Az amerikai futball – Történelem, Szabályok és Híres Pillanatok

Az amerikai futball, vagy ahogy az USA-ban és Kanadában egyszerűen hívják: futball, a rögbiből kifejlődött csapatjáték. A játék célja, hogy a labdát az ellenfél endzone-jába vigyék és ezzel pontokat szerezzenek. A labdát lehet hordani vagy passzolni, esetenként rúgni.

A sportágat az Amerikai Egyesült Államokon kívül az amerikai futball névvel különböztetik meg a hagyományos labdarúgástól, amit ott soccernek neveznek, valamint a rögbitől. Az amerikai futball a 19. század végén alakult ki a rögbiből.

Az arena football az amerikai futball egyik változata, amely úgy viszonyul az amerikai futballhoz, mint a futsal (teremfoci) a labdarúgáshoz: ugyanaz a játék, teremben (arénában), nagyobb irammal, több ponttal.

A Játéktér és Felszerelés

A játék egy 120 yard (110 méter) hosszú és 53 1/3 yard (49 méter) széles, téglalap alakú pályán zajlik. A hosszanti szélen lévő vonalak az oldalvonalak, a rövid szélen lévők az end line-ok. A pálya két végén vannak a goal line-ok, amelyek egy 100 yard hosszú pályarészt fognak közre. Pontot szerezni az endzone-nak nevezett, 10 yard széles területen lehet, amely a gólvonaltól (goal line) az alapvonalig (end line) tart. A pályát 5 yardonként az úgynevezett yard line-ok keresztezik. Az oldalvonalakkal párhuzamosan található két vonalsor neve hash mark.

Az endzone mögött található a 18,5 láb (5,64 méter) széles kapu (goal post vagy upright), amelynek alsó része 10 láb (3,05 m) magasan kezdődik. A sikeres rúgás feltétele az, hogy a labda e keresztrúd fölé és a kapufák közé kerüljön.

A játékosok kötelesek védőfelszerelést viselni a pályán, úgymint sisakot és fogvédőt,valamint vállvédőt és protektoros nadrágot.

A Csapatok és Játékosok

Minden csapat egyszerre 11 játékossal vesz részt a pályán zajló játékban. A csapat összeállítása minden időkérésnél, játékfajtánál vagy szünetben változtatható, tetszőleges számú cserével.

A csapatok három elkülönített csapatrészre vannak osztva, ezek: az offense team (támadóegység), a defense team (védőegység) és a special team (különleges egység).

Az amerikai futballt két tizenegy fős csapat játssza, de a játék sajátosságából adódóan a csapatokat az edzői stábbal együtt közel 70-70 fő alkotja.

A Játék Menete és Pontozás

A játék meglehetősen összetett, leegyszerűsítve a cél több pontot szerezni, mint az ellenfél.

Egy meccs az NFL-ben négy 15 perces negyedből áll, az amerikai közép- és főiskolai, valamint a nemzetközi IFAF szabályok szerint játszott mérkőzések 4×12 percesek. A második és a harmadik negyed között van a félidő (ami az NFL-ben 15 perc, a többi ligában 12 perc). A negyedek között csak térfélcsere van, amire 2 perc áll rendelkezésre.

A játékidő mérése leginkább a futóórás és tiszta játékidő keverékeként fogható fel, bizonyos playek (játékok) után (például a játéktéren kívülre kerül a labda) megáll az óra.

Az NFL-ben, ha a rendes játékidőben döntetlen az állás, akkor hosszabbítás (overtime) következik, amely lényegében egy 5. negyed. A 2012-2013-as NFL szezontól az alapszakasz korábbi hirtelen halál-szabályát felváltotta a playoffban is érvényes hosszabbításszabály vagyis az OT során a labdát elsőként birtokló csapat csak akkor nyerhet, ha touchdownt vagy safetyt szerez. Mezőnygól esetén a játék megy tovább, a labdabirtoklás átszáll a másik csapatra, akiknek viszont már egy mezőnygól is elég a győzelemhez. Amennyiben a letelik a hosszabbításra szánt 15 perc és nincs döntés, a játék döntetlennel véget ér. Döntetlen eredmény csak az alapszakaszban születhet, a rájátszásban erre nincs lehetőség.

