Birminghami labdarúgócsapatok története és helyzete
Anglia második legnagyobb városa, Birmingham, mely a környező településekkel együtt hárommillió lakost számlál, két-három patinás klubbal is büszkélkedhet. Azonban Liverpool, London vagy Manchester futballsikereit mégsem tudja megközelíteni sem. Miért van ez így? Ledolgozható-e a lemaradás? Lesz-e valaha futballfőváros Birminghamből, amelyik Jack Grealish-t és Jude Bellinghamet adta többek közt a világ labdarúgásának?
Birmingham, amely az Egyesült Királyság második legnagyobb saját önkormányzattal rendelkező városa, szereti magát Anglia második számú városaként hirdetni. Ami a sportot illeti, sok szempontból Manchester és Liverpool mögé szorult, Londonról nem is beszélve, amely a megelőzhetetlen metropolisz hat első osztályú és három másodosztályú klubjával, valamint három, minimum 60 ezer nézőt befogadni képes klubarénájával, plusz a Wembley-vel kiemelkedik.
A birminghami futball dicsőséges múltja és kihívásai
Pedig 1982 tavaszán még minden rózsásnak tetszett. A város egyik büszkesége, az Aston Villa a BEK döntőjében verte a Bayern Münchent. A rotterdami lelátón több ezer angol fanatikussal egyetemben drukkolt kedvenceinek Kevin Grealish, amellyel mintegy csak jelezni próbáljuk, hogy fiának, Jacknek a mesés fizetés és a sportsikerekkel kecsegtető magasabb minőség ellenére sem volt egyszerű elhagyni a Grealish família imádott Villáját.
Az eggyel korábbi, értelemszerűen az Aston Villa bajnoki címével záruló szezonban a West Bromwich Albion a negyedik helyen zárt, az első és második liga közt fel-alá liftező Birmingham City pedig a középmezőnyben (13. helyen). Mit meg nem adnának azért Birminghamben, ha valaha láthatnák még ilyennek az élvonalbeli tabellát!
Bár egy rövid kitérőt muszáj tennünk: a WBA-t valamiért szokás idehaza birminghami együttesként aposztrofálni, noha West Bromwich önálló város, igaz, mindössze tíz kilométerre Birminghamtől. A másik két patinás egylet, az Aston Villa (1874) és a Birmingham City (1875) kétségtelenül Anglia második legnagyobb városából való. Mindkét csapat mindvégig az angol első osztályban, a Premier League-ben szerepelt, egészen a 2005-2006-os bajnokságig, amikor a Birmingham City kiesett a másodosztályba (Coca Cola Championship).
Miért maradt el a fejlődés?
A városnak nem sikerült olyan remekül promotálnia magát otthon és a nagyvilágban, mint Manchester vagy Liverpool. Manchesterbe költözött a Nemzeti Futballmúzeum, Liverpool pedig a zenei és sportsikerekre, illetve kiválóságaira hivatkozva, mint Európa egyik kulturális központja propagálja magát, nem hiába: számos pontja a világörökség részévé vált. Hol van ehhez képest Birmingham? Bár épített csúcsszuper könyvtárat, nemzetközi konferencia-központot többek közt, nyilvánvalóan fejlődik, de ami sportszakmai, illetve infrastrukturális szempontból igazán nagy lökést adott volna a remélt haladásnak, az az 1992-es olimpia megrendezése lett volna.
1986-ban Londont és Manchestert megelőzve, mint Anglia jelöltje pályázhatta meg az ötkarikás játékok rendezési jogát, Barcelonával szemben azonban elbukott. Az ezredfordulót követő első Brit Nemzetközösségi Játékok házigazda szerepe sem neki, hanem Manchesternek jutott, melynek révén utóbbi néhány igazán modern sportlétesítménnyel gazdagodott. Manchester, Liverpool, London ma már a sportbeli sikerek szinonímái, Birmingham egyelőre nem, még mindig inkább a lemaradásé, konstansan bízva a felzárkózás reményében.
Future BIRMINGHAM CITY Stadium 2030
Pénz és tulajdonosi háttér: a lemaradás okai
A hátrányok triviális, mégis legfontosabb oka természetesen a pénz, illetve annak hiánya. John Samuels professzor még 2013-ban, amikor épp pocsékul szerepelt a Premier League-ben az Aston Villa, tette fel a kérdést, vajon javul-e a helyzet. Jóslata szerint nemhogy szűkülne a birminghami, illetve a másik három várost reprezentáló elitklubok közti különbség, az bizony folyamatosan növekedni fog. Elvégre ahol több a pénz, oda áramlanak a jobb játékosok, és ha tudatos, magas szintű szakmai munkával valamelyest lehet is kompenzálni a futballisták közti tudáskülönbséget, hosszú távon képtelenség. Ha leegyszerűsítjük a kérdést, a helyezések a fizetések alapján dőlnek el, Birmingham márpedig abban képtelen (volt) konkurálni.
