Albert Flórián Búcsúja: A Császár Utolsó Meccsei
Az egyetemes labdarúgás legragyogóbb alakjainak egyikétől kell most búcsút venni. Az ember szíve elszorul, de a könnyek közt nem csekély vigasz, ha arra gondolunk: mennyi örömöt szerzett ez az óriási egyéniség nekünk, mindannyiunknak. Semmi túlzott pátosz nincs abban, hogy Albert Flórián Magyarország történelmének egy darabja marad - sok millió magyar nevében ezekkel a szavakkal búcsúzik Albert Flóriántól a Népszabadság hasábjain Hegyi Iván, a lap sportrovatának vezetője. A cikkben Hegyi Iván a következőket írja Albert Flóriánról, a 70 éves korában elhunyt legendás személyiségről, sportemberről: "Hétfő hajnalban, hetvenéves korában elhunyt Albert Flórián, az FTC négyszeres bajnok, 75-szörös válogatott, 1964-ben Eb-bronzérmes, 1972-ben Eb-negyedik, VVK-győztes futball-legendája, az egyetlen magyar játékos, aki elnyerte az Aranylabdát."
A Pálya Művésze: Albert Flórián Fényes Karrierje
Albert Flórián, becenevén a "Császár", egyedülálló tehetséggel és karizmával rendelkezett. Nekünk, akik csak filmen láttuk futballozni Puskás Öcsit és társait, ő volt az első az egyenlők között. A mi generációnk elalélt Bene Feri, Farkas Jancsi, Göröcs Titi, Mészöly Kálmán, Tichy Lajos vagy Varga Zoli játékától, de Flóri, az Flóri volt, a centerek centerének karizmájától még Houdini sem tudott volna szabadulni. Engem leginkább azért nyűgözött le, mert mindenki tudta, hogy elkéri a labdát a félpályánál, aztán megpróbálja kicselezni az egész védelmet - még a kapust is -, hogy a szóló végén flegmán besétáljon a kapuba. Klasszis hátvédek sokasága igyekezett megállítani, itthon és külföldön egyaránt, ám ha Flóri elindult, még ezek a nagyszerű futballisták is dőltek, mint a homokzsák.
Fiatalon is megmutatkozott óriási tehetsége. Tizennyolc évesen már bohócot csinált előbb a jugoszlávok, majd a nyugatnémetek híres játékosaiból: 1959-ben Belgrádban (4-2) három, Budapesten, az NSZK ellen (4-3) két gólt szerzett. Az utóbbi meccsen bemutatott szlalomja a védjegyévé vált, de korántsem azért, mert egyszeri és megismételhetetlen volt, hanem mert rengetegszer láthattuk tőle.
Albert a futball iránti alázatával is kitűnt. Eleinte hajnali négykor kelt Őrszentmiklóson, bevonatozott Pestre, és a Madách Gimnáziumban, majd az Üllői úton eltöltött órák után, késő este csak Veresegyházig ment vasúton, onnan - miután a szárnyvonal utolsó szerelvényét már nem érte el - hazafutott. És másnap négykor kezdte az egészet elölről. Futni egyébként nem szeretett. A fizikuma nem volt lehengerlő, éppenséggel különösebben gyorsnak sem lehetett mondani. Annál nagyobb szó, hogy bámulatos mozgásával úgy haladt előre, mintha nem lenne ellenfél.
Az Aranylabda és a "Császár" felemelkedése
Az Aranylabda elnyerésének évében (1967) valóságos szenzációt keltett, hogy az Újpest ellen (3-0) a tizenhatos vonaláról zúdította a labdát a felső lécre, ahonnan az a hálóba vágódott. Neki az volt a gól, ha öt méterről gurított a kapuba, miután többen feküdtek a pázsiton. Albert akkor már Császár, és meg is "koronázták": 1967 végén megkapja a legjobb európai játékosnak járó díjat, a France Football aranylabdáját. Abban az évben Magyarországon is a legjobb labdarúgó volt.
Azonban az Aranylabda átadása körül is visszatükröződött az akkori politikai berendezkedés sajátos hozzáállása. Ez az egész tökéletesen hasonlított arra a cirkuszra, amely 1968-ban az Aranylabda átadása kapcsán zajlott. Amikor a teltházas Népstadionban megrendezett magyar-szovjet Eb-selejtező helyett - attól féltek, hogy a Népstadionban a magyar-szovjet meccs előtti Aranylabda-átadás tömegtüntetésbe csap át - a Gundel étteremben adták oda Albertnek a kitüntetést. Pár tucat vendég előtt, zeneszóra, majd jöhetett a palacsinta. Egészen szánalmas megoldás volt ez is az illetékesek részéről.