A támadó csapatnak 40 másodperce (középiskolai mérkőzéseken 25 mp) van a támadás indítására, ha a bíró nem állítja meg az órát. Amennyiben technikai okok miatt (például sérülés, büntetés stb.) megállították az órát, akkor a bíró óra-újraindítási jelétől számítva 25 másodperc van a kezdésre.

Egy amerikaifutball-mérkőzés rövid, általában 5-10 másodperces támadóakciók sorozatából épül fel, amelyek között 25, illetve bizonyos esetekben 35 másodperc megbeszélési idő van, tehát a játék menete nem folyamatos.

A kezdőrúgást („kickoff”) követően a fogadó csapat visszafutó embere („kick returner”) addig fut a labdával, ameddig csak tud és attól a helytől indul a támadás.

A csapat támadóegységének maximum négy lehetőségből minimum 10 yardot kell előrejuttatnia a labdát. Ha ez sikerül, akkor a támadók „first down”-t érnek el és ezzel újabb négy lehetőséget szereznek az előrejutásra attól a ponttól, ahol az akció véget ért. A játéknak ez a része területfoglalásos jellegű. Ha az előrejutás nem sikerül a négy lehetőségből, akkor az ellenfél következik.

Azt a pontot (egész pontosan a labdára állított, az oldalvonalra merőleges egyenest), ahol a labda van az akció (play) megkezdésekor, „line of scrimmage”-nek nevezik. A játékosok a line of scrimmage két oldalán állnak fel egymással szemben.

Ezután két módon lehet előrejuttatni a labdát. Az egyik a labdával való futás, a másik annak elpasszolása.

A futás („rush”) az esetek nagy részében „handoff”-fal kezdődik, amikor a QB átadja a running back-nek a labdát, de gyakran előfordul, hogy maga az irányító fut a labdával a snap után.

A passzolás az amerikai futballban az esetek túlnyomó többségében előre, a támadás irányában történik. Előrepasszolást egy playben csak egyszer és csak a line of scrimmage mögül lehet végrehajtani a támadócsapatnak. Oldalra, illetve hátra bármennyiszer és bárhol lehet passzolni.

Az akciónak akkor van vége, ha a labda „halott” lesz. Egy passz az oldalvonalon vagy az alapvonalon kimegy a pályáról, illetve földet ér anélkül, hogy elkapták volna. A támadó csapat nem tud a négy lehetőségből 10 yardot haladni.

Ekkor arról a pontról, ahol a negyedik play véget ért, jöhet az addig védekező csapat. A támadók negyedik kísérletre nem próbálják meg a 10 yardot elérni, hanem elrúgják a labdát. Ez a „punt”. Ez akkor fordul elő, ha nem látnak esélyt a first down elérésére és sikeres mezőnygólra sincs esély.

A védekező csapat egy tagja elkapja az irányító passzát. Ez az „interception”, az amerikai futball egyik jellemző momentuma.

A támadó csapat labdát birtokló tagja elejti a labdát. Ez a „fumble”. Ekkor a labda azé a csapaté lesz, amelynek a tagja a szabad labdát felvette.

Kihagyott mezőnygólkísérlet.

A támadó csapat tagját a saját endzone-jában szerelik vagy kényszerítik ki a pályáról. Ezt nevezik „safety”-nek. Safety jár abban az esetben is, ha támadócsapat a saját endzone-jában szabálytalankodik. A safety-t szabadrúgás („free kick”) követi. Ezt a safety-t elszenvedő csapat hajtja végre a saját 20 yardos vonaláról. Ezt lehet kickoff módjára vagy punttal csinálni, de szinte kizárólag az utóbbit alkalmazzák.

Pontszerzési Lehetőségek:

• Touchdown (TD): 6 pontot ér. Akkor ér el a csapat touchdown-t, ha egy játékosuk az ellenfél célterületére (endzone) viszi be a labdát, vagy az irányító a célterületen álló társának dobja a labdát, aki a labdát birtokolva mindkét lábával érinti a talajt. Touchdownt elérhet a védő- és a támadócsapat is: a védő a labdaszerzés után közvetlenül, a támadó pedig egy akciósorozat végén (lehet passz vagy futás eredménye is).
• Extra point, Point after touchdown (PAT): Egy 20 yardos field goal kísérlet a kapuval szemben. Touchdown után általában ezt a megoldást választják. A magyar nyelvben elterjedt a jutalompont kifejezés használata is.
• Kétpontos kísérlet: A kétpontos kísérlet esetén a cél az, hogy a kétyardos (illetve háromyardos) vonalról indulva újra át kell juttatni a labdát a gólvonalon, egyetlen kísérletből, hasonlóan a touchdownhoz.
• Field goal (FG): Akkor sikeres, ha az U alakú kapu szárai között halad át a labda, a kapu keresztszára fölött. Akkor kerül rá sor, ha a támadócsapat három kísérletből nem tesz meg 10 yardot és negyedikre a kapura lövést választják, illetve, ha már nincs idő más módon pontot szerezni.
• Safety: 2 pontot ér. A védőcsapat akkor éri el, ha a támadóegység labdás emberét annak saját célterületén szerelik vagy kikényszerítik a pályáról. Ez ráadásul a támadási jog átadásával (free kick) is jár.

