Az Athéni Olimpia Története: Az Újkori Játékok Bölcsőjétől a 2004-es Kihívásokig

Több mint ezer esztendőn keresztül Hellász jelentette a sport fellegvárát négyévente megrendezett olimpiáival. Az ókori olimpiák 393-as megszűnését követően hosszú ideig semmi ehhez hasonló kezdeményezés nem történt. A középkor "sötét" szellemisége egyáltalán nem kedvezett a testi kultúra fejlődésének, így nem csoda, hogy 1500 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy immár világversenyként ismét tért nyerjen az olimpiai eszme.

Az Olimpiai Eszme Újjászületése

Bár a XI-XII. században a lovagi tornák megteremtettek egyfajta testkultúrát és versenyszellemet, ám az igazi fellendülés csupán a XV. századi reneszánszban mutatkozott meg. A korszak alapmintaként az antik szokásokat helyezte előtérbe, így az irodalom, a képzőművészet és a zene mellett fontos szerephez jutottak a görög mintára berendezett iskolák Mantovában. Itt a növendékek labdáztak, ugrottak, futottak, lovagoltak, birkóztak, valamint kirándultak.

Az első olimpiainak elnevezett testgyakorló bemutatóra 1516-ban, Badenben került sor; Angliában 1604-ben indították útjára az "English Olympic Games" elnevezésű versenysorozatot. Utóbbi közel száz éven keresztül meghatározta a szigetország kulturális életét, megszűnésével egyre inkább felerősödtek azok a hangok, amelyek az ókori játékok felújítását szorgalmazták.

De ehhez meg kellett ismerni az eredeti helyszíneket. Először 1766-ban Richard Chandler oxfordi régész utazott Olympiába, ahol rábukkant Zeusz templomára. A komoly kutatások a német Ernst Curtius vezetésével kezdődtek el.

A döntő lépést azonban nem ők, hanem egy francia katona, történész, irodalmár, Pierre de Coubertin báró tette meg: 1892. november 25-én Párizsban az olimpiai játékok felújítása érdekében sorsdöntő előadást tartott, amelyben szinte "megtervezte" a sport béketeremtő arcát. Alig fél évvel később a Francia Atlétikai Sporttársaságok Uniója a sport szempontjából jelentős határozatot fogadott el, mely szerint "a kongresszusnak és az egyes országoknak erkölcsi érdeke, hogy az olimpiai játékok modern formában ugyan, de a régi keretek megtartásával nemzetközi alapon életre keljenek."

Ezzel megalakult a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 1894. június 23-án, első elnöke a görög Demetriosz Vikalasz, titkára pedig Pierre de Coubertin lett. A NOB megalakulásakor fontos határozatot hozott: az első olimpia 1896-ban lesz, mégpedig az ókori görög testkultúra iránti tiszteletből Athénban.

Pierre de Coubertin rövid időn belül kidolgozta az olimpia programját, ami azóta is - természetesen folyamatos korrekciókkal - a játékok műsorának alapja. Az első újkori olimpia rendezési jogát Athén kapta meg.

Az Első Újkori Olimpia (1896)

A görög kormány azonban nem örült a lehetőségnek, de ezzel nem volt egyedül. Kemény Ferenc, a NOB alapító tagja puhatolózó lépéseket tett annak érdekében, hogy az olimpiát Magyarország rendezhesse, ám itt is elutasító választ kapott. Az olimpiát a görög kormány bukása és egy görög kereskedő, Georgiosz Averoff mentette meg: Averoff egymilliárd drachmát (!) ajánlott fel a sportlétesítmények felépítésére.

Az 1896. április 6-15-ig zajló első újkori olimpiát a görögök nemzeti ünnepén, április 6-án I. György görög király nyitotta meg. Az athéni márvány stadion hatvanezer nézőnek kínált helyet a megnyitóünnepségre. Meg is telt a lelátó, még ha nem is jutott mindenkinek márvány ülőhely. Az emberi kultúrának ezen az egyedülálló helyén a múlt és a jelen fonódott össze. Itt a sport történelem is volt. Athén méltó eszmei és anyagi körülményeket teremtett az újkori olimpiák beindításához. Pedig nem volt könnyű megküzdeni a kételkedőkkel, a gúnyolódókkal, a maradisággal.