Hogy miért? Egyrészt - erről már többször írtunk - az akkori magyar politikai irányítás és a velük karöltve menetelő sportvezetés, valamint a sportsajtó sem szerette a zseniket. Meg nem szerette azokat az embereket, akik kilógtak a katonasorból. A szocializmusban a sztárkultusz egyenesen bűnnek számított, itt aztán nem lehetett megtenni azt, amit nyugaton Albert kortársaival megtettek.
A gólgyáros és a művész
Albert termelt is szépen. Az FTC-ben 351 bajnoki meccsen 256, a válogatottban 75 mérkőzésen 31 alkalommal "köszönt be". Ha az utóbbi számot a fiatalok kissé keveslik, nyomban hozzátesszük: huszonöt éves korától hátravont (irányító) középcsatárt játszott a nemzeti együttesben.
Annyi nagy meccse volt, hogy nem lehet kiválasztani a legnagyobbat. Jugoszláviáról, az NSZK-ról, Angliáról már megemlékeztünk. De itt van még egy Anglia (az 1962-es vb-ről): azon a találkozón (2-1) is a félvonalról vitte a labdát a kapuig. Ugyancsak császári módon játszott a chilei világbajnokságon a bolgárok ellen ("szerény" 6-1, Albert mesterhármasával), továbbá 1964-ben, az Eb negyeddöntőjében, Párizsban (3-1) vagy 1966-ban, a brazilokkal szemben a felejthetetlen 3-1 alkalmával. A liverpooli vb-meccs után ő és Farkas János egyaránt 10-es osztályzatot kapott. Az 1965-ös torinói VVK-döntőben tudvalévő, hogy 1-0-ra győztünk és ezzel a kupát mi nyertük. A győztes gólt Fenyvesi Máté szerezte, de "igazság" szerint ezt nekem kellett volna megtenni. Az történt ugyanis, hogy Novák beadását már majdnem elértem, amikor az egyik olasz hátvéd átlökött a labdán és a földre kerültem. Már éppen dühösen ugrottam fel, hogy a svájci Dienst bírónak "megmondjam a magamét", amikor Tüske, aki végigkísérte az akciót, a hálóba továbbította a labdát!
A dél-amerikaiak olyannyira elájultak tőle, hogy 1967 elején jutalomjátékra utazhatott a legnépszerűbb brazil klubhoz, a Flamengóhoz. Ez talán még az Aranylabda értékét is eléri, csakúgy, mint az, hogy 1968 őszén a Brazília-Világválogatott meccsen szerepelhetett a riói Maracanában, ahol a FIFA All Star tizenhatos keretének negyede magyar volt. Rajta kívül Farkas, Novák Dezső és Szűcs Lajos lépett fel a találkozón, és a 2-1-es mérkőzésen a gálacsapat egyetlen gólját ő szerezte. Ezen kívül volt, hogy hatot vágott be a Debrecennek (1960), ötöt az Ózdnak (1966).
A Végzetes Sérülés és a Pályafutás Fordulópontja
Az 1969-es esztendő pályafutása mély-, egyúttal fordulópontja. Klubjával csak harmadik a bajnokságban, és a válogatottal sem jut ki a mexikói vb-re, de ami ennél is nagyobb baj, hogy a koppenhágai világbajnoki selejtezőn elszakad a térdszalagja, ami érdemben pontot tesz csodálatos karrierje végére. Albert Flórián az 1969. június 15-én Koppenhágában megrendezett Dánia elleni vb-selejtezőn szenvedett súlyos sérülést, amikor összeütközött az ellenfél kapusával, Knud Engedahl-lal. Engedahl, az északiak kapusa olyan sérülést okozott, amely hosszú időre harcképtelenné tette. Ha nincs e sérülés, alighanem befogja a legtöbbszörös (101-szeres) magyar válogatott Bozsik Józsefet.
