Az Arsenal Bajnokok Ligája Története: Egy Álom Párizsban és a Modern Kor Kihívásai
Az Arsenal Football Club, röviden csak Arsenal vagy az Ágyúsok, angol profi labdarúgócsapat Holloway-ben, Észak-Londonban. Története 1886-ban kezdődött, amikor a Woolwich Arsenal Lőszergyár dolgozóinak egy csoportja úgy döntött, hogy futballcsapatot alakít. A klub a Dial Square név alatt játszott, első mérkőzésük egy 6-0-s győzelem volt az Eastern Wanderers ellen, 1886. december 11-én. 1891-ben a klub professzionális szintre fejlődött és megváltoztatta ismét a nevét, most Woolwich Arsenalra, végül 1893-ban csatlakozott a futball ligához. 1904-ben jutottak fel a Football League First Divisionbe.
A földrajzi elszigeteltség a nézőszám csökkenését eredményezte, ami pénzügyi problémákhoz vezetett, és a teljes csőd 1910-ben következett be, amikor Henry Norris vette át a csapatot. Norris megkísérelte a klub elmozgatását máshová, és 1913-ban, a Second Divisionbe való visszaesés után, az Arsenal elköltözött az Arsenal Stadiumba Highburyben, Észak-Londonban; a “Woolwich” nevet a következő évben pedig elvetették. Az Arsenal csak 6. helyen végzett 1919-ben, de ennek ellenére csatlakoztak a First Divisionhöz a helyi rivális Tottenham Hotspur költségei következtében, állítólag jogtalan pénzforrások miatt. Az első világháborút követően törtek fel az első osztályba, ahol a mai napig szerepelnek. Az Arsenalt 1886-ban alapították, viszont első fontosabb trófeáikat az 1930-as években nyerték, öt League Championship címet és két FA Kupát.
Az Aranykorok és Európai Bemutatkozások
1925-ben az Arsenal kijelölte Herbert Chapmant menedzsernek, aki kétszer nyert bajnoki címet a Huddersfield Townnal: 1924-ben és 1925-ben. Forradalmi taktikái és edzésmódszerei, az olyan sztárigazolásaival együtt, mint Alex James és Cliff Bastin, megszervezték az alapjait a klub uralkodásának az 1930-as évek angol labdarúgásában. A vezetése alatt az Arsenal megnyerte első fontosabb trófeáit - egy FA Kupát 1930-ban és két League Championshipet, 1931-ben és 1933-ban. Chapman hirtelen halt meg tüdőgyulladásban 1934 elején, de Joe Shaw és George Allison megbecsülték eredményes munkáját. Irányításuk alatt az Arsenal nyert még három bajnoki címet (1934-ben, 1935-ben és 1938-ban) és egy FA Kupát (1936-ban). Azonban az Arsenal az évtized végére kezdett elenyészni, amikor közbelépett a második világháború, ami megállította az Ágyúsokat a menetelésben. Ezt követően Tom Whittaker lett az új menedzser és újabb sikerek következtek: az Arsenal bajnok lett az 1947/1948 és az 1952/1953-as szezonban, FA Kupát nyert 1950-ben és második lett 1952-ben.
A 60-as évek kevesebb sikert hoztak a trófeák szerzése terén, két elvesztett találkozót említhetünk meg a Liga Kupa döntőjében 1968 és 1969-ben. A folytatás még ennél is jobb volt. Az Arsenal csapata olyan játékosokat tudhatott soraiban, mint Charlie George, George Armstrong, Ray Kennedy és a kapitány McLintock. Az 1970/71-es szezonban Bertie Mee tanítványai dupláztak, azaz megnyerték a bajnokságot és az FA Kupát ugyanabban az évben. A bajnoki címet az ősi rivális Tottenham otthonában, a White Hart Lane-en gyűjtötték be egy 1-0-s győzelemmel az utolsó fordulóban, a Wembley-ben a kupa döntőjében pedig a ráadásban fordítva 2-1-re győzték le a Liverpool együttesét. A csapat három egymás utáni évben képviseltette magát a Wembley stadionban az FA Kupa döntő keretében Terry Neill irányításával, a másodikat meg is nyerték 3-2-es győzelemmel a Manchester United felett. A mérkőzést „ötperces döntőként” emlegették.
