Az angol válogatott vitatott gólja az 1966-os világbajnokság döntőjében
Az angol labdarúgó-válogatottnak eddig egyetlen világbajnoki aranyérme van, amelyet 1966-ban, hazai pályán szerzett. Az NSZK elleni 4-2-re megnyert döntő azonban máig vitatott, különösen Geoff Hurst második gólja miatt, amelyről sokan úgy tartják, nem volt szabályos. A vitát most egy újabb vizsgálat próbálja lezárni, amely speciális technológiát használt fel az eset elemzésére.
A lexikonok, így a Wikipédia is, kiemelik a döntő érdekességét Geoff Hurst második találata kapcsán, amelyet egy beadást követően a léc alá továbbítva szerzett. Mai napig vita tárgyát képezi, hogy a labda a gólvonal mögé pattant-e vagy sem. A 2-2-es döntetlen után a hosszabbításban ezzel a góllal lett 3-2 az angolok javára, majd a végén még rúgott egyet a mesterhármasig jutó Hurst.
A svájci bíró, Gottfried Dienst nem volt biztos a dolgában, ezért kikérte partjelzője, Tofik Bahramov véleményét, aki a fejével a kezdőkör felé bökött, jelezve, hogy gólt látott. Dienst elfogadta szovjet segítője döntését.
Az angolok nem nyugodtak bele a kétes hírnévbe, és a döntő 50. évfordulója előtt egy átfogó vizsgálatba kezdtek. A Sky Sports magazinjában Jamie Carragher és Ed Chamberlin az Opta statisztikai elemzőrendszer és az EA Sports technológia segítségével kutatta át a felvételeket, és arra a következtetésre jutottak, hogy a labda valóban a gólvonal mögé pattant.
Carragher szerint ezzel eldőlt a vita. "A partjelző talán nincs a legjobb helyzetben, de a mostani felvétel bizonyítja, hogy valóban láthatta, amint a labda a gólvonal mögé pattan" - mondta a műsorban. "A labda még csak nincs is közel a gólvonalhoz, öt-tíz centivel beljebb van. Ezzel választ adunk a történelmi kérdésre, hogy bent volt-e a labda vagy nem."
Azonban a laikus szemlélők és néhány szakértő szerint az elemzés sántít. Amikor a felvételt megállítják, a labda árnyéka távol, a gólvonal mögött látható, ami arra utal, hogy a labda ekkor még a levegőben van. A grafika azonban már úgy ábrázolja, mintha a labda éppen akkor pattanna le a gólvonal mögött.
Nem véletlen, hogy az angolok a partjelző szemszögéből készült felvételt használják, hiszen van egy másik, bár rosszabb minőségű, de szinte tökéletes szögű felvétel is. Ebből az új videó, technológia ide vagy oda, nem feltétlenül győzi meg a németeket, akik évtizedek óta az "angol Wembley-gól" emlegetésével bosszantják az angolokat.
A gól ettől függetlenül is rendkívül híres lett, felhasználták több reklámban, és még egy Beatles-számba is bekerült.
Carragher szerint az is bizonyíték a gólra, hogy a gól után a kapu közelében tartózkodó Roger Hunt nem próbálta meg újra berúgni a labdát a hálóba, hanem ünnepelni kezdett. Hunt azonban korábban már kérdezve volt erről, és azt válaszolta, ő sem volt biztos a gólban, és nem tudta volna a labdát az azt kifejelő Weber előtt elérni, így nem is próbálkozott.
Bahramov partjelzőt azzal is vádolták, hogy a szovjetek elődöntős kiejtése miatt segítette a döntésével az angolokat. Állítólag a halálos ágyán is megkérdezték tőle, miért volt annyira biztos abban, hogy a labda bent volt, amire csak annyit válaszolt: Sztálingrád. Ez a történet azonban csak legenda.
A 1966-os vb-döntő kontextusa
Az 1966-os labdarúgó-világbajnokság volt a nyolcadik világbajnokság, amelyet 1966. július 11. és 30. között rendeztek Angliában. A tornát a házigazda angol válogatott nyerte meg, miután 4-2-re legyőzte az NSZK-t a Wembley Stadionban, megszerezve ezzel első és eddigi egyetlen világbajnoki trófeájukat.
Anglia már korábban is megmutatta, hogy képes nagy teljesítményre, bár az 1950-es években elszenvedett vereségek a magyar válogatottól (6:3 és 7:1) elgondolkodtatták őket futballbeli fölényükkel kapcsolatban. Az 1966-os rendezés jogát Angliának ítélték oda, ami kiváló lehetőséget kínált a bizonyításra.
A torna során Anglia a csoportjában Uruguay, Mexikó és Franciaország ellen is győzni tudott, majd a negyeddöntőben Argentínát is legyőzte. Az elődöntőben Bobby Charlton két góljára Portugália csak egy góllal tudott válaszolni, így Alf Ramsey csapata bekerült a döntőbe. Az NSZK a másik ágon jutott a fináléba, miután legyőzte Uruguayt és a Szovjetuniót.
