A gólok ünnepe: Premier League-rekordok és legendás csatárok

Az angol futball a gólgyárosok újabb aranykora elé tekint, ennek apropóján a FourFourTwo felidézi a Premier League-időszak legnagyobb csatárait. A végeredményt nem csupán a rúgott gólok száma, de eredményeik, a játékstílusuk és a hátrahagyott örökségük is meghatározta. Kapusok, reszkessetek! Mindenekelőtt fontos leszögezni, hogy a különböző korokban, csapatokban játszó játékosok általános összehasonlítása legtöbbször parttalan vitákhoz vezet, hiszen mindenkinek más az előélete, más lehetőségek, szituációk, szakemberek mellett érték el azt, amit el tudtak. Ugyanakkor talán lehetnek olyan aspektusok, amelyek segítenek meglátni egy-egy sportoló nagyságát. Legyen ez akár a világ legdrágább játékosa vagy akár egy fotelből nézve kiscsapat klasszisa.

A Premier League gólgyárosai: Egyéniségek és stílusok

A „Babaarcú bérgyilkos” és a szupercserék

Néhány játékos különösen kiemelkedett azzal, hogy a kispadról beállva is rendkívül eredményes tudott lenni, és ezzel sokszor meccseket döntött el. Ole Gunnar Solskjær egy ilyen legenda.

„Megérkeztem az Old Traffordra, és egy stadion-túravezető azt hitte, én is nézelődni jöttem.” Tizenegy évvel később már a klublegenda része volt, nemcsak azért, mert győztes gólt szerzett az 1999-es BL-döntőben, hanem mert aktív részese volt hat bajnoki győzelemnek is. A „Babaarcú bérgyilkos” becenevet kapta, a lehető legjobb csereként tartották számon (bajnoki mérkőzéseinek egyharmadában a kispadról indult a harcba), és 150 percenként szerzett egy gólt.

Jermain Defoe szintén a cserepadról is halálos fegyvernek bizonyult. Ennek ellenére senki sem vonhatja kétségbe képességeit. Tizenhat évvel ezelőtt a Bournemouth mezében először lépett pályára a Premier Leagueben, jelenleg pedig a hetedik minden idők góllövőlistáján, és ő tartja a legtöbb gólt szerző csere rekordját.

Solksjaer és Defoe rendszeresen csereként vágták a gólokat, de rajtuk kívül is voltak figyelemre méltó "szupercserék":

• NWANKWO KANU - Csak Defoe szerzett nála több gólt csereként.
• VICTOR ANICHEBE - Több mint a felét töltötte csereként 204 Premier League-mérkőzésének az Evertonban, a West Bromban és a Sunderlandben. Góljainak fele is így született.
• JAVIER HERNÁNDEZ - Chicharito is szupercsereként erősítette a Manchester Unitedot, 14 gólt szerzett 54 olyan alkalommal, amikor a kispadról jött be.
• EDIN DZEKO - A bosnyák játékos 13 gólt szerzett ekképpen 56 mérkőzésen a Manchester Cityben.
• ADAM LE FONDRE - Úgy lett a Hónap Premier Legaue-játékosa 2013 januárjában, hogy egyszer sem volt kezdő. Öt gólt szerzett négy alkalommal a Readingben.

Állandó fenyegetések és ikonikus pillanatok

A Premier League-ben számos olyan csatár tűnt fel, akik nemcsak góljaikkal, hanem egyedi stílusukkal és karizmatikus személyiségükkel is nyomot hagytak.

Emmanuel Adebayor futballéhsége alábbhagyott ugyan, hiába a Brede Hageland által elmesélt történet a félidőből, ám amikor a csúcson volt, egész egyszerűen lenyűgözően játszott. Majd távozott a Manchester Citybe, és jött a híres térden csúszás az Arsenal szurkolói előtt. Első idényében 14 gólt szerzett, majd 17-et, amikor a Tottenhamben bemutatkozott.

