A magyar vízilabda kiválóságai: Szakkommentátorok és olimpiai bajnokok

A sportközvetítések világában a szakkommentátorok szerepe felbecsülhetetlen, különösen akkor, ha a puszta tényközlésen túl mélyebb betekintést nyújtanak a játékba. Egyre inkább belehabarodunk a sportba, írunk is róla néha, de igyekszünk szerénynek maradni. Például, mert az információ, ami esetleg birtokunkban van, vagy amit meg bírunk szerezni, nemhogy a század-, az ezredrészével sem ér fel annak a horribilis tudásnak, ami Spiller István szakkommentátor tulajdona - írta Gazda Albert 2007-ben Spiller Istvánról, a hazai jégkorong-közvetítéseket új dimenzióba helyező szakértőről. Ez a gondolat tökéletesen érvényes a magyar vízilabda szakkommentálására is, ahol olyan minőség, mint Szabó Zoltáné, már vagy tíz éve etalonnak számít.

A vízilabda szakkommentálás etalonjai

Szabó Zoltán, aki az UTE-val 1994-ben BEK-győztes, egykori rosszkéz oldali játékos, magával ragadó stílusával, humorával, empátiájával, elképesztő felkészültségével, lexikális tudásával és óriási tapasztalatával adja át azt, amit bár adott esetben mi is láthattunk a képernyőn, de nem tudtuk megfelelően értelmezni. Ő kontextusba helyezi az adott védekezést, támadást, lefordulást, blokkot, csavart és centerakciógólt is, tulajdonképpen az egész mérkőzést. Szabó Zoltánt a SportKlub saját nevelésű embereként hallhattuk már az RTL Klubon, az Eurosporton, az Rcko.fm-en Lévai Balázs egészen kiváló Súgógép c. műsorában, a Sport TV-n és az M4-en is, és olvashatjuk véleményét a Nemzeti Sportban és a Hosszabbításon is.

Hét és fél éve a rá jellemző frappáns stílusban mondta el egy interjúnkban: "Talán van szerepünk abban, hogy elterjedt itthon a két kommentátoros közvetítés a fociban. Az, hogy fölsoroljuk, hogy milyen játékosok érnek sorban a labdához, nem közvetítés. Próbáltunk szakértőket bevonni. Amerikában ki van találva, hogy egy emberhez egy sportág köthető. Imádom Gundel Takács Gábort, de ha ránéztem, nem tudtam eldönteni, hogy épp ki fog nyitni egy táskát, beszélgetni fog egy öregasszonnyal, fel fog adni egy rejtvényt, vagy esetleg gólokat fog közvetíteni."

Szabó Zoltán megfigyelései gyakran a játék apró, de döntő részleteire is kiterjednek. Például, többször megjegyezte a barcelonai Eb-n, hogy leszegett fejjel mennek előre a magyar játékosok felúszásnál, nem néznek körül már jó előre, hogy mi lenne a legjobb lehetőség. Vagy, amikor a spanyol-görög negyeddöntőn észrevette, hogy az Egerben parádézó Angelos Vlachopoulos hogyan fröcskölte meg az ellenfél kapusát lábvízzel, hogy megzavarja őt a kapura érkező lövés figyelése közben.

Hasonlóra képes Lévai Balázs és a kiváló Petrovics Mátyás is, utóbbit a magyar-olasz női negyeddöntő óta szintén hallhatjuk Szabó Zoltán mellett a barcelonai kontinenstornán. Tavaly a budapesti Final Six alatt Madaras Norberttel bővült az ő körük, aki először még csak a stúdióban szerepelt, a Világliga idei Szuperdöntőjében már beült a kommentátor mellé élő adásban is.

"Az elején még nehéz volt, hogy mennyi időm van beszélni. Több gondolatom volt, mint amennyit el tudtam mondani." - mondta nekünk tavaly a Duna Arénában Madaras Norbert. Az M4 Sporton azóta is láthatjuk, hallhatjuk kifogástalan, közhelyektől mentes, empatikus, de amikor szükséges, akkor kritikus megnyilvánulásait is, üdítő kivétel ebben is.