A versenyeket sportszerűen és relatíve szakszerűen bonyolították le, megfelelő külső körülményeket teremtve: a nézők és a versenyzők valóban érezték az ókori olimpiák ünnepélyességét és magával ragadó, fennkölt hangulatát. Még a kulturális programok is méltó kiegészítői voltak az olimpiának: a feldíszített görög fővárosban fáklyásmenetek üdvözölték a "feltámadást", az ország minden részéből összesereglett görögség színielőadásokat láthatott, a király pedig díszebédet adott a vendégeknek.

Az Első Bajnokok és Felejthetetlen Pillanatok

Akinek a király az olimpián elsőként gratulálhatott, James B. Connolly amerikai egyetemista volt a Harvardról. Ő az újkori olimpiák első bajnoka, aki a hármasugrást 13,71 méteres eredménnyel nyerte.

A Michael Breel, francia akadémikus javaslatára programba vett maratoni futást a görög Szpiridon Luisz nyerte. Győzelme egyben tradicionális sikerként is elkönyvelhető, hiszen az ismeretlen görög hős emlékére megrendezett viadalt (Kr. e. 490-ben, a marathoni győzelem után egy katona futva tette meg az utat a csatatér és Athén között, közölve a hírt, majd a fáradságtól meghalt) görög atléta nyerte. A maratoni már csak a hagyományok miatt is "szent" volt a görögök számára, s a verseny felvezetése ennek megfelelően elképesztő méreteket öltött.

Averoff a leendő győztesnek - feltétel, hogy görög legyen - felajánlotta lánya kezét egymillió drachma hozománnyal! Többek között egy borbély életre szóló ingyen borotválkozást, egy csokoládégyáros tíz mázsa édességet ígért, egy szabó pedig vállalta, hogy a bajnokot élete végéig ellátja ruhával.

A mezőny Maratonból indult, s amikor a győztes beért az Olimpiai stadionba, az ottani hangulat leírására nincs szó. Merthogy görög győzött, Szpiridon Luisz, aki a terepet ismerve rutinosan kivárta, amíg a gyilkos tempót diktáló amerikai, francia és ausztrál ellenfele kidőlt előle a sorból. Luisz még mint egyszerű levélhordó indult, a saját tempóját futotta, időnként pihent egy kicsit, és közben elfogyasztott egy-egy pohár bort (!), milliomosként érkezett a célba. Bár nős volt, így Averoff lányára és mesebeli hozományára nem tarthatott igényt, már a stadionban elhalmozták ékszerekkel, ajándékokkal, pénzzel, sőt kapott juhnyájat, tehéncsordát is.

Ám amíg Louis a mennybe, a harmadikként célba érkező honfitársa, Belokas "pokolra" jutott. Kiderült, hogy a táv egy részét kocsin tette meg, így utólag kizárták - ez volt az újkori olimpiák első óvása -, mi több, letépték róla a kék-fehér színű görög nemzeti mezt. Így lett utólag harmadik a negyedik helyről előrelépő Kellner, akit György király egy aranyórával engesztelt ki.

A görögöknek azért is rettentően fontos volt, hogy győzzenek a maratonfutásban, mert addig egyetlen aranyérmet sem szereztek. (Később még nyertek kilencet.) Az különösen bosszantotta a hazaiakat, hogy a szintén görög számnak tartott diszkoszvetésben be kellett érniük a második és harmadik hellyel. Az amerikai Garrett - főállású súlydobó - néhány nappal az olimpia előtt, már Athénban, egy edzésen látott először diszkoszt. Ám gyorsan elsajátította a technikát, s a versenyen az utolsó dobásával megszerezte az aranyérmet. Jó napja volt, mert a súlydobásban is győzött.

