Az Amerikai Futball Alapszabályainak Története és Fejlődése

Az amerikai futball története szorosan összefonódik a rögbiével és az európai labdarúgáséval. Ez a dinamikus sportág a 19. században fejlődött ki Angliából származó gyökerekből, de az évtizedek során egyedi szabályrendszert és játékstílust alakított ki. Kezdetben a játékok gyakran rendezetlenek voltak, és szinte alig voltak szabályok, ami számos sérüléshez vezetett, és egyes intézményekben még a sport betiltásához is.

Az Európai Gyökerek és a "Mob Football"

A mai futball és rögbi is ebben az időszakban alakult ki, és ezekkel együtt számos hibrid játék is. A tizenkilencedik században az egyetemisták egyesítették a futball és a rögbi szabályait, bár pontosabb lenne azt mondani, hogy szinte alig voltak szabályok. Az amerikai futball sok hasonlóságot mutat a Magyarországon is ismert rögbihez, és a játék a rögbiből fejlődött ki.

Fontos látni, hogy az angol foci sem volt kezdetben olyan békés sport. Hosszú időbe telt, mire határozottan elkülönült a rögbitől. A futball ezen archaikus formáit, amelyeket jellemzően csőcselékfocinak, mob footballnak minősítettek, a szomszédos városok és falvak között játszották. Korlátlan számú, hömpölygő embertömegek csaptak össze egymással, legtöbbször egy felfújt disznóhólyagot kellett bármilyen módon eljuttatni A-ból B-be.

Az amerikai egyetemek átvették ezeket az angolszász hagyományokat, azonban számukra a játék elsősorban az erősek kiválasztásának és szerveződésének eszköze volt. A Princeton Egyetem hallgatói már 1820-ban a „ballown” nevű játékot játszották. Az egyik legkorábbi ős amerikai foci esemény neve is sokat elárul: „Bloody Monday”. Ez a „Véres Hétfő” néven ismert harvardi hagyomány 1827-ben kezdődött, és a gólyák és a másodévesek közötti tömeges labdajátékból állt, amely gyakran tömegverekedésekké fajult.

A rögbi hatása és az amerikai futball kialakulása

Az amerikai futball kialakulásában döntő szerepe volt egy 1873-ban, a Yale Egyetemen lejátszott labdarúgó-mérkőzésnek, amelyet Walter Camp is megtekintett. Akkoriban két általános futballtípus terjedt el: a „rugdosó” játékok, amelyek később, 1863-ban, a Football Association (foci) szabályainak alapjául szolgáltak, és a „futós” vagy „hordozós” játékok, amelyek az 1871-ben megalapított Rugby Football Union szabályait ihlették. Ezek hibrid változatát, az úgynevezett „bostoni játékot”, először az Oneida Football Club nevű csapat játszotta, amelyet 1862-ben alapítottak a bostoni elit előkészítő iskoláiból kikerült diákok.

A játék az 1860-as évek végén kezdett visszatérni a campusokra, ahol a Yale, a Princeton, a Rutgers és a Brown Egyetemek mind elkezdték játszani a népszerű „rúgdosó” játékot. 1870-ben a Princeton és a Rutgers Egyetem játszott egymás ellen, és a Princeton 6-0-ra legyőzte Rutgers-t. A játék erőszakossága olyan közfelháborodást váltott ki, hogy a következő évben egyáltalán nem rendeztek mérkőzéseket.

Walter Camp - Az Amerikai Futball Atyja

Majdnem minden híres iskola hozzájárult a mai szabályok kialakításához, de a legfontosabb ötleteket a Yale-es Walter Camp hozta, akit később az „amerikai futball atyjaként” emlegettek. 1880 körül Walter Camp, a Yale Egyetem edzője úgy döntött, hogy egységesíti a játékokat, és szabályokat alkot mindenki számára. Campet lenyűgözte, hogy a rögbihez képest a foci mennyivel folyamatosabb, „szellősebb” és áttekinthetőbb.

