A Kézilabda Játékosok Átfogó Képzése: Taktikától az Egyéni Fejlesztésig

A kézilabda, mint csapatjáték, rendkívül komplex sportág, ahol az egyéni képességek mellett a csapatdinamika és a taktikai fegyelem is kulcsfontosságú. Egy kézilabdacsapat 14 játékosból áll, de bizonyos versenyeken engedélyezik 16 fős keretek nevezését. A játéktéren egyszerre maximum hét játékos tartózkodhat, a többiek a csereterületen foglalnak helyet. Mindig kell egy kijelölt kapus a pályára, aki a többiekétől eltérő mezt visel. A kapus mezőnyjátékosként is szerepeltethető, illetve egy mezőnyjátékos is átveheti a kapus feladatkörét, ha megfelelően elkülönül a ruházata a mezőnyjátékosokétól. Egy mérkőzésen tetszőleges számú csere hajtható végre úgy, hogy a lecserélt játékos a cserevonalnál hagyja el a pályát. Ha a becserélendő játékos hamarabb lép pályára, minthogy a lecserélt játékos elhagyná azt, az szabálytalan cserének minősül, és kétperces büntetéssel büntetendő. Több más labdajátéktól eltérően a csere alatt a játék nem áll meg, a cserét - hacsak a játék egyéb okból nem áll - folyamatos játék közben kell végrehajtani. A csapat mezőnyjátékosainak egységes öltözéket kell viselniük, amelynek megjelenése az ellenféltől világosan el kell különüljön.

A Mezőnyjátékosok Alapelvei és a Labdakezelés

A mezőnyjátékos kézzel, karral, fejjel, törzzsel, combbal és térddel érhet a labdába. A labdát ilyen módszerekkel is csak legfeljebb három másodpercig érintheti. Fontos szabály a passzív játék elkerülése is. Nem szabad a labdát a saját csapat birtokában tartani a támadási akciók felismerhetősége nélkül, illetve kapura lövési kísérlet elmulasztásával. Ez a passzív játéknak minősül. A játékvezető, miután felismerte ezt a jelenséget, figyelmeztetésképpen felemeli az egyik kezét, és ha ezután sem változik a támadás intenzitása, nincs kapura lövési kísérlet, akkor a labdát birtokló csapat ellen szabaddobást ítél.

A Csapatjáték és Taktikai Manőverek Jelentősége

Csapatjátékokban - így a kézilabdázásban is - a fő feladatmegoldó egység a csoport. Ennek oka, hogy bár az egyén szerepe alapvető fontosságú, a tevékenysége korlátozott, és a támadó egyénileg nem képes folyamatosan, hosszú távon sikeres szereplésre csapattársai segítsége nélkül. Másfelől a játékosok létszáma miatt nincs mindig lehetőség összehangolt csapattevékenységre. Így leggyakrabban a néhány játékos alkotta csapatrészmanőverek, a játékostársak alkalmi vagy megtervezett akciói a legmegfelelőbbek a pillanatnyi támadófeladatok megoldására. A támadószándék akkor igazán hiteles és meggyőző, ha a játékos labdával meredeken, a gólvonalra megközelítőleg merőlegesen tör kapura, és ezáltal gyors beavatkozásra készteti a védőt. E taktikai manőver célja a védők rögzítésével, zavarba hozásával közvetlen góllövőhelyzet kialakítása vagy más játékelem kapcsolásával közvetett gólszerzés előkészítése.

Párhuzamos Rátörés

Ebben a csapatrészmegoldásban elméletileg több játékos is részt vehet, a gyakorlatban azonban párhuzamos rátörés esetén leginkább a kettő-kettő támadó-védő arány jellemző. Mint az elnevezés is jelzi, a párhuzamos rátörésnek az a jellegzetessége, hogy az egyik játékos labdával, társa pedig labda nélkül tör a kapura. A párhuzamos rátörés taktikai előnye, hogy ezzel a manőverrel azonos számbeli arányoknál is jó helyzet alakítható ki átlövésre vagy áttörésre. Emellett ez a csapatrészmegoldás további taktikai elemek kapcsolásával - mint például bejátszás vagy elzárás-leválás - csapattevékenységgé terjeszthető ki. A párhuzamos rátörés elsősorban zónavédekezésnél alkalmazható hatásosan.

