hányadát a fal leomlása okozta, 39 ember veszítette életét és több mint hatszázan sérültek meg.
Az események viszont még korántsem értek véget, a Z szektorbeli társaikért bosszút állni szándékozó Juventus-fanatikusok elözönlötték a pályát és a Liverpool szurkolók felé indítottak támadást, de a rendőri beavatkozás végül megakadályozta, hogy még nagyobbra nőjön a káosz.
A tragédia méretei ellenére a rendezők úgy gondolták, hogy meg kell tartani a mérkőzést, hiszen attól féltek, hogy annak lefújásával az események továbbterjedését kockáztatnák meg, így, miután a két csapatkapitány arra kérte a tömeget, hogy nyugodjanak le, elkezdődött a meccs.
Hivatalosan az egész tragédia miatt csak és kizárólag a Liverpool szurkolóit tették felelőssé.
Május 30-án, az UEFA hivatalos ellenőre, Gunter Schneider azt nyilatkozta, hogy „Kizárólag az angol szurkolók a felelősek. Ez kétségtelen.”
Az esemény szervezője, az UEFA; a Heysel Stadion üzemeltetői és a belga rendőrség ellen soha nem indult nyomozás.
Május 31-én, Margaret Thatcher brit kormányfő nyomására az FA visszavonta a következő évre az összes angol csapat nevezését az európai kupákból, két nappal később pedig az UEFA „meghatározatlan időtartamra” kitiltotta az angol klubokat.
A kizárás nem érintette az angol nemzeti válogatottat.
A Heyselben még tíz éven keresztül tartottak atlétikai versenyeket, de többé nem rendeztek futballmeccset az öreg stadionban.
1995-ben a létesítményt lebontották és a Baldvin király Stadiont építették fel a helyén, 1996-ban pedig a futball is visszatért „Heyselbe”, a Belgium-Németország barátságos mérkőzés keretében.
Még ugyan ebben az évben ismét nemzetközi kupadöntőt rendeztek itt, 1996.
A Liverpool és a Juventus egymás ellen mérkőzött meg a 2005. évi Bajnokok Ligája negyeddöntője alkalmával.
A mérkőzésre húsz évvel Heysel után került sor, ez volt az első alkalom a tragédia óta, hogy ismét megmérkőzhetett egymással a két egyesület.
Az első mérkőzésre az Anfieldon került sor, a Liverpool szurkolói színes kartonlapokból az "amicizia" ("barátság" olaszul) szót formázták meg.
2005. május 29-én egy 140 ezer fontba kerülő emlékművet avattak fel az egykori Heyselben.
Az emlékmű belga és olasz kő felhasználásával készült és az angol W. H. Auden által írt Funeral Blues című vers olvasható rajta, ezzel szimbolizálva a három nemzet közös bánatát.
Európában a legismertebb stadionkatasztrófák a brit focihoz kapcsolódnak.
A glasgow-i Ibrox Parkban 1902-ben 25-en haltak meg a Skócia-Anglia válogatott meccsen, amikor leszakadt egy korhadt lelátó.
Ugyanebben a stadionban 1971-ben 66-an hunytak el, amikor egy Rangers-Celtic-rangadón az utolsó percben szerzett gól miatt kialakult tumultusban halálra taposták őket.
Az 1980-as években a korszerűtlen stadionok, az elavult biztonsági szabályok és a futball-huliganizmus öt éven belül három borzalmas katasztrófához vezettek.
1985-ben egy harmadosztályú meccsen Bradfordban kigyulladt az egyik lelátó, amely ráomlott a tömegre.
56-an haltak meg.
1985. május 11. 56 szurkoló veszítette életét Angliában, amikor a Bradford stadionjának faszerkezete lángra kapott.
A tömött lelátón nem sok ügyet vetettek a dologra mivel a füstbombák hajigálása manapság meglehetősen elterjedt kellemetlenkedés a futballpályák környékén.
Ám tíz perc után a füst helyén lángcsóva tűnt elő, és a korhadt fa meg a kátrány égni kezdett.
1989. április 15. 1989.
Az FA-kupa sheffieldi elődöntőjére érkező liverpooli szurkolókat a stadion Leppings Lane felőli oldalán öt szektorban szerették volna elhelyezni, amelyek egyenként 1600-1600 embert tudtak biztonságosan befogadni.
14.30-ra, fél órával a mérkőzés kezdete előtt a kapu mögötti 3-as és 4-es szektor már zsúfolásig megtelt, ám az utcán még mindig szurkolók ezrei várakoztak, hogy a forgóajtókon keresztül bejussanak.