1986-ban George Graham, tagja az 1971-es duplázó csapatnak, átvette a menedzserséget Don Howe-tól és dicsőséges napok következtek. Az Arsenal megszerezte első Ligakupa győzelmét 1986/87-ben, legyőzve a Liverpoolt 2-1-re a döntőben. Két évvel később megnyerték a League Championship-et Michael Thomas híres utolsó percben lőtt góljával, amely a szükséges 2-0-s győzelmet jelentette az Anfielden a Liverpool ellen a szezon legutolsó bajnoki meccsén. Graham Arsenalja nyert egy bajnoki címet 1991-ben, amikor csak egy meccset vesztettek, megnyerték az FA Kupát és a Ligakupát 1993-ban és egy európai trófeát, a Kupagyőztesek Európa Kupáját 1994-ben. Mindazonáltal Graham hírneve bemocskolódott, mikor kiderült, hogy jutalékokat szerzett ügynökétől Rune Hauge-tól egyes játékosok leigazolásával.
Arsène Wenger Korszaka és a Bajnokok Ligája
1997/98 volt Arsène Wenger első teljes szezonja a Highburyben, amikor is az Arsenal történelme során másodszor duplázott és hódította el a bajnoki cím mellett az FA Kupát, a mester pedig megkapta a Carling Év Menedzsere címét. Dennis Bergkamp is nevezve volt a Football Írók Szövetségének (FWA) Év Játékosa és a PFA Év Játékosa kitüntetésre. Az ezt követő három évben a második helyezés elérése következett, 2000-ben pedig az Arsenal az UEFA-kupa-döntőjébe jutott, ahol is büntetőkkel elvesztették a mérkőzést a Galatasaray ellen.
A Bajnokok Ligájában is egyre komolyabb szereplővé vált a klub. 2001-ben már a Bajnokok Ligája negyeddöntőjéig meneteltek az Ágyúsok, ahol vereséget szenvedtek a Valencia együttesétől. 2001/02-es szezonban fordult a szerencséjük és a klub története során harmadszor duplázott a Chelsea legyőzésével az FA Kupa döntőben és a bajnokság meghódításával, 13 mérkőzéses veretlenségi sorozat és az emlékezetes 1-0-s Old Traffordon aratott győzelemnek köszönhetően. A következő évben az Arsenal nem tudta megvédeni címét, azonban az Ágyúsok lettek - 20 év után az első angol klub - akik két egymást követő évben elhódították az FA Kupát az 1-0-s Southampton felett aratott győzelemmel Cardiffban. Thierry Henry jelölve lett a szezon játékosának a PFA és a FWA által egyaránt, és csatlakozott Dennis Bergkamphoz a halhatatlanok közt az év góljával.
A 2003/2004-es szezonban az Arsenal visszahódította a bajnoki címet egy csodálatos veretlenségi sorozat keretében, amikor is a klub az év során egyetlen vereséget sem szenvedett el. 11 ponttal végeztek az élen a második helyezett Chelsea előtt. A 13. bajnoki cím elnyerése során számtalan rekordot döntött meg a csapat. Az FA Kupa elődöntőben elszenvedett vereség a Manchester United ellen, illetve a Bajnokok Ligája negyeddöntő veresége a Chelsea ellen véget vetett a reménykedésnek, hogy sikerülhet egy felejthetetlen triplázás. A bajnokságban a veretlenségi sorozat a következő évben tovább folytatódott és 2004 augusztusában megdöntötték a Nottingham Forest leghosszabb ideig tartó veretlenségi sorozatát az angol futball bajnokságban.
A 2005/06-os BL-Menetelés: Egy Történelmi Út a Döntőig
A 2005/2006-os bajnokság volt a klub utolsó évada a Highbury-ben és végső tisztelgéssel búcsút intettek a klubnak 93 éven át otthont biztosító stadionnak. A negyedik helyezést és a Bajnokok Ligájában való szereplés jogát az utolsó játéknapon biztosította be a csapat 4-2-es Wigan fellett aratott győzelemmel (valamint a Tottenham West Ham United-tól elszenvedett vereségével).