Úgy hallottuk, Cseh Sándor az idei BENU-kupa alatt már volt stúdióvendég az M4 Sporton, de mi a helyszínen voltunk, így akkor még lemaradtunk róla. Nem úgy, mint az Eb magyar-olasz csoportmeccsén, ahol ő volt Madaras mellett a stúdióban. Akkor már elkezdte a felkészülést több OB I-es csapat is. Mint ismeretes, tavaly ötből öt versenysorozatban az élen végzett a Szolnokkal, többek között Bajnokok Ligáját is nyert Vámos Mártonékkal, de az idei BL nyolcas döntője után nem hosszabbítottak vele szerződést a Dózsa vezetői. Ezt a luxust használta ki a köztévé, az ő révén pedig olyan szemszögből kaptunk játékhelyzetek alapos magyarázatát, amit ilyen színvonalon mástól még nem nagyon. Örömmel olvastuk egri kollégája, Dabrowski Norbert kiállását mellette ebben az amúgy is remek interjúban: "Én azt szeretném kérdezni, hogy Cseh Sanyi rosszabb edző, mint tavaly?"

Azóta csatlakozott Madaras Norbihoz Varga Dániel is, akivel Pekingben együtt lettek olimpiai bajnokok 10 éve, vb-aranyérmesek öt esztendeje. Idén a Ferencvárosban mindketten bajnoki címmel búcsúztak az aktív játéktól, és együtt szakértősködtek a szerb-magyar Eb-negyeddöntő alatt. Hitelességüket megalapozta szinte makulátlan játékos pályafutásuk, az eredményeik, csapataikban betöltött vezérszerepük. Érdemes visszanézni, mit és hogyan mondtak el a magyar válogatott és a legfőbb riválisok játékáról, Märcz Tamás csapatának eddigi barcelonai teljesítményéről, a sok javítanivalóról. Élmény volt hallgatni szakszerű, disztingvált mondanivalójukat. Egyébként Dani is a Duna Arénában debütált új szerepében, még a júniusi Világliga-finálé alatt, aki tudomásunk szerint már másik, új pozíciójában, utánpótlásedzőként is átesett a tűzkeresztségen, edzőtáborban járt FTC-s csapatával.

Nem törvényszerű, hogy valaha kiváló játékosokból ugyanolyan jó edzők, vagy szakkommentátorok legyenek, rájuk egyelőre az utóbbi alakításában érvényes. Az a kritika, amit megfogalmaztak a magyar játékosok felé, ezért is állja meg a helyét azon túl, hogy igazuk van benne. Varga Dani pedagógiai érzékéről több alkalommal megbizonyosodhattunk a játéka mellett, a válogatottban a csapatkapitányi tisztsége alatt és az interjúi által egyaránt, már csak ezek alapján is irigyeljük az FTC-ben általa edzett gyerekeket.

Varga Dániel már 2011-ben is elismerően nyilatkozott Szabó Zoltánról, amikor a SportKlub honlapján a magyar férfi válogatott akkori tagjairól készült sorozatban jellemezte a szegedi szakértőt: "Mivel ez a rovat a nyilvános szembedicsérésről is szól, legyen szabad megköszönnöm Zoli szakszerű kommentálását, amivel hozzáadott értéket képvisel a televíziós közvetítések során ebben a szép, de annál nehezebben értékesíthető sportágban."

Két világbajnok, Stieber Mercédesz és Takács Orsolya révén korábbi kiváló játékosok képviselik e téren a női pólót is. Ebből a szempontból el van látva a sportág klasszisokkal. Kalapot emelünk Hosszabbításos kollégánk, Varga Ákos előtt is, aki a vízilabda Eb összes magyar érdekeltségű meccsét és pluszban még egy csomó más partit is kommentál - van, hogy naponta hármat is -, óriási terheléssel egy, a negyeddöntőkig vitt labdarúgó-világbajnokság után. A foci-vb alatt nagyon kevés kivétellel (Hajnal Tamás, Gera Zoltán) inkább közhelyek puffogtatását hallhattuk egykori futballistáktól, mint valid szakmai értékelést, többletet adó elemzést edzőktől, azután az egy hónap után ez a barcelonai két hét óriási minőségbeli különbséget jelent.

