Aszlányi Károly – A szellemes örökmozgó író rövid élete és gazdag életműve

Aszlányi Károly, a magyar irodalom egyik különleges alakja, mindössze harminc évet élt, mégis rendkívül gazdag és sokszínű életművet hagyott maga után. Egyik irányba sem volt ideje kiforrnia magát: 30 éves korában hunyt el. Halálának körülményeiről, a végzetes autóbalesetről több verzió is ismeretes a visszaemlékezők tollából. Tán csak annyi ideje maradt, hogy lepörgesse az elmúlt harminc év történetét, melynek főszerepét a kor hőse, a mindenkor szellemes és jól öltözött, sietve és nagy lábon élő, legjobb mondatait jól fogyó lektűrökbe rejtő társasági ember alakította. Aszlányi Károly, a Sok hűhó Emmiért című nagy sikerű regény szerzője, 1938-ban hunyt el tragikus körülmények között.

A kezdetek és a családi örökség

Aszlányi még Ausländerként, egy fűzfafilozófus apa és egy kalapos anya gyermekeként látta meg a napvilágot Ada-Kaleh szigetén, melyről az irodalmi fáma szerint Jókai Az arany emberben szereplő senki szigetét mintázta. Mai hősünk egy virtigli örökmozgó csodagyerek, aki élete harminc évének mintegy felét töltötte a Bánságban, illetve Temesváron. A Duna kellős közepén megszületett tehát a kis Károly, akit a közeli Orsován anyakönyveznek.

Míg a kalapszalont üzemeltető anya nem került a magas irodalmi körök látókörébe, az Orsován tisztviselősködő, de szíve szerint inkább a szépírásnak élő Aszlányi Dezsőre felfigyelt a Nyugat is. 1910-ben itt írt az idősebb Aszlányi filozófiai értekezéseiről (az Új evolúciók és a Virágszerelem című kötetekről) Karinthy Frigyes, akinek epésen büntető sorai felértek egy apagyalázással. Még szerencse, hogy megjelenésük idején a kis Károly csupán kétéves volt. Az Ausländer család 1912-ben a magyarosítás mellett dönt, amiben Károly édesanyja, a sváb Treisz Manci sem lát kivetnivalót; a Bánság fővárosában megnyitott kalapszalon olyan törzsvásárlói közönséget tudhat a magáénak, hogy a bevételből lehet nagyot álmodni: a hírlapíró papa elhatározza, hogy fiából - kost was kost - nem lesz firkász.

Ennek érdekében európai tanulmányútra küldi a 16 éves Károlyt, aki a kilencszázhúszas évek közepén szélvészként bejárja Nyugat-Európát. Károly igazi kelet-közép-európai fordulatszámának azonban a szolfézs meg a hűvös dán lányok nem felelnek meg maradéktalanul; 1926 végén úgy dönt: hazamegy. A térképre pillantva nem a királyi Romániát, hanem a kicsit zavarosabb alkotmányjogi helyzetű, király nélküli, ámde kormányzós Magyarországot választja. 1926-ban Budapestre költözött, s az írás vált fő mesterségévé.

Az írói pálya kezdetei és a kritikai munka

Amint alkalma adódott rá, s ez az alkalom 19 évesen jött el, az ifjabb Aszlányi sikerrel tornázta be magát a Nyugatba, a családi hagyományokkal dacolva azonban nem őt kritizálták, hanem ő kritizált. Recenziói, kritikái, versei jelentek meg a lapban. Hazai viszonylatban az elsők között ír Brechtről, s ha már nem tett eleget az atyai kívánalmaknak, s nem lépett zenei pályára, csekély vigaszként legalább írt a zenéről, például Kodály Háry Jánosáról. Kritikusi repertoárjából azonban a filmzene és a gordonkaest sem hiányzik. Később értő elemzést írt Prus A fáraó című regényéről, s ő volt az, aki a nálunk még akkor szinte teljesen ismeretlen Bertolt Brecht művészetére felhívta a figyelmet.

