Az AC Milan és a Pénzügyi Fair Play: Bírságok és Pénzügyi Fordulat

Minden focicsapat álma, hogy legalább egyszer az UEFA nemzetközi kupasorozatában, a Bajnokok Ligájában vagy Európa Ligában szerepeljen. Ahhoz viszont, hogy ez meg is valósuljon, nem elegendő egy jó szezon a bajnokságban, hanem az UEFA által 2010-ben bevezetett Pénzügyi Fair Play (FFP) szabályainak is meg kell felelniük.

A szabály betartását az UEFA hároméves periódusokra visszatekintve ellenőrzi, és célja az európai klubok pénzügyi stabilitásának hosszútávú fenntartása. Ennek érdekében arra ösztönzi a klubokat, hogy saját bevételeikből finanszírozzák felmerülő költségeiket, és visszaszorítsa a könnyen szerzett, gazdag „cukros bácsik” által befektetett pénzeket a klubokba, amelyek rövid távon, gyors megoldásként szolgálhatnak, viszont tartós időszakra megkérdőjelezhető annak hatékonysága.

Az FFP szabály koncepciója: Mi a lényege?

Egyszerűen megfogalmazva a Pénzügyi Fair Play elve, hogy az adott pénzügyi évben az érintett klubok labdarúgással kapcsolatos tevékenységükre fordított kiadásaikat a labdarúgásból termelt bevételüknek fedeznie kell, vagyis nem szabad többet költeniük, mint amennyit keresnek. Ez az úgynevezett „break-even” szabály, amelyet fokozatosan be kell építeniük a csapatoknak pénzügyi stabilitásuk fenntarthatóságának érdekében.

A szabály természetesen nem minden labdarúgó csapatra vonatkozik, csakis azokra a klubokra, amelyek az UEFA által szervezett európai versenysorozatokban (Bajnokok Ligája, Európa Liga) szerepelnek. A rendszer célja, hogy az európai klubok pénzügyi kapacitását javítsa és közép-, illetve hosszútávon egy életképes modellt tartson fenn. Előírja továbbá, hogy a klubok nem léphetnek túl egy bizonyos szintet a játékosok/edzők fizetését, valamint az átigazolási díjakat illetően. Amennyiben ezt a szabályt megszegik, akkor a figyelmeztetéstől egészen az európai versenysorozatból való kizárásig szabható ki büntetés velük szemben.

Az UEFA egy speciális, kétkamarás Pénzügyi Ellenőrző Testületet (CFCB) is létrehozott a szabály kontrolljának érdekében, amely felelős a kupasorozathoz szükséges indulási jog megadásáért, illetve ellenőrzi és szankcionálja is a klubokat. A szabály alól viszont kivételt képeznek az utánpótlás nevelésre, infrastruktúra-fejlesztésre és női labdarúgásra fordított kiadások.

A „break-even” követelménye tehát egy „de facto” enyhe fizetési korlát, amelynek összege a beszámolási időszakban a releváns bevételek, csökkentve a releváns kiadásokkal. Releváns bevételnek számít a belépőjegy, szponzori és közvetítési díjak, játékos eladások, illetve releváns kiadás a játékosok, illetve a különböző finanszírozási költségek.

Az AC Milan első FFP problémái és a 2019-es eltiltás

Az AC Milan csapata komoly problémákkal szembesült az FFP szabályainak megsértése miatt. A Testület 2018. május 22-én bejelentette, hogy az olasz klubot a „break-even” szabály megsértése miatt két évre eltiltja az UEFA versenyéből. Az UEFA kezdetben kétéves FFP eltiltást szabott ki a Milanra, de a klub sikeresen fellebbezett ez ellen a szankció ellen a Nemzetközi Sportdöntőbíróságon (CAS).

Azonban a hétszeres európai bajnokot áprilisban ismét az UEFA pénzügyi ellenőrző testületéhez utalták, egy második FFP megsértés miatt. Ez a második szabálysértési eljárás akár két évre is kizárhatta volna a klubot az európai kupákból, ami nyilvánvalóan visszakényszerítette az AC Milant a tárgyalóasztalhoz. A CAS akkori döntése 2021 júniusáig adott nekik időt, hogy rendezzék pénzügyeiket, különben automatikus egyéves eltiltást kapnak az európai klublabdarúgásból.

Végül a Milan megállapodást kötött az UEFA-val, hogy egyéves eltiltást vállal az európai labdarúgásból a szövetség pénzügyi fair play szabályainak megsértése miatt, amit a Sportdöntőbíróság (CAS) is megerősített. A CAS közleménye szerint: "Az AC Milan ki van zárva a 2019/2020-as sportév UEFA klubversenyeiről az FFP „break-even” kötelezettségeinek megsértése miatt a 2015/2016/2017 és a 2016/2017/2018 ellenőrzési időszakokban."