Fontosabb Játékhelyzetek és Fogalmak

• Challenge: A vezetőedzőknek (head coach) egy mérkőzés alatt kétszer van lehetőségük bizonyos bírói ítéletek felülvizsgálatát kérni, de nem kérhetnek challenge-et az első és második félidő utolsó két percében.
• Free kick/Safety punt: Safety után az azt elszenvedő csapat hajtja végre a 20 yardos vonaláról.
• Fumble: Akkor következik be, amikor a labdás játékos elejti a labdát. Történhet védői ráhatásra vagy egyszerű technikai hibából eredően, de alapfeltétel, hogy előtte birtokolni kell a labdát.
• Fumble lost: Labdaejtés következtében történő labdavesztés.
• Huddle: A huddle során a játékok előtt az irányító és a center egymással szemben állva megbeszélik a következő playben alkalmazott taktikát.
• Interception (IT): A védőjáték egyik leglátványosabb eleme. Akkor történik, ha védő megszerzi a quarterback által előrepasszolt labdát.
• Incomplete pass: Annak az esetnek a neve, amikor a támadóegység egy tagja (a támadófal és a quarterback kivételével) nem tudja megfogni a passzt.
• Kickoff: Kezdőrúgás.
• Punt: Általában akkor kerül rá sor, ha az edző úgy ítéli meg három kísérlet után, hogy nincs esély first downra vagy field goalra és inkább az önkéntes támadási jog átadását választják.
• Punt return: A punt során elrúgott labdát a másik csapat elkapva a lehető legtovább próbálja visszahordani.
• Fair catch: Ha a visszahordó játékos úgy látja, hogy nincs esélye visszafutásra, az elkapás előtt keze felemelésével kérhet.
• Timeout: Időkérés.
• Touchback: Akkor van touchback, amikor a játékos a labdát a saját endzone-jában szerzi meg és letérdel vele.
• Szabálytalanságok: A pályán lévő hét bíró szabálytalanságot lát, azt egy sárga kendő eldobásával jelzi. Ilyenek lehetnek a Facemask, Offensive/Defensive pass interference, Running into/Roughing the passer, kicker.

Az Amerikai Futball Magyarországon és Nemzetközi Szinten

Az amerikai futballt legmagasabb szinten hazája legnagyobb professzionális bajnokságában, a National Football League-ben (NFL) játsszák. Az NFL 1920-ban alakult American Professional Football Association néven, majd 1923-ban vette fel mai nevét. Az amerikai futball az 1960-as években az USA-ban átvette a legnépszerűbb sport szerepét a baseballtól és mára a világ legnézettebb bajnoksága. 1970-ben egyesült a riválisával, az AFL-lel. A bajnokság két főcsoportból (konferenciából), az American Football Conference-ből (AFC), illetve a National Football Conference-ből (NFC) áll.

A magyar amerikaifutball-bajnokság 2005 óta létezik, 2007-től 2, 2012-től 3 osztályban rendezik meg. Jelenleg a kiemelt bajnokság a Hungarian Football League (HFL), melynek döntője a Hungarian Bowl. Hétszeres magyar bajnokként a legsikeresebb hazai csapat a Budapest Wolves. A magyar amerikaifutball-válogatott 2015-ben alakult.

Az International Federation of American Football (IFAF) a sportág nemzetközi szövetsége.

Az Amerikai Labdarúgás (Soccer) Helyzete az USA-ban

Az amerikai labdarúgó-válogatott az Amerikai Egyesült Államok nemzeti labdarúgócsapata, amelyet az amerikai labdarúgó-szövetség (United States Soccer Federation) irányít. Az amerikai labdarúgó-válogatott Észak- és Közép-Amerika legeredményesebb csapata. A labdarúgó-világbajnokságokon eddig tíz alkalommal szerepelt. Legjobb eredménye egy harmadik helyezés volt, amelyet az első, 1930-as tornán sikerült elérnie. Ezt követően a csapat számára legtöbbször már a csoportkör után véget ért a küzdelem.

