Az Andorrai Labdarúgó-válogatott: Amatőrök a Nemzetközi Porondon

Az andorrai labdarúgó-válogatott 1996 óta íródó történelme során eddig 114 mérkőzésen szerepelt, 36 ország csapata ellen. A válogatott mindössze háromszor győzött, egyszer-egyszer Albánia, Fehéroroszország és Macedónia ellen. Tizenegyszer játszott döntetlent, ilyen szempontból Azerbajdzsán áll az ellenfelek listájának élén, az azeriekkel már háromszor is „ikszelt”.

Az andorrai labdarúgás sajátos helyzetben van, hiszen a klubok mindegyike, úgy a játékosok nagy többsége is amatőr. Mindössze kétfokozatú az andorrai bajnokság, az első osztályban nyolc, a másodikban 12 csapat szerepel. A csapatok ugyanabban a két sporttelepen, az 1800 néző befogadására alkalmas Camp d’Esports d’Aixovallban és a 850-es kapacitású Estadi Comunal d'Andorra la Vellában rendezik a bajnoki mérkőzéseiket. Érdekes, hogy a legerősebbnek vélt andorrai klub, az FC Andorra - amely több játékost is ad a válogatott keretbe - nem a hazai bajnoki rendszerben, hanem a spanyolban szerepel. A 2013-2014-es idényben az ötödik vonal egyik területi bajnokságában, a Primera Catalana második csoportjában szerepel.

Játékosprofilok: Az Andorrai Válogatott Arcai

Az andorrai válogatott kerete számos érdekes játékost foglal magában, akik mind hazai, mind spanyol klubokban edződtek, amatőrként vagy félamatőrként építve karrierjüket.

Kapusok

• Josep Gómes (1982. január): A barcelonai születésű kapus a Sant Juliá csapatában kezdett védeni, majd a Rangersben szerepelt (2005-2007). Hat éve visszatért anyaegyesületébe, majd a nyár óta a Santa Coloma együttesét erősíti.
• Ferrán Pol (1983. február): Az első számú kapus andorrai születésű, az UAT Horta tagja volt pályafutása elején. 2009-től egy szezont a Santsban töltött, majd 2010 és 2013 között a katalán területi bajnokságban, az FC Andorrában védett. Nyár óta a többségében portugál nemzetiségűek alkotta Lusitanos kapusa. 2010. június 2-án, az albánok ellen védett először a válogatottban.

Védők

• Marc Vales (1989. január): Fiatal kora ellenére biztos pont a védelemben. 2007 óta íródó pályafutását az FC Andorrában töltötte, majd 2013-ban a spanyol Racing Lermeño tagja lett. Az A-válogatottban 2008. június 4-én, Azerbajdzsán ellen mutatkozott be, eddigi egyetlen gólját 2011-ben 67 méterről (!) lőtte a moldávoknak.
• Jordi Rubio (1988. március): Bár andorrai születésű, spanyol klubokban töltötte eddigi pályafutását, az UD Ibiza-Eivissa, az UD Fraga, az UD Pomar, az Atlético Monzón, az UE Cic, a Palamós korábbi játékosa a mostani szezonra az UE Llagosterába igazolt.
• Ildefons Lima (1979. december): A kétezres évek leghíresebb andorrai játékosa, 1997-ben, a válogatott történetének második mérkőzésén bemutatkozott már a nemzeti tizenegyben. Noha középpályást és védőt játszott egész pályafutása során, ő a válogatott történetének gólkirálya. A keret egyetlen tagja, aki nemzetközi karriert futott be, több országban is szerepelt légiósként. Viselte az FC Andorra után az Espanyol B, a Sant Andreu, a görög Ionikosz, a mexikói Pachuca, a spanyol Las Palmas, Polideportivo és Rayo Vallecano, az olasz Triestina és a svájci Bellinzona mezét is. 2012 óta ismét az FC Andorra játékosa. Barcelonai születésű, 191 centi magas védő. Bátyja, Antoni is válogatott játékos volt, 64 szereplésével ő is az örökranglista első tíz helyezettje között van.
• Marc García (1989. október): A Kikinek becézett védő 2009-ben kezdte felnőtt pályafutását az FC Andorrában, s még abban az esztendőben bemutatkozott a válogatottban. 2013 nyara óta a Lusitanos futballistája.
• Emili García (1988. augusztus): A szélsőhátvéd spanyol klubban, a madridi Collado Villalbában futballozik. Az elmúlt másfél szezonban vetette meg a lábát a nemzeti tizenegyben.
• Marc Rebés (1993. szeptember): A keret legfiatalabb tagja még egy hónapja sincsen, hogy a huszadik születésnapját ünnepelte.