Húzás

A húzás a felállt védelem elleni támadójáték egyik legjellemzőbb csoportos manővere. Gyakorlati alkalmazását az indokolja, hogy egyszerű végrehajtása ellenére rendkívül hatásos, ezért ezt a taktikai elemet már kezdő csapatok is sikerrel alkalmazhatják. A húzás technikai kivitelezése a párhuzamos rátörésre épül, tulajdonképpen annak kiterjesztése egy csapatrészre vagy az egész csapatra. Leggyakrabban a szélső kezdi a manővert egy erőszakos betörést kísérelve meg védője egyik oldalán. Majd játékostársai hasonlóképpen, meghatározott sorrendben átadásokkal összekötött sorozatos kapura töréseket hajtanak végre, melyek elmozdulásra, összelépésre kényszerítik a védőket. Húzásnál a támadók az ellenfélnek azt a természetes reakcióját használják ki, hogy a védők kiterjedtebb oldalazó mozgással a labda felé tömörülnek és különösen a legveszélyesebb, labdával kapura törő támadó előtt koncentrálják erőiket.

Taktikai szempontból a húzás kivitelezését enyhén módosítja az, hogy a csapat a manőver által elsődlegesen pozícióelőnyt vagy pillanatnyi számbeli előnyt akar nyerni. Amennyiben a húzás által helyzeti előny kialakítása a cél, a játékosoknak mindig a szemben helyezkedő védők külső, indítás felőli oldalán kell az áttörést megkísérelni úgy, hogy azok szélességbe, a labdajáratás irányával ellentétesen jelentősen mozduljanak el. Amennyiben a húzás által számbeli fölény kialakítása a cél, a játékosoknak mindig két védő között kell az áttörést megkísérelni úgy, hogy mindkettőjük jelentősen elmozduljon szélességben a labdás támadó irányába. A pontos technikai végrehajtás mindkét esetben már a második-harmadik átadás után közvetlen vagy közvetett gólszerzési lehetőséget kínál. Mégis, általában célszerű végigjátszani a húzást széltől szélig, mert a labdajártatás közben nyert részelőnyök a manőver végén alkotnak igazán jelentős területi vagy számbeli előnyt. A húzások szerepe a területvédelem elleni játékban igen jelentős, mind számbeli hátrányban, mind pedig számbeli előnyben rendkívül hatásos. Jelentőségük a vegyes védekezés ellen sem csökken, mert az emberfogással semlegesített játékos kihagyható a manőverből. Értékét tovább növeli, hogy egyes támadási rendszerekben, mint például a helytartásos támadás, a támadójáték alapját a húzás és az ahhoz kapcsolt egyéb csoportos és egyéni játékelemek képezik.

Pozícióváltoztatás

Ez a gyűjtőfogalom olyan taktikai mozgásokat takar, melynek során a támadójátékosok elhagyják előzetesen elfoglalt pozíciójukat, és hosszabb-rövidebb ideig egy másik szerepkört vesznek föl. A csoporton belüli további felosztás alapja lehet a játékosok mozgásának az ellenfél kapujához, illetve a pálya hossztengelyéhez viszonyított iránya, valamint az, hogy a két játékos összehangolt mozgása során elfoglalja-e egymás pozícióját (helycsere). Ez a csoportos taktikai manőver a pálya bármelyik részén alkalmazható, de különösen az ellenfél védelme előtt teszi lehetővé a játékosok változatos, színes szélességi és mélységi mozgásos tevékenységét. A pozícióváltoztatás a csapat támadótevékenységének szerves része, és olyan csoportos manőver, ami még a kezdő csapatok taktikai repertoárjából sem hiányozhat. Sok esetben a csapat mozgásos rendszerének alapját képezi azáltal, hogy biztosítja egy csapatrész vagy közvetve az egész csapat folyamatos munkáját, szervezett tevékenységét. Taktikai értékét tovább növeli az a tény, hogy ez a csoportos manőver változatos védekezési rendszerek ellen is hatékonyan alkalmazható. A jó ütemű befutások, helycserék és alkalomszerű átfutások a mélységben tagolt vegyes védekezés ellen az áttörésekre és elzárásokra, míg a szélességben kiépített zónavédekezés ellen az átlövésekre teremtenek kiváló alkalmat. Ugyancsak eredményesen alkalmazható emberfogásos védekezés ellen, különösen szoros emberfogás esetén, mikor rövid átadásokkal, elzárások közbeiktatásával, közeli helycserékkel az ellenfél könnyebben lerázható.