Jimmy Floyd Hasselbaink volt az egyik királya a gólszerzőknek. „A pályán állandóan idegesnek tűnt” - mondta róla chelsea-s csapattársa, Gianfranco Zola. Arról a haragról beszélt, amelynek köszönhetően a holland játékos a gólszerzők egyik királya lett. A Leeds játékosaként 18 gólt szerzett az 1998-99-es idényben, így Michael Owennel és Dwight Yorkkal osztozott az aranycipőn. Következett egy idény az Atlético Madridban, majd a Chelsea-ben 34 meccsen 23 gólt szerzett 2000-01-ben, köztük négyet egy meccsen a Coventry ellen.

Jamie Vardy a Leicester City színeiben ért fel a csúcsra. Az első élvonalbeli idényében csak kereste magát (mint a Leicester), majd 2015-16-ban megállíthatatlan lett (mint a Leicester).

Kevin Phillips az 1999-2000-es idényben 30 gólt szállított a Sunderlandnek, ezért európai Aranycipő járt.

Andrew Johnson huszonegy gólt szerzett (ebből tizenegy a büntető) a Crystal Palace-ban a 2004-05-ös idényben, de még így is kiestek. Jól kezdett az Evertonban, de már nem tudta megismételni sikerét.

Wilfried Bony termékeny volt Hollandiában, majd szépen startolt a Swansea-ben, és 17 gólt szerzett a 2013-14-es idényben. 2015 januárjában csatlakozott a Man. Cityhez, de nem tudta állandósítani a helyét.

Romelu Lukaku már fiatalon ígéretessé vált. Miután megérkezett a Premier League-be, nagyon úgy tűnt, hogy bizonyítani akar. A belga Lukaku jelentős hírnevet vívott ki magának 2011-ben, amikor 41 gólt szerzett 18 évesen az Anderlecht mezében. Pontosan így is tett: 17 gólt ért el a West Bromban, majd 15-öt a Goodison Parkban. José Mourinhót és a Chelsea-t ez sem győzte meg, és eladták az Evertonnak. Mit ad Isten, a Chelsea érdeklődni kezdett iránta, de ő inkább a Manchester Unitedot választotta, így újra Mourinho lett a főnöke.

Harry Kane pontosan tudja, mikor vált az elit részévé. „Az a meccs a Villa Parkban egyértelműen fordulópontot jelentett - mondta az FFT-nek 2015-ben egy 2-1-es győzelemről a megelőző novemberben. Onnantól kezdve vissza sem nézett, és még 20 gól következett az idényben. 2015-16-ban ez a szám már 25-re módosult, egy évvel később 29-re.

Carlos Tévez nehezen kezelhető, de rendkívül tehetséges volt. Az argentin csatár Angliába igazolása kész katasztrófának tűnt az elején. Majd feltámadt az igazi Carlitos, és hét gólt szerzett, amivel bent tartotta csapatát. Ezt követően a Manchester Unitedba igazolt, és egymás után kétszer is bajnok lett. Remekül ment minden, de nem is róla beszélnénk, ha nem akadt volna egy kis ellentmondás. Ezt követően 43 gólt hozott össze két idény során, majd visszatért a korábbi Tévez, és összeveszett Roberto Mancinivel, emiatt csak kevés szerep jutott neki a bajnoki győzelemből.

Diego Costa Tévezhez hasonlóan ő is nehezen kezelhető fajta, és talán az egyetlen játékos, akit sms-ben rúgtak ki. A spanyol válogatott Costa 2014-es Chelsea-be igazolását követően hét gólt szerzett négy mérkőzésen, és ezzel új rekordot állított be. A mindig ellentmondásos csatár végül 2016-17-ben vágott vissza, és ismét 20 gólig jutott, amikor a Chelsea bajnok lett Antonio Contéval. Majd megérkezett az sms, hogy nem szerepel Conte terveiben.

