Az Alba Regia Kézilabdasport Története Székesfehérváron
A székesfehérvári kézilabdasport gazdag és eseménydús múlttal rendelkezik, amelynek egyik kiemelkedő szereplője az Alba Regia Kézilabda Sportegyesület (ARKSE). Ezen sportág történetét és fejlődését számos elhivatott személy, valamint jelentős mérföldkövek jellemzik.
Az Alba Regia Kézilabda Sportegyesület (ARKSE) megalakulása és sikerei
Idén ünnepli alapításának huszadik évfordulóját az Alba Regia Kézilabda Sportegyesület, a jeles alkalomból a klub és a város képviselői köszöntötték az érintetteket. Östör Annamária, a város egészségügyi és sporttanácsnoka emlékeztetett: Madár Imre nem véletlenül kapta meg a Székesfehérvár Sportjáért díjat.
Nem akármilyen történet tartozik az Alba Regia KSE megszületéséhez. - A Honvédség vezetői elhívtak minket a Tiszti Klubba egy búcsúvacsorára. Jöttek a tábornokok, akik tisztességes módon bejelentették a kézilabda szakosztály megszűnését. A játékosok elköszöntek, már kint voltak az étteremből, amikor én utánuk kiabáltam, hogy jöjjenek vissza.
Az ARKSE fennállásának első évében rögtön megnyerte az NB II-es bajnokságot, a két évtized alatt pedig a fehérvári alakulat egy ezüst mellett két bronzérmet is szerzett az NB I/B-ben.
A számos siker mellett több hullámvölgy is akadt, de Madár Imrét az akarata és a hite sosem hagyta el. - A legszebb pillanat az NB I/B-s ezüstérem megszerzése volt. - A legnagyobb csalódás az NB I/B-ből való kiesésünk átélése, főleg annak a tükrében, hogy sokáig stabil csapat voltunk a másodosztályban, az önkormányzat minden feltételt biztosított a szereplésünkhöz.
Forgács Ferenc: Az utánpótlás nevelés és az Alba Regia kézilabda kapcsolata
Az utánpótlás nevelését, az ifjú tehetségek pályafutásának egyengetését tartja hivatásának Forgács Ferenc. A kézilabdázóként harmincötszörös ifjúsági, huszonötszörös utánpótlás és háromszoros felnőtt válogatott sportolóval sikereiről, s edzői munkásságáról, hitvallásáról beszélgettünk.
Forgács Ferenc 1950. augusztus 19-én született, tősgyökeres várpalotai. Általános iskolai tanulmányait a 2. számú iskolában végezte. Minden ott kezdődött, amikor Poór Gyula, a várpalotai kézilabdázás egyik megalapítója egy Rákóczi telepi úttörő városi döntő mérkőzésen figyelt fel tehetségére. - Az iskolában természetes volt, hogy kézilabdacsapatként is szerepeljünk a városi versenyeken, de én a focit kedveltem, sőt igazolt játékos is voltam a sportkörnél - meséli a fiatalon felfedezett tehetség, aki 1963-ban már kézilabdázóként pallérozódott a Várpalotai Bányásznál.
Nem telt el sok év, amikor NB II-es csapatként megnyerték az országos ifjúsági kupát Debrecenben. - Óriási siker volt az számomra, hiszen az ott nyújtott teljesítményem alapján bekerültem az ifjúsági válogatottba. Onnantól kezdve nem volt megállás. 1968-ban a németországi Olimpiai Reménységek tornáján szintén jól szerepeltem, a góllövőlista harmadik helyezettjeként később a nagyok közé is bekerültem - mesélte a többszörös válogatott.