De nem csak a lap kritikai szekciójában, a Figyelő oldalain találkozni a nevével, felbukkan hamarosan az irodalmi mély vízben is. Húszévesen díjat nyer a Nyugat novellapályázatán: a beküldött 378 pályamű közül ott van a tíz díjazott között az övé is, melyet Gellért Oszkár, Kosztolányi Dezső és Osvát Ernő bírálóbizottsága 100 pengővel jutalmaz. 1928-ban a Nyugat novellaíró pályázatán díjat nyer A hóember című alkotással. Minden jel arra utal, hogy egy klasszikus filoszi karrier kezdetén van.

Sikerek és a szórakoztató irodalom vonzása

Havi 200 pengő fixszel / az ember könnyen viccel - tartja a kor közkedvelt kupléja, s ha hihetünk a szociológiai mélységű slágerigazságnak, akkor ez idő tájt már a kötelező éhezésen mint afféle irodalmi gyermekbetegségen átesett Aszlányinak is futotta némi jókedvre, mely jókedv hamarosan olvasóira is átragadt. A pályakezdő író valóban könnyen viccelt, szapora bestsellerírói teljesítménye bizonyítja kivételes komikusi, szatirikus vénáját. Noha továbbra is bedolgozott a Nyugatnak, Aszlányi a könnyebb ellenállás és a látványosabb sikereket ígérő szórakoztató irodalom felé vette az irányt. Ettől kezdve nem volt megállása, a siker, a közönség szeretete szinte doppingolta az ifjú írót, aki könnyedén alkotott, legyen szó akár versről, novelláról, regényről vagy színdarabról.

Minden jel szerint boldogan aprózta el magát; sietett, hogy eleget tegyen kávéházi, lektűrtermelési, sportújságírói és egyéb, nagyvilági kötelezettségeinek, melyek közül a legkedvesebbnek minden bizonnyal az imádott Fradi meccseinek látogatása számított. Minél gyorsabb helyváltoztatását saját sportkocsival (a szemtanúk szerint egy szuperelegáns Wanderer W25K-val) oldotta meg, s amilyen gyorsan hajtott át Pestről Budára, olyan rohamtempóban ontotta a sikerkönyveket. Az első sportautó-tulajdonosok egyike volt Budapesten, szerette a sebességet, naponta többször is átszelte a várost autójával.

Regények és színdarabok a siker útján

Első regénye, a Pénz a láthatáron 21 éves korában jelent meg, egy évvel rá, 1930-ban pedig a Nemzeti Színház bemutatta Szélhámos kerestetik című vígjátékát. Szinte még ki sem hűlt a tinta a Nyugatban megjelent díjnyertes novella, A hóember kéziratán, szerzője máris keresett piaci tényező, a Nova kiadó nevével öszszeforrt bestsellertípus "vezérképviselője". A Pénz a láthatáron szép sikert aratott, s kiállta a Nyugat kritikai nehéztüzérségét is. Komlós Aladár írt róla kritikát: bár nem minden fenntartás nélkül, de lelkesen üdvözölte az Aszlányi teremtette tréfás, kedves játékvilágot, "ahol az emberek valószínűtlen könnyűséggel mozognak". Barátilag kifogásolta a könyvet átható enyhe "céhbeli szagot". Ezzel az egész életművet belengő bestseller-stichhel szembeni fenntartásait egy másik kolléga epésebben fogalmazta meg: "Tehetségének veszélyes karrieríze volt" - írta nekrológjában Illés Endre, de ő sem tagadta, hogy voltak e karriernek másféle ízei is; a szellemességé és a játékosságé például, melyek fáradhatatlanul piszkálgatták az írót az iparosban.