Érdekesség, hogy az atlétika, súlyemelés, birkózás, vívás, céllövészet, torna és úszás mellett a kerékpár és a tenisz is bekerült az olimpiai programba. Az evezés is be volt tervezve, de ezt a kedvezőtlen időjárás meghiúsította. A tenisztorna sztárja az angol Boland lett - egyéniben és egy némettel összeállva párosban is nyert -, aki turistaként érkezett Athénba, s csak a helyszínen tudta meg, hogy a városban valamilyen sportversenyt rendeznek... Villámgyorsan benevezett, és szerzett egy ütőt. S ezzel a nehezén már túl is volt.

Magyar Siker az Első Olimpia Kezdetén

Szó szerint is vehetjük, hogy az újkori olimpiák történetében Magyarország már az első lépéseknél képviseltette magát. Az első versenyszám a 100 méteres síkfutás első előfutama volt, amelyben Szokolyi Alajos indult az 1-es rajtszámmal. A döntőben harmadik lett, azaz elméletileg ő az első olimpiai érmesünk, ám Athénban a harmadik helyezettek nem kaptak érmet... S Szokolyi balszerencséje ebben még nem merült ki. A sokoldalú atléta legjobb száma a 110 méteres gátfutás volt, s ha az elődöntőben, vezető helyen nem esik el az utolsó gátban, akkor talán nem Hajós Alfréd, hanem ő lenne az első olimpiai bajnokunk.

A gát, amelyikben elesett, ráadásul nem is az ő pályáján volt. A mellette futó versenyző rúgta be elé - persze nem szándékosan -, s Szokolyi a két gátat már nem tudta átugrani. Elesett, de felpattant, s holtversenyben a 2-3. helyen beért a célba. A szabályok szerint a döntőben a két futam győztese és a két második helyezett indulhatott volna, ám Szokolyi futamában nem tudták eldönteni, hogy ki a második. Így elvágva a gordiuszi csomót, a versenybíróság úgy határozott, hogy a döntőben csak a két futamgyőztes indulhat.

Első aranyérmünkre tehát még egy kicsit, négy napot várnunk kellett, de 1896. április 11-én a 18 éves Hajós Alfréd nem is egy, hanem két aranyérmet nyert! Ahogy az Akropolisz című lap elnevezte, a "magyar delfin" a 100, majd nem sokkal később az 1200 méteres gyorsúszást is megnyerte a Zea-öbölben rendezett versenyen, közel 40 ezer néző előtt. A magyar táborban csak az okozott bosszúságot, hogy az eredményhirdetésnél a zenekar először az osztrák himnuszt kezdte játszani...

"A legnagyobb küzdelmet nem az ellenfeleimmel, hanem a tengeren feltornyosuló négyméteres hullámokkal és a rettentően hideg, 10-12 Celsius-fokos vízzel kellett megvívnom" - emlékezett vissza később Hajós, aki György görög király "Hol tanult meg ilyen jól úszni?" kérdésére nagy zavarában a következő, amúgy kétségbevonhatatlan választ adta: "A vízben, Felség!"

Az 1896-os Athéni Olimpia Összegzése

Az olimpiai éremtáblázaton az Egyesült Államok végzett az élen 11 aranyéremmel, megelőzve a 10 aranyérmet gyűjtött Görögországot (összesen 50 érmet nyertek a hazai versenyzők) és a 7 elsőséget szerző Németországot. Az 1896. április 6-15-ig zajló első újkori olimpián 9 sportág 43 versenyszámában 13 ország alig 300 sportolója találkozott 9 sportág (atlétika, úszás, vívás, kerékpár, torna, tenisz, lövészet, súlyemelés, birkózás) 43 kategóriájában, de a görögök vendégszeretete és lelkesedése, a játékok hangulata megkérdőjelezhetetlenül útjára indította az újkori olimpiákat.