Középpályások

• Óscar Sonejee (1976. március): A válogatottsági szereplés rekordere, akinek a neve angolosan „Szonedzsinek” ejtendő. A magyarázat: szülei indiaiak, a család Mumbaiból, az egykori Bombayből származik. Civilben biztosítási ügynök.
• Xavi Andorrà (1985. június): „Xavi” Andorrà, vagy Andorra Xavija. Mindenesetre ő is középpályás, az FC Andorrában kezdte a pályafutását, a CD Benicarlo, a Gimnástico Alcázar és a CD Binéfar játékosa volt.
• Carlos Peppe (1982. október): A portugál származású középpályás a Rangersben kezdett játszani, majd 2009-től a Sant Juliàban szerepelt, immár a Lusitanos bajnokcsapatának játékosa. A válogatottban 2008. március 26-án, Lettország ellen játszott először.
• Edu (1983. január): Honosított játékos, montevideói születésű, az uruguayi Defensor Sportingban, majd a Cerrítosban kezdett játszani, 2007 óta futballozik és él Andorrában, azóta mostani klubjának a tagja. 2011-ben kapta meg az állampolgárságot, azóta válogatott. Gyakran „Edu” néven emlegeti az andorrai sajtó.
• Ludovic Clemente (1987. március): A portugál származású, a legerősebb (2012-ben és 2013-ben is bajnok) andorrai klubban szereplő újonc középpályás Ayala és Pujol kiválása miatt került előtérbe.
• Márcio Vieira (1984. október): Egy újabb portugál a keretben, mi több, a legjobb az andorrai portugálok között. A Portóhoz közeli Marco do Canaveses szülötte, 2006-ig portugál klubokban játszott, nagypályán és futsalban egyaránt. De már 2005-ben andorrai válogatott volt - holott soha nem játszott andorrai klubban, szülővárosa csapatának elhagyása óta három spanyol egyesület mezét viselte. Posztja, játékstílusa hasonlít a francia világ- és Európa-bajnok Patrick Vieiráéra.
• Cristian Martínez (1992. január): A rutinos középpályás öccse egyben a klubtársa is a spanyol Atlético Monzónban.
• Víctor Rodríguez (1986. május): Az FC Andorra nevelése, jelenleg is ebben a klubban futballozik, de pályafutása elején rövid ideig a spanyol Manresában is szerepelt.

Támadók

• Juli Sánchez (1985. június): A jelenlegi keret első számú csatára az FC Andorrában kezdett játszani, majd 2005-ben a Rangersszel lett andorrai bajnok. Rövid ideig spanyol klubokban (Cádiz, Gimnástic Alcazar) futballozott, majd a 2008-2009-es idényt a Principatban töltötte. Azóta az UE Santa Coloma játékosa. Egyetlen „válogatott” gólját Liberecben a cseheknek lőtte, 2005. június 4-én.
• Sebastián Gómez (1986. április): Hazai pályafutását az FC Andorrában (de a spanyol bajnokságban) töltötte, azóta az UE Lleida (2004-2007), Alcampell (2007-2012), Barbasto (2012-2013) játékosa volt, jelenlegi klubja az Atlético Alpicat. 2003-ban és 2004-ben egy-egy mérkőzést játszott az A-válogatottban, 2010 óta rendszeresebb szereplő.

