Aby M. Warburg: Az Ikonológia és a Kultúratudomány Alapjai
Abraham Moritz Warburg (1866 - 1929) német művészet-, vallás- és kultúrtörténész, könyvgyűjtő, az ikonológia és a kultúrtörténeti módszer megteremtője volt. Gazdag zsidó bankárcsaládból származott, ami lehetővé tette számára, hogy széleskörű tudományos érdeklődését követhesse.
Warburg művészettörténetet, régészetet, történelmet és klasszika-filológiát tanult Bonn, München és Strassburg egyetemén, művészettörténeti stúdiumait pedig a firenzei német kultúrintézetben fejezte be. Családja vagyonának és személyes ambícióinak köszönhetően nem lépett egyetemi pályára; a századforduló éveiben itáliai és amerikai utazásokat tett és ekkor kezdett hozzá később legendássá vált kultúrtörténeti könyvtára anyagának gyűjtéséhez is.
1904-től Hamburgban könyvtára felépítésével foglalkozott, részese volt a város tudományos és közéletének és számos művészet- és kultúrtörténeti tanulmányt jelentetett meg, közben pedig folyamatosan dolgozott ikonográfiai és ikonológiai elméletén. Az életének egy nehéz szakaszában, 1920-tól súlyos elmebetegként egy magánklinikán ápolták, 1924-es felépülésétől azonban haláláig folytatta tudományos és tudománymecénási tevékenységét.
Az Ikonológia és a Pátoszformula elmélete
A kultúr- és művészettörténész Warburg elsősorban a kultúra vizuális világából, annak ikonológiai elemzéséből, mintegy a civilizációk képrejtvényeinek megfejtéséből kívánt a kultúrát alkotó ember gondolatvilágába behatolni. Ebben a folyamatban természetesen jutott el a vallástudomány és a művészettörténet szükségszerű összekapcsolásának a kultúrhistória egész rendszerét megvilágító gondolatához. Ez a megközelítés vezette a démonikus és asztrális hitvilág szimbolikájának elemzéséhez, amely híres Luther-könyvének vagy a bibliai képvilágot elemző tanulmányainak is témája, mitológiai elemzései pedig Jung magyarázataival mutatnak némi rokonságot.
Warburg elméletének kulcsfogalma a pátoszformula, amelyet ő „a művészet tipikus patetikus gesztusnyelvezeteként” írt le. Ez a fogalom a kulturális emlékezetben mélyen gyökerező, érzelmileg töltött vizuális motívumokra utal, amelyek az idők során átalakulva, de felismerhetően jelennek meg különböző korok és kultúrák művészetében.
Aby Warburg kései, Mnemosyne Atlas című, a pátoszformulákat vizuális példákkal bemutató vállalkozása alapvető fontosságú volt elméletének illusztrálásában. Horst Bredekamp „Mellőzött hagyomány?” címmel foglalkozik a Große Gefühle című kiállítás kapcsán Warburg Mnēmosynē című művével, rávilágítva annak folyamatos relevanciájára.
Válogatott tanulmányok és kutatási területek
Warburg munkássága rendkívül széles spektrumot ölelt fel, az itáliai reneszánsztól az asztrológiáig és a vallási rítusokig. Tanulmányai mélyrehatóan vizsgálták a vizuális kultúra és az emberi psziché összefüggéseit.
Néhány példa válogatott tanulmányaiból:
- Sandro Botticelli két festménye: a Vénusz születése és a Tavasz
- Az olasz kora reneszánsz ókorképéről
- Az 1589-es Közjátékokhoz készült színházi kosztümök
- Bernardo Buontalenti rajzai és Emilio de' Cavalieri számadáskönyve
- Művészettörténeti tanulmány
- Portréművészet és firenzei polgárság
- Domenico Ghirlandaio a Santa Trinitában
- Lorenzo de' Medicinek és környezetének portréi
- Flamand művészet és firenzei kora reneszánsz
- Dürer és az itáliai "antik"
- Francesco Sassetti végrendelete
- A hamburgi városháza nagytermének falképei
- Itáliai művészet és nemzetközi asztrológia a ferrarai Palazzo Schifanoiában
- Az antikizáló ideális stílus megjelenése a korai reneszánsz festészetében
- Előadás a kígyórítusról
A Warburg Kultúratudományi Könyvtár (Warburg Library) gyűjteménye és működése is számos tanulmány témáját képezte, mint például "A Warburg Kultúratudományi Könyvtár" című írás.
Aby Warburg öröksége és a "Große Gefühle" kiállítás
Warburg munkásságának az újrafelfedezése az ikonológia újjászületésének köszönhető, amely révén kiemelkedően fontos lett a Warburg-féle, a művészettörténet sokszor szűkös határait átlépő képtudomány. Az újra felfedezett interdiszciplinaritás lehetőséget ad a warburgi ikonológia módszertanának - akár globális kultúratudománnyá való - kitágítására is.