A csúcspontja a szezonnak a klub csodálatos menetelése volt a 2005/2006-os Bajnokok Ligája sorozatban, ahol is bejutott a csapat a párizsi döntőbe. A 12 mérkőzésen át tartó veretlenségi sorozat a bizonyítéka, hogy az Arsenal kiérdemelte helyét a döntőben a Barcelona ellen május 16-án a Stade de France stadionban. A Bajnokok Ligája 1993 óta íródó történetében mindössze másodszor fordult elő, hogy a két résztvevő vereség nélkül jutott el a döntőig. Mindkét gárda öt győzelemmel és egy döntetlennel fejezte be a csoportkört, a Barca a Werder Bremen-Udinese-Panathinaikosz, az Arsenal az Ajax-Thun-Sparta Praha triót előzte meg magabiztosan. Az egyenes kieséses szakasz már a katalánoknak és az angoloknak is keményebb volt: Frank Rijkaard együttese sorrendben a Chelsea-t, a Benficát, majd a Milant, Arséne Wenger legényége a Real Madridot, a Juventust, végül a Villarrealt búcsúztatta.
A Ronaldinho fémjelezte katalán alakulat toronymagas esélyese volt a 2006-os, Arsenal elleni BL-döntőnek. A Barca menetelésére lehetett számítani, elöl a Ronaldinho-Eto'o-Giuly hármas egész szezonban tündökölt, középen Van Bommel és Deco élete formájában futballozott, és ha a riválisok valami csoda folytán átjátszották magukat a Puyol és Rafa Marquez irányította védelmen, Victor Váldes eszén legtöbbször már nem tudtak túljárni. A katalánok oldalán is volt egy nagy hiányzó, az akkor már óriási tehetségnek kikiáltott, ám még szárnyait bontogató Lionel Messi sérülés miatt nem került be a keretbe, de Rijkard kezdőjét így sem érhette kritika.
Ehhez képest a londoniaktól a csapatkapitány Patrick Vieira kilenc év után távozott, míg Dennis Bergkamp a 36 éves volt, így a nagy meccseken már inkább kispadra ültette Arséne Wenger. A jobbhátvéd Laurén rengeteget volt sérült, akárcsak az akkoriban már a világ egyik legjobb balhátvédjeként számon tartott Ashley Cole is, míg a védelem oszlopa Sol Campbell depresszióval és mentális problémákkal küzdött, így az egyenes kieséses szakasz nagy részét kihagyta. Ezek után az Arsenal döntőbe jutása kisebbfajta csodának számított, ahol gyakorlatilag az esélytelenek nyugalmával léphetett pályára, a francia menedzser azonban bizakodó volt a találkozó előtt. „A Barcelona a favorit, az Arsenal pedig a veszélyes esélytelen. Úgy érzem, ha a saját játékunkat nyújtjuk, különlegesen veszélyes esélytelenek leszünk" - mondta Wenger.
A Párizsi Döntő: Dráma és Küzdelem
A 2005/06-os Bajnokok Ligája szezon döntőjét vitathatatlanul az a két csapat vívta május 17-én a párizsi Stade de France arénában, amelyik leginkább megérdemelte: az Arsenal és a Barcelona egyaránt veretlenül menetelt el a fináléig. Az angolok a Lehmann - Eboué, K. Touré, Campbell, Ash. Cole - Pires, Gilberto Silva, Ljungberg, Fabregas, Hieb - Henry felállásban kezdtek. A katalánok kezdője: Valdés - Oleguer, Márquez, Puyol, Van Bronckhorst - Deco, Edmílson, Van Bommel - Giuly, Eto'o, Ronaldinho.