A keret értéke és kulcsemberek hiánya

A válogatottból a románok elleni mérkőzés után kulcsemberek estek ki, a Real Madrid C csapatában szereplő Marc Vales sérülés, Josep Ayala és Marc Puyol eltiltás miatt nem jöhetett el a csapattal Budapestre. A transfermarkt.com összegzése szerint a teljes andorrai válogatott értéke 1,8 millió euró (a magyar válogatotté ennek több mint ötvenszerese, 102,5 millió). A csapat két legértékesebb játékosa a 31 éves középhátvéd, a norvég középmezőnybe tartozó Sandefjordban focizó Marc Vales, illetve a 23 éves támadó középpályás, Jordi Aláez, aki a CD Manchego Ciudad Real nevű, spanyol negyedosztályú csapatban játszik. Kettejük közül a magyarok elleni mérkőzésen csak Aláezt láthattuk, Vales nem volt tagja az andorrai keretnek.

Emlékezetes pillanatok: A Magyarország elleni győzelem

A világbajnoki selejtező mérkőzés, amely alkonyatkor kezdődött, borús, hűvös időben, 20:45-kor, fordulópontot jelentett az andorrai futballtörténelemben. A magyar csapat formahanyatlása, amely ebben az esztendőben nemhogy pontot, még gólt sem szerzett, ellenben két 3-0-ás vereséget gyűjtött be, nem adott sok bizakodásra okot. Bár az elejétől kezdve a magyarok birtokolták többet a labdát, ez a fölény igencsak meddőnek bizonyult. Feltűnően rossz volt az előrejátékuk.

A válság tovább mélyült a 26. percben. Egy gyors jobb oldali kontra végén Jordi Rubio ívelt magasan át az alapvonaltól, és az ötös túlsó szélénél érkező Marc Rebés az egyetlen megoldást választotta, ami szóba jöhetett: átfejelte a labdát a kint álló Gulácsi felett, ami általános meglepetésre a hosszú alsó sarokba hullott. A megdöbbentő hazai gól után egy időre az indulatoké lett a főszerep. A szünet után elképesztő kapkodásba kezdett a magyar csapat, és csak öt perc elteltével nyugodott meg. Nem sokkal később Kleinheislertől Marc Vales vette el a játékszert az andorrai térfélen, és máris sebesen nyargaltak a hazaiak, hogy megduplázzák az előnyüket kontratámadásból.

Az andorrai védelem, élén Ildefons Limával, hősiesen állta a sarat. A magyar támadások során, mint például Gyurcsó Ádám szabadrúgása, vagy Eppel Márton elé tálalt labda, nem hoztak eredményt. A magyar térfél közepéről, jobbról kanyarított szabadrúgásból Dzsudzsák próbálkozott, ahogy bal oldali támadás végén is Dzsudzsák ívelt Eppel felé, de Ildefons Lima felrúgta a játékszert a levegőbe. Később Martinez tartott meg harcosan egy előrevágott játékszert a magyar tizenhatostól balra, cselezgetett, majd a résbe futó Ludovic Clemente elé tálalt. Az ellentámadásból Sallai kapta a játékszert, aki egy kis habozás után a tizenhatos túloldalába befutó Dzsudzsák Balázs elé ívelte azt. Sallai az andorrai térfél közepén, a jobb oldalon húzogatva remekül vette észre a leshatáron kilépő Dzsudzsák Balázst, és ballal elé ívelte a labdát. Bár a teljességgel érthetetlen, ívelgetős futball nagyon nem jött be a mérkőzés folyamán, ebből a két Sallai-Dzsudzsák megmozdulásból lehetett volna gól.

tags: #andorrai #valogatott #jatekosai

Népszerű bejegyzések:

• Minden, amit a magyar transzferszezonról tudni érdemes
• Hajfonási trendek és a francia válogatott
• Forradalmi kézilabda cipő technológia
• A Carter edző mélyebb üzenetei
• Az Anfield jövőbeli bővítési tervei