A Vasas labdarúgócsapatának fényes 1962-es éve és kiemelkedő játékosai

A Vasas labdarúgó-szakosztályának megalakulása a klub alapítása is volt 1911. március 16-án. A Vas- és Fémmunkások Sport Clubja és ezen belül a profi labdarúgó klub is ugyanazon napon, 1911. március 16-án alakult. Aznap egy Thököly úti épületben - az akkori Vasas Székházban - létrejött egy vadonatúj sportegyesület Vas- és Fémmunkások Sportklubja néven. Nem volt egyszerű a kezdet. Egy későbbi visszaemlékezés szerint: „az alapítók úrrá lettek a nehézségeken, csakhamar nyolcvan vasas írta alá a jelentkezési ívet és fizette be az ötven filléres tagdíjat.” A klub néhány gyakorló mérkőzést követően a negyedik osztályba kapott besorolást, onnan kezdte meg „világhódító útját”. A piros-kék legények, a lelkes munkáscsapat néhány esztendő alatt eljutott az első osztályba: a legjobbak közé. Az első élvonalbeli mérkőzésre 1916. szeptember 3-án került sor az Újpest ellen. Az első évadot a tizenkettes mezőny hatodik helyén zárta a Vasas, egy évvel később pedig már negyedik volt. Az első éremre viszont 1925-ig kellett várni: ekkor az MTK és az FTC után futott be a legtöbbször a Kutrucz - Rottler, Király - Reiner, Sipos, Tomecskó - Kelchen, Takács II, Jelinek, Szentmiklóssy, Himmer összetételben játszó piros-kék csapat.

Nehezebb idők következtek: az együttes 1929-ben kiesett az első osztályból, s bár a lehető leghamarabb visszajutott, 1932-ben megint búcsúznia kellett, s akkor már tíz évet volt kénytelen eltölteni a második vonalban. Amikor viszont visszakerült, dr. László András, az MLSZ alelnöke a klub törlését javasolta, mivel a baloldali gyökerű Vasas találkozóin nemegyszer háború- és kormányellenes hangulat alakult ki. László indítványát azonban csak hatan szavazták meg, tizenhét elnökségi tag ellenben Fábián József kitérő kezdeményezésére voksolt. A következő évadban viszont csak a tizenharmadik hely jutott a Vasasnak, ám csoda volt, hogy a csapat benn-, a klub pedig fennmaradt, mert 1944. április 17-én a királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter - a belügyminiszterrel egyetértésben - felfüggesztette a Vasas önkormányzatát, és miniszteri biztost delegált az egyesület élére vitéz Áronffy Janky Béla magyar királyi százados személyében. A klub nevét a hatalom Nemzeti Nehézipari Munkások SK-ra, majd két nappal később Kinizsire változtatta. A később Nemzeti Vasasként is szereplő gárda nemes bosszúja az volt, hogy első, Kinizsi néven vívott bajnoki találkozóján 1:0-ra legyőzte az Elektromost.

A második világháború után más helyzetbe került a piros-kék klub. Ennek megfelelően 1946-ban megszerezte első bajnoki ezüstérmét a kitűnő erőkből álló együttes, amely rendszerint az Aknavölgyi (Ruzsa) - Nádas, Pósa - Pápai, Tóth Lajos, Kertész - Illovszky, Berzi, Szilágyi I, Nagy István, Vincze összeállításban játszott. A Rákosi-rezsimnek egyáltalán nem tartozott a kedvencei közé a korábban „gyanús” szociáldemokrata kapcsolatokat is ápoló Vasas. Kiváltképp nagy bravúr volt 1955-ben, hogy a Vasas elnyerte a Magyar Népköztársasági Kupát az elődöntőben az MTK 5:2-es, a döntőben a Honvéd 3:2-es legyőzésével. Ez olyan kiváló piros-kék csapat volt, hogy az együttes az év őszén Angliában 7:1-re nyert a Sheffield Wednesday, majd 2:1-re a Tottenham ellen. Sokan ironikusan a konszolidáció „vívmányának” tartották, hogy a Kádár-korszak első futballévadában, 1957 tavaszán a Vasas - a klub történetében először - elnyerte a bajnoki címet. Az Európai Labdarúgó Szövetség pedig végképp nem kivételezett a Vasassal, ám a piros-kék bajnokegyüttes mindjárt a legjobb négy közé jutott a BEK-ben, és csak minden idők legsikeresebb klubcsapatával, az első öt kiírásban szériában győztes Real Madriddal szemben maradt alul. A 4-0-ás madridi vereség után a Népstadionban - 100 000 néző jelenlétében - 2-0-ra nyert a piros-kék gárda, és mindmáig az egyetlen magyar csapat, amely győzelmet tudott aratni az első számú európai klubtorna elődöntőjében. Elérkeztek a hatvanas évek, s velük a Vasas-futball kiemelkedően legeredményesebb periódusa. A piros-kékek bajnoki címet nyertek 1961-ben és 1962-ben, aztán 1965-ben, majd - veretlenül! - 1966-ban. Ez a ragyogó időszak hozta el az 1962-es sikereket is, melyekről az alábbiakban részletesebben is szó esik.