A labdarúgó-világbajnokságok során eddig egy ízben, 1994-ben szerepelhetett rendezőként. Ekkor a nyolcaddöntőig jutott el. Az 1998-as labdarúgó-világbajnokságon az abszolút utolsó helyen végzett, 2002-ben azonban egészen a negyeddöntőig jutott.

A térség válogatottjai számára megrendezett CONCACAF-aranykupában az amerikai nemzeti tizenegy a második legsikeresebb csapat. Mindössze egy alkalommal, 2000-ben nem szerzett érmet, ekkor a negyeddöntőben kiesett. Ezenkívül azonban négyszeres kupagyőztes, háromszoros ezüst- és kétszeres bronzérmes volt a csapat.

A Copa América küzdelmeire eddig négyszer kapott meghívást, először 1993-ban. Legjobb eredménye eddig egy negyedik helyezés volt 1995-ben.

A konföderációs kupán rendkívül jól szerepel az amerikai labdarúgó-válogatott és eddig itt érte el a legnagyobb nemzetközi sikereit is felnőtt szinten. 1992-ben, az első tornán, amelynek még csak négy résztvevője volt, az amerikai válogatott bronzérmet szerzett. Ezt 1999-ben megismételte. 2009-ben pedig egészen a döntőig jutott.

Az amerikaiak legnagyobb riválisa a mexikói labdarúgó-válogatott. A mexikóiakkal szemben egészen az 1990-es évekig szinte teljesen esélytelen volt a csapat. Addig egy-egy győzelemtől, illetve döntetlentől eltekintve a mexikóiak többnyire súlyos vereséget mértek az amerikai labdarúgó-válogatottra.

A válogatott gólrekordere Landon Donovan, aki pályafutása során összesen 57 gólt szerzett. A legtöbb mérkőzésen pedig Cobi Jones (164) lépett pályára, aki 1992 és 2004 között szerepelt a nemzeti csapatban.

Az amerikai labdarúgó-válogatott első, nem hivatalos mérkőzésére 1885. november 28-án került sor Newarkban. A csapat ellenfele a kanadai labdarúgó-válogatott volt. A mérkőzést Alex Gibson találatával a kanadaiak nyerték 1:0 arányban. 1886. november 25-én ugyanezen a helyszínen újabb mérkőzést játszott egymással a két csapat, de ekkor már a hazaiak csapat nyert 3:2-re. A következő két mérkőzést is Kanadával játszották, igaz, nyolc évvel később, 1904-ben.

Az 1904. évi nyári olimpiai játékokon az a különleges helyzet állt elő, hogy az amerikaiak ezüst- és bronzérmet is szereztek. A tornán ugyanis csak három csapat vett részt, a kanadai Galt FC és két amerikai, a Christian Brothers és a St. Rose Parish. A Galt mindkét csapatot legyőzte, így végül megszerezte az aranyérmet.

A világbajnokságok történetének első győzelmét az USA szerezte 1930. július 13-án, az uruguayi világbajnokságon, miután 3-0 arányban múlták felül Belgiumot. A csapat a következő mérkőzésen Paraguay ellen is győzött, ismét 3-0 arányban.

A FIFA hivatalos állásfoglalása szerint Bert Patenaude szerezte az első és a harmadik, míg Tom Florie a második gólt. Más források szerint a második gólt is Patenaude vagy a paraguayi Ramón González szerezte. 2006 novemberében a FIFA megváltoztatta véleményét, eszerint mindhárom gólt Patenaude szerezte, így ő lett a világbajnokságok történetének első mesterhármast szerző játékosa. Két győzelmével a válogatott bejutott az elődöntőbe, ahol súlyos, 6-1-es vereséget szenvedett az argentinoktól.

Két évvel később, az 1932. évi nyári olimpiai játékokon a labdarúgás nem szerepelt a programok között, nagyrészt a sportág amerikai népszerűtlensége miatt. Így a hazai rendezésű versenyen a labdarúgás csak nem hivatalos keretek között zajlott.

