Az AS Roma Mérkőzések Félbeszakításának Két Esetének Részletes Vizsgálata
Az AS Roma futballcsapata több alkalommal is érintett volt olyan mérkőzésekben, amelyek félbeszakadtak, különböző okokból. Két különösen emlékezetes esetre derítünk fényt, amelyek eltérő körülmények között, de hasonlóan drámai módon szakították meg a játékot.
A 2004-es Lazio-Roma Derbi: Pletykák és Rendőri Brutalitás Árnyékában
„Ez a rovatnak az a címe, hogy felejthetetlen meccsek.” Ez a mérkőzés valójában a "felejthetetlen" kategóriába tartozik, de egészen más okokból. 2004. március 21., vasárnap 21 óra 35 perc. Elkezdődik a Lazio-Roma mérkőzés második félideje, de a stadion minden részéről a következő kérés hallható: „Sospendete la partita!”, vagyis hagyjátok abba a mérkőzést. A játéktéren a légkör szinte megfagy, a játékosok nem is a mérkőzésre figyelnek. Elterjed a hír, miszerint egy rendőrségi autó elütött egy fiatal szurkolót. 21 óra 40 perc. Rosetti játékvezető félbeszakítja a találkozót, hogy megtudja mi is történt valójában. A közönség ezalatt együtt kiáltja: „Assassini, assassini!”, gyilkosok, gyilkosok...
Közben a hangosbemondón mindent cáfolnak: „Közöljük mindenkivel, hogy a fiatal szurkoló halálának híre minden alapot nélkülöz.” 21 óra 55 perc. A két csapat játékosai továbbra is hitetlenkednek. Tottiék, miután beszélnek néhány szurkolóval, nem érzik úgy, hogy a találkozót folytatni lehet. 21 óra 59 perc. A történet eddig igazából mindenki számára ismert. Amiről kevesebb szó esett - talán nem véletlenül -, hogy a mérkőzés előtt, alatt és után a rendőrök hogyan provokálták folyamatosan a szurkolókat, hogyan terjedhetett el a később szerencsére valótlannak bizonyult hír a fiatal drukker haláláról.
A Szurkolók Szemszögéből: Rendőri Erőszak és Káosz
De valójában mi és hogyan is történt, mik voltak az előzmények, a kiváltó okok, hogyan is kezdődött... talán akkor kapjuk meg a választ, ha olyan emberek, szurkolók beszámolóiból, leveleiből, tanúvallomásaiból idézünk, akik valóban szenvedő részesei voltak egy értelmetlen rendőri brutalitásnak.
Egy római szurkoló beszámolója a mérkőzés előtti eseményekről:
„Miután leparkolunk a kocsival, elindulunk a szokásos úton a stadion felé, együtt az Olimpicóba igyekvő tömeggel, családokkal, nőkkel, gyerekekkel. Messziről felfigyelek néhány csoportra. Közeledvén észreveszem, hogy bizony rohamrendőrök és a Duca D'Aosta híd felé rohannak. 18 óra lehet. Egyszer csak, amikor elérkezünk az obeliszkhez, előkapják gumibotjaikat és mindenkit össze-vissza vernek, aki éppen arra jár. Köztünk ismétlem... gyerekek, békés családok. Semmi, de semmi nem történt az égvilágon, nyugodt tömeg haladt egy sporteseményre.”
„Még mindig magam előtt látom az apát, aki a kiskorú fiát testével védi a megvadult rendőrök gumibotütéseitől. Persze engem is megtalálnak. Négyen vesznek körbe, ütik a fejemet, a karomat, a hátamat, a lábamat. Hasonló bánásmódban részesül a mellettem lévő barátom is. Amikor megérkezünk a kanyarhoz, látjuk, hogy a stadionon kívül rendőrségi furgonok köröznek, mint a megvadult bikák, akik üldözik a torreádort. Többször hajtanak a tömegbe, leugrálnak, kiosztanak néhány gumibotütést, kilőnek néhány könnygázt. Mi rohanunk a bejárathoz, minél előbb be akarunk jutni, mert félünk a megőrült rohamosztagtól. Bent a mosdóba sietünk, ahol lányok sírnak gumibotütésekkel a fejükön és többen ápolják jól látható sebesüléseiket. 14 éve járok rendszeresen mérkőzésre, de ilyen brutalitást, minden kiváltó ok nélküli erőszakot még nem láttam azoktól, akiknek elvileg minket kellene védeniük.”
