Az angol labdarúgó-bajnokság az 1980-as években: Történelem, kihívások és változások
Szinte napra pontosan 132 évvel ezelőtt, 1888. március 22-én életre kelt egy olyan sorozat, amely mára a világ legerősebb bajnokságai közé került és amely szurkolók millióit vonzza a stadionokba vagy a tévéképernyők elé hosszú évtizedek óta. Az English Football League-ről, azaz az angol labdarúgó-bajnokságról, a mai Premier League „jogelődjéről” beszélünk. 132 esztendőbe természetesen rengeteg dolog fér bele, így nem is lehet egy ilyen történelmi tematikájú cikket a teljesség igényével elkészíteni. Az 1980-as évek az angol labdarúgás történetének egyik legellentmondásosabb időszakát jelentette, sikerekkel és mélypontokkal egyaránt.
Az angol futball bölcsője: A Football League megalakulása
Az a tény, hogy 1888-ban indult el az angol labdarúgó-bajnokság, abból a szempontból meglepő, hogy akár már 25 évvel korábban is megvalósulhatott volna, hiszen az FA, a világ első sportági szövetsége 1863-ban kezdte meg működését. Angliában a labdarúgás az iskolákban lett először ismert, ám eleinte mindenhol az ott helyben kitalált szabályok szerint játszottak. 1848-ban a Cambridge-i Egyetem diákjai létrehoztak egy egységes szabályzatot, melyet idővel egyre több helyen elfogadtak és alkalmaztak. 1862-ben 12 labdarúgócsapat megpróbálkozott egy egységes rendszer megalapításával, ám ez nem jött létre. A rendszer létrejöttében nagy szerepet játszott Ebenezer Cobb Morley, aki az FA egyik alapítója is volt.
A megalakulását követő első években az FA azt akarta, hogy a klubok a szárnyai alatt működjenek, a játékosok pedig teljesen amatőrök legyenek. Ennek ellenére sok csapat illegálisan fizetést adott játékosainak, így motiválva őket. Végül 1885-ben döntött úgy a szövetség, hogy engedélyezi a professzionalizmust, ezzel legalizálva a fizetéseket. Ebből logikusan következett, hogy létre fog jönni az első bajnokság, mivel addigra már megfogalmazódott a labdarúgókban az az igény, hogy mivel kizárólag a sportnak akarnak élni, ezért fizessék is meg őket. Ennek megvalósítására viszont további három évet kellett várni, így végül 1888-ban szervezték meg a labdarúgás történetének első bajnokságát angol földön. A szervezett bajnokság ötletének fölvetője William McGregor, az Aston Villa elnöke volt.
A bajnokság főbb szabályai a következők voltak: minden csapat kétszer játszott mindegyikkel, egyszer hazai pályán és egyszer idegenben. A győzelemért két pontot lehetett szerezni, a döntetlenért egyet, míg a vereségért nem járt pont.
A liga fejlődése és a háború utáni aranykor
Amikor még csak egy osztályból állt a bajnokság, a résztvevők egy választás útján szereztek indulási jogot. A rivális Football Alliance nevű bajnokság beolvadásával a liga már két osztályból állt. Az első osztály ekkor már tizenhat csapatból állt. Az 1919-1920-as szezon során az első két osztály összesen 22 együttest vonultatott fel. Az FA vezetői ekkor határozták el, hogy elindítják a harmadosztályt (Division Three), amelyet 1924-ben két csoportra: egy északira és egy délire osztottak föl, melyekben 20-20 gárda indulhatott. Harminc évet kellett várni arra, hogy a harmadosztályból ismét egy egységes liga legyen, s létrejöjjön a negyedik vonal (Division Four) is.
A huszadik század elején, egészen pontosan annak legelső évében, 1901-ben szerezte meg első bajnoki címét a Liverpool. A legsikeresebb csapatok a Vörösökön kívül ekkoriban az Aston Villa, a Newcastle United, a Sheffield Wednesday és a Blackburn Rovers voltak. 1905-ben mindkét osztály létszámát húszra növelték, ekkor kerültek a bajnokságba olyan, ma meghatározó londoni csapatok, mint a Chelsea vagy a Tottenham. A napjainkban a másodosztály alsóházában szerénykedő Huddersfield Town lett az első csapat, amely zsinórban háromszor tudta megnyerni az élvonalbeli bajnokságot 1923 és 1926 között. Miután az Arsenalnak 1931-ben meglett az első aranyérme, 1933 és 1935 között a második triplázó lett, 1938-ban pedig ötödjére is elhódította a bajnoki címet, vagyis nyolc év alatt ötször lett Anglia legjobbja.