A megállapodás értelmében a Milan nem indulhatott a következő szezon Európa Ligájában, és az UEFA lezárta az olasz klub elleni eljárást a 2016-18 közötti túlköltekezés miatt - ami sorozatban a második hároméves számviteli időszak volt, amely miatt az UEFA-val „forró vizet” kapott. A klub, amely az ötödik helyen végzett az olasz Serie A-ban, így kihagyta a következő szezon Európa Ligáját. A hétszeres európai bajnok Milan egy ponttal maradt le helyi riválisa, az Inter mögött, akik a Bajnokok Ligája kvalifikációs helyet szerezték meg.

Az AC Milan megerősítette az eltiltás "önkéntes elfogadását", és reményét fejezte ki, hogy az "ösztönzőleg hat" majd arra, hogy visszatérjenek a csúcsra. "Bár szomorúak vagyunk amiatt, hogy szurkolóink nem láthatják csapatukat jövőre európai kupában versenyezni, a klub elismeri és tiszteletben tartja az FFP-t" - áll a klub közleményében.

A Milan eltiltása azt jelentette, hogy az AS Roma, amely a hatodik helyen végzett a bajnokságban, az Európa Liga csoportkörébe került, míg a kvalifikációs fordulókban a hetedik helyezett Torino lépett a helyére. A hetedik helyezett Torino jutott így egy helyhez az Európa Liga kvalifikációs utolsó fordulójában.

Hogyan sikerült a Milan pénzügyeinek rendezése?

Az AC Milan-nak sikerült meggyőznie a sport legfelsőbb bíróságát arról, hogy pénzügyeik javulni fognak az amerikai fedezeti alap, az Elliott Management Corporation tulajdonában, amely tavaly nyáron vette át az irányítást a klub felett, amikor az előző tulajdonos, Li Yonghong nem fizette vissza a 2017-ben a klub megvásárlásához felvett hitelt.

Az AC Milan újabb büntetése és a pénzügyi konszolidáció (2022)

2022 szeptemberében a Milan a Pénzügyi Fair Play megsértése miatt 2 millió eurós pénzbüntetést kapott, valamint egy 13 millió eurós felfüggesztett bírságot határoztak meg, ha a későbbiekben a klub nem teljesíti a pénzügyi előírásokat. A Milan egy úgynevezett elszámolási megállapodást (Settlement Agreement) írt alá az UEFA-val.

Az elmúlt években a Milan szigorú pénzügyi politikát folytatott, hogy megfeleljen a Pénzügyi Fair Play előírásainak, és ennek hatására egymást követő harmadik pénzügyi évben is profittal fog zárni. Ezzel a törekvésével példát mutatott más kluboknak is a pénzügyi stabilitás fontosságára.

További klubok FFP helyzete 2022-ben

A Milan mellett az Inter, a Monaco, az Olympique Marseille, a Paris Saint-Germain, a Besiktas, a Trabzonspor és a Royal Antwerp is megfelelt az előírásoknak, azonban az Istanbul Basaksehir és a Roma nem. A római alakulat 3 millió eurós pénzbüntetést kapott az UEFA-tól.

FFP státusz 2022 szeptemberében:

Az FFP jogi kihívásai: Európai versenyjog és alapvető szabadságjogok

Az elképzelés első ránézésre mind pénzügyileg, gazdaságilag, illetve a sport életképes állapotának fenntartását tekintve kielégítőnek tűnhet, azonban vannak olyan nézetek és esetek, amelyek megkérdőjelezik, vajon ez a pénzügyi szabályzat szilárd jogi alapokon áll, vagy sem. A kérdés továbbá, hogy a rendelkezések miként állnak helyt a bíróságokon, illetve mennyire állnak szemben az európai jog szabályaival.

Lényegében az FFP „lelkének” is tekinthető szabályozás teremtette meg a jogi kihívásokat, és kényszerítette az UEFA vezetőit arra, hogy bizonyítsák a pénzügyi szabályozás jogilag kompatibilis az európai joggal.

Az Európai Unió Működéséről és Szabályozásáról szóló Szerződés (EUMSZ) 101. cikk szerinti bekezdése kifejezetten megtilt minden olyan vállalkozások közötti megállapodást, társulást, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, vagy amelynek célja a belső piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása. Az UEFA pénzügyi ellenőrző testületként azzal, hogy bírságot szab ki a klubokkal szemben, hatással van a kereskedelmi tevékenységre és előnyt biztosít más csapatoknak. Ez lehet tehát versenyellenes, ezért felülvizsgálatra szorul.

