Az Aranycsapat: A magyar labdarúgás legendás korszaka
Az Aranycsapat minden idők legjobb magyar labdarúgó-válogatottjának díszítő jelzője és közismert neve. A csapatban számos kivételes képességű labdarúgó játszott, de közülük is kiemelkedett Puskás Ferenc, aki emblematikus alakká vált, és ma is az egyik legismertebb magyar a világon. A futballszeretők alighanem álmukból felkeltve is fújják a 11 legenda nevét, ezt a felállást ráadásul világszerte ismerték egykoron.
A legendás összeállítás
A klasszikus Aranycsapat összeállítása a következő volt: Grosics Gyula (1, kapus), Buzánszky Jenő (2, jobbhátvéd), Lóránt Gyula (3, középhátvéd), Lantos Mihály (4, balhátvéd), Bozsik József (5, jobbfedezet), Zakariás József (6, balfedezet), Budai II. László (7, jobbszélső), Kocsis Sándor (8, jobbösszekötő), Hidegkuti Nándor (9, hátravont középcsatár), Puskás Ferenc (10, balösszekötő), Czibor Zoltán (11, balszélső).
Azt azonban talán már nem mindenki tudja, hogy ebben az összeállításban csupán négy alkalommal lépett pályára a magyar válogatott: 1953. május 17-én Rómában az olaszok ellen, 1953. november 15-én Budapesten a svédek ellen, 1953. november 25-én Londonban az angolok ellen, valamint 1954. április 11-én Bécsben az osztrákok ellen.
NÉPSZAVA MÚLTIDÉZŐ | Ezüstben az Aranycsapat – a berni kudarc története
Taktika és szakmai háttér
A csapat taktikája úttörő jellegű volt. Sebes Gusztáv szövetségi kapitány a Bukovi Márton által megkezdett úton továbbhaladva a csapat balfedezetét és középcsatárát is visszavontabban játszatta, és egyfajta 4-2-4-es hadrendet hozott létre. Az addig szokásos három védő helyett négyen védekeztek, így azonban a középpályások száma lecsökkent.
Az évszázad mérkőzése és a világbajnoki szereplés
A csapat mérkőzéseinek sorából kiemelkedik az 1953. november 25-én a londoni Wembley Stadionban az angol labdarúgó-válogatottal rendezett „Az évszázad mérkőzésének” titulált 6 : 3-ra nyert barátságos találkozó. A szigetországiak részben a két találkozó miatt teljesen új alapokra helyezték labdarúgásukat.
Az Aranycsapatot a szakemberek világbajnokság győzelemre esélyes csapatai közé sorolták az 1954-es svájci világbajnokságon. A csoportkörben a magyarok nem okoztak csalódást: Dél-Korea ellen 9-0-s, az NSZK ellen 8-3-as győzelmet arattak. A negyeddöntőben Brazíliát, az elődöntőben pedig Uruguayt verték meg 4-2-re.
| Mérkőzés | Eredmény |
|---|---|
| Magyarország - Dél-Korea | 9-0 |
| Magyarország - NSZK (csoportkör) | 8-3 |
| Magyarország - Brazília | 4-2 |
| Magyarország - Uruguay | 4-2 |
A berni döntő és a korszak vége
A legfontosabb mérkőzése az 1954-es labdarúgó-világbajnokság döntője volt, ahol az öt éve veretlen magyar csapat 3-2-es vereséget szenvedett a nyugatnémet válogatottól. A döntő napján erősen esett az eső, ami a német csapatnak kedvezett, mivel ők egy újdonságnak számító, cserélhető stoplis cipővel voltak felszerelve. Az esélyesebb magyarok elleni, német szempontból „szerencsés győzelmüket” a német futballtörténelem a „berni csoda” névvel illeti.
Az együttes akkor még nem hullott szét, csak két évvel később, a forradalom után. Az Aranycsapat utoljára 1956. október 14-én játszott együtt, és 2:0-ra legyőzte Ausztriát Bécsben. A forradalom leverése után többen külföldre távoztak; Puskás, Kocsis és Czibor nem tért haza, az Aranycsapat pedig széthullott.
tags: #aranycsapat #foci #pajta