„Aztán elkezdődik a mérkőzés. Megpróbálunk szurkolni, de szinte hihetetlen módon a rendőrök végig kintről lőnek be a kanyarba könnygázlövedékeket, ezzel nem kis veszélyt okozva. Be is akarnak jönni közénk, mintha nem lett volna elég, amit a mérkőzés előtt kaptunk. Fuldokló, levegő után kapkodó, könnyes szemű lányok, értetlenül álló szurkolók... aztán csönd lesz, valami lesújtó csönd. Meghalt egy kisfiú..., egy rendőrségi kamion gázolta halálra... egyre több helyről érkezeik a hír. Igaz ez? Lehetséges ez? A rádióhírek is bemondják a szörnyűséget. Levesszük a transzparenseket, lerakjuk a második félideji koreográfiának szánt zászlókat. Tehetetlenségemben dührohamot kapok, miközben továbbra is lövik közénk a könnygázt. Többen igyekszünk elhagyni a stadiont, de a kapukat zárva találjuk. Mellettem egy gyermekét karjában tartó apa kéri az egyik rendőrt, hogy engedjék őket ki. A válasz egy gumibotütés az orrára. Szegény apa orrából ömlik a vér. Nem védem én a provokátorokat, a vandálokat, de ezúttal a saját bőrömön tapasztaltam: semmi különbség a huligánok és az egyenruhás huligánok között, sőt ez utóbbiak a rosszabbak. A Tevere partján megállított kocsik, azokból durván kitépett és összevert emberek... igazi chilei, Pinochet stílusban.”
Derby della Capitale: Lazio vs. Roma (A rivalizálás gyökerei)
Egy másik szurkoló visszaemlékezése a mérkőzés alatti eseményekről:
„20 óra környékén a lépcső tetején álltam, a Fedayn transzparens alatt, az F20 és O21 szektor között. Alig kaptam levegőt a töménytelen mennyiségű könnygáztól. Néhány méterre tőlem lányok, gyerekek és egy közismert idős szurkoló hölgy. Negyed óra múlva többen rémülten rohantak felfele a lépcsőkön, és kiabáltak, hogy a rendőrök bejöttek a kapukon, mindenkit ütnek, és a kanyar felé tartanak. Nyilván sokunknak eszébe jutott a két évvel ezelőtti derbi, amikor a Curva Nordba betörtek és kihajtották onnan a laziósokat. Többen szervezkedni kezdtek, mondván ide ugyan be nem jönnek, ezért megindultak lefelé és erre bíztatták a többieket is. Egy szurkoló a bár melletti vízágyút nyitotta meg, a többiek pedig kövekkel, egyéb kezük ügyébe akadó tárgyakkal és szíjakkal hajtották ki a rendőröket, akik a maguk részéről derék magasságban kilőtt könnygázlövedékekkel válaszoltak, de a saját szememmel láttam olyan rendőrt is, aki köveket hajigált közénk! Nem sokáig bírtam azonban figyelni az összecsapást, mert már nem kaptam levegőt. Felrohantam a mosdókba, ahol többen hánytak. Gyakorlatilag 23 óráig folyamatosan könnygázt lélegeztem. Kíváncsi vagyok mi késztette a rendőröket, hogy több ezer embernek ezt kellett lélegeznie és hogy igaz-e, hogy CS gázt használtak, ami kémiai fegyvernek minősül? (bizony valóban CS gázt lőttek többször a tömegbe, Francesco Martone, a zöldek egyik parlamenti képviselője fel is szólalt a használata ellen felhívva a figyelmet az egészségre károsodást okozó hatásaira!)Az első félidő végén kezdett el terjedni a hír, hogy egy fiút elgázoltak. Végiggondolva, amit a mérkőzés előtt láttam és átéltem, teljesen hihetőnek tartottam a dolgot és én is csatlakoztam a kórushoz: hagyjátok abba a mérkőzést.”