A rendőrség megnyitotta a kapukat és a szurkolók beözönlöttek az alagúton át a lelátók felé, éppen a 3-as és a 4-es szektorok felé.
Ám a lelátók ekkor már zsúfolásig tele voltak.
A bent lévőkből néhányan a rácson keresztül próbáltak átmászni az üres szektorokba, vagy le a pályára.
Sokáig élt az a közhiedelem, hogy a tömeg halálra taposta az áldozatokat, de valójában sokan már előtte, a kerítésnek nyomva fulladtak meg.
15 órakor elkezdődött a mérkőzés, ám nem sokkal később már halottak, sérültek és pániktól megzavarodott emberek tömege lepte el a játékteret, végül 6 perccel 15 óra után a játékvezető lefújta a mérkőzést.
1982 október 20-án a Szovjetúnióban, ezen belül Moszkvában, a Szpartak Moszkva-Haarlem UEFA Kupa mérkőzésen történt egy tragédia, amelynek részletei csak évekkel később kerültek nyilvánosságra.
Pedig a szovjet sporttörténelem legnagyobb nézőtéri tragédiájáról van szó.
A házigazdák a mérkőzés 16. percében már Edgar Gessz szabadrúgásából megszerezték a vezetést.
A szektor kijárata felé tartó nézők visszafordulnak és rohannak vissza csapatukat ünnepelni.
De síkos, jeges lépcsőkön ez lehetetlen, egy ezer fő körüli embertömeg kezd el hömpölyögni lefelé, megállíthatatlanul.
Szvecov egy jó bő évtizeddel később azt mondta, bárcsak soha ne rúgta volna azt a gólt.
Március 4-én a nagyszerűen szereplő Újpest fogadta a Ferencváros csapatát az alig hat éve átadott Megyeri úti otthonában.
Hatvanfős rendezőgárda és százhúsz rendőr próbálta fenntartani a rendet, de a veszedelmes zsúfoltság miatt szinte prognosztizálható baleset már az első félidőben bekövetkezett.
Az állóhelyek fölötti kisebb, fából készült büfé tetejéről közel száz szurkoló figyelte a mérkőzést.
A nagy súly miatt ez az alkalmi tribün leszakadt, többen az alattuk levő zsúfolt lelátóra zuhantak.
Az előbbinél jóval súlyosabb baleset történt majd húsz évvel később, az 1947. május 4-én rendezett Magyarország-Ausztria válogatott mérkőzésen.
Több mint negyvenezren szorongtak az ennél kevesebb néző befogadásra alkalmas falelátókon.
A magyar csapat második góljánál az állóhelyi nézősereg egy része rázuhant az alatta lévő korzóülés közönségére.
Egyszerre megmozdult a hatalmas „embererdő”, és a nyolc méter szélességben leszakadó lelátórésszel együtt vagy kétszáz szurkoló zuhant a mélybe.
Szinte hihetetlen, hogy itt sem történt haláleset.
A legsúlyosabb sérült, Varga Pál csigolya- és koponyaalapi töréseket szenvedett.
Az egész életére nyomorékká lett fiatalembert később az FTC alkalmazta: negyedszázadon át volt a sporttelep pénztárosa, sőt, az Üllői úti székházban szállást is biztosítottak számára.
A Sóstói Stadion lelátója már szerkezetkész, hamarosan a tető burkolása következik, majd októbertől a székek is a helyükre kerülnek.
A fejépület alapozásával is készen vannak, hiszen ahogy augusztus közepén mi is megírtuk, Székesfehérvár közgyűlése súlyos statikai problémák miatt a Sóstói Stadion korábbi főépületének lebontása mellett döntött.
A külső közművesítéssel is jól haladnak, kész a csapadékvíz elvezetés és biztosított, hogy a tetőről összegyűjtött, a pályaöntözés után megmaradt esővíz, tisztítást követően az északi-tóba folyhasson.
A Sóstói Stadion háta mögött pedig 300 millió forint állami forrásból 87 személygépkocsi és 13 autóbusz befogadására alkalmas parkoló készült, ami nem csak meccsnapokon, mint vendégparkoló funkcionál majd, hanem a Sóstói Természetvédelmi Terület látogatóit is kiszolgálja, sőt a városba érkező turistabuszoknak is parkolási lehetőséget biztosít.
Az egyszer biztos, ha elkészül, a stadionon nem múlik majd a foci hangulat, hiszen ennyire pucér formájában is lehet érezni: a pályához közelebb hozott lelátótól igazi katlan lett/lesz a Vidi-pálya.
tags: #a #stadion #a #lelato #a #hangulat