Az 1962-es bajnoki diadal

A hatvanas évek, s velük a Vasas-futball kiemelkedően legeredményesebb periódusa. A piros-kékek bajnoki címet nyertek 1961-ben és 1962-ben. Az 1962-ben aranyérmes garnitúra a következő játékosokból állt: Szentmihályi (mind a 26 NB I-es meccsen szerepelt) - Ihász (24), Mészöly (26), Sárosi (17) - Bundzsák (20), Berendy (26) - Mathesz (24), Farkas (22), Machos (24), Pál I (15), Pál II (23). Kékesi a hatvanegyes és a hatvankettes diadalban vállalt számottevő részt, a másik két évadban csupán egy-két mérkőzésen játszott.

Az 1962-es Közép-európai Kupa győzelem

Közben 1962-ben a Vasasban a prímet a keretből kihagyott két régi motoros, az 1960-61-es évadban 17 gólos középcsatár, Machos Ferenc, valamint a középpályás karmester Bundzsák Dezső vitte. Szintén e két labdarúgó volt a letéteményese az 1962-es KK-diadalnak, amelynek csak a döntőjét rendezték a vb után, a többi párharcot a Mundial előtt vagy az alatt tartották. A Bolognával vívott csúcstalálkozó első felvonásán a Vasas úgy nyert 5:1-re, hogy Bundzsák négy remekbe szabott gólt ért el.

Vasas játékosok a nemzetközi színtéren

A ragyogó sorozat előzménye volt, hogy 1960-ban négy Vasas-játékos - Mészöly Kálmán, Kékesi Mihály, Farkas János, Ihász Kálmán - szerepelt abban az ifjúsági válogatottban, amely megnyerte az UEFA-tornát, a fiatalok Európa-bajnokságának elődjét. Közben 1962-ben öt Vasas-játékos - Szentmihályi Antal, Mészöly, Sárosi László, Ihász, Farkas - utazott Chilébe, a világbajnokságra. E kvartett három tagja főszerepet játszott a nagyok közti bajnoki címek elhódításában, miként minden idők legsikeresebb felnőtt Eb-szereplésében, az 1964-es bronzérem megszerzésében, Szentmihályival és Sárosival együtt. Farkas és Ihász 1964-ben olimpiai bajnokká is vált, Mészöly pedig Európa-válogatottá lépett elő a szkopjei földrengés áldozatai családjainak megsegítésére Belgrádban rendezett jótékonysági gálamérkőzésen. (Mészöly utóbb még háromszor szerepelt Európa-, illetve világválogatottban, és Farkas is fellépett a földkerekség legjobbjai között az 1968-ban, az első brazil világbajnoki cím elnyerésének tizedik évfordulóján a riói Maracana stadionban tartott Brazília-FIFA All Stars találkozón.)

Kiemelkedő Vasas játékosok és szerepük az 1962-es szezonban

A hatvanas évek további sikerei és a generációváltás

Hatvanötben a Vasas végképp átállt az addig is már próbálgatott 4-2-4-es formációra, és a támadó taktika ellenére az egész bajnokságban mindössze 19 gólt kapott. A Vasas bajnoki címet nyert 1965-ben, majd - veretlenül! - 1966-ban. Az angyalföldi klub a következő évtizedben is elkényeztette szurkolóit. 1967 februárjában a klub történetének egyik legemlékezetesebb sikereként hódította el a Vasas a Chilében rendezett Hexagonal Kupa monumentális trófeáját, megelőzve a Pelével felálló brazil Santost és a világhírű uruguayi Peñarolt, a chilei nagy kedvenc Colo-Colo elleni kilenc-hármas diadalt pedig azóta is emlegetik. Az angyalföldön ezekben az években zajlott a generációváltás, miután a klubvezetés lemondott Bakosról, Matheszről, Fisterről, hozzájárult, hogy Korsós visszaszerződjék Győrbe, majd teljesen érthetetlenül visszavonultatta az 1974-es öregfiúk-gálameccsen Ihásszal együtt, 28 000 Fáy utcai néző előtt búcsúzó Mészölyt és Farkast.

tags: #avasas #labdarugo #csapat #jatekosai #1962

Népszerű bejegyzések:

• Esettanulmányok a BL és Serie A ítéletekről
• Kézilabda játéktéri szabályok
• NFL csapatok felépítése és szervezése
• Az Egyesült Királyság labdarúgásának élvonalában: a legsikeresebb csapatok.
• Manchester United hírek és átigazolások