Bejátszás

A bejátszás a labdaátadás különleges és sajátos esete, melynek célja a beállójátékos helyzetbe hozása. Speciális szerepe folytán a bejátszás többet jelent a támadójáték számára, mint általában a mezőnyben alkalmazott egyéb átadások, hiszen hozzásegíti a beállót egyéni feladatköre ellátásához, elősegíti részvételét a csoportos manőverekben, ezzel közvetlenül és közvetve segíti a támadójáték eredményességét. Gyakorlati végrehajtása labdás technikai elemekre épül, így a bejátszás alaphelyzetből vagy mozgás közben, talajról, illetve a levegőből valamennyi átadási móddal egyaránt kivitelezhető. A jó gyakorlati végrehajtás ellenére a beállójátékos helyzetbe hozása tervszerű taktikai előkészítés nélkül meglehetősen kockázatos, esetenként reménytelen. A labdás támadó számára sok esetben a védők megközelítése is komoly gondot okoz, amit bejátszásnál tovább nehezít az a tény, hogy közöttük a labdát a megfelelő helyre, a beállónak kell továbbítani. Bejátszásra leginkább a vegyes védekezésnél nyílik jó alkalom, ugyanis a védelem mélységi és szélességi tagoltsága réseket nyit, és ez megkönnyíti a beálló helyezkedését, valamint az átadást. Zónavédekezésnél ezeket a kritériumokat más mozgáselemek kapcsolásával, mint például elzárással vagy áttörési kísérlettel kell kialakítani.

Elzárás és Leválás

Az elzárás és annak folytatása, a leválás a támadójáték egyik leghatékonyabb és leggyakrabban alkalmazott technikai-taktikai eleme. Ezen csoportos manőver elsődleges célja - védője közbeavatkozásának kizárásával - az egyik csapattárs támadótevékenységének elősegítése. Emellett a jó technikai végrehajtás lehetőséget teremt az elzáró játékosnak a jó ütemű leválásra, így gólszerzésre. Minden esetben alapvető fontosságú a jó technikai végrehajtás. A technikai folyamat megfelelő elsajátítása, valamint a végrehajtás szempontjainak ismerete kellő alapot nyújt a különböző taktikai feladatok megoldásához. Ezen alapvető elzárási módok a csapat technikai-taktikai képzettségétől és felkészültségétől függően számtalan változatban alkalmazhatók, a játékszituációnak megfelelően módosíthatók. Mindig a leghasznosabb és legcélravezetőbb megoldásra törekedve az elzárás kiterjeszthető több játékosra (csoportos elzárás), vagy folyamatos mozgás közben hosszabb ideig fenntartható (kísérő elzárás). Ugyancsak kihasználható az ellenfél kedvező elhelyezkedése (elzárásba vezetés) vagy a különböző testhelyzetekben, különböző testfelületekkel végrehajtható (mögé állásos elzárás háttal). Könnyen belátható, hogy még a rendkívül jól képzett támadó sem képes hosszú távon folyamatos, jó játékra csapattársai segítsége nélkül, a támadásuk, valamint előkészítő tevékenységük elengedhetetlenül fontos. Támadásban - és különösen annak szervezési fázisában - a játékostársak kapcsolata és összeszokottsága rendkívül fontos.

Támadási Formációk és Kapcsolatok

A kézilabdában a csapaton belüli kapcsolatok és formációk alakítása elengedhetetlen a sikeres támadójátékhoz.

• Támadópár: A leggyakoribb és legegyszerűbb támadási alakzat, ami egymás mellett játszó, szomszédos támadók között alakítható ki. A támadópár elsősorban a szélső-átlövő, átlövő-irányító vagy kétbeállós játék esetén átlövő-átlövő között jellemző játékkapcsolat.