1950-ben a válogatott a második világháború utáni első világbajnokságra is kijutott. A csoportkör során Spanyolország, Anglia és Chile volt az ellenfél. Az első meccsen Spanyolországtól 3-1-es vereséget szenvedtek, azonban a következő mérkőzésen 1-0-ra legyőzték az angol válogatottat. A gólszerző Joe Gaetjens volt. Ez volt a világbajnokság legnagyobb meglepetése, főleg annak tükrében, hogy egy barátságos meccsen az amerikaiak sima, 6-1-es vereséget szenvedtek az angol csapattól.

Az ezt követő bő harminc évben az amerikai válogatott szinte semmilyen szerepet nem játszott a világ labdarúgásában. A világbajnokságokra nem sikerült kijutni, más torna pedig ekkor még nem volt, amin részt vehetett volna. Ekkoriban tehát csak barátságos mérkőzéseket játszott, ám ezek nagy többségén sem sikerült győznie. Kevés győzelmét többnyire gyengébb, karibi válogatottak ellen aratta.

Az 1970-es évek végén megalakult a North American Soccer League, amihez nagy reményeket fűztek. Azt várták, hogy az amerikaiak ennek hatására egyre inkább meghatározó résztvevői lesznek a különböző tornáknak. A várt áttörés azonban elmaradt, a válogatott maradt a korábbi szinten. A nemzeti csapat 1983-ban elindult a bajnokságban, Team America néven. Ez sem hozta meg a kívánt sikert, ugyanis a válogatott játékosok inkább saját klubjukban szerepeltek a válogatott helyett.

A vezetők következő célja az volt, hogy kijussanak az 1984-es olimpiára és az 1986-os világbajnokságra. A NOB megengedte a nem európai és nem dél-amerikai csapatoknak, hogy teljes felnőtt kerettel szerepeljenek az olimpián. Ennek ellenére az amerikai csapatnak nem sikerült továbbjutnia, ugyanis csak a csoport harmadik helyén végezett, Egyiptommal azonos pontszámmal, viszont rosszabb gólkülönbséggel.

A kvalifikáción a résztvevőket először három hármas csoportba osztották be. Ezután a csoportelsők egy újabb hármas csoportot alkottak, ahol oda-visszavágós rendszerben játszottak a csapatok. A itt lejátszott négy mérkőzés után derül ki, melyik válogatott kvalifikálja magát a világbajnokságra. A selejtező sokáig jól alakult az amerikaiak számára, mert egészen az utolsó fordulóig az első helyen álltak csoportjukban, így az utolsó fordulóban már egy döntetlen is elég lett volna a továbbjutáshoz. Ekkor azonban hazai pályán 1-0-s vereséget szenvedtek attól a Costa Ricától, akiket korábban már 3-0-ra sikerült legyőzni. A győztes gólt a 35. percben Evaristo Coronado szerezte. Az amerikai válogatott ezzel csoportjuk második helyén végzett, és kiesett.

A sikertelen vb-selejtezőket követően nagy változások történtek az amerikai labdarúgásban. 1989-ben az USA megkapta az 1994-es labdarúgó-világbajnokság rendezési jogát. Ez a döntés nagyrészt negatív visszhangot kapott, egyrészt a válogatott gyengesége, másrészt a professzionális bajnokság hiánya miatt. Ez valamelyest csillapodott akkor, amikor 1-0-ra legyőzték Trinidad és Tobago válogatottját. Közel két év után ez volt az első idegenbeli győzelmük, és mivel ez a CONCACAF-bajnokságon történt, ez azt jelentette, hogy negyven év után ismét kijutottak a világbajnokságra.

A következő évben a válogatott ismét, ezúttal veretlenül megnyerte a CONCACAF-aranykupát. A sikerek 1992-ben is folytatódtak, a US Cupon is győzni tudtak. Itt sikerült legyőzni az ír és a portugál csapatot, az olaszokkal pedig döntetlent játszottak. Ugyanebben az évben meghívást kaptak az újonnan létrehozott konföderációs kupára is. A tornán ekkor még csak négy csapat szerepelt.

1994-ben, a hazai rendezésű világbajnokságon elérkezett a hosszú idő óta várt áttörés. A tornát egy döntetlennel nyitották Svájc ellen. A következő találkozón sikerült a győzelmet is megszerezni Kolumbia ellen, többek között a később meggyilkolt Andrés Escobar öngóljának is köszönhetően. Bár az utolsó mérkőzésen a csapat 1-0-ra kikapott a románoktól, ennek ellenére továbbjutott.