Nicolas Anelka háromszor hagyta el a Premier League-et, de rendre visszatért. Bajnok lett a Highburyben 19 évesen, a következő idényében 17 gólt szerzett, majd lelépett Madridba. Sam Allardyce hívta a Boltonba, utána a francia csatár lett a Premier League gólkirálya (19-szer talált a hálóba) a Chelsea-vel a 2008-09-es idényben. Ő és Tévez a listánkon az a két játékos, amelyik egynél több csapattal is bajnok lett.

A fizikális játék és az ellenfelek réme

Nem minden csatár a finom technikájáról vagy a lesipuskás képességéről volt híres. Egyesek fizikai erejükkel és harciasságukkal riogatták az ellenfél védőit:

• KEVIN DAVIES - „Miért csúsztál be így?” - kérdezte Patrice Evra. „Azért, mert nem szeretlek” - felelte a Bolton játékosa.
• DUNCAN FERGUSON - Ha van valami, amitől a védők félnek, az egy olyan csatár, aki már ült börtönben, mert lefejelt valakit.
• JOHN HARTSON - A másik típus, amelytől félnek a védők, az a csatár, aki már rúgott fejbe játékost. Rendben, Harston edzésen tette ezt, de meccseken sem kevésbé agresszív.
• ANDY CARROLL - Szinte hallani lehet a sóhajt, amikor kiderül, hogy Carroll beáll.
• PETER CROUCH - A 201 centiméter magas Crouch ellen nincs védő, akinek esélye lehetne a levegőben.

Rekordok a Premier League történetéből

A rúgott gólokon túl az angol labdarúgás története számos más emlékezetes rekordot és pillanatot tartogat:

• A legnagyobb nézőszámot 1934-ben egy Manchester City-Stoke City meccs produkálta, ami az angol futball történetének egyik legkiemelkedőbb eseménye volt.
• A legnagyobb arányú Premier League-győzelmet a Manchester United az Ipswich felett aratta, demonstrálva dominanciáját.
• A legnagyobb átigazolási díjat Anglián belül Fernando Torresért adta ki klub, ez természetesen a Chelsea volt, amely 50 millió fontért igazolta le a támadót a Liverpooltól.
• A legtöbb mérkőzést Peter Shilton, a Leicester kapusa játszotta a szigetországban. A felfoghatatlan 1005 pályáralépést 1966 és 1997 között, 31 év alatt érte el.
• A legfiatalabb valaha pályára lépett játékos Reuben Noble-Lazarus, aki 15 évesen és 45 naposan már kifutott a zöld gyepre a Barnsley-Ipswich meccsen.
• A leggyorsabb mesterhármast James Hayter érte el, 2004 februárjában egy Bournemouth-Wrexham mérkőzésen.
• A Ligakupa-döntők történelmének leggyorsabb gólját 2005-ben John Arne Riise érte el, a Chelsea ellen.
• A szigetország legutóbbi rekordmeccse a hétvégi Manchester United-Manchester City (1-6) mérkőzés volt.

A szabadrugás-specialisták új generációja: James Ward-Prowse

A szabadrugások mindig is különleges helyet foglaltak el a futballban, és bizonyos játékosok valóságos művészei ennek a játékelemnek. „Juninho és Beckham is hihetetlenül jó volt, meg persze ott van Ronaldo és Messi, akik fénykorukban a világ legjobbjai között voltak ebben a játékelemben is. Mégsem jut eszembe senki, aki jobb lenne Ward-Prowse-nál.” - mondta Michael Owen a legutóbbi bajnoki utáni stúdióbeszélgetés során. Túlzásnak is tűnhet ez a kijelentés, mindenesetre már a legutóbbi öt kísérletből három gól ténye önmagáért beszél. De ha ez nem lenne elég, még több is van e mögött.