• Támadóegység: Három szomszédos pozícióban játszó támadó összehangolt tevékenysége egy meghatározott területen belül, így elméletileg minden egymás mellett játszó három támadó kialakíthatja ezt a támadási formációt. A jól működő támadóegység számtalan gólhelyzetet alakíthat ki a játéktér egy bizonyos részén, amit leggyakrabban az akcióban részt vevő játékosok egyike fejez be kapura lövéssel. A manőverben részt vevő támadók kiterjedt tevékenysége azonban gyakran a védelem átszervezésére kényszeríti az ellenfelet.

• Támadószárny: A rendszeresen egymás mellett játszó támadók összehangolt tevékenységével a támadás bármelyik oldalán kialakítható. Az egymást jól ismerő, összeszokott csapattársak együttműködésével a támadószárny mind a strukturált játékban, mind - a csoportos taktikai elemek spontán alkalmazásával - az ötletjátékban hatékonyan működhet közre. A csoportos manőver gyakran húzással vagy két-három játékos által végrehajtott helycserével kezdődik, amihez elzárás-leválás és bejátszás kapcsolódhat. Az akció befejezése többnyire attól függ, hogy hol és ki előtt alakul ki pillanatnyi helyzeti előny vagy tiszta gólhelyzet. Így a menővert többnyire az egyik résztvevő játékos fejezi be, de egy gyors fordítással, súlypontáthelyezéssel, pontos átadással a támadás másik oldalán játszó támadók számára is kialakítható kedvező gólhelyzet. A támadószárny nem egy zárt rendszer, és ez a tény lehetővé teszi a támadási formációban részt vevő játékosok számának további növelését.

Az Egyéni Játékos Képzése

Az egyéni képzések jelentősége és pozitív hatásai kiemelkedőek a kézilabdában. A játékosok egyéni képzése nincs életkorhoz kötve. A személyiséget alkotó alapképességek rendszeréből, (talán a legfontosabbnak) a pszicho-motoros képességek optimális együttműködése alapozhatja meg ennek idejét! Következésképpen lehet 10 éves, vagy akár felnőtt top játékos az egyéni képzés szereplője. A személyiség fejlődése és az egymást követő életszakaszokban megvalósuló mozgásfejlesztés egymásra épülő szintekben jelentkezik.

Képzési Módszerek és Célok

Az egyéni képzések sokfélék lehetnek. Szorítkozhat egy speciális technika fejlesztésére (lövés, cselezés, szökkenések, lendületszerzések). Lehet kombinált feladata, ahol több képesség együtt történő hatásán alapuló mozgástanulás valósul meg. Történhet taktikai elemek begyakorlása, szilárdítása végett. Az egyéni képzés a játékos mozgásfejlesztése. Ezek a foglalkozások nemcsak a külső ingerek nehezítésével, hanem a játékos kognitív képesség fejlesztésével együtt történik. Nagyon lényeges, hogy a képzés alatt elérjük azt a célt, hogy a fent említett képességfejlesztés együtt jelenjen meg! Pontosítva az egyén képzése akkor történik meg, ha a külső ingerek találkozik a játékos fogadókészségével. Ennek azért van jelentősége, mert a foglalkozáson tanultak, vagy gyakorolt elemek csak abban az esetben tudnak „két lábra állni” és működni a versenyhelyzetben, ha ezek „szinapszist” alkotnak!

Az Életkori Sajátosságok Figyelembevétele

Egy 2015-ös kísérlet során videófelvételeket készítettek egyéni képzésekről, melyeken Váci KSE férfi játékosai (NB I) szerepeltek. Ugyanazokat a gyakorlatokat elvégeztették öt évvel később U13 lányokkal. A kísérlet bebizonyította, hogy a kislányok képesek voltak elvégezni azokat a feladatokat, amit korábban a felnőtt minősített férfi játékosok. Azonban az is meggyőződés volt, hogy ezeket a mozgásokat a lányok semmilyen körülmény között nem fogják úgy visszaadni éles szituációban, mint a felvételen. Talán eszükbe sem jut, még gondolati szinten sem, hogy ezt megpróbálja egyáltalán valamelyikük is! Miért fontos, hogy ezt tegyük tisztába? Azok a „felnőttekre jellemző” gyakorlatok, amiket gyerekekkel hajtatunk végre, legyen az technika, taktikai képzés, vagy képességfejlesztés, mindvégig hatástalan marad, amíg a mozgástanulás fokozatai nem érik el a beérés, vagy adott testtudat és értelmi felfogóképességet!