Az Arsenal kezdte jobban a találkozót, az első komoly helyzet Henry előtt adódott a 3. percben, aki Eboué beadása után remekül fordult le Marquezről, hat méterről, szemben a kapuval azonban a kilépő Valdést találta telibe. A 17. percben aztán a finálé legemlékezetesebb jelenete következett: Samuel Eto'o kapott nagyszerű labdát Ronaldinhótól és lépett ki ziccerben, már Jens Lehmann mellett is eltolta a labdát, amikor a tizenhatos vonala előtt a kapus buktatta a kamerunit. Bár Ludovic Giuly az üres kapuba lőtt, a norvég Terje Hauge játékvezető előzőleg már lefújta az akciót, így szabadrúgással jöhettek a katalánok, Lehmann-nak pedig felmutatta a piros lapot. A 18. percben a londoniak kapusát, Jens Lehmannt kiállították, ezt pedig már nem tudta elviselni az Arsenal.
Érkezett a cserekapus, Manuel Almunia, méghozzá annak a Robert Piresnek a helyére, aki kimaradt a franciák vb-keretéből, így óriási bizo
Az Arsenal és a Bajnokok Ligája: A dicsőséges múlt és a 2006-os döntő drámája
Az Arsenal Football Club története 1886-ban kezdődött, amikor a Woolwich Arsenal Lőszergyár dolgozóinak egy csoportja úgy döntött, hogy futballcsapatot alakít. A csapat színei hagyományosan piros és fehér, a klubot pedig az angol labdarúgás egyik legmeghatározóbb tényezőjeként tartják számon. Az évtizedek során az Arsenal számos sikert ért el, többek között az 1930-as évek dominanciáját, az 1970/71-es duplázást, és Arsène Wenger irányítása alatt a 2003/2004-es szezon csodálatos, veretlen bajnoki címét.
A 2005/06-os Bajnokok Ligája szezon: A párizsi finálé
A 2005/06-os Bajnokok Ligája szezon döntőjét vitathatatlanul az a két csapat vívta május 17-én a párizsi Stade de France arénában, amelyik leginkább megérdemelte: az Arsenal és a Barcelona egyaránt veretlenül menetelt el a fináléig. A Bajnokok Ligája 1993 óta íródó történetében mindössze másodszor fordult elő, hogy a két résztvevő vereség nélkül jutott el a döntőig.
Az Arsenal döntőbe jutása kisebbfajta csodának számított, ahol gyakorlatilag az esélytelenek nyugalmával léphetett pályára. A 18. percben a londoniak kapusát, Jens Lehmannt kiállították, ezt pedig már nem tudta elviselni az Arsenal. Ennek ellenére a 37. percben óriási meglepetésre a vezetést is megszerezte az Arsenal: Henry ívelése után Sol Campbell mindenki fölé emelkedve védhetetlenül fejelt a jobb sarokba.
Tíz emberrel is hősiesen védekeztek az angolok, de a 76. percben megtört a jég, Eto'o egyenlített. A figyelmük öt perccel később ismét kihagyott, ez pedig végzetesnek bizonyult: a becserélt Juliano Belletti megszerezte a győztes találatot. A Barcelona ezzel megnyerte története első Bajnokok Ligája-trófeáját, míg az Arsenal számára egy fájdalmas, de történelmi menetelés ért véget.
Barcelona vs Arsenal ● Összefoglaló hosszabbítás | UCL döntő 2005/2006 |
Statisztikai adatok a 2006-os döntőről
| Csapat | Gólszerzők | Piros lap |
|---|---|---|
| Arsenal | S. Campbell (37.) | Lehmann (18.) |
| Barcelona | Eto'o (76.), Belletti (82.) | - |
A klub fejlődése és a modernkori kihívások
A 2005/2006-os bajnokság volt a klub utolsó évada a Highbury-ben. 2006. július 6-án a klub elhagyta a Highbury-t, és új otthonukba, az Emirates Stadiumba költöztek. Az Arsenal ma is az angol labdarúgás egyik legfontosabb klubja, amely folyamatosan keresi az utat vissza a csúcsra.
Az Arsenal jelenlegi helyzete tipikus modern elitklub-paradoxon: eredményben erős, játékérzetben vitatott. Mikel Arteta irányítása alatt a csapat a bajnoki címért harcol és a nemzetközi porondon is bizonyít, mégis sokan érzik úgy, hogy a játékból hiányzik az a bizonyos szikra, ami a korábbi nagy csapatokat jellemezte.
tags: #arsenal #bajnokok #ligaja