Ennek az örökségnek élő példája a 2013-as Große Gefühle. Von der Antike bis zur Gegenwart kiállítás a kremsi Kunsthalléban. Ez a tárlat az érzelmek mibenlétét és megjelenését feszegeti, ami a mai művészettörténetnek és kortárs képzőművészeti praxisnak viszonylag periférikus részét jelenti. Ez a terület a jelenleg hegemón, döntően társadalmi kérdésfeltevésekkel dolgozó művészeti diskurzusok számára az első pillanatban igencsak idegennek tűnhet. Éppen ez lehet az oka annak, hogy az ilyen, szokatlan utakon járó kérdések meglepődést és csodálkozást válthatnak ki, pedig a problémák bizonyos szempontból társadalmilag is fontos kérdésekben csúcsosodnak.
A látogató úgy érezheti magát, mintha egy Aby Warburg-emlékkiállításon lenne, ami azonban nem a nagy művészettörténész emléke előtti tisztelgést vagy szobrának csinosítgatását tűzte ki célul, hanem a warburgi módszertan életképességének bemutatását. A kiállítás kurátori koncepciójának a tétje is ez: választ találni arra a kérdésre, sikeresen alkalmazható-e ma egy több mint száz éve felépített elmélet régi és kortárs alkotók műveinek közös elemzésére.
A tárlat nem a pátoszformula terminus közvetlen társadalmi megjelenésének irányába kanyarodik, hanem a talán járatlanabb úton az érzelmek pátoszformulaként való feltűnésével foglalkozik. A kiállítás első - a sokk fogalma köré szerveződő - terme egyszerre választotta tárgyául és módszeréül a warburgi eszköztárat, ám ezt nem nyíltan jelzi, csak sugallja a látogató számára. Hans-Peter Feldmann 9/12 Frontpage című, 151 darab 2001. szeptember 12-i újságcímlapból álló munkája formájában is felidézheti Aby Warburg kései, Mnemosyne Atlas című, a pátoszformulákat vizuális példákkal bemutató vállalkozását.
Feldmann munkája párbeszédben áll a teremben lévő két festménnyel. Johann Heinrich Schönfeld Sámson bosszút áll a filiszteusokon képe még formájában is rezonál Feldmann alkotására, és Valerio Castello Betlehemi gyermekgyilkosság festményével is összeköti a mitikus tragédia ábrázolása, illetve a sokk képalkotás általi kezelése. A termet még további nyolc tematikus blokk követi, a melankólia, szeretet/szerelem, gyász, vágyakozás, szenvedés, düh, magány és az izgalom témái köré rendezve. A régi (jellemzően 16-17. századi) és kortárs művek egymás mellé állítása az esetek többségében jól sikerült, a képek között folyamatos kommunikáció zajlik, amelynek köszönhetően ugyanúgy olvashatók a képek egy közös külső perspektívából, mint saját belső nézőpontjuk felől.
Warburg eszközrendszerének a használata elementáris hatással van sok műalkotásra, különösen a kortárs művészeti darabokra. Az érzelmi állapotok pátoszformuláinak vizsgálatával a kiállítás kiveszi ezeket a műalkotásokat a szokásos tárgyalási keretükből, így deterritorizálja azokat. Ezek után reterritorizálja, el is helyezi a műveket egy másik, saját maga által felépített vonatkozásrendszerben, de a kivétel folyamata önmagában erős felszabadító hatással bír, és komoly intellektuális élménnyé válik. Mindezek mellett az új keretükben az alkotások már nem tűnnek olyan mozdíthatatlannak és egyolvasatúnak, ezáltal a nézőt is inspirálhatják a további hasonló lépések megtételére. A régebbi alkotásoknál ez a hatás talán kevésbé érvényesül, mivel esetükben sokkal bevettebb a pátoszformulák ikonológiai módszerét követő értelmezése.
A kiállítás utolsó termében, az izgalom címszó alatt két mű található: egy apró antik diszkoszvető szobor, illetve Douglas Gordon és Philippe Parreno közös kétcsatornás videója, amely 90 percen keresztül mutatja Zinédine Zidane-t meccs közben. Feltűnő hiányt jelez és orvosol is egyben ez a rész, mégpedig a sport tematizálásának a hiányát. A sportét, ami talán a modern társadalmakban az érzelmek megélésének, kitöréseinek és látvánnyá tételének az egyik központi terepe. Ez a terem, hasonlóan az elsőhöz, többre törekszik az érzelem formáinak puszta bemutatásánál, de elemzésüknél is: az emóciók ábrázolhatóságával kapcsolatban tehető megállapítások összegzése.
Zinedine Zidane volt minden idők legelegánsabb játékosa
A Große Gefühle. Von der Antike bis zur Gegenwart kiállítás a kremsi Kunsthalléban 2013-ban valósult meg.
tags: #aby #m #warburg #valogatott #tanulmanyai