A bajnokság valósággal megújult a háború után, ugyanis számos új együttes tudott fölérni a csúcsra. A Tottenham 1951-ben és 1961-ben, a Wolwerhampton Wanderers 1954-ben, 1958-ban és 1959-ben, a Chelsea 1955-ben, az Ipswich Town 1962-ben, a Leeds United pedig 1969-ben.
Szabályváltozások és újítások
- 1951: Bevezették a fehér labdákkal történő focizást.
- 1956: Az első villanyfényes mérkőzésre a Portsmouth és a Newcastle között került sor, ami utat nyitott az esti mérkőzések megrendezése előtt.
- 1965: Bevezették a csere „intézményét”, igaz, akkoriban még csak egy cserelehetősége volt a csapatoknak mérkőzésenként.
- 1976: A szezontól kezdve a csapatok rangsorolása - pontazonosság esetén - már nem a gólátlagon, hanem a gólkülönbségen alapult, így a támadóbb felfogású együttesek kerültek előnyösebb helyzetbe.
- 1981: Ettől az évtől jár három pont a győzelemért, szintén azért, hogy jobban honorálják a több gólt szerző csapatokat.
Az 1970-es évek végi előzmények és az 1980-as évek küszöbe
Az 1970-es években újabb csapatok iratkoztak föl az angol bajnokság akkor már több mint nyolcvan éve íródott dicsőségtablójára. A Derby County 1972-ben és 1975-ben, a Nottingham Forest pedig 1978-ban ünnepelhetett bajnoki címet. Mindkét klubot a Brian Clough-Peter Taylor edzőpáros vezette. Az átigazolási díjak is exponenciális mértékben kezdtek nőni. Az első, egymillió fontnál nagyobb összegű transzferre 1979 februárjában került sor, amikor Trevor Francis a Birmingham Citytől a Nottingham Foresthez szerződött.
Az 1970-es évek vége felé egyre inkább érezhetővé vált a változás szele az angol futballban. Bár az angol klubok még Európában is sikereket arattak, a háttérben már megmutatkoztak a problémák.
Az 1980-as évek: Sikerek Európában, mélypont odahaza
Azután, hogy az 1970-es években és a következő évtized elején sikerek egész sorát aratták az angol klubok Európában, az 1980-as évek vége jelentette a mélypontot az angol labdarúgásban. A stadionok elavulttá váltak, miközben a szurkolók száma és fanatikussága is nagymértékben megnövekedett. A huliganizmus mindennapossá vált, az 1985-ös Heysel-tragédia pedig oda vezetett, hogy az angol klubokat öt évre kizárták a nemzetközi kupákból.
A korszak játékosai közül érdemes megemlíteni Imre Varadit, aki a magyar származású, ám már Angliában született csatárként az 1970-es és az 1980-as években meglehetősen eredményes volt. Az Everton FC és a Newcastle United drukkerei emlékeznek rá szívesen, a Szarkák színeiben például két szezon alatt 39 gólt ért el a másodosztályban. Egy másik legendás figura Peter Shilton, aki sokak szerint minden idők legjobb kapusa, és a leghosszabb ideig ő állt a kapuban Angliában, pályafutása az 1966-tól egészen 1997-ig tartott, az 1980-as évek is ennek a hosszú karriernek a részét képezték.
Az 1980-as labdarúgó Európa-bajnokság: Anglia részvétele és a botrányok
Az 1980-ban Olaszországban rendezett hatodik labdarúgó Európa-bajnokságon az előző öthöz képest nagyon megváltozott a lebonyolítás. Már nem négyes döntőt rendeztek, hanem nyolc válogatott részvételével egy komolynak tűnő, másfél hetes tornát. A helyszínt előre kijelölték, és a rendező ország csapatának nem kellett selejtezőt játszania. Várható volt, hogy a legjobbak közül nem nagyon maradnak távol.