Egy római lány élményei a mérkőzés estéjéről:
„Szokásos helyemen, az Antichi Valori transzparens alatti sorban foglaltam helyet. 6 óra körül már bent voltam és ekkor hallottam az első könnygázlövedékeket. Akik később érkeztek meg mesélték, hogy már jó ideje be akartak jönni, de a rendőrség lerohant mindenkit, és többször elhajtották őket. 8 óra körül egyre súlyosabb lett a helyzet, alig kaptam levegőt, fuldokoltam. Mikor a két csapat kifutott a pályára már nem láttam semmit, a pulóverrel próbáltam végig eltakarni az arcomat. Elkezdődött a mérkőzés, de továbbra is csak érkezett a könnygáz. Lentről közben többen szaladtak fel segítséget kérni, mondván mindenkit ütnek, és be akarnak jönni a kanyarba. Én nagyon elkezdtem félni, bizony el tudom képzelni mi lett volna, ha ezeknek sikerül bejutniuk.”
„Többen ordibálták, hogy itt vannak, rohamoznak, kint áll a bál, be akarnak ide is jönni. Szerencsére csak a Fedayn alatti mosdóig tudtak eljutni. Ha ők nem is, jöttek viszont újabb könnygázok és megint semmit sem láttunk. Néhányan újra lentről rohantak fel és kiabálták, hogy valakit elütöttek egy rendőrségi furgonnal. Teljesen bepánikoltam, mert az unokatestvérem is lement megnézni a balhét, de nem láttam visszatérni. Aztán szerencsére viszontláttam, könnygáztól vérző szemekkel. Másoknak a feje vérzett, sok lány sírt. A meccsből továbbra se láttam semmit. Újabb roham, a lentről jövők meg kiabálták, hogy valaki tényleg meghalt, ott vannak a rohammentők is. Gyertek segíteni, be akarnak jönni. Nem nagyon kételkedtem a hír igazságtartalmában. Mindenki egyetértett vele: ezek a rendőrök valóban képesek erre, nem az első alkalom és mindenki úgy gondolta, hogy ilyen körülmények között a mérkőzést nem lehet folytatni. Levegőt továbbra sem kaptam, egyszer direkt számoltam, és egy perc alatt 19 könnygázlövedéket lőttek ki. Döbbenetes dolog. Többen elhatározták: a pályára mennek, ha nem fejezik be a mérkőzést. Ekkor kezdtük énekelni, hogy "Inváziót, miért is ne...", meg hogy "Fejezzétek be a mérkőzést!". A többit igazából már a televízióban láthattuk. Ha tanúskodnom kell bátran vállalom, mivel ami a stadionban és környékén történt az szégyenteljes, de ami ennél is rosszabb, az a szurkolókat bűnözőként való bemutatása és a hazugságok.”
Arra a kérdésre, hogy kit láthattak mégis meghalni egy rendőr adta meg a választ, aki elmesélte, hogy valóban belehajtottak a tömegbe, bár nem ütöttek el senkit. Egy fiatal fiú mégis elesett, s a sok könnygáztól, amitől amúgy is alig lehetett látni, asztmarohamot kapott. Arra meg nem árt emlékezni, hogy az 1994/95-ös Genoa-Milan mérkőzés alatt, amikor a hazai szurkolók tudomására jutott, hogy a megkéselt társuk, Vincenzo Spagnolo életét vesztette és ezután gyakorlatilag ugyanaz történt, mint Rómában... a rendőrség akkor is cáfolta a halálhírt.
Az Ultras csoportok állásfoglalása
Várható volt, hogy a római csoportok valamilyen módon megnyilvánulnak majd az események kapcsán. „Jelen nyilatkozattal a következő szervezett csoportok, AS Roma Ultras, Tradizione Distinzione, Giovinezza, Brigata De Falchi, Testaccio, Ultras Romani, Ultras Roma, Fedayn és Boys Roma, a 2004. március 21-én, az Olimpiai stadionnál történtekkel kapcsolatban, pontosítani kívánják, hogy a rendfenntartók megdöbbentő intézkedései által kreált megmagyarázhatatlan és indokolatlan feszült légkör áldozatai voltunk. A stadionban a hivatalos szervek cáfolata nem tűnt igaznak és mindenesetre egy olyan légkörben történt, amely már nem garantálta az emberek épségét és sértetlenségét. Mindez olyan elkeseredettséget és kétségbeesést teremtett, hogy konkrét volt a veszélye a meccs előttinél is még súlyosabb epizódok kialakulásának, olyannyira, hogy a római szurkolók, tudomásul véve a helyzet súlyosságát, közbe léptek, hogy megakadályozzák a helyrehozhatatlant. Ez a tett előre megtervezettnek lett definiálva és teljesen...”