Aszlányi egyik legnagyobb sikerét is a vérbeli író és a közönség kegyeit kereső iparos összefogásának köszönhette. Az 1935-ben megjelent (s azóta kétszer is megfilmesített) Sok hűhó Emmiért a civakodó szerelmesek sokmenetes bokszmérkőzéseinek egyik szép példája: a legjobb pillanataiban hol ihletett burleszk, hol szikrázóan szellemes aforizmagyűjtemény, a köztes bekezdésekben pedig holdfény és szívküldi. Filmen az ilyet úgy hívják, hogy romantikus komédia, vagy ha férfi és nő gyorsvonati sebességgel civakodnak, akkor úgy, hogy screwball; Aszlányinál olyan színvonalon folyik a vígjátéki adok-kapok, hogy azt akár a híres hollywoodi kortársak, Lubitsch és Preston Sturges is megirigyelhették volna. A Sok hűhó Emmiért 1940-es filmváltozatában Szeleczky Zita és Jávor Pál játszották a főbb szerepeket, ezt a művét 1998-ban ismét filmre vitték Gubás Gabival és Kulka Jánossal.

„Emmi nem Népszövetség, nem háború, nem találmány, nem Clark Gable és nem Upton Sinclair. Nem Kellog-paktum, nem Eritrea, nem atomrobbantás, nem pszihoanalizis, nem Salzburg, nem Locarno és nem Hollywood. Nem napfogyatkozás és nem Eden és nem Aden és nem elektron és nem mondanivaló és nem dinornis. És mégis, Emmi itt van a nyakunkon a sok más baj mellett, amiről jobb nem beszélni - itt van mindig mint ráadás vagy talán minden baj eredő oka. Szeretni annyit tesz, mint lehetetlent kívánni felebarátunktól. És nem szeretni annyi, mint lehetetlent kívánni önmagunktól.”

Ami pedig a kötelező giccset illeti, azt Aszlányi az irodalomra keni, mely szerinte "egyebet sem tesz, mint beszámol a Hold sütéséről". De ugyanő és ugyanitt gondoskodik a ponyva definíciójáról is, mintha önmagával összekacsintva saját bizonyítványát is magyarázná: "A pályaudvaron könyvet vásároltam, afféle útiolvasmányt, ami nem azért úti olvasmány, mert úton kell olvasni, hanem olyan, mintha úton írták volna."

Az Özöngáz és a Hét pofon

Maga is szép számmal követett el ilyen útonlévőségeket, de sosem írt olyan fércet, melyben, ha csak egy-egy bekezdés erejéig, ne ütötte volna fel a fejét a rossz magaviseletű szatirikus. A humorista még egy olyan, világégéssel riogató, utópisztikus nagyregényben sem bírt magával, mint amilyen a feltartott mutatóujjal gépelt Özöngáz, melyben a szerző (1936-ot írunk) világégést vizionál, és alapigazságokat fogalmaz meg a fasizálódás felé rohanó emberiségről. Megmutatkozik benne, hogy Aszlányi nemcsak léha kávéházi konrád, hanem filozofikus alkatú gondolkodó is.

E nagyot akaró, de finoman szólva is felemás regénykísérletben Aszlányi akkor jut legközelebb a drámai valósághoz, amikor épp utántölti a nagy szavakat, s az így beálló csendben viccet mesél. Egyik legjobb vicce Lavandoláról, a kitalált burleszkállamról szól, melynek függetlenségi igénye robbantja ki a világháborút: "Az országban egyetlen párt van, az antiszemita párt, amely még akkor alakult, amikor a jelenlegi fővárosnak tizenhét zsidó vallású lakosa volt. Ma már csak egy van, azt is maga I. Lorenzo hozatta az országba, az antiszemita vezérek kérésére."