Figyelembe kell venni viszont az EUMSZ 102. cikkét is, amelynek értelmében a belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos, több vállalkozásnak a belső piacon az erőfölénnyel való visszaélése. Ahhoz, hogy egy szabályt mérlegelni tudjunk, hogy megsértette-e a versenyjogi szabályozás követelményeit, az alábbi tesztet kell alkalmazniuk az európai bíróságoknak:

• a szabály hatása és célkitűzései igazolhatók (ésszerűség)
• a szabályok által okozott korlátozások az elérni kívánt célhoz szükségesek (szükségesség)
• a verseny korlátozása a szabály célkitűzéseivel arányos (arányosság)

Egy szabályozó szerv, ebben az esetben az UEFA rendelkezései az előbb említett tesztnek megfelelően jöhetnek csak létre, minden más esetben a verseny korlátozása kerül megállapításra. Az EUMSZ [101. cikk (3) bekezdés] viszont meghatároz egy kivételt, amely szerint a korlátozásokra vonatkozó rendelkezések alkalmazásától el lehet tekinteni, amennyiben a vállalkozások közötti megállapodás hozzájárul a gazdasági fejlődés előmozdításához, ugyanakkor lehetővé teszi a fogyasztók méltányos részesedését anélkül, hogy az érintett vállalkozásokra olyan korlátozásokat róna, amelyek a célok eléréséhez nem nélkülözhetetlenek, vagy lehetővé teszi a vállalkozásoknak, hogy a versenyt megszüntessék.

Az európai versenyjoggal való harmonizáció vizsgálata érdekében javasolt először megemlíteni az UEFA és az Európai Bizottság 2012-es közös nyilatkozatát, amelyben a Bizottság jóváhagyta az FFP célkitűzéseit, igaz, jogilag nem bír relevanciával. 2014-ben pedig már egy együttműködési megállapodást írtak alá, amelyben elismerésre került (Bizottság által), hogy a pénzügyi fair play szabálya hozzájárul a sport fenntartható és egészséges növekedéséhez az Európai Unióban.

Az UEFA ezért előszeretettel érvel amellett, hogy a szabályozással tényleg előidézhető egyfajta pénzügyi és gazdasági korlátozás a labdarúgásban, de azok hatékonyak, tisztességes megosztást biztosítanak a fogyasztók (nézők) számára, és elengedhetetlen korlátozások a cél elérése érdekében. Az UEFA szerint hatékony, mert a labdarúgás pénzügyi életképessége az Európai Unióban egy objektív haszon, ezért a szabály ösztönzi többek között azt is, hogy a fiatalabb játékosok több lehetőséget kapjanak a pályán, és segíti a hosszútávú befektetések elérését, illetve az is egyértelmű, hogy a rendelkezés azért jött létre, hogy a klubok pénzügyileg felelősségteljesen járjanak el, és ne költsenek milliókat (vagy milliárdokat) játékosvásárlásra.

A tisztességes megosztás az UEFA szerint szintén érvényesül, hiszen minden fél számára (játékos, klub, szponzor) jobb helyzetet teremt és stabilitást biztosít; a szabálynak köszönhetően a csillagászati fizetések és pénzügyi nyomás is enyhül. Az Európai Unió továbbá bizonyos rögzített szabadságjogokra épül. Ilyen a munkavállalók szabad áramlása [EUMSZ 45. cikk], a szolgáltatások szabad áramlása [EUMSZ 56. cikk], illetve a tőke szabad áramlása.

Annak érdekében, hogy az uniós jog alapján megengedhető legyen bármely alapvető szabadságjogot korlátozó szabály vagy megállapodás, az alábbi feltételeknek szükséges, hogy megfeleljen:

• a célkitűzés szükséges
• alkalmas a cél elérésére, és
• arányos

A versenyjogi megfeleléshez hasonlóan az FFP szabályai itt sem korlátozhatják az európai jogot, nevezetesen a rögzített szabadságjogokat. A korlátozás pedig nem származhat „per se” (önmagából) a pénzügyi fair play szabályából, hanem a klub forgalmának nagysága szerint mérhető fel.

Bírósági döntések és precedensek

A bírósági döntések vizsgálatát tekintve, érdemes Daniel Striani belga játékos-ügynök esetét megvizsgálni, aki az Európai Unió egyes igazságszolgáltatási szervein keresztül indította el a „break-even” szabály jogszerűségével kapcsolatos kihívásokat. Az ügynök először a Bizottsághoz fordult, hivatkozva, hogy az FFP megsértette az európai versenyjogot és az EUMSZ által biztosított alapvető szabadságjogokat.