Camp számos, a sportcsapatok által már alkalmazott szabályt és gyakorlatot használt fel újra, így vált teljessé a két európai sportág keveredése. Az az ötlete támadt, hogy a játékosok számát 15-ről 11-re kellene csökkenteni, míg a pálya méretét jó lenne növelni. (A pálya „furcsa” szélessége - 53 yard - onnan ered, hogy a Yale új stadionjában ez volt a legnagyobb szélesség.) Az amerikai egyetemek 1876-ban fogadták el Camp szabálymódosításait, és ezzel az amerikai futball elindulhatott hódító útjára. A McGill és a Harvard egyetemek közötti mérkőzés során bekerült a köztudatba a „try” fogalma, amely lehetőséget adott a csapatnak, hogy az ellenfél gólvonalának elérésével mezőnygólt szerezzen. Ez később a touchdown-ig fejlődött.

Az utolsó és kétségkívül legfontosabb újítás, amely az amerikai focit végül egyedülállóan „amerikaivá” tette, az interferencia, vagyis a blokkolás legalizálása volt. Ez a taktika a rögbi szabályai szerint szigorúan tilos volt, de az amerikai fociban engedélyezetté vált, és ezzel alapvetően megváltoztatta a játék dinamikáját.

Brutalítás és Reformok: Roosevelt Elnök Beavatkozása

Az amerikai foci korai története, minden brutalitása ellenére, meglepő módon az elit egyetemekhez kapcsolódik. Az 1900-as évek elején maga a játék még halálosan brutális volt. A játékosok tömeges, zárt formációkba tömörültek és sisak nélküli fejüket faltörő kosként használták. A labdával szaladókat gyakran az akár összesen fél tonnát nyomó védelem szinte teljesen összepréselte. A sportág igen durvának bizonyult és 1905-ben Roosevelt elnök utasította az egyetemeket, hogy tisztítsák meg a játékot a durvaságoktól, mert ellenkező esetben kénytelen lesz betiltani azt.

Theodore Roosevelt elnök, aki maga is nagy focirajongó volt, és akinek fiai is játszottak, több egyetemi futballedzőt hívott meg a Fehér Házba. Roosevelt figyelmeztette őket, hogy ha nem tisztítják meg a sportot az erőszaktól, betiltja. A Chicago Tribune „halálaratásnak” nevezte a 19 halálesetet és 137 súlyos sérülést hozó 1905-ös évadot.

Ezek után az egyetemek vezetői megalakították az Amerikai Egyetemek Sportszövetségét (NCAA), amely a National Collegiate Athletic Association (NCAA) előfutára lett - és megreformálták a szabályokat. Bevezették a ma is használatos pontozási szisztémát, négy kísérletet engedélyeztek egy csapatnak, hogy 10 yardot haladjon előre, és végül, de nem utolsósorban lehetővé tették az előre történő passzolást. Eltörölték a veszélyes tömegformációkat és egy semleges zónát hoztak létre a védők és a támadók között.

Az új szabályok nem szüntették meg ugyan a sport veszélyeit, de a halálesetek száma csökkent: az 1906-os és 1907-es évadban egyaránt 11-11 esetet regisztráltak, miközben a sérülések száma meredeken zuhant. Az 1909-ben meghozott újabb reformok tovább szigorították a szabályokat, megteremtve ezzel a modern sport alapjait.

Az Amerikai Futball Szabályainak Főbb Mérföldkövei

A Profi Liga és a Super Bowl Fejlődése

A 19. század végén az amerikai futball főleg egyetemi sportnak számított, ám a századforduló után sorra alakultak a profi klubok is. Az Amerikai Profi Futball Szövetséget 1920-ban alapították, a szövetség neve 1922-ben megváltozott (NFL=Nemzeti Futball Liga). Az NFL-t 1933-ban Keleti és Nyugati Csoportra osztották, 1950-ben a Keleti Csoportot átkeresztelték Amerikai Szövetséggé (American Conference), a Nyugatit pedig Nemzeti Szövetséggé (National Conference). 1953 és 1959 között ugyanezek Keleti és Nyugati Szövetség néven szerepeltek.