Evan N’Dicka Összeesése: Az Udinese - Roma Mérkőzés Félbeszakítása Egészségügyi Okok Miatt
A közelmúltban egy másik, egészen más jellegű esemény vezetett AS Roma mérkőzés félbeszakításához. Evan N'Dicka (AS Roma) is being carried of the fieldFotó: Getty Images. A Roma védője meccs közben esett össze, csapattársai az életéért aggódtak. A mérkőzés félbeszakadt, de N’Dicka nem szenvedett szívrohamot.
Az Udinese - Roma meccs 78. percében a vendégek védője, Evan N’Dicka a mellkasához kapott, majd összecsuklott. A közelben nem volt más játékos, a stadionban pedig érthetően óriási volt a pánik. Az esethez legközelebb a kapus, Mile Svilar és az Udinese csatára, Lorenzo Lucca volt, akik rögtön a védőhöz sprinteltek. Az első reakciók csak megerősítették, hogy azonnali orvosi beavatkozásra van szükség.
A sors keserű fintora, hogy az eset napra pontosan 12 évvel azután történt, hogy a Livorno középpályása, Piermario Morosini meccs közben összeesett, majd meghalt. Szerencsére most hamar kiderült, hogy nincs ekkora baj, néhány perc ápolás után hordágyon az öltözőbe vitték N’Dickát, aki közben feltartott hüvelykujjal jelezte a nézőknek, hogy rendben van. Még a stadionban elvégeztek egy EKG vizsgálatot, ami kimutatta, hogy nem áll fent a közvetlen életveszély, de természetesen megfigyelésre és további vizsgálatokra kórházba vitték a játékost.
Daniele De Rossi döntése és a csapat reakciója
A játékosok nyilvánvalóan csak a társuk egészségével tudtak foglalkozni, így 10 perc szünet után a Roma edzője, Daniele De Rossi a játékvezetővel és az Udinese edzőjével, Gabriele Cioffival való egyeztetés után, úgy döntött, hogy aznap már nem folytatják a meccset. A csapattársak rögtön a kórházba siettek, hogy meglátogassák csapattársukat, akiről már pozitív hírek is érkeztek. Az orvosi beszámolók szerint N’Dicka nem vesztette el az eszméletét egy pillanatra se, valamint szívrohamot sem szenvedett. Egyes feltételezések szerint az okozhatta a fájdalmait és a rosszullétét, hogy az első félidőben egy összecsapás során mellkason könyökölték. A visszatéréséről egyelőre semmit nem lehet tudni, hiszen további vizsgálatoknak kell tisztáznia, hogy mi történt vele vasárnap.
A Roma korábbi legendás lengyel játékosa, Zbignie Boniek a Rai rádiójának nyilatkozva, nem győzte dicsérni De Rossi döntését. „Egyáltalán nem lepett meg, hiszen korábban már játékosként is bizonyította, hogy milyen vezetői képességekkel rendelkezik. Minden megvan benne, hogy remek edző is legyen. Most azt is bizonyította, hogy egy ilyen komoly stresszhelyzetben is képes higgadt maradni és a játékosokat is meg tudta nyugtatni.”
Boniek továbbá kiemelte: „A foci sokszor elválasztja a drukkereket, de ilyen krízishelyzetekben a szurkolók is egységessé válnak. Csak a játékos egészsége érdekelte őket most is. Nagyon jó látni, hogy a szolidaritás fontosabb tud lenni, mint az, hogy ki a jobb.”
„Nagy megkönnyebbülés volt látni, amikor N’Dicka a hordágyon mutatta, hogy rendben van. Az első félidőben kapott egy ütést a bordái közé, úgy láttam, hogy ugyanott fájlalta később, a mellkasa bal oldalán. Remélem, hogy csak emiatt voltak légzési nehézségei és nem a szívével akadtak gondok. Szerencse, hogy a végén minden jól alakult, hiszen végül jó hírek érkeztek felőle.”
Azt egyelőre nem tudni, hogy a mérkőzést mikor fejezik be. A Seria A szabályai szerint nem kell az egész meccset újrajátszani, csak a maradék 12 percet kell lejátszani.
tags: #as #roma #meccs #felbeszakadt
