A magyar női kézilabda-válogatott szereplése az athéni olimpián: Elszalasztott lehetőségek és az 5. helyezés

Női kézilabda-válogatottunkat hat olimpiája közül 2004-ben övezte a legcsekélyebb figyelem. Ennek számos oka volt, de a legfőbb természetesen a csapat, maga. Hét athéni mérkőzéséből csupán kettő volt érdemi, de azt a kettőt elveszítette, és az öt érdektelen megnyerésével az ötödik helyen kötött ki. A hazai szövetség is rendre csak a csoportból való továbbjutást (azaz a középdöntő elérését) jelöli meg reális célul. Még mindig jobb a pályán, mint tévén nézni az ellenfeleket.

A sydney-i ezüst - egy örök emlék és tanulság

Ahhoz, hogy az athéni szereplést megértsük, elengedhetetlen felidézni a négy évvel korábbi, sydney-i élményt. Az ezredforduló környékén a magyar női kézilabdacsapatot minden tornán esélyesként emlegették, amin csak elindult. Lányaink 2000-ben olimpiai döntőt játszottak, amin 31-27-es vereséget szenvedtek Dániától, úgy, hogy a szünetben még 16-14 volt az állás a Mocsai-csapat javára, sőt, a második félidőben még 23-17-re is vezetett.

Az utolsó negyedórát azonban 14-4-re hozták a skandinávok, és megnyerték az olimpiai döntőt. „Ez az arany félig-meddig már tényleg kézben volt” - fogalmazott a korabeli tudósítás. „A legtovább, mind a mai napig kísértő ezüst, még akkor is, ha szűk negyedóra alatt mások is adtak már le hatgólos előnyt - csak éppen nem olimpián.”

„Szomorú emlékeim vannak a meccsről - mondta a hvg.hu-nak Kökény Bea, a magyar válogatott akkori irányítója. - Igaz ugyan, hogy az idővel egyre szebb az ezüst, de sosem lesz arany.” Az egykori játékos szerint azon az olimpián nem a csapatok közti technikai tudás, sokkal inkább a szerencse volt a meghatározó. A csapat többsége még ma is úgy éli meg azt a döntőt, mint egy elszalasztott lehetőséget, hiszen abból a mezőnyből nem emelkedett ki Dánia.

„Ma már elmondható, hogy ez az eredmény így is szenzációs, de ott és akkor borzalmas érzés volt a vereség. Később többször beszéltünk a lányokkal erről, és ma sem igazán tudjuk megmondani, mi történt” - tette hozzá Pádár Ildikó, a csapat beállósa. Mocsai Lajos szerint a magyar sporttörténetben mindig is az olimpiai győzelem volt a legfontosabb, de fel kell ismerni ennek az ezüstnek is az értékét. Ennek immár negyedszázada, magyar női kézilabda-válogatott azóta sem állt olimpiai dobogón.

Az athéni remények és a vb-döntő árnyéka

Az athéni olimpiára papíron bombaerős keret vágott neki a játékoknak. Még megmaradt hírmondónak a harmincon túliak közül Bojana Radulovics és Farkas Ágnes. Húszas éveiben és pályája zenitjén járt Pálinger Katalin, Pigniczki Krisztina, Tóth Tímea, Ferling Bernadett, Lovász Zsuzsanna, Kirsner Erika és az öt hónap múltán tragikus autóbalesetben életét vesztő Kulcsár Anita, éppen berobbant Görbicz Anita.

Bojana Radulovics nem csupán ezen az olimpián lett gólkirálynő, hanem a 2003-as világbajnokságon és a 2004-es - hazai Európa-bajnokságon is! Valami mégis hiányzott. Talán a hit. Mert a 2003 decemberében, Zágrábban elveszített vb-döntő sebei nem hogy nyolc napon, nyolc hónapon belül sem gyógyultak. Nyolc és fél perccel a duda előtt héttel vezettünk a franciák ellen - ebben a sportágban, két, nagyjából egyenlő erő küzdelmében innen nem csak szakmai, szinte elvi lehetetlenség kikapni. Úgyhogy sokakban megfogalmazódott az önemésztő kérdés: létezik egyáltalán olyan részeredmény, amelynél felsóhajthatunk, hogy nyertünk? Athén azt a meggyőződésünket erősítette, hogy nem.

A csoportkör és az ukrán meglepetés

A torna tízes mezőnye hat komoly csapatot vonultatott fel, ám azok nem egyenlő arányban oszlottak el a két csoport között, hanem kettő jutott a mienkbe, négy a másikba. Nálunk a mieink mellett az ukránok, odaát a koreaiak, a dánok, a franciák és a spanyolok. Elképesztő asszimetria, de nem feltétlenül kedvező, hiszen a negyeddöntőre a másik ágról nem is érkezhetett pofozógép ellenfél. Ellentétben a csoportmeccsekkel.

Együttesünk a nyitányon 28-24-re verte Kínát, majd 33-20-ra a görögöket, 35-26-ra a brazilokat, és már csak az elsőség volt a tét az ukránok elleni csoportdöntőn. Ez a párharc azonban „kicsit" korábban kezdődött. Az ukránok előbb két gólra jöttek fel, aztán az 55. percben egyre (21-20), az 56.-ban egyenlítettek (21-21), és utolsó csapásként az 59. percben 23-22-re megszerezték a vezetést. Sőt válasz hiányában a győzelmet, a csoportelsőséget is.