A súlyos sérülés kettétörte Albert pályafutását, mert innentől - saját bevallása szerint - már sosem volt a régi. Tény, a lába Koppenhága után már sohasem lett a régi. Az utolsó öt év már csak szenvedés a Császár számára: lábadozás, rehabilitáció, formakeresés, egyre kevesebb jó játék, miközben a Ferencvárossal és a válogatottal sem tudta hozni a korábbi eredményeket. Végül belátta, hogy eljött az idő a búcsúzásra.
Búcsú a Klubból: Az Utolsó Bajnoki Mérkőzés
Ötven éve játszotta utolsó bajnoki mérkőzését Albert Flórián, a magyar futball egyetlen aranylabdása. 1974. március 17-én a ZTE elleni bajnokin, 30 ezer néző előtt a Népstadionban lépett pályára utoljára Fradi-mezben. A sportág ihletett művésze szokásos góljainak egyikével köszönt el a ZTE ellen (3-0): finom mozdulattal elfektette a kapust, és flegmán a hálóba gurított.
"Nem a korom, hanem a térdem miatt" - felelte a meccs előtt a búcsú okát firtató kérdésre. "És a ZTE ellen végig játszik? - Nem, csak egy félidőt, s valószínűleg a másodikat. Jobb lesz a többiekkel együtt az öltözőbe vonulni, mint otthagyni őket a pályán…" És tényleg így történt. Az 54. percben óriási üdvrivalgás közepette Kű helyére Albert jött be a pályára. A 78. percben Branikovits átadását Albert lekezelte, elegáns mozdulattal elhúzott a kifutó Déri mellett, és a kapu közepébe gurított. 3-0.
A lefújás után a nézők felállva ünnepelték Albert Flóriánt. A Ferencváros elnöksége nevében Harót János és Dékány Ferenc, a ferencvárosi öregfiúktól Gyetvai László és Rudas Ferenc köszöntötte Albertet. A játékostársak pedig vállukra vették, és úgy vitték le a pályáról a magyar futballtörténelem Aranycsapat utáni legjobb labdarúgóját.
Albert könnyes szemmel így nyilatkozott: "Mindent elértem, amit egy labdarúgó elérhet. Nagyon jólesett, hogy játékostársaim a búcsúmérkőzés után feljöttek hozzám, és megajándékoztak tizenegy darab ferencvárosi emblémával ékesített kupával. Géczi Pista pedig nekem adta a csapatkapitányi szalagot. Mindenkinek megköszönöm azt, hogy végigjárhattam ezt a csodálatosan szép utat."
A Válogatott Búcsú: Székesfehérvár, 1974. május 29.
1974. május 29-én egy Székesfehérváron megrendezett Jugoszlávia elleni barátságos mérkőzésen lépett pályára 75. alkalommal a magyar labdarúgó-válogatottban a sportág egyetlen hazai Aranylabdása, Albert Flórián. 15 percet kapott, mert ez volt a búcsúmeccse a nemzeti csapattól. Az Aranylabda átadása körüli évekkel korábban megesett megalázó cirkusz után az MLSZ és az akkori magyar sportvezetés úgy látta jónak, ha ilyen körülmények között köszön el a válogatott meztől Albert Flórián.
Valami hasonlót érdemelt volna meg Albert is - mondjuk egy teltházas meccset a Népstadionban, de az illetékesek 1974-ben ezt nem akarták látni. Attól féltek - az akkori helyzetet ismerve némileg jogosan -, hogy kevés néző megy ki a legnagyobb magyar sportlétesítménybe. A Kutas István vezette MLSZ ekkor kezdte meg az országjáratást a magyar válogatottal. Az 1973. november 11-én a Népstadionban rendezett NDK elleni barátságos meccsen 7000 néző lézengett, ez volt a jeladás arra, hogy a legnépszerűbb sportág válogatottját vidékre költöztessék.
A zalaegerszegi 3000 néző és a teljes közöny nem törte le az MLSZ-t, így jött el 1974. május 29. A magyar válogatott történetének második vidéki mérkőzését Székesfehérváron rendezték meg. A város ünneplőbe öltözött, Albert Flórián búcsújátékán pedig mindenki ott akart lenni. A stadion teljesen megtelt, 16 ezer néző előtt futottak ki a csapatok.
A Búcsúmeccs Részletei
A Magyarország-Jugoszlávia 3-2 (0-2) barátságos mérkőzést Székesfehérváron játszották 16 ezer néző előtt. Vezette: Heninz (nyugatnémet).Magyarország: Géczi - Fábián, Bálint, Vidáts, Megyesi - Juhász, Albert, Somogyi - Müller, Bene, Máté.