Abban a három évadban, amikor az Aston Villa rendre az előkelő hatodik helyen zárt a PL-ben (2008 és 2010 között), a fizetési listát tekintve is a hetedik volt. Bevételeinek a 90 százaléka elment azonban a bérekre, ami nyilvánvalóan tarthatatlannak bizonyult. A 60-65 százalék körüli arány lenne az optimális, bár azt a klubok nagy része ma sem képes hozni. A Villa féltve a klub jövőjét alaposan csökkentette is a jövedelmeket, ami persze azt eredményezte, hogy elkezdett lecsúszni a tabellán (ami 2016-ra kiesésbe torkollott).
A pénzügyi különbségeket jól szemléltetik a 2010-2011-es idény bevételei:
| Klub | Bevétel (2010-2011, millió £) |
|---|---|
| Manchester United | 331 |
| Aston Villa | 92 |
| West Bromwich Albion | 59 |
| Birmingham City | 56 |
A Manchester United akkoriban csak a reklám- és csecsebecsekereskedelemből több pénzt generált, mint az Aston Villa minden egyébből, beleértve a busás tévés pénzeket, valamint a meccsnapi bevételeket. A lemaradás valóban inkább csak nőtt: amíg például Manchester a zenei, főként pedig futballéletének hála turisták millióit vonzotta a városba, ami fellendítette a vendéglátást, egyben az ipart, s ezáltal munkahelyeket teremtett, Birmingham ebből a szempontból csak vegetált.
Tulajdonosváltások és a jelenlegi helyzet
Sokáig a tulajdonosváltások sem segítettek. A legendás Doug Ellis 2006-ban, 24 évnyi folyamatos elnöki regnálás után adta el az Aston Villát az amerikai milliárdos Randy Lernernek, de a remélt hatalmas befektetésből nem lett semmi. A 2007-ben részben hongkongi kézbe kerülő Birmingham City sem profitált sokat az utóbb pénzmosással megvádolt távol-keleti tulajdonosi kör szerepvállalásából. A West Bromwich és a szintén régióbeli Wolverhampton Wanderers ma is kínai kézben van, de a nagy áttörés várat magára, még ha utóbbit sokkal szisztematikusabban építgetik és irányítják is.
A két valóban birminghami klub ma merőben más utat jár. Az Aston Villát 2018 óta két milliárdos üzletember, az egyiptomi Nassef Sawiris, valamint az amerikai Wes Edens tulajdonolja, és azóta bizony több mint 300 millió fontot költöttek játékosvásárlásra (valamint kölcsönvételre). Idény nyáron a Grealish-ért kapott 100 milliót is visszaforgatták a csapatba, abból jött Danny Ings, Emiliano Buendía, Leon Bailey és Axel Tuanzebe (utóbbi kölcsönben). A tetemes invesztíciónak már 2019-ben meglett az eredménye, amikor a Villa három év távollét után visszajutott a Premier League-be.
Ahhoz képest persze, hogy a Villa az elmúlt öt év nettó kiadásait tekintve egész Európában az első ötben van, a fejlődés nem olyan látványos, de épp a megrekedni látszó szekér miatt vált meg a sikeredző Dean Smith-től, és vitte a Villa Parkba a liverpooli ikon, az edzői karrierjét Glasgow-ban látványosan indító Steven Gerrardot. Csakhogy amíg a költés egyre nagyobb, a bevételek korántsem nőnek: a klub 2020-ban bevétele 97 százalékát (!) volt kénytelen fizetésekre áldozni, nem csoda, hogy irtózatos veszteséget termelt. A költekezést nyilván meg kell állítani, és az immár minőségi mag mellé elhelyezgetni az amúgy remek Villa-akadémia szupertehetségeit: a már egyre több játéklehetőséget kapó Jacob Ramsey-t, valamint a nála is nagyobb talentumnak tartott 18 éves öccsét, Aaront, és az ugyancsak ígéretes Chukwuemeka testvérpárt, Carney-t és Calebet.
A Birmingham City akadémiájáról ugyancsak került már ki hatalmas tehetség, legutóbb Jude Bellingham, de nagyjából ez minden jó, ami elmondható a jelenlegi csapatról. A másodosztály 15. helyén szerénykedő klubban amúgy inkább a káosz uralkodik. Az elmúlt hét évben 12 tréner fordult meg a City kispadján. A jelenlegi edző, Lee Bowyer tavaszi megjelenése némi reményt keltett legalább: tíz bajnokijából ötöt megnyert és kétszer döntetlenre végzett vele a City, kiharcolva a sima bennmaradást. A nyáron aztán a City-drukker Troy Deeney leigazolása is emelte a hangulatot, az eredmények azonban újra csak elmaradoznak. Az anyagi háttér ugyanolyan kétséges, mint amikor 2017-ben a nem megfelelő gazdálkodás miatt kilenc pontot levontak az együttestől. A másodosztályú tagságát úgy is sikerült megtartania, idén sem lehet más a célja.
tags: #angol #foci #birminghami #csapatok