James Ward-Prowse a Southampton saját nevelésű játékosa. Ez az akadémia olyan játékosokat hozott világra eddig, mint például Mark Le Tissier, Alan Shearer, Gareth Bale, Adam Lallana, Oxlade-Chamberlain, Theo Walcott és az újabb generációból Ben White vagy Tyrone Mings. 2011-ben került fel a felnőtt csapathoz, pár hónappal azután, hogy a csapat feljutott a harmadosztályból. Hogy aztán következő júniusban már mint Premier League csapattal kösse első profi szerződését olyan társakkal együtt mint Luke Shaw, Calum Chambers és Jack Stephens. 2012 augusztusában az első, a címvédő Manchester City elleni meccsen be is mutatkozott. Az ekkor még utánpótlás válogatottakban játszó Ward-Prowse-nak sem volt könnyű tartósan a kezdőben lenni ilyen csapattársak között, de folyamatos megbízható teljesítményével fokozatosan vezéregyéniséggé, majd csapatkapitánnyá vált.

2016-ban lőtte az első gólját szabadrúgásból, majd ezek egyre gyakrabban és egyre „várhatóbban” érkeztek. A 20/21-es idény kezdete óta eltelt két és fél szezonban lőtt 11 gólját még csak meg se tudta senki közelíteni. Ezen időszak alatt a kapura lőtt szabadrúgásainak több mint 20%-ából gól lett, ami egészen hihetetlen mutató ilyen mennyiségű találat mellett. Az Opta Analyst oldal közzétett egy érdekes listát a legeredményesebb szabadrúgáslövőkről attól a naptól számolva, amikor Ward-Prowse az első kísérletét elvégezte.

Azt is érdemes itt figyelembe venni, hogy az ő első gólja csak pár évvel később jött és igazán hatékonnyá csak a későbbi években vált. Amiben Ward-Prowse kiemelkedik, az a kiegyenlített magas hatékonysági szám. Rajta kívül nem volt senki, aki a vizsgált időszakban legalább két gólt rúgott volna idényenként. Rajta kívül csak Maddison és Fekir szerzett minden évben szabadrúgásgólt és csak Messi lőtt két idényben is legalább kettőt. És ami aktuálisan a legérdekesebb, hogy a Southampton csékája ezt az idei három gólját hét forduló alatt szerezte. Azon belül is a legutóbbi öt kísérletből három gól lett, ami komoly formát mutat.

A Premier League történetében a legtöbb szabadrúgásgólt szerzők:

1. David Beckham (18 gól)
2. James Ward-Prowse (17 gól)
3. Gianfranco Zola (12 gól)
4. Thierry Henry (12 gól)
5. Cristiano Ronaldo (11 gól)
6. Sebastian Larsson (11 gól)
7. Laurent Robert (11 gól)

Önmagában már ebbe a kontextusba belekerülni sem akármi, hiszen elég sok klasszis rugótechnikájú játékos van, aki egyelőre (vagy egyáltalán) fel sem került a listára. Ami a Beckhammel való összehasonlítást illeti, több párhuzam is van a két középpályás között. Látszólag nem a legfontosabb, de érdekes, hogy mindketten idegenben lőtték a gólok túlnyomó részét (11-13), Ward Prowse-nál ráadásul az utolsó 8 született a Saint Mary’s-től távol. Beckham a 1996/97-2003/03 közötti időszakban hét idény alatt, míg Ward-Prowse a 2015/16-2022/23 közötti nyolc szezon alatt jutott el idáig. Beckham 18 góljához 256 meccs kellett, az első és utolsó találat között hat és fél év telt el. A még mindig csak 28 éves angol mögött már 328 meccs van és az első szabadrúgásgólja óta kicsivel több mint hét év telt el, ami alig több, mint a Southamptonnál lényegesen dominánsabb MU-ban játszó Beckham rekordjához szükséges idő. Persze több meccs is kellett hozzá. Az érdekes kérdés, hogy a jelenleg a liga utolsó helyén álló csapat kapitányaként, ahol akár a kiesés vagy a túlélés is múlhat ezeken a lövéseken, mennyiben más lélektani helyzetben van a játékos, mint a csúcson lévő Unitedben. Konkrétan a VB óta két győzelme van a Southamptonnak: az Everton ellen az ő két góljával fordítottak, a Chelsea ellen szintén az ő szabadrúgása jelentette a különbséget. Ha sikerül kiharcolni a bennmaradást, az feltehetőleg megágyaz a rekorddöntésnek. De csak akkor, ha ez még idén nem történik meg. „Az biztos, hogy jelenleg nincs jobb pontrúgó Ward-Prowse-nál. Viszont az emberek azt hajlamosak figyelmen kívül hagyni, hogy mennyire minőségi játékos ezen kívül is. Nagyon jól alkalmazkodik bármilyen feladatkörhöz, kiváló a labda nélküli játékban is, magas a játékintelligenciája és igazi csapatjátékos.”