Gyakorlatok és Edzésmódszerek a Mezőnyjátékosok Számára

A hatékony mezőnyjátékos képzéshez elengedhetetlenek a jól felépített és életkori sajátosságokhoz igazított edzésgyakorlatok. Már a kezdet kezdetén, amikor a gyerekek a szivacskézipálya után a normálméretű pályát kezdik birtokba venni, tisztáznunk kell velük minden egyes pozíció mozgásterét. Rávezető gyakorlatok formájában, jelzőbóják segítségével tehetjük vizuálissá tanítványainknak mindazt, amit jó esetben csak azután tanítsunk, ha már közösen megnéztünk és átbeszéltünk egy felnőtt kézilabda-mérkőzést. A „háromszög alakú” mozgás most is a segítségünkre van, mint sok más esetben, amikor a játék egy-egy mozgását elemezzük. Tudatosítani kell a gyerekekkel, hogy A pontból kell eljutni a B, illetve a C pontig. Közben B-től A-ig, illetve C-től A-ig hátráljon vissza. Labdával a kézben csak a támadásiránnyal megegyező kapu felé mozoghatnak. Nem lehet labdával a kézben hátrafelé haladni. Ne fordítsanak hátat a kapunak, tekintetük előreszegeződjön. A grafika az átlövő és az irányító mozgását ábrázolja, de ezt megtehetjük a szélső és az átlövő pályájának megrajzolásával is. Eleinte iktassunk be egy feladót, aki abban segít, hogy ne legyen lépéshiba, illetve csak előre történő mozgás közben birtokolják a labdát a játékosok.

Irányító-Átlövő-Beálló Kapcsolat Gyakorlása

Ez a gyakorlat egy apró taktikai feladatot is magában rejt. Szükségünk lesz három olyan jelzésre, amelyek a képzeletbeli védőket szimbolizálják. Eleve úgy helyezzük el ezeket a tárgyakat (például székek), hogy a távolságuk már egyfajta üzenet legyen a mozgások terjedelme és iránya terén. Bal oldalról számítva, helyezzünk el egy kettes és két hármas védőt 7-8 méteren. Az előző gyakorlathoz képest állítsunk be az oldalvonaltól távolabbi hármas védő elé vagy mögé egy beálló játékost. Később a gyakorlat szempontjából jelentősége lesz annak, hogy a beálló a védő előtt vagy mögött helyezkedik el. A gyakorlat eleje hasonló az előző feladathoz. Szintén az átlövő „húzza” a labdát az irányítónak, aki vagy kapura lő, vagy megjátssza a beállót a hármas védő mögött. Tehát az irányító választását a beálló helyezkedése dönti el. Ha a beálló a hármas védő elé áll, abban az esetben az irányító kapura lő. Ha a beálló a védő mögött áll, az irányító bejátssza neki a labdát. Később, a passzív hármas védő helyére beállíthatunk egy aktív védőt is. Ebben az értelemben mindig a védő fellépése vagy a vonalon maradása jelenti a választást. Kilépő védő esetén bejátszás, vonalon maradó esetén átlövés következik.