A Játékok Visszatérése Athénba: 2004

Athén nagyon szerette volna a centenáriumi 1996-os olimpiát megrendezni, de végül be kellett érnie a nyolc évvel későbbi időponttal, így 2004-ben tértek vissza Görögországba a játékok. A kilencvenes évek elején, amikor dönteni kellett az 1996-os olimpia házigazdájáról, sokan azt szorgalmazták, hogy Athén alanyi jogon kapja meg a rendezés jogát, hogy így az 1896-os, legelső modern kori olimpia centenáriumán ismét a görög főváros, az ötkarikás játékok bölcsője legyen a helyszín. Athén pályázott is a rendezésre, azonban a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) végül a Coca-Cola hathatós támogatásának köszönhetően Atlantát választotta házigazdának. Az amerikai nagyváros aztán egy nem éppen zökkenőmentes olimpiát tudott megrendezni.

Athén a fájó vereség után nem tett le arról, hogy belátható időn belül ismét otthona lehessen az olimpiának. A 2000-es millenniumi játékokra nem kandidált a görög főváros, hanem inkább 2004-et célozta meg. A NOB 1997. szeptember 5-én Lausanne-ban megtartott 106. közgyűlésén döntött a hét évvel későbbi helyszínről. Athén a voksolás mind a négy fordulójában az első helyen végzett, az utolsó körben 66:41-re verte Rómát, így sima győzelmével megszerezte a XXVIII. nyári olimpiai játékok rendezési jogát.

Athén sikerében nagy szerepet játszott az, hogy a görögök ezzel az olimpiával akarták megmutatni a világnak, hogy büszkék hazájuknak az olimpiai mozgalom kifejlődésében játszott szerepére, s szerették volna megeleveníteni az ókori játékokat. Athén persze nem csak azért kapta meg a rendezést, mert múltja alapján kijárt neki, hanem azért is, mert 1991-ben Mediterrán Játékoknak adott otthont, s az akkor megépített sportlétesítmények jelentős részét az olimpián is föl lehetett használni. Természetesen a szervezők az ókorból fönnmaradt helyszíneket is igyekeztek minél nagyobb arányban bevonni a játékok lebonyolításába, valamint már meglévő épületek fölújítására és új helyszínek építésére is sor került.

Infrastrukturális Fejlesztések és Kihívások

Az olimpia központi helyszíne az Athéni Olimpiai Komplexum volt, ahol elhelyezkedik a Szpiridon Lúiszról, az első modern kori görög olimpiai bajnokról elnevezett Olimpiai Stadion. Az 1982-ben épített létesítményt fölújították 2004-re, a lelátót futurisztikus tetővel fedték be, a nézőtér kapacitását pedig 72 000 fősre bővítették ki. Itt került sor a nyitó- és a záróünnepségre, az atlétikai számokra és a labdarúgótornák döntőire. Szintén az athéni komplexumban található az uszoda, ahol az úszó-, műugró- és vízilabdatornákra került sor. Építettek egy tornacsarnokot, ahol a torna és a kosárlabda eseményeire került sor. Itt található a 16 kemény borítású pályából álló szabadtéri teniszközpont és a játékokra fölújított pályakerékpáros velodrom is.

Az olimpiai falutól 30 kilométerre, Athén déli agglomerációjában található Hellinikóban, egy régi repülőtér területén alakították ki a szlalom kajak-kenusok pályáját, a gyeplabda-, baseball- és softballstadiont, a vívócsarnokot, valamint a kosár- és kézilabda-mérkőzések számára egy nagy sportcsarnokot, s itt található az Ágiósz Koszmasz vitorláspálya is. Athéntól 10 km-re, a tengerparton fekvő Pireuszban fölállítottak egy sportpavilont bizonyos kézilabda-mérkőzések és a taekwondo-tornák számára. Itt található a Béke és Barátság Csarnok, ahol röplabda-mérkőzéseket bonyolítottak le, s a strandröplabdások pályáját is ezen a területen alakították ki.

Több történelmi helyszíne is volt ennek az olimpiának, amelyeket 2004-re fölújítottak. Olümpiából, az ókori olimpiák helyszínéről rajtolt a maratonfutás és ott került sor a súlylökésre is. Az 1896-os játékokon használt Panathéné-stadionban rendezték az íjászversenyeket, míg a labdarúgótornák néhány mérkőzésének a Karaiszkákisz-stadion adott otthont, amelyet 1896-ban velodromként használtak.