Panaszában öt versenyellenes hatást azonosított a pénzügyi fair play szabályaiban:

• megszorítják a külső befektetéseket
• hatással van a labdarúgás hierarchiájára
• csökkenti a transzferpiacot és a játékosok bérét
• hátrányosan befolyásolja a játékosok ügynökeinek bevételét

Hasonló jogalapon ezután keresetet nyújtott be több belga nemzeti bírósághoz is. Ezzel egy időben viszont a Bizottság visszautasította a panaszt, amelyben kifejtette, hogy a játékos-ügynök közvetlenül nem tartozik a pénzügyi fair play szabálya alá, jogos érdeke nem fűződik hozzá, illetve kifejezte, hogy a belga bíróságok megfelelő fórumot jelentenek az ügy eldöntéséhez. A belga bíróságok viszont joghatóságuk hiányát állapították meg a Luganói Egyezményre hivatkozva, ezért a kereset az UEFA ellen a székhelye szerinti svájci bíróságon indítható meg.

A kereset végül az Európai Unió Bírósága elé került, amely nem meglepő módon szintén elutasította az előterjesztést, azon az alapon, hogy az nyilvánvalóan elfogadhatatlan, illetve hivatkozott arra is, hogy semmilyen szükséges információt nem kapott a nemzeti bíróságoktól az európai versenyjog kezelésére. A játékos-ügynök keresete tehát minden jogi fórumon elutasításra került anélkül, hogy érdemi döntés született volna a „break-even” szabály jogszerűségéről.

A török Galatasaray labdarúgó csapata szintén az európai versenyjog és alapvető szabadságjogokra hivatkozva indított eljárást az UEFA szabály ellen a Nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) előtt. Az UEFA Testülete ugyanis megsértette az FFP szabályát a 2015/2016-os ellenőrzési időszakban, mivel bérköltségük 5,5 millió euróval meghaladta a bevételek és kiadások közötti megengedett eltérést. Az UEFA újra elővette aduász kártyáját és kifejtette, hogy a szabályozás szükséges a labdarúgó klubok megfelelő működéséhez, és a rendelkezések bármiféle korlátozása törvényes irányítási célokat követ és azok arányosak az elérni kívánt eredménnyel, vagyis az európai labdarúgás hosszútávú pénzügyi stabilitásával.

AC Milan ügye - tisztességtelen megállapodás?

Az olasz labdarúgó klub egy úgynevezett elszámolási megállapodást kötött az UEFA-val, amelynek lényege, hogy az érintett klub vállalja, hogy visszaszorítja a játékosvásárlásait és egy adott létszámú kerettel működik meghatározott ideig. Egy ilyen megállapodás nem jelenti azt, hogy a klub mentesülne bármiféle szankció alól, sőt, az is súlyos jogkövetkezményeket határozhat meg.

Az AC Milan a megállapodás átláthatóságát és tisztességtelenségét kifogásolta, amely az egyenlő bánásmód követelményét sérti. Az UEFA állítása szerint az egyoldalúan kivetett szankció (tehát amikor nincs megállapodás a felek között), illetve a megállapodásban foglalt jogkövetkezmények egy és ugyanazok. Ugyanis, ha az elszámolási megállapodást követjük, úgy a Testület nyomozó hatósága jár el az ügyben a kiszabott szankció esetén és az ügy nem kerül a bírósági kamarához. Egyoldalú szankció esetén viszont a bírósági kamara jár el bíróként, ezért a szankciók lehetnek azonosak mindkét esetben, de a kiválasztási módszer pejoratívnak bizonyulhat, és egyben az európai versenyjogot is sértheti.

A megoldás egyszerűnek tűnhet, az UEFA-nak mindössze az eljárási szabály 15. cikkét szükséges módosítani, hogy helyesen és egységesen határozza meg azokat a körülményeket, amikor fel lehet ajánlani a klubnak egy elszámolási megállapodást, de fontos, hogy ezek az iránymutatások tisztességes és független módon kerüljenek meghatározásra, hogy minden kétséget kizárjon arról, hogy az FFP sérti az EU versenyjogát.

tags: #ac #milan #ffp #buntetes

Népszerű bejegyzések:

• Lemezparticionálás UEFI alatt
• Bp. Építők és ELTE-BEAC rögbi története
• A labdarúgó utánpótlás jelentősége
• A női foci fejlődése Magyarországon
• EHF FINAL4 döntő Budapesten