Az NFL vetélytársaként 1960-ban létrehozták az Amerikai Futball Ligát (AFL), melyet Keleti és Nyugati Csoportra osztottak. Az NFL-ben továbbra is megmaradt a Keleti és Nyugati Szövetség. A bajnoki idényt mindkét szövetség esetében a bajnoki döntő zárta. Az 1966-os idényt követően rendezték az első Super Bowl-döntőt az AFL és az NFL bajnokai között. A profi amerikai futball népszerűvé válásában nagy szerepet játszott Jim Thorpe, aki az 1912-es olimpián atlétikában nyert aranyérmei után szerződött hivatásos játékosnak.

Az NFL elismert kiindulópontja az úgynevezett „Greatest Game Ever Played”, a Baltimore Colts és a New York Giants 1958-as bajnoki mérkőzése volt. Nagy jelentőséggel bírt, hogy a televízió közvetítette a mérkőzést, amely legendás párharcot hozott. 1965-ben a The Harris Poll megállapította, hogy a profi futball átvette a baseball helyét az ország kedvenc sportjaként. Azóta is tartja ezt a pozícióját.

Az Amerikai Futball Alapvető Játékszabályai

Az amerikai futball a folyamatos területszerzésre épül, precíz szabályokkal, amelyek az évek során fejlődtek ki.

A játéktér

A pálya talaja lehet füves vagy műanyag borítású. A küzdőtér téglalap alakú, 120 yard (109 m) hosszú, és 53 yard (48 m) széles. Mivel az amerikai futballban a játék lényege a területszerzés, a pályát 5 yardonként (4,5 m) vonalak szelik át, amelyek a támadó csapat által megszerzett terület mérésére szolgálnak. Ezenkívül a pálya két szélén és közepén egyyardonként (91 cm) felfeslett vonalak segítik a játékvezetőket a labda pontos helyének és ezáltal a támadó csapai által elfoglalt terület nagyságának meghatározásában. A pályának az a része, ahol a játék valójában zajlik, 100 yard (91 m) hosszú. A küzdőtér mindkét végén egy-egy 10 yardos végzóna található. A pálya két végében célterületek, és „Y” alakú kapuk találhatók, pontszerzéshez a labdát ide kell eljuttatni.

A csapatok és a játék menete

A csapatokat általában 45 játékos alkotja, de a pályán egy csapatban egyszerre csak 11-en lehetnek. A játék célja: Több pontot szerezni, mint az ellenfél. A mérkőzést hét bíró vezeti, akik egy kis sárga kendő eldobásával jelzik, ha szabálytalanságot láttak és a vétkes csapattól területet, ill. kísérletet vehetnek el büntetésként.

A kezdő együttes saját térfelének 35-ös vonaláról végzi el a kezdőrúgást (kickoff). A szabályos kezdőrúgásnak nem szabad az oldalvonalakon kívülre mennie, és legalább 10 yardot kell előrehaladnia. A kezdő csapat tagjai a kezdőrúgást követően a fogadó csapat térfelére rohannak, és megpróbálják minél előbb megállítani a fogadó csapat labdát vivő játékosát. A kezdő csapat játékosai addig nem érhetnek a labdához, míg azt a fogadó csapatból valaki meg nem érintette.

A kezdőrúgást követően a fogadó csapat válik támadóvá, és az első akciót arról a pontról kezdhetik, ahol a kezdő csapat tagjai megállították a fogadó csapat játékosát. A bírók ott helyezik földre a labdát, ahol a játékost megállították. Ennek a pontnak a pályát keresztülszelő képzeletbeli meghosszabbítását nevezik választóvonalnak, és ennek két oldalán állnak fel a csapatok. A küzdőfelek között húzódik a semleges zóna, amelynek szélessége megegyezik a labda hosszával, és az a rendeltetése, hogy a két csapatot szétválassza a labda játékba kerüléséig.