A görög kormány a 2004-es olimpiát arra használta fel többek között, hogy nagyszabású fejlesztéseket hajtson végre Athénban. Ennek keretében 2001-ben új repülőtere nyílt a városnak, amelyet a játékok apropóján hoztak létre. A régi repülőtér helyén versenyhelyszíneket alakítottak ki. A görögök összesen 3,5 milliárd eurót fordítottak a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére, aminek keretében megépítették a környékbeli lakosság által évek óta szorgalmazott, a fővárost elkerülő 60 km-es körgyűrűt, létrehozták a város első villamosvonalát, modernizálták a metróhálózatot és bővítették az elővárosi vasutat. Ugyancsak az olimpia alkalmából építettek egy új hidat, amely a Peloponnészosz-félszigetet köti össze a szárazföldi Görögország többi részével - a hidat az olimpiai láng átvonulásakor nyitották meg, amikor az egy hónappal korábban Európa-bajnoki címet szerzett görög labdarúgó-válogatott játékosai futottak a fáklyával.

Az évek során egyre több és több késést halmoztak föl az előkészületek terén, ami a versenyhelyszínek és az infrastruktúra megépítése kapcsán volt jelentős probléma. Jól szemlélteti a gondok súlyosságát, hogy 2003 nyarán, egy évvel a nyitóünnepség előtt még csak a sajtóközpont épülete készült el hivatalosan. A külföldi sajtó, a szponzorok, bizonyos, a játékokon résztvevő sportolóinak biztonságát féltő országok és a NOB, de még hazai szereplők is komoly nyomást helyeztek a szervezőkre annak érdekében, hogy minden készüljön el időben.

A görög kormány és a szervezőbizottság éppen ezért meg is duplázta erőfeszítéseit, hogy minden készen legyen az olimpia nyitányára. A több és fölgyorsított munka azonban a költségek érezhető növekedésével járt, hiszen több munkaerőt alkalmaztak, emiatt pedig több pénzt kellett fordítani bérekre és társadalombiztosításra is. Az előkészületek sajnos számos munkabalesettel jártak. A hivatalos közlés szerint az építkezések során összesen 13 munkás vesztette életét különböző okokból, de bizonyos nem kormányzati szervezetek a görög társadalombiztosítási ügynökségre hivatkozva azt jelentették be, hogy több, mint százan haltak meg az olimpia előkészületei során és legalább 4500-an sérültek meg, többségükben külföldről behozott vendégmunkások, akik a hiányzó belföldi munkaerőt voltak hivatottak pótolni, de ezen kívül arra is alkalmasak voltak a görög vezetők számára, hogy alacsony fizetésekkel szúrják ki szemüket.

Gazdasági Hatások és Az Olimpiai Örökség Kérdése

Az olimpia költségvetését eredetileg 13 milliárd eurósra tervezték, azonban végül megduplázódott ez az összeg, s 27 milliárdjába került a görög adófizetőknek és a szervezést támogató szponzoroknak a 2004-es olimpia. Ez a nem kis pénz 2-3%-al növelte Görögország államadósságát, s minden bizonnyal hozzájárult az országot a 2000-es évek végén és a 2010-es évek elején sújtó, példátlanul súlyos pénzügyi válsághoz, amely kis híján államcsődöt eredményezett, amit Görögország csak drákói feltételek teljesítéséhez kötött nemzetközi hitelcsomagok segítségével tudott elkerülni.

Victor Matheson amerikai sportközgazdász szerint nem maga az olimpia idézte elő a válságot, az elsősorban csak szimbolikus szerepet játszott ebben, mert „bankot robbantott”. Jean-Louis Chappelet, a Lausanne-i Egyetem közmenedzsment-tanára szerint az olimpia nagy hatással volt a görög adósság növekedésére, de az ország súlyos helyzetének kialakulásában szerepet játszott a rendszerszintű korrupció, a 2001-es amerikai terrortámadások utáni rekordméretű biztonsági kiadások és az is, hogy az olimpia több helyszínét a játékok utáni időszakban elhanyagolták. Több más szakértő is úgy látja, hogy az olimpia csak fokozta a görög adósságválságot, hiszen az ország már a 2000-es évek elején, tehát jóval a játékok előtt is strukturális deficittel küzdött.