A következő vb már nem sikerült ilyen jól. A válogatott mindhárom csoportmérkőzésen vereséget szenvedett, és végül az abszolút utolsó, 32. helyen végezett. A szövetségi kapitányt, Steve Sampsont már a torna előtt rengeteg kritika érte a csapatkapitány és több fontos játékos kihagyása miatt a keretből, a sajtó szerint ennek volt tulajdonítható a rendkívül gyenge szereplés.

A következő évben a csapat ismét szerepelt a konföderációs kupán. Itt a csoportból a második helyen jutottak tovább Brazília mögött. Ezt követően, rögtön az elődöntőben vereséget szenvedtek Mexikótól, így csak a harmadik helyért játszhattak.

Az amerikai labdarúgó-válogatottnak 2002-ben sikerült megnyerni a CONCACAF-aranykupát, ez volt első tornagyőzelmük az új évezredben. Az ezt követő 2002-es labdarúgó-világbajnokságon ismét jól szerepelt a válogatott, a csoportból a második helyen jutottak tovább, megelőzve a portugál és a lengyel csapatot is. Az USA a nyolcaddöntőben is győzni tudott, Mexikó ellen. A negyeddöntőben azonban a németek már túl nagy akadályt jelentettek, a később a döntőig jutó csapattól 1-0-s vereséget szenvedtek.

Az USA a 2006-os világbajnokságonon az „E” csoportba került, a csehekkel, az olaszokkal és a ghánaiakkal. A csapat a tornát egy 3-0-s vereséggel nyitotta Csehország ellen, majd 1-1-es döntetlennel folytatta a küzdelmet az olaszok ellen, köszönhetően egy olasz öngólnak. A mérkőzésen piros lapot kapott Pablo Mastroeni és Eddie Pope az első félidő végén és a második félidő elején, így kilenc emberrel folytatták a mérkőzést. Az olasz csapatból is kiállítottak egy játékost, Daniele de Rossi Beasley lekönyökléséért mehetett idő előtt zuhanyozni. A kiesés már ekkor valószínű volt, de matematikai esélyük még maradt. Az amerikaiak búcsúja az utolsó csoportmérkőzésen vált biztossá, amikor 2-1-re kikaptak Ghánától. A válogatott utolsó lett csoportjában, így a csehekkel együtt nem jutottak a legjobb 16 közé.

Miután nyeretlenül tértek haza, az 1934-es és az 1990-es olaszországi, az 1998-as franciaországi és a 2006-os németországi vb-k után még mindig nem sikerült győzniük európai rendezésű világbajnokságokon.

Az amerikai válogatott 2007-ben Mexikó legyőzésével diadalmaskodott a CONCACAF-aranykupán, ezzel kvalifikálta magát a 2009-es dél-afrikai konföderációs kupára. A kupa előtti utolsó FIFA-világranglistán az USA a 14. helyen állt, megelőzve a szintén a kupán szereplő Egyiptomot és Új-Zélandot.

A konföderációs kupán a „B” csoportban szerepeltek Brazíliával, Olaszországgal és Egyiptommal. Az első és a második meccset elveszítették, előbb Olaszországtól, majd Brazíliától kaptak három gólt. A csoport utolsó köre előtt különös helyzet állt elő: Olaszországnak és Egyiptomnak három, az USA-nak nulla pontja volt, de ha előbbiek kikapnak és az Egyesült Államok győz, akkor a jobb gólkülönbség és a több rúgott gól határozza meg a továbbjutót. Az utolsó mérkőzéseken Olaszország 3-0-ra kikapott Brazíliától, Egyiptom pedig ugyanilyen arányú vereséget szenvedett az amerikaiaktól. Így Egyiptomnak -3, Olaszországnak és az Egyesült Államoknak pedig -2-es gólkülönbsége volt, és a két utóbbi közül az USA jutott tovább több lőtt góljának köszönhetően.