A negyeddöntő: A francia fal és az összeomlás

A mieink így másodikként, a negyeddöntőben belefutottak a franciákba, amit a tőlünk elszármazott, náluk kikötött, és már az ő színeikben világbajnok Szabó Melinda érdeklődésemre kétségbeesetten kommentált: „Ezt nem hiszem el! Amikor láttuk, hogy a magyarok kikapnak az ukránoktól, és megint egymás ellen kell játszanunk, komolyan mondom, üvöltöttünk, különösen én." Kis híján mi is. Hiszen válogatottunk előtt ott volt a legjobb négy közé vezető, kikövezett út, ám letért róla, és bement az erdőbe.

Az athéni negyeddöntő első 28 perce ennek jegyében telt, csapatunk ragyogó játékkal, magától értetődően lépett el 13-8-ra. Csakhogy a következő 11 percben mindössze egyetlen magyar gól esett, pedig a szünetet nem számítottuk be. Középjátékosainkat folyamatosan és szisztematikusan „bontották", olykor szándékosan ütötték, az állás döntetlenre romlott. 20-17-es előnyünkről 2-8-as szériával, végül egy szépítőnek nem nevezhető góllal, 25-23-as vereségünkkel pecsételtük meg sorsunkat és kiesésünket. Amihez ezúttal sajnos csoda sem kellett.

Stephanie Cano francia csapatkapitány is materiálisabb okokat adott érdeklődésemre: „Nem hiszem, hogy a jóisten állna mögöttünk. Azt viszont tudom, hogy mi elsősorban harcosok vagyunk, az állástól függetlenül az utolsó pillanatig küzdünk, és a magyarok erre képtelenek." Görbicz Anita nem egészen így gondolta, arra panaszkodott: „Nem tudom, szándékosan utaztak-e ránk a franciák, de amit védekezésben műveltek, az nem fér bele a normális kézilabda kereteibe." Mocsai Lajos így sem vitatta Cano és Szabó igazát: „Csak úgy győzhettek le minket a franciák, hogy fizikailag őrölték fel filigrán játékosainkat, és ezt az utat is választották. De el kell ismernem, a mi csapatunk mentálisan valóban rendkívül labilis, és téthelyzetben ez döntő."

Az 5. helyért vívott küzdelem és a jövő

A téthelyzet e vereséggel sajnos elmúlt. Az 5-8. helyért jött is két győzelem - 36-31 a brazilok, 38-29 a spanyolok felett -, és ezek következményeként az 5. hely. Vele egy dicsérendő momentum: legalább nem esett szét az álmait vesztett csapat, hanem hozta a kötelező minimumot. Kézilabdás lányaink legalább becsületesen és becsülettel küzdöttek. Más kérdés, hogy ez Athénban ötödik helyezést ért. Amit azért az azóta eltelt idő ugyancsak felértékelt.

Pádár Ildikó 2003-ban fejezte be profi karrierjét, de a sportban maradt, és 2004 óta edz gyerekeket a Ferencvárosnál. Szerinte a posztokra edzés az egyik megoldás. Kökény Bea szerint az utóbbi tíz évben valóban kicsit hátrébb kerültünk a világ kézilabdamezőnyében. „Régen rendszeresen dobogóra vártak bennünket, ma pedig legjobb esetben az 5.-6. helyre.” Az egykori klasszis szerint a játék felgyorsulása mellett a kevesebb nagy egyéniség a legjobban észrevehető különbség. Az olimpiai döntős csapatban például két szenzációs átlövő is volt: Radulovics Bojana és Farkas Ágnes.

„Akkoriban minden posztra két-három stabil játékosunk is volt, ma már a magyar válogatottban és a klubokban is vannak lukas pozíciók” - tette hozzá Pádár Ildikó. Mocsai Lajos szerint a női kézilabda technikai és stratégiai szempontból is folyamatosan fejlődik tovább, egyre nagyobb szerepet kapnak a lerohanások, a gyors indítások. „Az eltelt tíz év alatt szakmai forradalom ment végbe a sportágban, az iram szinte megduplázódott - fogalmazott a legsikeresebb magyar kézilabdátréner. - Ez a tendencia pedig nem fog itt megállni.”

A magyar női kézilabda-válogatott athéni olimpiai szereplése

Az alábbi táblázatban összefoglaljuk a magyar női kézilabda-válogatott 2004-es athéni olimpiai eredményeit:

A 2004-es női olimpiai kézilabdatorna végeredménye:

1. Dánia
2. Koreai Köztársaság
3. Ukrajna
4. Franciaország
5. Magyarország
6. Spanyolország
7. Brazília
8. Kína
9. Angola
10. Görögország

Az olimpiai 5. helyezett magyar női válogatott:

• Bohus Beáta
• Farkas Ágnes
• Ferling Bernadett
• Görbicz Anita
• Kirsner Erika
• Kulcsár Anita
• Mehlmann Ibolya
• Lovász Zsuzsa
• Pálffy Zsuzsa
• Pálinger Katalin
• Pigniczki Krisztina
• Radulovics Bojana
• Sirina Irina
• Siti Eszter
• Tóth Tímea

Szövetségi kapitány: Mocsai Lajos

Edző: Marczinka Zoltán

tags: #atheni #olimpia #kezilabda #noi #donto

Népszerű bejegyzések:

• Real Madrid – Juventus döntő
• Mire jó a piros lap a futballban?
• Új utak az utánpótlásban és a BLSZ I. kiesés tanulságai
• Részletes elemzés a Besiktas és a Napoli BL-küzdelmeiről
• Gyakori kérdések a Barcelona meccsjegyekről