A jövőbeli problémák forrását azonban nem csak az elmaradó turisták és a gazdasági válság jelentették. A 2012-es londoni olimpia néhány újságírónak alkalmat szolgáltatott arra, hogy fölkeresse a 2004-es játékok helyszíneit. Egészen döbbenetes volt az összkép, ugyanis a 22 helyszínből 20-at nyolc évvel később már teljesen elhanyagoltak vagy leromboltak. A helyszínek többségét benőtte a gaz, elárasztotta a szemét, és rongálások, graffitik nyomait lehetett látni. Annak idején évi 100 millió eurót szántak a helyszínek fönntartására, de a válság miatt természetesen ezen a területen is komoly forráselvonásokra került sor.

A helyszínek lepusztulásában és eltűnésében több tényező is szerepet játszott. Mindenekelőtt, Görögország volt az egyik legkisebb ország, amely olimpiát rendezett, ezért a sportinfrastruktúra mérete nem volt arányban a lakosság számával. Görögország volt az ókori olimpiák helyszíne és a modern kori játékok bölcsője, ezért a korabeli vezetés felelősséget érzett azért, hogy egy grandiózus olimpiával emlékezzenek meg minderre - ehhez az anyagi alapok abból a szempontból megvoltak, hogy Görögország az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején erőteljes gazdasági növekedésen ment keresztül. Emiatt lehetőség nyílt csillagászati pénzeket elkölteni hatalmas, már-már kezelhetetlenül nagy projektek megvalósítására, amelyek ugyanakkor magukban rejtették azt a kockázatot, hogy egy későbbi válság esetén finanszírozhatatlanná válnak, ahogy azt az elhanyagolt helyszíneken látni is lehetett. Végül az is gondot jelentett, hogy az infrastrukturális elemek rosszul voltak megtervezve, mert a szakemberek nem gondoltak arra, mihez kezdenek a létesítményekkel a játékok után. Az athéni szervezők nem akartak átmeneti helyszíneket használni, ezért most túlméretezett és nem használt építményekkel találják szemben magukat a görögök. Az országban kevesen űznek lovas sportokat, baseballt vagy asztaliteniszt, emiatt eme sportágak olimpiai helyszíneit a játékokat követően alig vagy egyáltalán nem használták. A kajak-kenu-pályát, ahol számos szép magyar sikernek örülhettünk, évekkel később egyszerűen leeresztették és lerombolták. Szintén megszűnt létezni a baseball- és softballstadion.

Sportolói Teljesítmények és Drámák (2004)

Minden olimpiai bizottság képviseltette magát a 2004-es olimpián, vagyis 201 ország 10 625 sportolója, köztük 4329 nő vett részt 28 sportág 40 szakágának 301 versenyszámában. Két új nemzet: Kiribati és Kelet-Timor először vett részt az ötkarikás játékokon. Ez volt hosszú évtizedek után az első olimpia, amelynek ideje alatt már nem létezett Jugoszlávia - a négy évvel korábban még ezen a néven induló csapat Athénban már Szerbia és Montenegró néven szerepelt.

Atlétika

• Atlétikában az érmek harmadát az amerikaiak és az oroszok szerezték.
• 100 méteres síkfutásban a férfiaknál az amerikai Justin Gatlin győzött, a hölgyeknél a fehérorosz Julia Neszterenko diadalmaskodott.
• Férfi 200 és 400 méteres síkfutásban hármas amerikai siker született.
• A női 400 méteres gátfutásban a hazai közönség nagy örömére a görög Faní Hálkia győzött.
• Az etióp futók dominálták a hosszútávfutást, Kenenisa Bekele és Zersenay Tadesse révén.
• Rúdugrásban az amerikai Timothy Mack és az orosz Jelena Iszinbajeva (világcsúccsal) nyert.
• 393 után először került sor a súlylökésre Olümpiában. A férfiaknál az ukrán Jurij Bilonoh győzött, de érmét később dopping miatt elvették. A női súlylökésben is voltak doppingügyek.
• A kínai Liu Hsziang világcsúcsot ért el férfi 110 méteres gátfutásban.