Az edzők és sportolók által elkövetett legnagyobb mentális hiba
Egy évvel később, 1969-ben aztán egy időre elvesztette gólerős játékosát az NB II-es várpalotai csapat, hiszen Ferenc bevonult katonának. Természetesen a kézilabdát nem hagyta abba, a székesfehérvári Szondy SE alakulatát erősítette tovább. - Ott NB I-ben játszottam, és bekerültem a felnőtt válogatottba is. Készültünk a világbajnokságra, ami azért is érdekes, mert szintén Franciaországban volt, mint a most zajló torna - jegyzi meg, hozzátéve, hogy nagyon büszke a jelenlegi nemzeti csapatot erősítő Ligetvári Patrikra, aki az ő nevelése.
Bár a világbajnoki felkészülés alatt mellhártyagyulladást kapott, és haza kellett jönnie, innen aztán már nem sikerült tovább lépnie a válogatott keretben. Visszatért Várpalotára az NB II-es csapathoz, s teljesen kikerült a válogatott látóköréből. - Nem bántam meg, hiszen sok szép évet élhettem át a Várpalotai Bányász színeiben. 1985-ben elköszöntem, hiszen kimentem Ausztriába játékos-edzőnek - meséli.
Ausztriában viszont trénerként is megízlelhette a sikert. A vezetésemmel feljutottunk az első osztályba, ráadásul gólkirály is lettem, csodás évek voltak. Egy fiatalabb csoportból felfigyeltem egy tehetségre, akit elkezdtem edzeni és három hónapon belül válogatott lett. Nagyon inspiráló volt a történet, így változtattam az elveimen és eldöntöttem, hogy edzőként folytatom - idézi fel a nyolcvanas éveket.
Ezzel a lelkesedéssel érkezett haza az osztrákoktól Ferenc, akit rögtön meg is keresett 1987-ben Soltvadkert. A Bács-Kiskun megyei csapatot egészen az NB I/B-ig sikerült felvinnie. 1989-ben aztán megalakult Várpalotán a DSE Unió diáksport egyesület és visszahívták edzősködni az egykori játékost. - Onnantól kezdve az utánpótlás nevelés volt a cél.
Szerencsés volt, mert a sporttagozatos 9. számú általános iskolából nagyon sok tehetséget el tudott csábítani, elég, ha Nátrán Roland vagy Lanczmann Balázs nevét említem, míg a 2. számú iskolából Gál Gyula és Szabó Imre pallérozódott a kezei alatt - mondja a mester, aki vallja: rengeteg tehetséges fiatal volt és van is városunkban.
Öt éven keresztül eljutottak az országos döntőig, ahol háromszor ezüstérmesek lettek. Ezt a csapatot erősítette a ma már felnőtt válogatott Ligetvári Patrik is. - 2009-ben sajnos megszűntünk, mint DSE, s Alba Regia néven folytattuk tovább. Abban az évben egyébként szintén eljutottunk az országos bajnoksági, ahol negyedikek lettünk. Két évvel később, 2011-ben az akkori sportköri vezetés kérésére ismét visszatért Várpalotára. Azóta is edzői feladatait látja el, és neveli az utánpótlást.
Forgács Ferenc általában napi négy korcsoportnak tart edzéseket. Utánpótlás tekintetében az U10-U12 csapata van, akiket versenyeztet, de foglalkozik egészen kicsikkel is. Az ŐSI U11-U13-as fiatalokat is mentorálja, illetve az Ősi férfi és női kézilabda csapatot is versenyezteti a megyei osztályban.
Nagyon büszke azokra a neveléseire is, akik sikereket tudtak elérni. - A kisebbik unokámnak, Rebekának az útját még a megfelelő mederbe kell terelnem, hiszen nagy tehetséget látok benne. Emellett a Rákóczi Telepen van egy első osztályos kisfiú, aki eszméletlen adottságokkal rendelkezik. Ligetvári Patrikra emlékeztet. Ez ad erőt a folytatáshoz, hiszem, hogy vele még van feladatom - zárta sorait az egész életét a kézilabdának szentelő Forgács Ferenc.
Forgács Ferenc életútja dióhéjban
- Született: 1950. augusztus 19-én, Várpalotán.