Legendás csapatok és bajnoki sikerek

A Premier League történetét nemcsak az egyéni gólrekordok, hanem a legendás csapatok és edzők is formálták, akik bajnoki címeket és felejthetetlen pillanatokat szereztek.

Arsene Wengert 1996-ban nevezték ki az Arsenal edzőjévé, és bár sokan megkérdőjelezték anno a tudását, az 1997-98-as évben bajnok lett az Ágyúsokkal. A 97-98-as Arsenal kulcsjátékosai: Seaman - Dixon, Bould, Adams, Winterburn - Parlour, Vieira, Petit, Overmars - Wright, Bergkamp. Valószínűleg az előzőnél is jobb volt a 2003-04-es Arsenal, amely veretlenül nyerte meg a PL-t. 26 győzelem mellett 12 döntetlen volt a mérlegük. Ez a bravúr azóta sem sikerült senkinek. A 2003-04-es Arsenal tagjai: Lehmann - Lauren, Toure, Campbell, Cole - Ljungberg, Vieira, Silva, Pires - Bergkamp, Henry.

José Mourinhót 2004-ben nevezték ki a Chelsea edzőjének, miután BL-t nyert az esélytelennek tartott Portóval. Az orosz milliárdos, Roman Abramovics benne látta a csapat felemelkedését. Hogy mennyire jól gondolta, azt mutatja, hogy számos addigi rekordot megdöntve, 12 pontos előnnyel nyerték a bajnokságot a címvédő Arsenal előtt. A 2004-05-ös Chelsea kezdője: Cech - Ferreira, Carvalho, Terry, Gallas - Robben, Makelele, Lampard, Duff - Gudjohnsen, Drogba. Hasonlóan erős volt a 2010-ben bajnoki címet szerző Chelsea, melyet már Carlo Ancelotti irányított. A 2009-10-es Chelsea felállása: Cech - Ivanovic, Carvalho, Terry, Cole - Ballack, Mikel, Lampard - Anelka, Drogba, Malouda.

A Manchester United történetének egyik legnagyobb igazolása volt 1992-ben Éric Cantona megszerzése. A franciának fontos szerepe volt benne, hogy 26 év szünet után ismét bajnoki címet szereztek a vörösök. Az 1993-94-es Manchester United: Schmeichel - Parker, Pallister, Bruce, Irwin -Kancselszkisz, Ince, Keane, Giggs - Hughes, Cantona. Az 1998-99-es Manchester United: Schmeichel - G. Neville, Johnsen, Stam, Irwin - Beckham, Scholes, Keane, Giggs - Yorke, Cole. A kilenc évvel későbbi csapatnak „csak” a bajnoki cím és a BL-siker jött össze, de így is helye van a listán. A 2007-08-as Manchester United: Van der Sar - Brown, Vidic, Ferdinand, Evra - Scholes, Carrick, Giggs - Tévez, Ronaldo, Rooney.

A 2017-18-as Manchester City is legendás csapattá vált, melynek kezdője: Ederson - Walker, Otamendi, Kompany, Delph - De Bruyne, Fernandinho, David Silva - Sterling, Agüero, Sané.

tags: #angol #bajnoksag #tobb #rugott #gol

Népszerű bejegyzések:

• Kreatív Fejlődés Rajzolós Játékokkal
• a modern futball szerződéses kihívásai
• Sahin Dezső vezetésével a Dózsa SE
• Leon Myrtaj és Csiki Anna a Tottenhamben
• a magyar gyeplabda fejlesztésének kulcsa