Miként az Özöngázban, Aszlányi más regényeiben is szerette hamisítatlan angol környezetbe helyezni történeteit, a King Street helyett azonban bátran írhatott volna Király utcát is: pesti regényeit angol humorral írta, az angolokat viszont valami eltéveszthetetlen pestiesség lengi körül. A Hét pofont egyébként Aszlányi már eleve forgatókönyvnek írta, s csak ezután bővítette regénnyé. S hogy még nagyobb legyen a zűrzavar, amikor a Hét pofont, ezt az angol polgári demokráciába plántált Ludas Matyi-történetet a németek megfilmesítették, Aszlányi találmányán, a King Streetről nyíló Király utcán német nevű karakterek kezdtek korzózni.

Előszavában nem is rejtette véka alá, mit gondolt művéről: "De máskülönben mindig kimondtam, amit gondolok, csak a Hét pofonban nem mondtam ki, amit gondolok, csak azt mondtam ki, ami történik. Ennélfogva a Hét pofon irodalmilag értéktelen, és talán éppen ezért sikere van." Jó, jó, azért nem eszik ilyen forrón a kását, a szerző nagyon is büszke jól sikerült gyermekére, s talán az egész nem más, mint egy nem túl jól palástolt oldalvágás a magas irodalom elitizmusa felé.

A Hét pofon könnyed hangvételű regény, ami megidéz valamit a harmincas évek hangulatából, miközben nem áraszt dohos porszagot és még szórakoztató is. Megtalálható benne a hollywoodi happy end, a kötelező szerelmi szál, és mégis van benne valami jellegzetesen pesti hangvétel, annak ellenére, hogy a történet Angliában játszódik. Itt él, jobban mondva nyomorog Tenson MacPhab, a szépreményű mérnökifjú, aki hónapok óta tartó állástalanságának köszönhetően anyagi forrásainak végéhez ért, és efelett érzet elkeseredésében olyasmire vállalkozik, amit egyébként sosem tenne: támogatásért folyamodik az ország leggazdagabb emberéhez. Rövid szóváltás után ifjú hősünk üres zsebbel ismét az utcán találja magát, de valami azért megváltozott: roppant dühös lelkiállapotba kerül, melyben hét pofon kiosztását fogadja meg (Lúdas Matyi után szabadon). A többi 140 oldal móka és kacagás, hiszen az olvasónak nincs más dolga, mint hátradőlni és ámulni azon az elszántságon és leleményességen, amely tulajdonságok segítségével Tenson megvalósítja pofozóhadjáratát.

Az Aludni is tilos és az ifjúsági regények

Nem mintha Aszlányi a kitaszítottak közé tartozott volna: Aludni is tilos című regényét Babits például ötszáz pengővel jutalmazta, mivel a Baumgarten-díjat már kiosztották. Pedig az Aludni is tilos hasonlóan rossz regény, mint az Özöngáz: terjengős, korszerűen pszichologizáló negatív fejlődésregény, melyben nem a világ romlik el, csupán egy nem elég erős, kialvatlan, szegény pesti fiatalember. De nemcsak a regény gyengéi, az erényei is ugyanazok, mint az Özöngázé: "Azt mondtam, hogy aki a feleségem nevit vadászaton kiejti, az mindennemű panamából kimarad" - kiáltja a vidéki uraság, s ennél a poénnál nincs is szükség kifejezőbb társadalomkritikára. Aszlányi körülményesen bánt a nagy szavakkal, túl nagy pátosszal vette körül őket, pedig maga is szívesen elironizált az efféle nagyzoláson.

Írt ifjúsági regényeket is, a Kalandos vakáció, A rejtélyes konflis, Az Északi Park felfedezése mulatságos és fordulatos történetükkel, finom humorukkal a gyerekek kedvenceivé váltak. Az ifjúságnak szóló klasszikusában, a Kalandos vakációban (1934) a Felfedezők Társasága, öt ötödikes a ciszterektől kékvérű osztálytársuk családjánál, a báróéknál tölti a nyarat Sárváron. A történetben megjelenő humor, az ifjúsági szereplők szellemes párbeszédei, például Müller mondata: "Az semmi, a mi családunkban én vagyok a harminchetedik Müller", jól illusztrálják Aszlányi játékos stílusát. A fent említett Kalandos vakáció és folytatása, Az Északi Park felfedezése azon könyvek közé tartoznak, melyeket nagy pazarlás kidobni a gyerekbútorok leselejtezésekor.