- Kézilabda pályafutás (játékos): Poór Gyula A kézilabdázás története Várpalotán című könyve alapján pályafutása során (1963 és 2000 között) 389 mérkőzésen játszott és 1437 gólt lőtt. Játszott a Szondy SE-ben (NB I) és ifjúsági, utánpótlás, valamint felnőtt válogatott keretekben.
- Edzői pályafutás: Ausztriában játékos-edzőként sikereket ért el, majd hazatérve Soltvadkert csapatát az NB I/B-be juttatta. 1989-től a DSE Unió utánpótlás nevelésével foglalkozott, amely 2009-ben Alba Regia néven folytatta. Jelenleg is az utánpótlás nevelésnek szenteli magát Várpalotán és Ősiben.
- Kitüntetések: Számos kitüntetést kapott a Magyar Kézilabda Szövetségtől játékosként és edzőként is.
A Köfém SC női kézilabda csapata a regionális sportban
A Köfém SC által működtetett női NB-I-es kézilabda csapat több, mint 20 éve állandó résztvevője a nemzeti bajnokság küzdelmeinek, a térség kiemelkedő utánpótlás nevelő műhelye. A hozzánk jelentkező hallgató az elméleti tudás mellett komoly sportszakmai tapasztalatra tehet szert. Magas színvonalú képzést biztosítunk, tapasztalt és széleskörű ismeretekkel rendelkező kollégáink vezetésével. Az iskolában megszerzett tudást a hallgató nálunk átültetheti a gyakorlatba és egyesületi körülmények között hasznosíthatja. Az egyesülettel megkötött hallgatói munkaszerződés értelmében a képzés alatt hallgatói munkadíjat biztosítunk.
Az Alba Regia Sport Club - A név öröksége Székesfehérváron
Az Alba Regia Sport Club Székesfehérvár egyik legrégebbi és legismertebb sportegyesülete. Jogelődje a Magasépítők DSE egyesület, 1949 őszén alakult meg. Az egyesület neve ezt követően 1951 elején Székesfehérvári Építők SE névre, majd 1980-ban Alba Regia Építők SC névre változott. Bár az egyesület legsikeresebb sportága a kosárlabda volt, a férfi és a női csapat is 1949-től kisebb megszakításokkal az NB I-ben szerepelt, a "Alba Regia" név így már régóta a városi sportélet része.
Ez időben nagy siker volt, hogy a klub két játékost adott az 1955. évi Európa-bajnok magyar válogatott csapatnak, a csapatkapitány Bogár Pált és Tóth Lászlót. A rendszerváltás után az egyesület bázisa és főtámogatója, az ALBA REGIA Állami Építőipari Vállalat anyagi gondjai miatt, megszüntette a klub anyagi támogatását, mely több szakosztály kényszerű megszüntetését vonta maga után. 1992-ben az egyesület ismét nevet változtatva, az Alba Regia Sport Club nevet vette fel.
Székesfehérvár város támogatása mellett, több új szponzor, köztük az ALBACOMP RT. segítségével az egyesület fenntartotta működését, elsősorban kosárlabda terén, ahol számos sikert ért el, például ötszörös magyar bajnok és négyszeres Magyar Kupa győztes lett. Ez a szekció rávilágít, hogy az "Alba Regia" elnevezésnek mélyebb gyökerei vannak Székesfehérvár sporttörténetében, még ha nem is kizárólag a kézilabdához köthetően.
Emlékezés és jövő
A Polgármesteri Hivatal Oktatási és Sportirodája szeretettel vár mindenkit a Székesfehérvári kézilabdasport története a kezdetektől napjainkig című kötetlen beszélgetésre, ami október 13-án csütörtökön lesz este hat órakor a Városháza Nagytanács termében. A meghívott előadók között lesz Végh László tanár úr, Barabás Zsolt, Döbrentey Gyula, Szabó Edina, Siti Bea, Madár Imre. Ez az esemény is aláhúzza a város elkötelezettségét a kézilabdásport örökségének megőrzése és jövőjének építése iránt.