A maratoni futás drámája

Történt egy igen sajnálatos esemény is ezen az olimpián, amely az atlétikához kapcsolódott. A hagyományoknak megfelelően az olimpia utolsó versenyszámaként került sor a férfi maratonfutásra, amelyet sokáig a brazil Vanderlei de Lima vezetett. Már nem volt hátra túl sok, amikor egy őrült beszaladt a pályára és föltartóztatta a brazilt. Késve érkezett a rendőri segítség, ugyanis mire sikerült Limának folytatnia futását, ketten is megelőzték, így egy biztosnak látszó győzelem helyett meg kellett elégednie a bronzéremmel. Lima tizenkét évvel később abban a nagy megtiszteltetésben részesült, hogy a riói olimpia nyitóünnepségén ő gyújthatta meg az olimpiai lángot.

Úszás és kosárlabda

Úszásban ezen az olimpián tette le névjegyét Michael Phelps. Az amerikaiak csodatehetsége elképesztő éremtermést... A 200 méteres férfi gyorsúszásban Ian Thorpe nyert, Peter van den Hoogenband lett a második, és szűk egy tizedmásodperccel lemaradva Phelps lett a harmadik. Az Amerikai Egyesült Államok férfi kosárlabda csapata mindig is dominálta az olimpiai játékokat, és értelemszerűen 2004-ben is nagy esélyesnek számítottak. Azonban már az első meccsen jött egy kisebb fajta pofon, hiszen Puerto Ricótól majdnem 20 pontos vereséget szenvedtek el. Később még a másik csoportellenfelüktől, Litvániától is kikaptak, de ettől függetlenül továbbjutottak. Majd jött az elődöntő Argentínával szemben: a Ginobili és Scola nevével fémjelzett Argentína nagyszerű játékkal megverte az amerikaiakat, így végül meg kellett elégedniük a bronzéremmel, némileg visszavágva a csoportbeli vereségért a litvánok ellen.

Dopingbotrányok és magyar érintettség

Habár ezen az olimpián szerezte meg Nagy Tímea a magyarok 150. aranyérmét az olimpiák történetében, illetve a férfi vízilabda-válogatott kiélezett csatában megvédte címét, mégis egy hatalmas botrány miatt maradt emlékezetes ez az olimpia. Annus Adrián kalapácsvető és Fazekas Róbert diszkoszvető esetéről sokáig beszéltek, hiszen mindketten nyertek, és mindkettejüktől úgy vették el az érmeiket, hogy nem produkáltak pozitív mintát. Annus a verseny utáni utólagos mintaadást tagadta meg, míg Fazekas nem tudott elegendő mintát adni, és mivel mindketten elhagyták ezután a helyszínt, kizárták őket. Beárnyékolja az egészet, hogy a WADA (Doppingellenes Világszövetség) névtelen levelet kapott, amelyben megnevezésre kerültek a doppingolással vádolt magyar sportolók. A Nemzetközi Sportdöntő Bíróságig (CAS) elment az ügy, de végül maradt az ítélet a nehézatlétáinkkal szemben.

Ezen az olimpián amúgy is robbanásszerűen megnőtt a föltárt visszaélések száma, de sajnos Magyarország mindmáig - Görögországgal holtversenyben - a legtöbb doppingeset miatt szégyenkezhet ezzel az olimpiával kapcsolatban. Döbbenetes, hogy még nyolc évvel a játékok után is fény derült újabb doppingesetekre, amelyek érmek elvételét idézték elő a renitensekkel szemben.

tags: #atheni #olimpia #donto

Népszerű bejegyzések:

• A Ferencváros indulói és hagyományai
• A Kisvárda téli transzfer körképe
• a nemzetközi hoki események kontextusa
• Rekordmennyiségű élő NBA közvetítés
• Célzott edzésterv kosárlabdázóknak