Tovább folytatva a fenti taktikai fonalat, még egy kínálkozó lehetőséget is megtaníthatunk a gyerekeknek. Arra az eshetőségre, ha a védő mélységben fellépne, még egy alternatívát kínálhatunk a gyerekeknek. Tehát az előző feladat szerint be kellett játszani a labdát a beállónak. Jelen esetben az irányító nem ugrik fel lőni, hanem hirtelen indulócsellel befelé irányt változtat, az átlövő felé leüti a labdát, és mozgásával úgymond „megkontrázza” a labda irányát. Mozgásával magára kényszeríti a másik hármas védőt. Ez idő alatt az átlövő játékos behátrált, és labda nélkül elkezdi a kettes védő külső oldalára történő mozgását. Az irányítótól átvett labdával végigmegy a kettes védő külső oldala mellett, és áttörésből kapura lő. Később aktív kettes védőt is beállíthatunk, ezután szintén két dolog közül választhat a labdás átlövő. Ha a védő fellép, 8-9 méterre, a középről kifelé mozgó beállót kell megjátszania a kilépő védő mögött. Ha a védő bent marad, nagy lendülettel végig kell vinnie a labdát kifelé. Természetesen, mindkét oldalon gyakoroltathatjuk ezeket a feladatokat. A pozíciókat mindvégig váltogassuk a gyerekek között. Állandó hibajavítással és a feltáruló szituációk elmagyarázásával tegyük lehetővé és főleg érthetővé gyakorlatokat.

További Gyakorlatok Mezőnyjátékosoknak

• Sáncoló tevékenység két védővel: Minden esetben törekedni kell arra, hogy a védelemben is összehangoltan mozogjanak a gyerekek. A kapu felületét védeni kell a távoli lövések ellen is. A magasra tartott kar már segítség lehet a kapuban állónak.

• Labda nélküli helyezkedés fél és egész pálya esetén: A labda nélküli gyerekek mozgatása a játékok során igencsak tanárt próbáló feladat, ugyanakkor nagyon hálás is. Haladva a képzés folyamatában, a legegyszerűbb szituációs játéktól egészen a gyors koordinációt vagy jó reakciógyorsaságot igénylő gyakorlatig, mind-mind azt célozza meg, hogy a gyerekek labda nélkül, helyezkedésükkel segítsenek a labdát birtokló társuknak. A fél pályán történő eredményes labda nélküli mozgás jóval nehezebb, hiszen maga a játéktér kisebb, mint az egész pálya. Ezért több és gyorsabb mozgásra van szükség, mint a nagyobb területen.

• Támadás utáni gyors visszarendeződés: A gyors visszarendeződés ma már kötelező feladat mindenkinek, aki győzni akar.

• A cselezés technikája: A lövő karral megegyező irányba végrehajtott cselnek nehezebb a kivitelezése.

A Kapus Képzése: Kulcsfontosságú Szerep

A kapus posztja kulcsfontosságú a kézilabdajátékban, a teljesítménye nagy mértékben kihat a csapattársak és az ellenfelek pszichikai állapotára. A kapus lendületet adhat és egy közepes képességű csapatot is versenyképessé tehet (Clanton-Dwight, 1997). A kapus az egyetlen játékos, amely a saját kapujának előterében korlátlanul mozoghat, akár a labdával is, figyelmen kívül hagyva a mezőnyjátékosokra érvényes lépésszabályt is. A kapus a kapuelőtérben védekezés céljából bármely testrészével érintheti a labdát, azonban eközben nem veszélyeztetheti az ellenfelet. A kapuelőteret elhagyva viszont a mezőnyjátékosokra vonatkozó szabályok érvényesek rá is.

Kapus Mozgása és Alapállása

A kapus mozgása lehet szélességi, mélységi és függőleges irányú is (felugrások) (Marczinka, 1993). A kapus mozgása mindig az ellenfél labdaátadásait, azaz a labdát követi. Az alapállás tekintetében a lábak vállszéles terpeszben, kissé kifelé fordulnak, a térd pedig enyhén hajlított helyzetben helyezkedik el. A törzs egy kissé előre döntött. A fej magasan tartott és a labda útját követi és a játékosok mozgását is kíséri. A mozgás célja a kapu takarása és a támadó játékos kapuralövési szögének csökkentése érdekében (Marczinka, 1993).

Védési Technikák

A kapus védési tevékenysége során számos tényezőre célszerű figyelnie, különösen a lövés irányára. A felső területre érkező lövéseket a kapus kétféle módon háríthatja: az egyik a félmagas, kitöréses védés, a másik a kétkezes védés. Kétkezes védés csak akkor alkalmazható, ha meggyőződött a kapus a lövés irányáról és elegendő ideje van mindkét kezét az érkező labda útjába helyezni (Fekete, 2007; Marczinka, 1993).