A '80-as Eb-re is óriási brit huligáncsoport érkezett, és már az első mérkőzés előtt igyekezett a képére formálni Torinót. Az első utcai harcokra már a találkozó előtti napon sor került, ennek következményeként 33 angol a helyi fogdában töltötte az éjszakát. A brit konzul közbenjárására a mérkőzés délelőttjén szabadon engedték őket, és ennek örömére ők testületileg bevonultak a legközelebbi kocsmába. Majd mindannyian bejutottak a stadionba, az Anglia-Belgium mérkőzésre. Ott aztán honfitársaikkal tovább balhéztak, perceken keresztül állt a játék, mert a megfékezésükre bevetett könnygáztól nem csak a nézők, hanem a játékosok is fuldokoltak. Az 1-1-re végződött meccs után a huligánok felgyújtottak egy buszt, összetörtek 42 autót, és néhány ember szúrt sebekkel került kórházba. Margaret Thatcher, az akkori brit miniszterelnök-asszony hivatalosan elnézést kért olasz kollégájától, a Rómában tartózkodó focilegenda, Bobby Charlton pedig ezt mondta:
A televíziós adást nézve szégyelltem, hogy angol vagyok. Ezek az emberek az utcára szórták a becsületünket."
Az angolok következő mérkőzésére szintén Torinóban került sor, ráadásul Olaszország ellen. Az angolok 1-0-ra kikaptak, s semmi esélyük nem maradt az éremmeccsek lejátszására.
Németország - Belgium: Az 1980-as UEFA Európa-bajnokság döntőjének összefoglalója
Újjászületés és a Premier League korszaka
Az 1990-es évek elején az angol foci újjászületett. A válogatott elődöntőt játszhatott az 1990-es világbajnokságon, az UEFA pedig engedélyezte az angol csapatok visszatérését az európai színpadra. Ennek csakhamar eredménye lett, ugyanis a Manchester United nyerte 1991-ben a Kupagyőztesek Európa-kupáját a Barcelona ellen.
Miután 1990 januárjában megjelent a Taylor-jelentés, amely számos ajánlást fogalmazott meg az 1989-es Hillsborough-tragédia jövőbeni megismétlődésének elkerülése érdekében, a brit kormány úgy döntött, hogy belekezd a stadionok modernizálásába és biztonságossá tételébe. Ennek keretében kizárólag ülőhelyeket lehet kialakítani a pályák mentén. A modernizálás azonban töréshez vezetett. Az 1990-91-es idény végén ismét fölmerült egy új bajnokság létrehozatalának gondolata, amely az elitkluboktól származott, amik növelni szerették volna bevételeiket a nézőszám növekedése, valamint az európai topligákkal való verseny felvétele érdekében. 1991. július 17-én megállapodás született a legjobb egyesületek között, hogy létrehozzák az FA Premier League-t. A First Division klubjai 1992. május 27-én kiléptek a ligából és korlátolt felelősségű részvénytársaság formájában létrehozták az FA Premier League-t. Az első PL-kiírás az 1992-1993-as szezon volt, amelyben 22 csapat indult. A Premier League résztvevőinek számát 1995-ben 20 csapatra csökkentették.
Az angol futball ikonikus alakjai és fogalmai a korszakból
Az angol futball gazdag történelme során számos emlékezetes alak és esemény színesítette a sportágat, melyek közül néhány az 1980-as évek körül is jelentőséggel bírt.
- Trautmann, Bert: A legendás német kapus az első nem brit futballista volt, akit megválasztottak az év játékosának Angliában. A portás második világháborús hadifogolyként került az országba, ahol először amatőr csapatokban játszott, ott fedezte fel a Manchester City. A drukkerek először nehezen fogadták el, de teljesítményével mindenkit meggyőzött, és az 1956-os FA-kupa döntőjében az utolsó negyedórát törött nyakkal védte végig, aminek köszönhetően valóságos hősként kezelték. 1949 és 1964 között 545 mérkőzésen védte a City kapuját. Története a külföldi játékosok elfogadásának úttörője az angol futballban.
- Wimbledon: Az egyesület története nagyon sok mindent elárul az angol futballról. A klub éveken keresztül amatőrként szerepelt, majd 1977-ben végre felvételt nyert a ligába, és gyorsan megindult felfelé. 1986-ban már az élvonalban játszott, két évvel később FA-kupát nyert, és egészen 2000-ig versenyzett a Premier League-ben. Felemelkedésük a kisebb klubok kitartásának és sikerének jelképe a '80-as években.
tags: #angol #labdarugo #bajnoksag #1980 #csapatai