Az 1976-os montreal-i olimpiai arany

A magyar férfi vízilabda-válogatott 12 év várakozás után a montreali olimpián ismét a csúcsra ért. Az 1968-as bronz- és az 1972-es ezüstérem után Gyarmati Dezső, oldalán Kárpáti Györggyel vette át az irányítást a vízilabda-válogatottnál. A csapat magja közben kialakult. Bodnár András, Kásás Zoltán és Görgényi István ugyan világbajnok volt, de a helyükre érkezett az új hullám képviseletében Gerendás György, Horkai György és Sudár Attila a 11 fős olimpiai keretbe. Sudárt az utolsó pillanatban rakták a csapatba, a döntés helyességét azonban igazolta, hogy a torna legjobb védőjének választották meg.

Az ausztrál csapattal szemben kicsit álmosabb játékot láthattunk, egy évvel korábban a vb-n hat góllal verte a csapat őket, most 7-4 után már nem forszírozták a nagy gólarányú győzelmet. Kanada ellen a védekezés már rendeződött, és a 4-0-s vezetés után már lehetett tartalékolni is. A kulcsmeccs az olaszok ellen jött, a hatos döntőben mindjárt az első fordulóban találkozott a két ország. A feladat az olaszok ellen tehát adott volt, a torna legjobb centerét, Gianni de Magistrist ki kell venni a játékból. A mozgékony, de erős Sudár Attila ezt meg is tette, csatájukban az olasz kipontozódott a harmadik negyed elején, de így is nehezen született meg a siker.

A románok ellen az utolsó előtti fordulóban viszont a várt hatalmas csata alakult ki, az előző vb-n is csak 8-7-re sikerült legyőzni őket. Ez már több volt egyszerű meccsnél, mert a többi eredmény úgy alakult, hogy egy győzelem már az aranyérmet jelentette. Most 9-8 lett az eredmény. Az első negyedben már 3-1 volt, és utána is végig a mieink voltak előnyben, de a románok nem adták fel. Az utolsó gólt Csapó lőtte, őt úgy jellemezték a korabeli Népsportban, hogy a fontos meccseken hozza magát. A pólós, és későbbi államtitkár Gallov Rezső így tudósított az utolsó gólról: "Sudár szerel, támadás a románok és a fáradtság ellen. Csapó úszik a bal oldalon. Küzd a tempónyi előnyért, aztán bevág Nastasiu elé. A román belekapaszkodik a nadrágjába. Csapó viszi a labdát, hátán a román, már ott a négyméteresen belül. Próbálja lövéshez emelni a labdát. A román visszarántja, a labda leesik. Csapó kétségbeesetten néz ki a játékvezetőre - de ez csak egy villanás csupán -, a kubai Martinez pedig áll, vár. Előnyszabály?! Csapó tovább harcol. Már a nyakában a román. Fogy az erő, az oxigén, aztán a kapus kimozdul, Csapó egy kétségbeesett, utolsó elszánt kísérletet tesz. Tartja ellenfelét, emeli a labdát és belöki a kapus hóna alatt."

A méltatásokban még gyakorta előkerült két név. Szívós István most nem volt annyira gólerős, de mezőnymunkája - különösen védekezésben - az egész olimpián kimagaslónak számított, ezzel édesapja nyomdokaiba lépett, aki 1952-ben és 1956-ban is a dobogó tetején állhatott. Sárosi László volt a csapat egyik motorja, szíve és esze.

Az 1976-os olimpiai bajnokcsapat tagjai és pályafutásuk

tags: #albrecht #tamas #vizilabda

Népszerű bejegyzések:

• A kosárlabda matricák története és értéke
• A tragikus betegség árnyékában: Lázár Bence
• Út a döntőbe: PSG vs. Arsenal
• A "rosszkéz szélső" szerepe a vízilabda meccseken
• Képzések Csurgón