A középmagas labdák védése azért nehezebb, mert ez a magasság a karral, illetve az alsó végtaggal történő védés határterülete. Fontos, hogy a kapus testhelyzete biztosítson (Marczinka, 1993).

A kapu alsó részére történő lövéseknél a kapusok többféle mozgásformát is alkalmazhatnak (pl. kicsúszás, vetődés, stb.). Fontos, hogy mindegyiket kellőképpen elsajátítsák. A kicsúszás a hagyományos kapusiskola technikai eleme. Ennél a kapus a gólvonalról kimozdulva mélyen lesüllyeszti a súlypontját, majd a távolabbi láb erőteljes elrugaszkodásával az egész testét az érkező labda útjába tolja. A lábak a labda irányába fordulnak és a kapus nyújtott térddel, a sarok külső részén csúszik az érkező labda irányába. A felsőtest magastartásból rézsútosan lefelé, a labda irányába nyúlva növeli a védőfelület kiterjedését (Marczinka, 1993).

A kilépő láb derékszögben hajlítva fordul a labda irányába és térddel vezetve, a talajjal megközelítőleg párhuzamosan mozog a test síkjában. A másik térd ezzel egyidejűleg a talaj felé közelít. Ez a védőmozgás, mely során a karja lefelé indul a felső sarokra történő lövéseknél, így vissza kell nyúlnia a labdáért.

A közeli lövések, másképpen fogalmazva „ziccerek” többféle technikával is háríthatóak. Az ejtéseknél és az íveléseknél kétféle lehetőségük van a kapusoknak: vagy a kifutást követő gyors visszafutással, vagy vetődéssel eltérítsék a labdát. Az elrugaszkodás történhet egy vagy két lábról is. A tiszta gólhelyzetből érkező lövések érkezhetnek beálló pozícióból, betörésekből vagy akár gyorsindításokból is. Ezek hárításánál a kapusnak többféle választási lehetősége is van. Ezek lehetnek a fent felsoroltak közül bármelyek, illetve az ún. gólvonalról kimozdulva, súlypontsüllyesztés után erőteljesen elrugaszkodik felfelé, és kissé előre. Ezzel egyidőben a karok a lövésre felkészített labda magasságában, oldalirányban kinyúlnak. A kapusnak büntetődobások hárításánál is lehetősége van többféle technika közül választani. A különbség abban rejlik, hogy milyen távolságra helyezkedik a kapus a büntetőt végző játékostól. A kapus szinte 3 méterre megközelítheti a büntetőt végző játékost, de maradhat akár a gólvonalon is. Cselezési lehetőségei is vannak a kapusnak.

Kapus Gyakorlatok

A kapusok képzése során különböző specifikus gyakorlatokkal kell fejleszteni a reakciókészséget, a mozgáskoordinációt és a védési technikákat.

• A kapus a gólvonal előtt oldalazólépésekkel halad a kapufák között, míg a vele szemben 2-3 méterre helyezkedő társa labdával a kezében helyezkedik.

• Kapuelőtér-vonalról, középről felső sarkokra irányuló lövések felváltva. Egy tanuló két labdával helyezkedik el az érintő távolságban felálló kapussal szemben. A kapusnak a kezei a háta mögött helyezkednek.

• Kapaszkodás a kapufába fejmagasságban közelebbi kézzel, az ellentétes végtagok egyidejű le- és fellendítése a test oldalsíkjában. A két végtag csípőmagasságban találkozik.

• A játékosok a kapuelőtér-vonalon helyezkednek el egymás mellett labdával a kézben középtartásban. A kapus a gólvonalról indulva futás közben megérinti az egyik társ kinyújtott kezében tartott labdát, majd a lehető legnagyobb sebességgel indul vissza a kapu felé. Eközben a tanuló, akinek megérintették a labdáját íveléssel próbálja a kapuba juttatni a labdát.

• Szélről érkező, illetve közeli lövések, valamint büntetődobások védése sorozatban.

tags: #atlovo #jatekos #kepzese

Népszerű bejegyzések:

• Svéd kézilabda sikerek és kihívások
• A magyar junior kézilabda válogatott sikerei
• A csapat eredményei és története
• Ifjúsági Labdarúgás Áttekintése
• Sportszerződések és átigazolások szabályai