A döntő kulcspillanata
A döntő a Wembley Stadionban, 93 802 néző előtt zajlott le. A mérkőzésen Gottfried Dienst svájci játékvezető működött közre, partjelzője pedig a szovjet Tofik Bahramov volt.
A mérkőzés kulcspillanata a 101. percben következett be, amikor Geoff Hurst lövése a keresztlécről a gólvonalra vagy azon belülre pattant, majd onnan kifelé. A berobbanó német játékos, Wolfgang Weber a kapu fölé fejelte a labdát. Gottfried Dienst először szögletet ítélt, de az angol játékosok ünneplése megzavarta. Bár elesett és nem látott semmit, Hurst csapattársa, Roger Hunt reakciójából biztos volt benne, hogy a labda bent volt.
Dienst partjelzőjéhez, Tofik Bahramovhoz fordult, aki gólt jelzett, és a játékvezető hitt neki, középre mutatott. Azóta is dúl a vita azon, hogy hol ért talajt a labda.
Tudományos vizsgálatok és vélemények
Az 1990-es évek közepén Ian Reid és Andrew Zisserman az Oxfordi Egyetemről két kamera képkockáit elemezve próbált 3D-s vetületet készíteni. Arra a következtetésre jutottak, hogy a labda a vonalon ért földet, de felhívták a figyelmet a látószögek hiányára és a kamerák mozgására, amelyek befolyásolhatták az eredményt.
Dr. Kyle Ferguson szerint egyetlen kutatás sem tud végleges választ adni a kérdésre. Tofik Bahramov később azt állította emlékirataiban, hogy nem látta tisztán, hol ért talajt a labda, de az angolok reakciója és a németek riadt viselkedése miatt biztos volt benne, hogy átjutott a gólvonalon.
Wolfgang Weber, a németek védője szerint Dienst úr sem tehetett a hibás döntésről, mert rossz helyen állt, és a segítőjére kellett hagyatkoznia. Meggyőződése, hogy Bahramov nem tudta megítélni a helyzetet, mert a kapustól nem láthatta a labdát.
A Népszabadság helyszíni tudósítója, Lukács László is úgy vélte, hogy a felvételek alapján csak három gól esett, és az igazi eredménynek 2:1-nek kellett volna lennie Anglia javára. Ugyanakkor megjegyezte, hogy a vitatott gól kivételével az angolok győzelme jogos volt, mert többet támadtak és a hosszabbítást is jobban bírták.
A 2002-es vb-n Ronaldinho csodagólja
Érdekesség, hogy nem ez volt az egyetlen vitatott vagy csodagól a labdarúgó-világbajnokságok történetében. A 2002-es tornán Ronaldinho szabadrúgása a brazilok Anglia elleni negyeddöntőjében emlékezetes maradt. Bár a szándék kérdéses volt, a labda David Seaman fölött a kapu jobb felső sarkába hullott.
2002-es VB - Ronaldinho gólja Anglia ellen
Ronaldinho később elmondta, hogy Cafu tanácsára figyelte a kapust, aki rendre kint állt a kapujából. A brazilok kapusa, Marcos pedig másfél évtizeddel később azt nyilatkozta, hogy a mai napig nem dőlt el, hogy beadásnak szánta-e a labdát, vagy kapura lövés volt. Az azonban biztos, hogy nélkülözhetetlen gól volt a későbbi brazíliai vb-győzelemhez.
A 2002-es vb-n Anglia ismét elbukta a negyeddöntőt, ezúttal Brazília ellen. David Beckham ekkor csapatkapitányként kérte a közvéleményt, hogy ne tegyék a kapust, David Seamant bűnbaknak, és ne hurcolják meg őt úgy, ahogyan négy évvel korábban vele tették.
A 1966-os világbajnokság stadionjai
Az 1966-os angliai világbajnokságot több stadionban rendezték meg:
- Wembley Stadion (London) - 98 623 néző
- Old Trafford (Manchester) - 58 000 néző
- Goodison Park (Liverpool) - 74 000 néző
- Hillsborough stadion (Sheffield) - 60 000 néző
- Villa Park (Birmingham) - 55 000 néző
- Roker Park (Sunderland) - 54 000 néző
- Ayresome Park (Middlesbrough) - 40 000 néző
- White City stadion (London) - Csupán egy mérkőzést játszottak itt.
A stadionok többsége már akkor is rendelkezett modern felszerelésekkel, mint például világítóberendezések és sajtópáholyok. A FIFA elvárásainak megfelelően az ülőhelyek számát is növelték.
A világbajnokságon 89 gól esett, mérkőzésenként átlagosan 2,78. Anglia lett a harmadik rendező ország, amely hazai pályán nyert világbajnokságot, az első Uruguay (1930), a második Olaszország (1934) volt.
tags: #angol #vb #donto #vitatott #golja