A támadók célja a labda folyamatos előrevitele egészen addig, míg azt az ellenfél gólvonala mögé nem tudják juttatni. A támadóknak 10 yardot kell előrehaladniuk arról a pontról, ahová a bíró letette a labdát. Négy kísérletük van arra, hogy ezt a 10 yardot megtegyék. Ha egy csapatnak sikerül négy vagy annál kevesebb kísérletből 10 vagy annál több yardot előrejutnia, akkor újabb négy lehetőséget kap újabb 10 yard megtételére. Minden egyes kísérlet azzal kezdődik, hogy a két csapat feláll egymással szemben a választóvonal két oldalán. A támadó csapat egyik játékosa a labda mögé áll terpeszállásban és előrehajolva a labdára támaszkodik, majd egy adott jelre hátrapasszolja azt a csapat irányítójának, aki közvetlenül mögötte áll.

A védők a labda játékba kerülésekor megpróbálják az irányítót megakadályozni a passzolásban vagy az éppen a labdával előrefutó játékost megakadályozni az előrehaladásban. A támadóknak vannak olyan játékosai, a blokkolók, akik az irányítót védelmezik a rárohanó védőktől vagy a labdát vivő játékos (running back) előtt próbálják megtisztítani az utat. Egy kísérlet során a támadók bármennyit passzolhatnak, de közülük csak egy mehet előre. Egy csapatban csak 5 olyan ember van, akinek az irányító továbbadhatja a labdát: a 2 running back, a 2 szélső (wide receiver) és az összekötő (tight end). A szélsők a pálya szélein helyezkednek el és a labda játékba kerülésekor előrerohannak, s megpróbálják tisztára játszani magukat, hogy az irányító passzolni tudjon nekik. Az összekötő feladata összetett; először a blokkolókhoz hasonlóan blokkol, majd a szélsőkhöz hasonlóan megpróbálja tisztára játszani magát. A következő kísérlet mindig onnan következik, ahová a támadók előrejutottak.

Ha a támadók három kísérletből nem jutottak előre 10 yardot, a negyedik kísérletüket inkább arra használják, hogy kirúgják a labdát (punt), hiszen ha negyedszerre sem tudják megszerezni az első kísérlet lehetőségét, elvesztik a labdát, és az ellenfél onnan kezdheti meg előrenyomulását, ahol a sikertelen negyedik kísérlet kezdődött.

Pontszerzési lehetőségek

Az amerikai futballban egy csapat négyféleképpen érhet el pontot.

• Touchdown (6 pont): A csapatok fő célja, hogy 6 pontot érő gólt érjenek el azáltal, hogy vagy érvényes átadással, vagy futva az ellenfél végzónájába juttatják a labdát. Akkor következik be, ha valaki a játékosok közül az ellenfél célterületére (End Zone) viszi be a labdát, vagy az irányító a célterületen álló társának dobja a labdát, aki mindkét lábával érinti a földet, az elkapott labdával a kezében. TD-t elérhet a védő és a támadócsapat is.
• Extra pont/jutalomrúgás (1 pont): A gól után a támadók egy sikeres szabadrúgással még egy pontot (extra point) szerezhetnek. Szintén TD után van rá lehetőség. Ez az általános választás.
• Két pontos kísérlet (2 pont): Úgynevezett két pontos kísérlet (Two Point Attempt), TD után van rá lehetőség, alternatívája az egy pontos rúgásnak.
• Mezőnygól/Field Goal (3 pont): Egy mezőnygól 3 pontot ér. A támadók akkor kísérleteznek mezőnygólt rúgni, ha három kísérlet után nem haladtak 10 yardot, de elég közel kerültek az ellenfél kapujához, hogy a kirúgás helyett ezzel próbálkozzanak. Ezt csak a támadó csapat speciális egysége (Special Team) szerezhet. Akkor kerül rá sor, ha a támadó csapat három kísérletből nem tesz meg 10 yardot és negyedikre a kapura lövést választják.
• Safety (2 pont): Végül a legritkább pontszerzési forma a 2 pontot érő biztosítás. A védőcsapat akkor éri el, ha a támadóegység labdás emberét annak saját célterületén szerelik, annak saját célterületén. Ez ráadásul a támadási jog átadásával (Kick off) is jár.