Aszlányi stílusa és öröksége

Meglehet, abban a műfajban utazott, amit ma kommersznek hívunk, de sokkal többet tudott a sikerhez elegendő ponyvabiztonságnál. Indiszkrét regényhősei folyamatosan elszólták magukat szerzőjük erősen (ön)ironikus alkatáról, s noha legtöbbször boldog véget értek, az odáig vezető út fanyar aforizmákkal volt kikövezve. Aszlányi Károly, a szépreményű író színdarabjaival, ifjúsági regényeivel és humoros írásaival is sikeres volt. Főként ez utóbbiaknál nehéz nem észrevenni a Rejtő könyvekkel fennálló hasonlóságot. Egyes források szerint mindannyiunk kedvence, az Aszlányinál mindössze három évvel idősebb Rejtő Jenő is tőle tanulta (majd tökéletesítette) a később péhowardi humornak elkeresztelt stílust és szellemességet; életpályájuk és filozófiájuk kísérteties hasonlóságot mutat.

Éppenséggel ez sem kevés, s némi tétovázás után így is megítélnénk Aszlányinak a "méltatlanul elfeledett" címet, két ifjúsági regénye azonban feleslegessé tesz mindenféle magyarázkodást. Ám valamiért az utókor kevésbé emlékezik rá - ennek ékes bizonysága, hogy nagyjából tízévente kerül sor valamely művének újrakiadására. Pedig ennél azért mind ő, mind a művei többet érdemelnek. 1938-ban a Belvárosi Színház mutatta be Amerikai komédia című darabját, s több színművet fordított magyarra.

Tragikus halál és emlékezete

Aszlányi Károly mindössze harminc éves, amikor autóbalesetben meghalt. Halálának körülményeiről, a végzetes autóbalesetről több verzió is ismeretes a visszaemlékezők tollából. Az egyik ilyen szerint a felvidéki riportkörútra induló Aszlányi - akit állandó munkahelye, a Sporthírlap bízott meg, hogy a helyi sportviszonyokról tudósítson - Dorog környékén autózott, amikor egy kislány átszaladt előtte az úton, ő pedig a kormányt félrerántva egy útszéli fának ütközött. Egy másik beszámoló szerint egy teherautót előzött a jeges úton, egy megint másik szerint viszont egy kisfiút került ki, és így ütközött fának, s végül ott a megemlékezés az árokba borult motorkerékpárról és a baleset láttára hirtelenjében fékbe taposó Aszlányiról. Ha a részletek el is térnek, abban mindegyik megegyezik, hogy a saját Topolinóját vezető író nem szenvedett. Hobbija lett a veszte is, 1938-ban. 1938 decemberében egy ilyen vidéki túrára indult, amikor Dorog mellett egy kislány váratlanul átszalad előtte az úton. Aszlányi félrerántja a kormányt, és 120 km/órás tempóval egy útszéli fának csapódik.

Egyesek szerint egy második Karinthy vagy Rejtő is válhatott volna belőle. De persze az is lehet, hogy ha túléli a ’38-as balesetet, ’44-ben elviszik munkaszolgálatosnak, vagy simán belelövik a Dunába. A Farkasréti temetőben nyugszik, remélhetőleg békében és elégedetten.

Aszlányi Károly életének főbb állomásai és művei

tags: #aszlanyi #karoly #szurkolo #orok

Népszerű bejegyzések:

• FIFA 19 kapáslövés és kirúgás
• Botrány és dráma a Premier League-ben
• Mi vár a Kalocsai KC-ra az NB II-ben?
• Hagyomány és modernitás a Puskás Arénában
• Részletes áttekintés a forint érmékről