Jugoszlávia: Marics - Krivokucsa, Katalinszki, Pavlovics, Buljan - Muzsinics, Jerkovics, Acsimovics - Popivoda, Surjak, Dzsajics.
Csere: Albert helyett Fazekas a 15. percben, Fábián helyett Lakinger a 29. percben, Popivoda helyett V. Petrovics, Dzsajics helyett Bukal, Krivokucsa helyett Hatunics, mindhárom a szünetben.
Góllövő: Popivoda a 18. percben, Jerkovics a 21. percben, Máté az 55. percben, Fazekas (11-esből) a 65. percben, Máté a 85. percben.
A meccs előtt az MLSZ akkori elnökségi tagja, Iklódi Gábor búcsúztatta az ünnepeltet. Albert Flórián búcsúmérkőzését a Magyar Televízió és a Kossuth Rádió is teljes egészében közvetítette Székesfehérvárról. A mérkőzésen - az előre megbeszéltek szerint - 15 percet kapott Albert, majd a helyére érkezett az Újpesti játékos, Fazekas László.
Albert Flórián Stadion 1974 - 2013 🏟😢😭
A korabeli sajtó szenvtelen, érzelemmentes sorokban, hivatalos hangnemben számolt be az eseményről, ahogy ez megfelelt az akkori sportirányításnak. Sehol egy fotó, sehol egy Albert-nyilatkozat a meccs után. Utóbbira is több napot kellett várniuk az olvasóknak, mígnem valahol felbukkant egy cikk, amelyben minden idők egyik legjobb magyar labdarúgója szót kaphatott. 1974. június 3-án a Magyar Hírlap készített vele rövid interjút.
Albert Flórián gondolatai a búcsúról
Az interjúban Albert így beszélt a visszavonulásról: "Jól esett, hogy olyan sokan kértek: maradjak még egy-két évet. De már nem vagyok képes olyan játékra, amellyel a szurkolók és magam is elégedettek lennénk. Régi igazság: búcsúzni csak szépen szabad. Hát én sem akarok dicstelenül visszavonulni. A lábam sajnos érzékenyebb bármelyik barométernél. Ráadásul nem bírja a terhelést, az edzéseket."
Kiderült még az interjúból, hogy Albert lett a Ferencváros labdarúgó szakosztályának helyettes vezetője. Így folytatta: "Egyszer azt nyilatkoztam, hogy 101-szer szeretnék játszani a nemzeti tizenegyben. Azért pont százegyszer, hogy túlszárnyaljam a csúcstartót, Bozsik Józsefet. Amikor ezt mondtam, megvolt rá minden esélyem. 1969. június 15-én voltam 69. alkalommal a válogatott tagja. S ez a nap a koppenhágai, dánok elleni mérkőzés húzta keresztül a számításaimat, a terveimet."
Albert Flórián Öröksége
Albert Flórián soha nem lett edző. "Edző soha nem leszek! Eleget szidtak a pályán, a kispadon még inkább ez várna rám. És ennek nem akarom magam kitenni" - mondta, és tartotta is magát az elhatározásához. A Fradi-ifi élén, illetve a líbiai Al-Ahli Bengazinál eltöltött néhány évet leszámítva a legenda nem vállalt vezetőedzői feladatot.
Az utolsó vitathatatlan magyar világsztár, egyetlen aranylabdásunk, Albert Flórián pályafutása tulajdonképpen már 1969 nyarán, dániai sérülésével megtört, de hivatalosan csak majdnem öt évvel később búcsúzott el előbb imádott klubjától, majd a válogatottól is. Ekkor még mindig nem volt 33 éves.
Albert tiszteletére 60. születésnapján szobrot helyeztek az FTC klubház bejáratánál, a márvány dísztáblák elé, így talán feledhető, hogy Flóri sem olimpiai, sem világ-, sem Európa-bajnok nem lehetett. Ő "csak" a Császár! Akiből viszont egy van, és akit az idők végtelenjén át megőriz az emlékezet és a krónikákba arany betűkkel íródik a neve. A ferencvárosi stadion 2007 óta az ő nevét viseli, és a helyére épült Groupama Aréna főbejáratánál is ott áll a legnagyobb zöld-fehér legenda szobra.
tags: #albert #florian #bucsu #meccs