Az elődöntőben az amerikaiak az „A” csoport győztesével, Spanyolországgal játszottak. A kontratámadásokra berendezkedő amerikaiak korán megszerezték a vezetést egy spanyol védelmi megingást követően, amikor - fizikai fölényét kihasználva - Jozy Altidore talált a kapuba. A spanyolok a kapott gól miatt kitámadtak, és a mérkőzés végén egy újabb gólt kaptak, ezúttal Sergio Ramos hibája nyomán, a gólszerző Clint Dempsey volt. A fináléban Brazília volt az ellenfél, miután a másik elődöntőben legyőzték a dél-afrikaiakat. A mérkőzés az elődöntőhöz hasonlóan kezdődött, az első félidő kétgólos amerikai előnnyel zárult. A gólokat Dempsey a 10. percben és Donovan a 27. percben szerezték. A második játékrész azonban brazil fölényt hozott: előbb Luís Fabiano lőtt két gólt (46. és 74. perc), majd a 84.

A 2009-es CONCACAF-aranykupán a válogatott címvédőként szerepelhet. A keret jelentősen kicserélődött a Konföderációs Kupáéhoz képest, az ott szereplő játékosok közül mindössze öten maradtak a keretben. A játékosok között 15 olyan található, aki jelenleg az MSL-ben játszik. Az első fordulóban egy sima, 4-0-s győzelmet arattak Grenada válogatottja felett. A gólszerzők Adu, Holden, Rogers és Davies voltak. A második mérkőzésen ismét győztek, 2-0-ra Honduras ellen. A gólokat Santino Quaranta és Brian Ching szerezték. A harmadik, már tét nélküli összecsapáson Haiti volt az ellenfél. A győzelem ezúttal elmaradt, a meccs 2-2-es döntetlennel végződött. Az amerikai gólszerzők Davy Arnaud és Stuart Holden voltak. A negyeddöntőben Panama volt az ellenfél, az amerikai válogatott végül hosszabbítás után, Kenny Cooper 106. percben, büntetőből szerzett góljával nyert 2-1-re. Az elődöntőben az amerikaiak sima győzelmet arattak a csoportkörben már egyszer legyőzött Honduras ellen. A végeredmény, csakúgy mint akkor, 2-0 lett. A döntőben az örök rivális Mexikó volt az ellenfél.

A 2010-es világbajnokságra sikeresen kijutottak. A selejtezők második fordulójában kapcsolódtak be a sorozatba és Barbadost 9-0-s összesítéssel ejtették ki. A harmadik fordulóban ötször nyertek: Guatemalát 1-0-ra és 2-0-ra, Kubát 1-0-ra és 6-1-re, míg Trinidadot 3-0-ra verték és csak egy mérkőzésen kaptak ki Trinidad és Tobagótól idegenben 2-1-re. A hatos döntőt megnyerték Mexikó és Honduras előtt és kijutottak a dél-afrikai világbajnokságra, ahol a C csoportba kerültek. Anglia ellen 1-1-es döntetlennel kezdték a tornát. Szlovéniával 2-2-es döntetlent játszottak. A harmadik csoportmérkőzésen pedig 1-0-ra legyőzték Algériát Landon Donovan hosszabbításban szerzett góljával. Megnyerték a csoportjukat és 1930 után először jutottak tovább az egyenes kieséses szakaszba.

2011-ben ismét az Egyesült Államok adott otthont a CONCACAF-aranykupának. A csoportkörből továbbjutva a negyeddöntőben Panamát 2-0-ra, az elődöntőben Jamaicát verték 1-0-ra. A döntőt viszont elveszítették 4-2 arányban Mexikóval szemben. A tornát követően Bob Bradley-t a német Jürgen Klinsmann váltotta a szövetségi kapitányi poszton. 2012-ben és 2013-ban szereztek néhány értékes győzelmet. 2012. február 29-én 1-0-ra legyőzték Olaszországot, ami az amerikai válogatott történetének első győzelme volt Olaszország ellen. 2013. június 2-án 4-3-ra győztek Németország ellen.

Az Egyesült Államokban rendezett 2013-as CONCACAF-aranykupán a döntőben Landon Donovan góljával 1-0-ra verték Panamát és megnyerték a tornát. A 2014-es világbajnokság selejtezőiben megnyerték a csoportjukat Mexikó és Honduras előtt és bebiztosították a helyüket a brazíliai világbajnokságra, ahol a G csoportba kerültek a sorsolást követően. Uruguay ellen 2-1-re nyertek az első mérkőzésen Clint Dempsey és John Bro...

tags: #amerikai #egyesult #allamok #foci

Népszerű bejegyzések:

• Besta deild kvenna
• Magyar Válogatott Mini Figurái
• Kapuskirúgások
• Gyerekeknek szóló futballkönyvek
• A magyar labdarúgás nagyvilágban