Játékidő és egyéb szabályok

A mérkőzést az a csapat nyeri, amelyik a 60 perc tiszta játékidő alatt több pontot ért el. (A játékidő négy 15 perces negyedre oszlik.) Döntetlen esetén negyedórás hosszabbításra kerül sor. Ha azonban valamelyik csapat a 15 perc lejárta előtt ér el pontot, a meccs azonnal véget ér (sudden death). A mérkőzés két félidőre, ezen belül 4 negyedre van osztva, a negyedek 12 percesek (magyar mérkőzéseken), de csak tiszta játékidőt mérnek, így egy mérkőzés akár 2,5-3 óra hosszúra is nyúlhat. A támadó csapatnak 40 másodperce van a támadás indítására, ha a bíró nem állítja meg az órát. Amennyiben technikai okok miatt (pl. sérülés, büntetés stb.) megállították az órát, akkor a bíró óra-újraindítási jelétől számítva 25 másodperc van a kezdésre.

NFL vs. NCAA vs. Európai Szabályok

Európában alapvetően az egyetemi futball szabályai (NCAA) szerint folyik a játék, ami néhány részletben különbözik az NFL szabályoktól, valamint a magyarországi gyakorlattól.

• Labdás játékos földre érintése: Ha a labdás játékosnak érinti a talajt a kézfején és talpán kívül egyéb testrésze is, a hazai rendszerben véget ér a játék. Az NFL-ben viszont csak akkor, ha azt megelőzte az ellenfél játékosával való érintkezés.
• Elkapók lökhetősége: Az elkapó játékosokat az NFL-ben 5 yardon túl már nem lökhetik/üthetik meg a védők, míg nálunk egészen addig megtehetik ezt, míg az irányító nem dobta el a labdát.
• Negyedek hossza: A magyar mérkőzések negyedei 12 percesek, szemben az NFL 15 perces játékrészeivel. Ebben az NCAA szabályoktól is különbözik az európai és egyéb nemzetközi összecsapások játékideje.

Az Amerikai Futball Néveredete és Nemzetközi Elterjedése

Az európaiak gyakran az amerikai focit a rögbi egy változatának tekintik, de ez félreértés. Miközben a sportág rajongói a Super Bowl döntőre készülnek, mások egzisztenciális kérdéseket tesznek fel: Miért nevezik az amerikai futballt, amelyet kézzel játszanak, ugyanannak, mint az európai futballt, amelyet lábbal játszanak? A „foot” szó azt jelenti, hogy láb.

Hogy jobban megértsük ezt a nyelvi kíváncsiságot, menjünk vissza az 1860-as évek elejére. Az Egyesült Államokba két, Angliából származó sportág, a futball és a rögbi érkezett. Ezek a tevékenységek fokozatosan egyre népszerűbbek lettek, és az egyetemeken csapatok alakultak, de nem mindegyikük követte ugyanazokat a szabályokat. Valójában a korai időkben sok egyetemen ténylegesen európai értelemben vett focit játszottak, de minden intézmény a saját szabályai szerint. Egyes iskolák közelebb álltak az európai focihoz, míg mások a rögbihez.

Az amerikai futball az Egyesült Államokon kívül is sok helyen népszerű. A sportág Nyugat-Európában is elterjedt, ahol a II. világháború után az ott állomásozó amerikai katonák ismertették meg a helybéliekkel. Az első Euro Bowlt 1986-ban Amszterdamban rendezték meg az Európai Futball Ligát alkotó országok csapatainak részvételével. A győzelmet a finnek szerezték meg. Idehaza az 1990-es évek elején jelent meg a sportág, de szervezett keretek között csak 2005 óta rendeznek bajnokságokat. A Magyar Amerikai Futball Szövetség (MAFSZ) 2006 januárjában alakult. Az amerikai futball minden idők leggyorsabban fejlődő magyar sportja. Több mint 25 tagegyesületet és 2000 igazolt sportolót számol, nem beszélve azokról, akik hobbi szinten űzik ezt a sportot.

tags: #amerikai #foci #erdsvoll

Népszerű bejegyzések:

• A magyar válogatott teljesítménye az Európa-bajnokságon
• Vízilabda szakértői háttér Magyarországon
• Részletes statisztikák a Celta Vigo - Real Madrid meccsről
• Arsenal a Bajnokok Ligája döntőjében
• A sorsolás szerepe a pontegyenlőség eldöntésében